Szeretem a tudományos - fantasztikus regényeket.
Nem a sci-fi regényeknek álcázott misztikus horrort, hanem az emberiség jövőbeni technikai és társadalmi fejlődését ábrázoló olyan történeteket, amelyek a mai tudományos világképet logikusan, nagy képzelő erővel továbbgondolják.
Szeretem a családregényeket.
A több generációt bemutató, nagy terjedelmű regényeket, amelyek egy család életébe adnak bepillantást, szenvedélyekbe, örömökbe, bánatokba, titkokba. Miközben a családi történet a társadalmi közeget is aprólékosan megrajzolja.
Szeretem a történelmi regényeket.
Megismerni egy regényen keresztül, más korok történelmét. Az író által kikutatott, és kiszínezett, valóságnak ható, a jelen számára tanulságot hordozó történeteket. Amiben az író bemutatja mindazt, amiről feltételezi, hogy a kortárs olvasó nem ismeri.

Szeretem Raana Raas "Csodaidők" című regényét.
Ez a négy kötetesre tervezett alkotás egyszerre tudományos - fantasztikus regény, családregény, történelmi regény, méghozzá egészen különleges módon egy jövőbeli történelmi regény.
A negyedik évezred végén játszódik. Aprólékos gonddal, hihetetlenül gazdagon megrajzolva a világot, ami már naprendszerekből áll, a jövőbeli műszaki eszközöket, a jövőbeli vallásokat, a társadalmakat, a jövőbeli megosztottságot és politikai játszmákat.
Mindezt egy család életén keresztül.
Három főhős fordulatos élete bonyolódik a történetben, körülöttük az összes többi szereplővel, a családokkal, a cégekkel, a politikai mozgalmakkal, olyan valóságosan és olyan komplex módon, hogy teljesen magával ragadja az olvasót.
Az író külön nyelvet és írást alkotott. Ezen a nyelven párbeszédeket, idézeteket és énekeket írt a regénybe. Az egyik kritikus "már -már Tolkien munkásságához" hasonlítja az író teljesítményét.
Ezt a regényt azonban nem Tolkien, és nem is valamelyik kortársa, vagy honfitársa írta, hanem egy magyar szerző. A Raana Raas írói álnév alatt Görgey Etelka első könyves író rejtőzik.
Azt lehet vitatni, hogy jó ötlet volt-e ezt a - az első kötet vásárlói számára semmit mondó - nevet választani írói névnek, vagy inkább a sajnálatos szokásoknak megfelelően valami anglomán nevet /pld.: Brendon Leckett/ kellett volna választania, mint ahogyan azt írótársai teszik, azonban aki ennek ellenére belefog az olvasásába, az ne tervezzen semmilyen más programot magának, mert úgy sem tudja letenni a könyvet. Minden várakozását felülmúlja.
A könyvnek sokkal nagyobb baja, hogy itt jelent meg, a csoda idők országában, Magyarországon. A tetralógia első két kötetét "Az ogfák vöröse" és "Kiszakadtak" címmel az Animus Könyvkiadó jelentette meg, azonban a harmadik kötet kiadását ez a könyvkiadó nem vállalta, mivel az első kettő nem hozta az elvárt nyereséget. A nem túl sikeres írói névválasztást, az első kötet borzalmasan ronda - és egyes források szerint másolt - könyvborítójának negatív hatását még az is tetézte, hogy gyakorlatilag a könyvnek nem volt reklámja, a kiadó marketing tevékenységének nyomát sem lehetett fellelni. Mivel ők a Harry Potter sorozat magyarországi kiadója, talán úgy gondolták, hogy most is csak az ölükbe hull az elvárt nyereség, mint a mások által agyon reklámozott JK Rowling könyvekből.
Egy női magazin cikkében olvastam a Csodaidők első kötetről, én így értesültem róla, ezen kívül még az Interneten olvashattam róla /miután tudtam már, hogy létezik, és így keresni tudtam/. Ott a fórumokon elvitatkozgattak a regény tulajdonképpeni műfaján, olyan "savanyú a szőlő" hozzá állással, na meg arról, hogy honnan másolták az első kötet borítóját. Más reklámmal egyáltalán nem találkoztam!
A csoda idők országában a harmadik kötet az első két kötet rajongóinak előlegeiből jelent meg, "Árulás" címmel, az írónő magánkiadásában, most július 25.-én. Nem került be a nagy könyvterjesztő hálózatokba, a www.csodaidők.hu honlapon keresztül és az ott megjelölt - kettő darab - könyvesboltokban lehet megvenni.
Miért is vagyunk a csoda idők országa?
Akinek az a dolga, hogy sikerre vigyen valamit, jelen esetben egy érdekfeszítő olvasmányt, az nem teszi. Viszont várja a nyereséget...
Akinek meg az a dolga, hogy olvasson, az összeadja a pénzt, hogy megjelenhessen a várva várt következő folytatása a regénynek.
Itt a csoda idők országában mindenki tökéletesen tisztában van azzal, hogy mindenki másnak mi a dolga, milyen szabályai vannak a korrekt, tisztességes viselkedésnek. Mi az, ami kötelező és elvárható. Azonban ha saját magukról, vagy az ő szervezetükről van szó, akkor ezt - legtöbben - hirtelen, tökéletesen elfelejtik és csak is arra az egyre koncentrálnak, hogy nekik mindenképpen és mindenek felett azonnal jól kell járniuk. A hosszú távú érdeket nem ismerik, csak és kizárólag a pillanatnyi érdek, a pillanatnyi haszon motiválja őket.
Ez az általános kórkép jelenik meg a kezdő írók esetében is, akiknek a munkáját nem segítik a külföldön jól bevált irodalmi ügynökök. Viszont megjelentek a fizetős kiadók, akik a szerzői hiúságra építve az író költségén jelentetik meg a könyveiket, nyereséggel, az értékesítést pedig, nem vállalják. Ha az író maga nem tudja eladni, csak magára vessen.
A nem fizetős kiadók többsége az azonnali nyereségre törekvés érdekében előbb jelenteti meg a tahó világ show győztesének irka - firkáját, - mert hírhedt neve és perc rajongói miatt azt reméli, hogy azonnali, biztos siker az értékesítése - mint egy bármilyen igényesen megírt, olvasmányos művet, akinek a szerzőjét neki kellene ismertté tenni.
Meggyőződésem, hogy ha Görgey Etelka egy német irodalmi ügynököt bízott volna meg a Csodaidők eladásával, talált volna olyan német kiadót, aki sikerre viszi ezt a regényt. Nem lett volna nehéz dolga.
Nos ő nem ezt az utat választotta. Itt adja ki a könyvét. Amit ajánlok minden sci-fi rajongónak, minden családregény kedvelőnek, és olyanoknak is, akik szeretik a történelmi regényeket. Ezekben a csoda időkben.