HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1932

Írás összesen: 52275

Hangya közösség jótékonyság
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-11-24 20:45:18

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KedvesFeltöltés dátuma: 2009-07-12

Az én drága nagymamám

A nagymama simogatása.. Meséi... (most is könnyezek, és csak szeretettel tudok rá gondolni).
Ahogy iskolába indított minket, és oltalmába vett. Ellenőrizte, hogy rendben legyen minden, időben legyünk megfürödve, és ágyban legyünk.
Emlékszem egyszer a szomszéd kislánnyal megbeszéltük, hogy átosonok hozzá, miután a mama lefeküdt, mert ő nem velünk lakott, hanem a nagybátyámmal.
Én kimentem, mintha az udvari WC-N lenne dolgom, és átmentem.
Vesztemre, mert túl korán akartam meglógni, és nem nyitottak kaput, hiába jeleztem, hogy ottvagyok. Közben észrevettem, hogy a mama kijön, és keres. Azonnal megkerültem a házat, és észrevétlenül beosontam az udvarba.
Én legalább is azt hittem. Akkor a szomszéd kislány kinézett, és a mamának integetett, hogy fusson. Most csak mosolygok rajta, de akkor nem volt vicces. A mama fogta a botját, és fenyegetően elindult a szomszédba, mikor megköszörültem a torkom mögötte. Na de őt sem ejtették a fejére... meg is kaptam a jussom, a sikertelen kísérletért is.
Aznap éjjel már erősen figyelt, így le kellett mondanom az éjszakai beszélgetésről. (pedig milyen jó lett volna).
Másik alkalommal, mikor a fejem az ölébe hajtva, cirógatta a hajam, és mesélt nekem. Mennyire szerettem!! Mikor tanított főzni, és nem akart a sporheltba meggyulladni a tűz, és olajat öntöttem rá. Kigyulladt a tűzhely platnija! Kaptam akkora pofon, hogy csak csengett a fülem.
Mindezek ellenére, az én drága mamám volt nekem. Nagyon vallásos volt, és mikor valami olyan mondtam, mindig leszidott.
"Megállj csak Annuskám! (mert így hívott) Meglásd, a Jóisten majd megbüntet ezért." Meg amikor vitatkoztam vele.; -Mama! Hogy lehet valaki szűz, ha gyereke van? Ne mondjon már butaságokat!"

Aztán egy szép napon nagymama elment. Akkor már férjnél voltam, és nem otthon laktam. Azt álmodtam, hogy mutatja a lábát, és mondja nekem.
- Nézd kislányom milyen a lábam. Meg fogok halni. Alig vártam a reggelt, szabit vettem ki, és utaztam Érdre a mamámhoz.
Megvettem neki a kedvenc likőrjét, de amint kijöttem a közértből, keresztapámba ütköztem, aki ment Ófaluba a mamámhoz.
Teljesen megdöbbentem, a szívem elkezdett vadul kalapálni, és éreztem, hogy valami nagy baj lehet, mert nem voltak jó viszonyban, és sosem látogatta a mamát. A belső félelmem beigazolódott.
Az én nagymamám az éjjel elment, de előtte álmomban meglátogatott, és elbúcsúzott tőlem..
Akkor már velem nem lehetett beszélni. Zokogtam, mint egy árva gyermek. Nem voltam mellette!!! Messziről hallottam, ahogy a keresztapám a férjemmel beszélget, de lelkem máshol járt. A mai napig is könnyezem, mikor rá gondolok.
Az idő telt, de a szívemben nem halványult a szeretet, és a melegség iránta.
Pár év múlva nagyon beteg lettem, és pontosan két évig nem voltam kint nála a temetőben.
Utána mikor már tudtam, kimentem, de a temető arculata annyira megváltozott, hogy nem találtam a sírját. Nem volt aki megmutassa.
Megint elvesztettem ŐT! Évekig kóboroltam, de nem találtam. Gyertyát gyújtottam otthon, és bocsánatot kértem, amiért nem találtam meg.
Egészen addig, amíg a nagynénémmel nem beszéltünk, és az unokatestvérem megmutatta hol is van az én elveszett MAMÁM!

Nem felejtem el azt a napot. Havas volt minden, hárman mentünk ki a temetőbe, az unokanővérem, a nővérem, és én.
Amikor befordultunk abba a parcellába, ahol a sír volt, hevesen kezdett verni a szívem.
Mikor megláttam messziről a sírt, elkezdtem szaladni, de akkor már a könnyeimtől nem láttam. Mikor odaértem, minden erőm elhagyott, és térdre rogytam a sírhalomra hangosan zokogva simogattam a havas örökzöld leveleit.
Mamám! Édes drága mamám! Itt vagyok! Itt van az én mamám!
Akkor messziről hallottam a nővérem szipogó hangját, és érezem ahogy a hóból fel akartak emelni. Az unokanővérem, aki valami miatt utálta az én mamámat, még ő is könnyezett. A nővérem magához ölelt, és szipogva mondta. Te hülye! Nem csak a te mamád, az enyém is. Azóta rendszeresen látogatom a mamámat.
Egy alkalommal a lányom megjegyezte.
Anyu! Te az anyukád sírjánál csak imádkozol, és szomorú vagy, de csak a nagymamád sírjánál ejtesz könnyeket. Miért?
Mert Ő volt nekem a minden!

2009-07-13

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
891
Időpont: 2010-08-23 07:29:53

válasz Arthemis (2010-02-18 14:02:48) üzenetére
kedves Artemis.
Akarom nem akarom, minden évben, ha nincs rá módom, akkor is eszembe jut. :) és csak szeretettel tudok gondolni rá.
Igazad van ezek azok a sebek, melyek nem gyógyulnak. Köszönöm hogy itt jártál
Szeretettel ölellek
Anikó
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1306
Időpont: 2010-02-18 14:02:48

Felidézted a saját emlékeimet...de én máig nem vagyok képes arra hogy kimenjek a sírjához...Az emlékét a szívemben őrzöm, a sebet pedig nem akarom mélyíteni.
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
891
Időpont: 2010-02-12 21:58:42

feltettem egy verset megemlékezés róla a youtube-ra
A halál országában járva címmel
http://www.youtube.com/watch?v=2e4fqm7meTI
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
891
Időpont: 2009-07-17 06:02:16

Kedves Panka :)
Mikor ezt az emlékezést írtam, végig bőgtem. ma sem változott semmi. Egyetlen egy képem van róla :)....
majd alkotok valamit vele :)

szeretettel ölellek
Anikó
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5456
Időpont: 2009-07-16 18:05:26

Kedves Anikó!
Nagy szeretettel emlékezel a Mamádról, és nagyon megható az írásod. Én a volt nevelőm sírját keresetem két éve. nekem szerencsém volt megtaláltam. Ő Kriszta néni volt akit anyámként szerettem. együtt érzek Veled!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
891
Időpont: 2009-07-15 15:40:21

kedves antonius:)
köszönöm:)
szeretettel
Anikó
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
891
Időpont: 2009-07-15 15:39:12

Kedves Judit:)
Igen..
Nagyon jó, főleg amikor mellette az élet, csak kövekkel dobált...

szeretettel
Anikó
ui:
Olvaslak kedves, :) még nem értem a végére...
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2577
Időpont: 2009-07-15 14:52:44

Kedves írás! Tetszik.
T. Pandur Judit nagymamájának is köszönet...

Gratulálok. a.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5600
Időpont: 2009-07-15 12:42:51

Kedves Anikó!
Szépen írsz arról az asszonyról, aki vigaszt és biztonságot, szeretetet és törődést adott neked gyerekkorodban. Engem is a nagymamám nevelt fel, hat gyereke után, neki én voltam a hetedik. Az unokája.
Nagyon sok apró, kedves emléket őrzök róla én is, amiket az idő megszépített.
Jó, hogy vannak nagymamák...
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
891
Időpont: 2009-07-15 09:52:52

edves Kata :)
Valóban.. ezt nálam is tapasztaltam...
szeretettel
Anikó
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12497
Időpont: 2009-07-14 19:32:22

Nagyon megható történet, ahogyan leírod nagymamád iránti szeretetedet. És általában úgy igaz, hogy a nagymama-unoka kapcsola talán több is, mint a szülők iránti szeretet. Hogy miért, nem tudom.
Szeretettel: Kata

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Alagút a fény előtt című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Alagút a fény előtt című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 104. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Félreértés című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) November búcsúja című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 105. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 105. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 105. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 105. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A lajtorja 104. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel végtelen várandósság címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 104. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A lajtorja 105. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A lajtorja 104. című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Hazatértem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hová tűnt a Télapó? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 105. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 105. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 105. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 105. címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) Hová tűnt a Télapó? című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Karácsony himnusza című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Hová tűnt a Télapó? címmel

Erdős Sándor alkotást töltött fel Hazatértem címmel a várólistára

Madár alkotást töltött fel A létező búcsúverse címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hideglelős című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hideglelős című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Hideglelős című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A Phateon-talány című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Alagút a fény előtt című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Alagút a fény előtt című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Molly, az egyszarvú című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hideglelős című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) November búcsúja című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Aqua vitae című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Eszterenter című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Eszterenter című alkotáshoz

szhemi alkotást töltött fel November búcsúja címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Karácsony himnusza című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021