HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51417

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: MimózaFeltöltés dátuma: 2006-08-15

Zelta útja- Régi barát, új barátság (7.)

6. fejezet Régi barát, új barátság

Otthon volt, már nem is egy napja. Az álom eddig elkerülte, ahogy régi barátai is. Nagyon unatkozott. Szülei pedig félig aggódva, félig örömmel vették észre, hogy Dukan nem jár a házuk felé. Zelta is valahogy így érzett. Ahogy feküdt az ágyán, körülnézett a szobájában. Milyen egyedül maradt! Saddu hiányzott neki leginkább. Úgy döntött, hogy meglátogatja. Lehunyta szemeit.
Szinte rögtön megpillantotta őt. Vele szemben ült, egy ugyanolyan zöld karosszékben, amilyenen Zelta is. A falak émelyítő piros színűre voltak festve. Zeltát elfogta a szédülés.
-Saddu...
-Igen, újra itt vagyok. Most pedig mondj egy nevet. A legjobb barátodét.
Zelta végiggondolt a banda tagjain. Szóba sem jöhetett senki. Jellemtelen, csordaszellemű senkik voltak, mint korábban ő maga is. Talán nevük sem volt, Zelta legalábbis nem emlékezett rá.
Másra kellett tehát gondolnia. Eszébe jutott a szomszéd srác. Milyen jókat beszélgettek korábban! Vele értették meg legjobban egymást. És hogy elhanyagolta őt, hogy Dukan szolgája lehessen. Elhatározta, hogy változtat ezen, és fel fogja keresni. Ezzel egy időben kimondta a nevet.
-Kerah.
-Rendben, akkor most figyelj. Kerah utazni akar, a tengeren élni. Jól tudod. Pár hónap múlva baleset éri, és sántítani fog a bal lábára egész életében. Semmilyen hajóra nem veszik majd fel, még takarítani sem. Az ő álmai sosem valósulhatnak meg.
-Honnan tudod ezt? - kérdezte aggodalommal Zelta.
-Ezzel most ne törődj. Ha kimész az ajtón, ismerős lesz a terep. Tudod majd, hova kell menned. Menj, és mondd el neki, amit hallottál.
Saddu bíztató pillantásától felbátorodva kilépett az ajtón. A sötét folyosón volt, hat fáklya világította körül őt, és az egyetlen nyitott ajtót. Zelta tudta, kit fog mögötte találni.
Zelta léptei messzire hangzottak, ahogy visszaverődtek a falakról. Kerah is meghallotta.
-Zelta! Mondta egy fura pasas, hogy jönni fogsz!- kiabálta bentről, hallatszott, ahogy közeledik az ajtó felé.
-Szia, Kerah.
-Tényleg örülök, hogy benéztél, már nagyon rég jöttél. Gyere be!
Zelta Kerah szobájába lépett be. Megismerte a világoskék falat, ami már kezdett elkopni, az agyon használt, besüppedt széket, és a komor bútorokat. Mint mindig, most is rend volt, és tisztaság. Leült megszokott helyére, az ágy bal felére, és kényelmesen hátradőlt. A beszélgetés elől kitérvén nézegette a polcokra kirakott kacatokat, mintha nem ismerné mindegyiket betéve.
-Ki volt az az alak? Olyan furcsán beszélt, azt mondta, barátok vagytok.
Zelta önkénytelenül is elmosolyodott erre a kifejezésre. "Barátok." Barátok lennének Sadduval? Zelta ezt nem nagyon hitte.
-Az ismerősöm. Üzenetet küldött neked.
-Hogy hogy? Miért nem mondta el, ha akart tőlem valamit?
-Hát tudod...vannak dolgok, amiket jobb, ha egy baráttól tudsz meg.
-Mi az? Zelta, van valami baj? Ugye nem?
Zelta végignézett barátja kétségbeesett arcán, és úgy döntött, nem mondja el neki. Nem fogja élete elején széttörni a barátja álmait. Van még néhány hónapja, addig hadd álmodozzon, úgyis lesz elég idő, amíg kilátástalanságban kell majd élnie.
-Mondd már, hogy mi van?!
Zelta most eszmélt fel, milyen sokáig merengett.
-Hmm...hát...sajnos nem tudunk majd találkozni egy ideig. Elköltözöm a nyárra a nagyszüleimhez.- hazudta Zelta, kapva az első ötleten, ami eszébe jutott.
-Zelta! Mit ijesztgetsz? Már azt hittem, hogy valami komoly. Nem szeretem, hogy mindent ilyen körülményesen adsz elő. Persze ez is rossz, hogy elutazol, de mostanában úgysem találkoztunk túl sokat.
-Igen tudom. Ne haragudj, ezentúl megint máshogy lesz.
-Helyes. -mondta lelkesen Kerah.- akkor megint készülhetünk együtt a saját szigetünkre, a nagy kékség közepére. Ha akarod, felveszlek matróznak a hajómra! -tette hozzá nevetve.
Zeltának összeszorult a gyomra. Nem mert felnézni a barátjára. Nagyon kellemetlenül érezte magát, de tudta, hogy ha már belement a hazugságba, folytatnia kell.
-Jó lesz, majd felszedjük minden kikötőben az összes szép lányt!
Mosolyogni próbált, de nem sikerült túl jól. Ő is érezte. Felállt.
-Kerah, ne haragudj, el kell mennem összepakolni, meg ilyesmi. Majd benézek, ha megjöttem. Meg akkor is, ha hazajövök esetleg hétvégére.
-Azt hittem maradsz még, de jó, menj csak. Jó nyaralást!- nézett Zelta után, aki gyors léptekkel hagyta ott a szobát a csodálkozó Kerahhal.
Zelta mögött hatalmasat csattant az ajtó. Mintha dühösen bevágták volna. A folyosón teljes sötétség volt, a fáklyák nem égtek, még akkor sem, mikor Zelta kétségbeesetten dobbantott néhányat a lábával. Futni kezdett, bele a sötétségbe. Valaki elkapta a karját, és gúnyos nevetést hallott. A lendülettől tovább repült, és térdre esett. A hang fölüle szólt tovább.
-Ki elől futsz?
Zelta fejében rögtön megérett a válasz. Tudta, hogy ez az.
-Magam elől. A felelősség elől.
-Igen, így van. -mondta Saddu.
Zelta talpra állt. Érezte, hogy Saddu mellette áll.
-Nem megyünk be egy szobába? Zavar ez a sötétség.
-Nem, nem megyünk be. Itt csak magad vagy, és én, a lelkiismereted. -mondta Saddu, és szolid nevetést hallatott.
Zelta kevésbé találta viccesnek.
-Nem mehetsz újabb szobába, amíg meg nem beszéljük, hogy mit tettél. Hogy miért hazudtál a barátodnak. Fel is teszek egy kérdést: szerinted Kerah őszinte hozzád, megbízol benne?
-Igen, ebben biztos vagyok, őszinték vagyunk egymáshoz. Ő a legbizalmasabb barátom!
Saddu nem válaszolt. Várt, időt adott Zeltának, hogy átgondolja, amit mondott.
-Saddu, ez nem számít hazugságnak, vagy legalább kegyes hazugság volt...
-Biztos vagy ebben?
-Igen.
-Nem Zelta, ez nem kegyes hazugság volt. Gyávaság volt, hogy nem mondtad el neki!
-Így legalább van pár boldog hónapja vissza! Ne ítélj el engem!
-De elítéllek. Ha elmondtad volna neki, mi fog vele történni, talán elment volna hajózni, amíg egészséges. Rosszul teszed, ha csak egy oldalról nézed a dolgokat. Látod? Így már kegyetlenség volt, hogy nem mondtál neki semmit sem a jövőjéről.
Zelta lesújtva állt. Aztán futni kezdett vissza abba az irányba, ahol Kerah szobáját sejtette. Hiába kereste, folyton Sadduba ütközött. Egy idő után rájött, hogy hiába keresi, ez itt Saddu világa, minden úgy van, ahogy ő szeretné.
-Vannak dolgok, amiket nem lehet visszafordítani. Vállald a tetteid következményét!
-Saddu, mi értelme van ennek? Mit vársz tőlem?
-Azt, hogy rájöjj arra, miért kellett ezt megtenned.
-Azt akartad, hogy hazudjak. Hogy rájöjjek, mekkora gerinctelen ember vagyok? Mit akarsz tőlem már megint?!
-Igen, azt akartam, hogy hazudj. Hogy lásd, hogy annak is hazudsz, akit a legjobb barátodnak mondasz. Hogy nincs őszinte ember, és nincs őszinte barátság.
Zelta szomorúan nézett maga elé, de semmit sem látott a sötétben.
-Legalább tudom, hogy ő biztosan őszinte lenne hozzám. Ő más, mint én.
-Zelta, mikor hagysz már fel ezzel a hatalmas bizalommal mindenki felé? Miből gondolod, hogy Kerahnak nem volt feladata? Hisz nála is jártam, neki is jósoltam.
Zelta döbbenten állt.
-Velem is fog történni valami?
-Nem tudom. Nem mondhatom el. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy ne bízz másban, és magadban is csak akkor, ha őszinte leszel magadhoz. Törekedj erre, legalább magadat ne csapd be, más úgyis becsap.
Világos lett. A fáklyák fénye megvilágította őket: egy sötét alak egy törékenyebb fiú fölé magasodva.
-Hiszel nekem, Zelta?
-Igen. Sajnos igen.
-Helyes. Természetesen Kerahnak nem esik bántódása. Csak akartam, hogy higgy nekem. Nem hiszem, hogy e nélkül is megtetted volna. Most pedig menj, egy darabig nem találkozunk. Ébredj fel.
Zelta elgémberedett tagokkal ébredt. Az órája szerint csak öt perc telt el azóta, hogy elaludt. Átnézett a szomszéd házra, a barátja épp az ablak előtt ment el. Átintett neki, de Kerah nem vette észre.
Zelta örült neki, hogy nem történik vele semmi rossz. Néha örülni kell a jónak, még ha természetes is. Mindenki csak akkor vidám, hogy süt a nap, ha épp eltűnnek a viharfelhők. Zelta különösen örült most, hogy viharfelhők nélkül megúszta.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2006-12-19 19:35:22

Köszönöm, Zsázsa!

Mindig azt hozod ki a kritikádban, amit szerettem volna elérni...jó érzés olvasni!

Üdv!
Alkotó
Zöld Zsázsa
Regisztrált:
2006-05-31
Összes értékelés:
489
Időpont: 2006-12-16 08:56:17

Az biztos, hogy Saddu nem egy hétköznapi teremtmény, mert ha más játssza el Zeltával ugyanezt, tutira nem hinne neki többé, Saddu azonban éppen ezzel a bekeményítéssel éri el, hogy Zelta végképp elhiggye, megbizonyosodjon felőle: minden úgy van, ahogy Saddu állítja. Ez egyébként semmilyen visszásságot nem hoz a műbe, hisz úgy van felépítve, és Saddu is úgy van megalkotva, megformálva, hogy ez a történet teljesen hihető legyen.
A tanulság ebben a részben: legalább te legyél őszinte magadhoz, más úgyis becsap. Nagyon kemény tanulság, de, mint láttuk, tényleg így van, még a legjobb barátok is hazudnak egymásnak...
Egy másik tanulságot is tartogattál nekünk a végére: néha örülni kell a jónak, még ha természetes is. Ezt (így vagy hasonlóan) másutt is, többhelyütt olvastam már, annyian tudják, annyian figyelmeztetnek minket erre, gyakran, többször egymás után, más formákban... - sokan mégis elfelejtkezünk róla, pedig tényleg nem kéne! Örülök, hogy te is felemelted a szavad ezért.
Ez a rész egyébként is izgalmas, jó elem benne a menekülés a felelősség elől. Egyébként pedig itt is megvan az átjárás a két világ között, és esetleg felmerülhet az olvasóban az is, hogy Saddu nem csak Zeltával foglalkozik, hanem másokkal is, egy másik történet lehetne Kerah útja is, ami ezen a ponton csatlakozik Zelta útjához...
És, igen, ez néha ijesztő - de ez Saddu világa. Itt minden úgy van, ahogy ő akarja.
Üdv
Zsázsa
Alkotó
Leticia Allemand
Regisztrált:
2006-07-15
Összes értékelés:
316
Időpont: 2006-09-06 19:40:43

De, engem nagyon érdekel!
Szeretem az ilyen önboncolgató írásokat.
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2006-09-06 18:06:20

Köszönöm, hogy elolvastad! Akkor feltöltöm a többi részt is, már azt hittem senki sem olvassa el :)
Alkotó
Leticia Allemand
Regisztrált:
2006-07-15
Összes értékelés:
316
Időpont: 2006-09-06 16:48:25

Nagyon kemény!
Az én bizalmam emiatt a kis "tréfa" miatt, erősen megcsappant volna Sabbuban.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Marcsy bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) craartáH! - Hála vers című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és a rovarok című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lumba és az oltás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fürtöskacagó melodikus című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A fehér ház című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kilógok a sorból című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nem magamat dalolom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Egy szülő panasza című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) eltakar című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Himpér álmok vajíze című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyafi és Pliccsplaccs oltást kap című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szuszimuszi és a rovarok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Az öcsém, meg én címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) A madár és én című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nem magamat dalolom című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Szerelem (haiku) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) craartáH! - Hála vers című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Nem magamat dalolom című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Üzennek éveink című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 15. címmel

szilkati alkotást töltött fel A hold címmel

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nyafi és Pliccsplaccs oltást kap című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Csalafinta csalitosban című alkotáshoz

szhemi alkotást töltött fel Anyámra emlékezem címmel a várólistára

Madár bejegyzést írt a(z) Szerelem (haiku) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)