HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53070

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-09-29 00:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Berill SheroFeltöltés dátuma: 2009-07-12

Megbocsátás

Az emberek alapvetően jók. Így gondolta. Hinni akarta, hogy így is van. Hogy ami elromlott az megjavítható, hogy aki bántotta a másikat, az majd virágot visz, hogy az emberek megbocsátanak.
Ám tudta, hogy a megbocsátásig nagyon hosszú az út. Az emberek szeretik dédelgetni a sérelmeiket és versenyezni azon, hogy melyikőjüknek fáj jobban. Görcsös egy társadalom ez. - sóhajtott nagyot. Az emberek szeretnek szenvedni. Persze ezt látja mindenütt. Hogy mosoly helyett grimasz van. Pedig példát lehetne venni, mondjuk a brazilokról. Ismert egy srácot, akinek az arcán mindig az őszinte mosoly volt, s a szeme úgy nevetett, ahogy soha senki másé. Tiszta szívből, igazán. Arra nem jött még rá, hogy a saját népe miért nem tud mosolyogni. Miért nem tud megbocsátani? Miért nem tudnak boldogok lenni azzal, ami van?
Miért kell mindig a másét nézni? Miért kell erőn felül teljesíteni, megfelelni? És kinek akarnak állandóan megfelelni?
Akkor lenne itt jó világ, ha az ember ugyan megjegyezné a sérelmeit, de tudná kezelni. Helyén tudná kezelni őket. Tanulna az őt ért traumákból, s felépítene egy jobb, új világot. De ez nem egyszerű, s nem mindenkinek adatott meg a megbocsátás képessége. Sokszor nem is kellene a megbocsátáshoz nagy dolog. Szimplán annyi, hogy megpróbáljunk a másik fejével gondolkodni. Hogy mit, miért tett. Ám ez az elvakult fájdalomban és önzésben ez gyakorta nem megy. Ha már tudunk hinni abban, hogy jobb lesz, hogy az elromlott dolgot nem kidobni akarjuk, hanem megjavítani, talán akkor képesek vagyunk a másik fejével is gondolkodni. Racionálisan. Tudta, hogy ez hideg szó. Süt belőle az érzéketlenség, az a fájó érzés. Maga sem tudta miért ez jutott eszébe. Hiszen a hideg nem éget. És valahol mégis. Ellentét feszül a szóban magában is. Racionális. Ráció. Ész, értelem. Hiszen az értelemben van érzés. Van benne érzékelés. A racionalitás sem hideg többé. Érzékelhető. Az által, hogy minden egészet alkot, hogy a dolgok nem véletlenül történnek. Hogy amit csapásként él meg az ember, az lehet, hogy próba. Próbája annak, hogy vajon a két ember megérdemli-e egymást. Esetleg előjátéka - bár erre gondolni sem szeretett -, valami másnak, nagyobb próbatételnek, amit a sors két emberre mér. S ha a picit nem állják ki, akkor vajon érdemesek lesznek-e a nagyobbra? Hosszú út vezet a megbocsátásig. De ha az ember tudja, hogy mindketten szeretnék, akkor talán könnyebb.
Idő és türelem. Közhelyként hangzik, de az idő annyi mindenre megadja a választ. Ezt is nagyon jól tudta, közben persze az járt az eszében, hogy ma mindenki annyira türelmetlen. Hogy mindent azonnal akar a gyarló ember. A megbocsátást is. Holott a megbocsátás olyan kicsit, mint a halál. Sok türelem, sok sírás, rengeteg düh és kirohanás szegélyezi útját. Párhuzamosan haladnak. - kockáztatta meg magában. A gyászhoz is idő kell, ahhoz, hogy az ember elfogadja, hogy nincs visszaút, hogy ami megtörtént már másképp nem lesz. Idő kell ahhoz, hogy elengedje azt, akit szeretett. A megbocsátás hasonló. Idő kell ahhoz, hogy az ember végigélje a stádiumokat. A fájdalmat, a csalódást, a dühöt. De - és itt szinte hangosan felkiáltott -, de a megbocsátás épp attól másabb a haláltól, hogy van lehetőség mérlegelni, hogy nem egyoldalú, hogy benne van az újrakezdés, a más alapokon nyugvás. Benne van a milyenség megváltoztathatósága. Aki meg tud bocsátani másnak az nagylelkű. Ritka erénnyel felvértezett. Mert nem könnyű és sokszor nem is hálás megbocsátani. Magunknak még csak-csak megy, de másnak?! Mást nehezebb felmenteni a vélt, vagy valós bűne alól, mint magunkat. Gyarlóak vagyunk. - állapította meg már sokadjára. És mégis meg kell tenni! Gyakorolni kell a megbocsátást! Épp úgy, mint a mosolyt. Kis lépésekkel, de annál nagyobb erővel. Türelem, megbocsátás. - mosolygott a szembejövőre. S ez a kis mosoly egy újabbat szült, s észrevette, hogy az emberek szép lassan visszamosolyognak rá, a Nap kisüt, s talán megbocsátani is könnyebb lesz már.



Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
316
Időpont: 2013-06-19 20:49:29

válasz Kőműves Ida (2013-06-18 22:40:31) üzenetére
Köszönöm szépen!
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
7105
Időpont: 2013-06-18 22:40:31


Ez igen, ez tetszik! Szép eszmefuttatás, s valahol egyet is értek vele, veled...


Az írás ötös, azonban csillagokat nem szoktam osztogatni, inkább maradok a szóbeli értékelésnél.:)

Majd még böngészek nálad máskor is...
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1300
Időpont: 2009-10-29 18:44:01

A megbocsátás nem könnyű, de ha valaki rájön hogy nem hibátlan, talán a másiknak is könnyebben megbocsátja ugyanezt...de semmiképpen nem itt tartanánk.
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
316
Időpont: 2009-08-04 21:21:00

köszönöm kedves Sosem! :)
Alkotó
Regisztrált:
2009-06-13
Összes értékelés:
17
Időpont: 2009-08-03 22:01:35

5öst adtam,hogy segítselek a toplista felé:)
Persze nem csak azért....hanem mert tényleg jól írsz..nagyon jól.. :)

Sosem;)
Alkotó
Lenabuci
Regisztrált:
2009-01-11
Összes értékelés:
258
Időpont: 2009-08-02 14:22:38

Szuper.
Elgondolkodtattál.............
Köszi....


Léna
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
316
Időpont: 2009-07-15 08:16:44

:) köszönöm
Alkotó
Regisztrált:
2009-06-22
Összes értékelés:
95
Időpont: 2009-07-13 00:15:49

teccetös :-) (döntetlent ajánlok )
Tamás
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2009-07-12 15:31:00

Berill!
Akkor az írásod maximálisan átadja azt, ami miatt megszületett.
Gratulálok!
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
316
Időpont: 2009-07-12 15:26:53

a zaklatottság oké. egy baráti pár ihlette a novellát, akik éppen ott vannak, hogy szeretnének egymásnak megbocsátani, de épp nem tudják hogy kezdjenek hozzá.....
az emberek nagyrésze nem gondolkodik. ezért tartunk ott, ahol.
köszönöm!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2009-07-12 15:14:37

"Arra nem jött még rá, hogy a saját népe miért nem tud mosolyogni. Miért nem tud megbocsátani? Miért nem tudnak boldogok lenni azzal, ami van?"
Kedves Berill!
Ha minden tizedik értelem feltenné magának ezt a kérdést, vagy csak elgondolkodna a kérdés értelmén, már nem itt tartanánk. Zaklatott írás ez tőled. Érzem benne a bizonytalanságot, a kétségeket, és a stabilitás iránti igényt. Lehet, hogy nem jól érzékelem, de ez legyen az én bajom. A hiányérzettel együtt, vagy éppen azért, de tetszik az írásod nekem.

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Októberi éj / Oktobernacht címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nagyvárosi ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A nap könnye című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Örök Páros című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ti örökbe tűnt csendek... címmel a várólistára

black eagle alkotást töltött fel Ablakszem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Éjszaka címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Örök Páros című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Örök Páros című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kivágott ősfa vagyok című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Maroknyi csend című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Elengedés... című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Kivágott ősfa vagyok című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Ősszel címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Helyesírás fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az Őszhöz című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Helyesírás fórumtémához

Klára bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Gyertyatartó (Alter) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Gondolatok egy téli téjkép előtt című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Október van című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022