HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51429

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: KedvesFeltöltés dátuma: 2009-06-22

Mindenkinek a maga keresztje 5

Eseménytelen nevelőintézeti évek, és a felcsillanó remény

Ettől a pillanattól kezdve, időnként hazavittek, anyu látogatott, volt, amikor csak a városba mentünk ki.
Mert nagyon haza akartam menni, ezért őrült iramban javult, az amúgy sem rossz tanulmányi átlagom, és a magaviseletem.
Nem érzékeltem az időt, milyen gyakran, voltam otthon.
Arra viszont tisztán emlékszem, hogy minden alkalommal mikor visszakerültem, tetves voltam. Addig ismeretlen volt számomra az a megaláztatás, amit egy tetves gyereknek kellett elviselnie a nevelőktől, és a sorstársaitól.
Margit néni, egy jól megtermett goromba nevelőnő volt. Mindig rángatott, és goromba volt. Talán ő volt az egyetlen, aki hidegzuhannyal tartotta kordában a"rossz" gyerekeket. Pedig mai szemmel visszagondolva, teljesen banális dolgokból csinált nagy felhajtást. Pl. Nevetgélés, evés közbeni csacsogás, meg ilyenek. Nem szerettem. Mindig áporodott szaga volt, amit nehezen viseltem, mikor testközelbe került.
Ha valaki meg akart bántani rögtön tetvesnek hívott. Mikor a kimenőről visszajövő lányok haját sűrűfésűzték, mindig rettegtem, hogy megint az enyém lesz tetves. Megkönnyebbültem, mikor nem hullottak a madarak belőle. De legtöbbször igen....
Ennek ellenére, mindig vártam, hogy jöjjenek értem, és hazamehessek az akármilyen otthonomba. Egyszerre sosem voltunk otthon. Ilyenkor anyu mindig megkérdezte van e kedvenc ennivalóm, és mit szeretnék.
Persze mindig mondtam valamit. Jól érzetem magam, és nagyon sajnáltam, hogy nem maradhatok végleg otthon. Egy hosszabb nyári szünet alkalmával, mikor apu vitt vissza az intézetbe, a vonaton megkérdezte.
- Mit szólnál hozzá, ha meglepnénk anyádat, és visszavinnélek? Szernél végleg itthon maradni?
Hogyne szerettem volna! A szívem majd ki ugrott a helyéről örömömben, de hinni nem nagyon hittem benne. Mivel, mint mindig, apu most sem volt józan. Nem volt teljesen részeg, de a járása bizonytalan volt.
Sosem felejtem el azt a napot. Most már mosolygok rajta, de akkor nem találtam viccesnek. Beérkeztünk az intézetbe, és el nem szakadtam a dülöngélő apámtól! Az istennek se engedtem el a kezét. Féltem, ha elengedem, megint elmegy, és ott maradok. Hiába mondták a nevelők, hogy nyugodjak, meg nem maradok ott, már senkiben sem bíztam.
Császármorzsa, és sárgabaracklekvár volt vacsorára, citromos teával. Imádtam, de még ezért sem voltam hajlandó elengedni a részeg apám kezét, és büszkén mondtam a többieknek, hogy végleg visznek haza!
Többé nem maradok velük. Magamban pedig imádkoztam, hogy mindez való legyen, és ne csak megcsillanó remény.
Ma már tudom, hogy ez nem megy egyik percről a másikra, és akkor már folyamatban volt a kérvényezés, hogy hazamehetünk.
Illetve már el is volt intézve, minden papír megvolt, csak pár napot még várni kellett volna a hivatalos eljárás szerint.
Végre megjelent az igazgatónő, és engedélyt adott a távozásra. Velem madarat lehetett volna fogatni olyan boldog voltam, de még mindig nem engedtem el az apámat, hiába invitáltak vacsorára, nem mentem...... Apu megígérte, hogy az intézeti ruhákat postán vissza fogja küldeni.
Hazafelé a vonaton, egész úton énekeltem, bújtam az apámhoz, szabadnak, és nagyon boldognak éreztem magam. Megbeszéltük, hogy csendben maradok, mikor megérkezünk, és egyszer csak előugrok a sötétből! Lesz ! Alig vártam!Nagy meglepetés
Olyan csendben, ahogy csak bírtam, erősen dobogó szívvel léptem be apám háta mögött a konyhaajtón. Anyu hangját hallottam a szobából. Megjöttél? Apu takarásában mentem a sötét szobába, ahol anyu már a dunna alatt feküdt.
Igen... Mondta ő.
És minden rendben volt?
Igen, de van egy meglepetésem.
Anyu felült, és amikor a villanyt felkapcsolta apu, az ágyra ugrottam anyura! Mindketten nevettünk, csimpaszkodtam rajta, mint a gyümölcs a fán. Mikor kiörvendeztük magunkat, anyu csak annyit kérdezett. Egyáltalán visszavitted?
Akkor még nem tudtam mire gondol, és miért nem hisz az apunak, de töviről hegyire el kellett mesélni, hogyan történt a dolog.
Így történt, hogy hirtelen ötlettől vezérelve, én voltam az első gyerek, aki hazakerült a nagyon áhított családba.
Boldog voltam! Nagyon boldog!
Alig vártam, hogy a testvéreim is hazajöjjenek!
Most már nem sírok, inkább csak mosolygok, ha visszagondolok azokra a pillanatokra. Nagyon boldogan, és nem is tudom mikor aludtam el.
Akkor még nem tudtam, hogy ezek a könnyekkel teli évek voltak a leg nyugodtabb, és a leg kiegyensúlyozottabb gyermekéveim.
Folyt köv.

2009-06-22

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1309
Időpont: 2010-02-14 01:48:40

Mosolyogva olvastam ezt a részt...de már sejtem mi jön majd. Észrevettem bizonyos utalásokat...Nagyon jól fogalmazva, összeszedetten írsz a gyerekkori emlékeidről.
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
891
Időpont: 2009-06-28 09:32:28

Kedves Marietta:)
persze hoy okozhat nyugtalanságot az öröm, csak akkor szárnyalsz, és boldog vagy :)

szertettel ölelek
Anikó
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
891
Időpont: 2009-06-28 09:30:20

kedves barackvirág:)

Igyekszem úszni az árral..

Szeretettel Anikó
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
891
Időpont: 2009-06-28 09:28:54

Kedves panka: igen, sajons volt aki ezt nerte az élettől
Szeretettel Aniko
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8286
Időpont: 2009-06-22 22:31:12

Kedves Anikó!
Annyira nehéz írnom bármi épkézláb mondatot.Most értem meg azt miért kértél arra írjam tovább a történetet.Írtad az első írásomnál, ha jól emlékszem, valami lehet mögötte valami igazság.Pedig semmi nem volt, csupán a fantázia.Én nem éltem meg élőben, bár amikor írtam belehelyezkedtem lélekben.Ami itt történik, az a szomorú kemény igazság.Borsózik a bőröm.Beleélem magam !Elismerésem, gyermekként ilyen megrázkódtatások sorozatán végig menni.Azt pedig nem szabad elfelejteni, a hirtelen öröm is okozhat belső nyugtalanságot.
Szeretettel ölellek:Marietta
Alkotó
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1854
Időpont: 2009-06-22 20:33:26

Kedves Anikó!
Végigolvastam az írásod összes részét. Nagyon sajnálom, hogy gyerekként ezt kellett átélned. Olvastam a Panka írását is; úgy érzem, ahogy ő, Te is nagyon erős ember vagy, hogy mindezt túlélted (és ugye azt írod, hogy itt még nem lett vége a megpróbáltatásoknak). Tudom, persze, hogy lelkileg ez akkor is nehéz, ha egyébként kitartó vagy... pontosan tudom, hogy ez így van... Szívből kívánom Neked, hogy ezentúl csupa olyan emberek vegyenek körül Téged, akik nagyon szeretnek, és akiket Te is szeretsz!!!
Szeretettel: barackvirág
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5458
Időpont: 2009-06-22 19:09:45

Kedves Anikó!
Igen, ott akkor abban az időben fájt sok minden, nem gondoltuk volna, hogy ennyi idő elteltével mégis csak másként gondolunk vissza. Várom a folytatást!
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

Madár bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Tücsök-kórus címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Vörösmarty Mihály: Szózat / Aufruf címmel

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillagokban kereslek ( Anyák napjára ) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Anyák napjára című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) apám csendben élt című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Írói szózat című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A legélőbb remény című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Szürkenéma-ablakok címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Borúra derű című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Ősztől tavaszig című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Szivárgó lélek címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 69. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 68. című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Himpér álmok vajíze című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és a rovarok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Ősztől tavaszig című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 67. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 66. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A hold című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Ősztől tavaszig címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hangulatok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hangulatok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)