HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 15 Tagok összesen: 1949 Írás összesen: 52977 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2009-07-03
Richard Strauss: CapriccioRichard Strauss: Capriccio A dilemma, ami nem az Az opera történetében időről-időre összetűztek azok, akik a zenét tekintették fontosabbnak, és akik azt csak a szöveg aláfestéséül szánták. Ezek az összetűzések állandóan napirenden voltak, nagyobb rendszerességgel, mint a harmadnapos hideglelés. Giovanni Battista Casti szövegével, Antonio Salieri zenéjével készült egy kis vígopera, ezzel a címmel: Prima la musica, e poi le parole; 1786-ban mutatták be Bécsben. A librettó keltette fel Richard Strauss figyelmét, hiszen a "probléma" az ő problémája is volt. Voltaképpen nem operát akart írni, hanem, amint barátjával, Clemens Krauss-al, a müncheni operaház igazgatójával közölte, "valami szokatlant, egy dramaturgiai értekezést, egy színházi fugát." Szerencsére mégsem ez lett belőle, hanem a Capriccio. 1775-ben vagyunk, egy Párizs melletti kastélyban. Itt lakik a gróf és húga, a grófnő, aki özvegy, és természetesen fiatal és gyönyörű. Az ő születésnapjára készülnek zenével, látványosságokkal. Flamand zeneszerző és Olivier költő mindketten szerelmesek a grófnőbe, és követelik, hogy válasszon a zene és a szavak között. A grófnő éteri magasságokban lebeg az előkészületek, színigazgatók, olasz énekesek és híres színésznők felett, és a választ holnapra halasztja. Ennyi az opera meséje. Operában minden lehetséges, ezért most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy a 18. század végi dúsgazdag grófnők nem szoktak olyan helyzetbe kerülni, amelyben éhenkórász bohémek szerelmet vallanak, sőt a jogaikat követelik. Készségesen elhiszem, hogy a 18. század végi dúsgazdag grófok nem vetették meg a friss pipihúst, meg egy-egy kalandot gyönyörű és híres színésznőkkel, de meg vagyok győződve arról, hogy közönséges macsó módjára reagálnak, ha észreveszik, hogy a húguk is hasonló kalandba sodródik. Mindegy, az opera hősnője lehetne tündérkirálynő is, akinek mindent szabad, és az első pillanattól fogva nyilvánvaló, hogy nem a zeneszerző és a költő, hanem a zene és a szavak között kell választani. Vagy mégsem? Maga Strauss azt mondta, ő nem tudja a megoldást. Grófnője a saját tükörképétől kérdezi: "Ha az egyiket választod, elveszíted a másikat. Nem veszít-e az ember mindig, amikor nyer?" A Capriccio-ban mégis elhangzik az egyértelmű válasz, nem is egyszer. Nem lehet meglepő, hogy Strauss, a zeneszerző, aki egyébként különösen kényes volt a librettóira, és csak a legjobb volt elég jó neki, végül is a zenét tette első helyre. Prima la musica. A grófnő Flamandot fogja szeretni, "holnap 11 órától kezdve," Flamandot, aki Gluck-al érez együtt, és akire a színigazgató keservesen panaszkodik: "Egyetlen dallamát sem lehet megjegyezni, egy szót sem lehet érteni a zenekar lármájában... végtelen próbák, hónapokon át... végül a heroikus dráma megbukik." A színigazgató triviális ízlésén mindenki gúnyolódik, és amikor a grófnő még meg sem jelent, meg sem szólalt, máris megtudjuk róla, milyen mélyen megindította őt Flamand zenéje. Első szavai a színpadon: "Elragadott a hangok áradása, boldogító messzeségbe vitt." Szegény Olivier-nek egyáltalán nincsenek esélyei. Szonettjére nem is kaphat más választ: "Szerelmi vallomásokat nem lenne szabad nyilvánosan elmondani." Flamand azonban meghallja a belső zenét, amit a szonett szavai eltakarnak. Kottapapírt szerez, és Olivier minden ellenkezése dacára - "tönkre teszi a versemet!" - megszületik a zene. "Sötét álmokat ébreszt - kimondhatatlan - az érzelmek tengere - boldogító szépség," mondja a grófnő. "Mennyire fénylenek a költő szavai. Amit ő nem is sejtett, tökéletessé tette a másik." "Harc a művészetek rangsoráért," intézi el egy kézlegyintéssel a színigazgató. "Az én színpadom birodalmában ők csak szolgák." De Krauss és Strauss csak azért mondatják ezt vele, hogy azonnal megcáfolhassák: "A zene a forrás, és minden abból fakad. A természet hangjai éneklik az összes művészet bölcsődalát." És Flamand már aznap este tudja, hogy a grófnő döntött. Az indokolásba ugyan becsúszik egy kis trivialitás, a zeneszerző nemcsak nagy lélek, de szépek a szemei - a fiatal zeneszerzőnek azonban nem lesznek anyagi - és érvényesülési - gondjai. Első a pénz, de ezt nagyfokú illetlenség kimondani, a varázslatos hangok hullámain lebegve. (De azért kimondják ezt is, az Ariadne-ban.) Elveszett, aki ezt elismeri, és még jobban, aki nem ismeri meg soha. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
sailor bejegyzést írt a(z) Ártatlanok bűnhődése - 9# novella 1/2 című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Ártatlanok bűnhődése - 9# novella 1/2 című alkotáshoz A. K. Mraz alkotást töltött fel Ártatlanok bűnhődése - 9# novella 1/2 címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) ...ki tudja, hová című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Napnyugta címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Mindenhol nyomot hagyunk című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Mindenhol nyomot hagyunk című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Mindenhol nyomot hagyunk című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Mindenhol nyomot hagyunk címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Balaton címmel a várólistára ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Érzés címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Buzdítás kirepülésre - válasz Krisztinának című alkotás Kankalin bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nagy találkozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) megrekedve című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Apám is, anyám is című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |