HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52188

Hangya közösség jótékonyság
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-10-21 11:51:09

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / kritika
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2009-07-03

Richard Strauss: Capriccio

Richard Strauss: Capriccio
A dilemma, ami nem az

Az opera történetében időről-időre összetűztek azok, akik a zenét tekintették fontosabbnak, és akik azt csak a szöveg aláfestéséül szánták. Ezek az összetűzések állandóan napirenden voltak, nagyobb rendszerességgel, mint a harmadnapos hideglelés.

Giovanni Battista Casti szövegével, Antonio Salieri zenéjével készült egy kis vígopera, ezzel a címmel: Prima la musica, e poi le parole; 1786-ban mutatták be Bécsben. A librettó keltette fel Richard Strauss figyelmét, hiszen a "probléma" az ő problémája is volt. Voltaképpen nem operát akart írni, hanem, amint barátjával, Clemens Krauss-al, a müncheni operaház igazgatójával közölte, "valami szokatlant, egy dramaturgiai értekezést, egy színházi fugát." Szerencsére mégsem ez lett belőle, hanem a Capriccio.

1775-ben vagyunk, egy Párizs melletti kastélyban. Itt lakik a gróf és húga, a grófnő, aki özvegy, és természetesen fiatal és gyönyörű. Az ő születésnapjára készülnek zenével, látványosságokkal. Flamand zeneszerző és Olivier költő mindketten szerelmesek a grófnőbe, és követelik, hogy válasszon a zene és a szavak között. A grófnő éteri magasságokban lebeg az előkészületek, színigazgatók, olasz énekesek és híres színésznők felett, és a választ holnapra halasztja. Ennyi az opera meséje.

Operában minden lehetséges, ezért most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy a 18. század végi dúsgazdag grófnők nem szoktak olyan helyzetbe kerülni, amelyben éhenkórász bohémek szerelmet vallanak, sőt a jogaikat követelik. Készségesen elhiszem, hogy a 18. század végi dúsgazdag grófok nem vetették meg a friss pipihúst, meg egy-egy kalandot gyönyörű és híres színésznőkkel, de meg vagyok győződve arról, hogy közönséges macsó módjára reagálnak, ha észreveszik, hogy a húguk is hasonló kalandba sodródik. Mindegy, az opera hősnője lehetne tündérkirálynő is, akinek mindent szabad, és az első pillanattól fogva nyilvánvaló, hogy nem a zeneszerző és a költő, hanem a zene és a szavak között kell választani.

Vagy mégsem? Maga Strauss azt mondta, ő nem tudja a megoldást. Grófnője a saját tükörképétől kérdezi: "Ha az egyiket választod, elveszíted a másikat. Nem veszít-e az ember mindig, amikor nyer?"

A Capriccio-ban mégis elhangzik az egyértelmű válasz, nem is egyszer. Nem lehet meglepő, hogy Strauss, a zeneszerző, aki egyébként különösen kényes volt a librettóira, és csak a legjobb volt elég jó neki, végül is a zenét tette első helyre. Prima la musica.

A grófnő Flamandot fogja szeretni, "holnap 11 órától kezdve," Flamandot, aki Gluck-al érez együtt, és akire a színigazgató keservesen panaszkodik: "Egyetlen dallamát sem lehet megjegyezni, egy szót sem lehet érteni a zenekar lármájában... végtelen próbák, hónapokon át... végül a heroikus dráma megbukik." A színigazgató triviális ízlésén mindenki gúnyolódik, és amikor a grófnő még meg sem jelent, meg sem szólalt, máris megtudjuk róla, milyen mélyen megindította őt Flamand zenéje. Első szavai a színpadon: "Elragadott a hangok áradása, boldogító messzeségbe vitt." Szegény Olivier-nek egyáltalán nincsenek esélyei. Szonettjére nem is kaphat más választ: "Szerelmi vallomásokat nem lenne szabad nyilvánosan elmondani." Flamand azonban meghallja a belső zenét, amit a szonett szavai eltakarnak. Kottapapírt szerez, és Olivier minden ellenkezése dacára - "tönkre teszi a versemet!" - megszületik a zene.

"Sötét álmokat ébreszt - kimondhatatlan - az érzelmek tengere - boldogító szépség," mondja a grófnő. "Mennyire fénylenek a költő szavai. Amit ő nem is sejtett, tökéletessé tette a másik."

"Harc a művészetek rangsoráért," intézi el egy kézlegyintéssel a színigazgató. "Az én színpadom birodalmában ők csak szolgák."

De Krauss és Strauss csak azért mondatják ezt vele, hogy azonnal megcáfolhassák: "A zene a forrás, és minden abból fakad. A természet hangjai éneklik az összes művészet bölcsődalát." És Flamand már aznap este tudja, hogy a grófnő döntött. Az indokolásba ugyan becsúszik egy kis trivialitás, a zeneszerző nemcsak nagy lélek, de szépek a szemei - a fiatal zeneszerzőnek azonban nem lesznek anyagi - és érvényesülési - gondjai. Első a pénz, de ezt nagyfokú illetlenség kimondani, a varázslatos hangok hullámain lebegve. (De azért kimondják ezt is, az Ariadne-ban.) Elveszett, aki ezt elismeri, és még jobban, aki nem ismeri meg soha.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2012-06-27 14:41:17

életem egyik rejtélye, hogy ezt a cikket miért olvasták el olyan sokan.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2009-07-14 18:13:10

Bocsánat! A kérdést, hogy melyik kell? Nem konkrétan neked szántam, de így sem rossz. Valóban igazad van. A zenehallgatás nagyban függ a hangulatunktól. Szeretem azt a zenét is, ahol a szöveg nem a legemelkedettebb, és hallgatok zenét pusztán a szövegéért is. A leggyakrabban azonban azokat hallgatom, amelyik mindkét részre nagy hangsúlyt fektet. Ezért nincs kedvenc műfajom, sem együttesem, énekesem.
Szóval, jó a cikked. Érdekes, remekül fogalmazott.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-07-12 15:48:04

Artur, nem is tudom. Nálam ez hangulati kérdés. Néha a zene szólít meg jobban, máskor a szöveg. De nem lehet előre megjósolni, hogy mikor melyik.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2009-07-12 15:01:39

Dilemholnap. Igazad van, nem az a kérdés, melyik fontosabb? A ritmus vagy a szöveg?
Zenei oldalról nem fontos a szöveg, a lényeg a dallam. Lásd, Gangxta Zolee.
Sz@r szöveg, jó zenével. Mondanivaló szempontjából nem számít a zene, a szöveg a fontos. Lásd, Bonanza Banzai. Jó szöveg, sz@r zenével. Melyik kell?
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2578
Időpont: 2009-07-04 18:29:42

Igényes, szép munka. Gratulálok.

Legutóbb történt

efmatild bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 3/4 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 3/4 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 3/4 című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Újra ősz van címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Rügyet bontó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Rügyet bontó című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 2/4 című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 1/4 című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Jövőkép a jelen hagyományaiból című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Jövőkép a jelen hagyományaiból című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Jövőkép a jelen hagyományaiból című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Jövőkép a jelen hagyományaiból című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Életünk rejtett titkai 3/4 címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) CS.A. látogatása a belső szívben című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 2/4 című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ragyogj fel... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Jövőkép a jelen hagyományaiból című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az önmarcangolóhoz című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 101. című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Kéne és van címmel a várólistára

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Esti hangverseny című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Passió című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú magányossága című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csipkelődő című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Mese a három kismalacról, (az egy farkasról), no meg a három huncut kiscicáról címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Csipkelődő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csipkelődő című alkotáshoz

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Maradj velem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) gyere fogd a kezem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) gyere fogd a kezem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 2/4 című alkotáshoz

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Maradj velem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021