2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53199

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-12-06 09:07:01

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2009-08-23

Űrutazás

A gyereknapi ajándék a két kicsinek, egy évben egyszer, látogatás volt a vidámparkba.
Klári férje nem rajongott az ötletért, mert nem szerette. Főleg felülni nem szeretett a játékokra. Azt még csak-csak elvállalta, hogy a három éves pici Pannival a kis vidámparkban legyenek, de a hat éves Zolikával Klári ment a nagy vidámparkba.
A hivatalos gyereknap utáni hétre időzítették a látogatást, mert május utolsó vasárnapján annyian voltak, hogy lépni sem lehetett, mivel nem csak nekik jutott eszükbe ez az ötlet. Így a következő szombaton, egy szép verőfényes június eleji napon, vitték el a gyerekeket, akik már nagyon várták ezt a napot.
Zolika boldogan állt be Klárival a nagy vidámpark kapuja előtti, gyorsan haladó sorba és alig várta, hogy bejussanak a kapun.
- Először a hullámvasúthoz menjünk jó, anya? - Klári kezébe kapaszkodva ugrándozni kezdett a ropogós, sárga kaviccsal felszórt úton.
Klári mosolygott, és megszaporázta a lépteit a hullámvasút felé. Nyitáskor még nem voltak itt hosszú sorok, így hamar felülhettek. Aztán újra és újra felültek a hullámvasútra, amíg csak meg nem unta a fia. Utána sorra vették a többi kedvenc játékot: a dodzsemet, a szellemvasutat, a barlangvasutat, a mesecsónakot. Az elvarázsolt kastélyban minden tükröt és minden trükköt jól megvizsgáltak. Zolika a működésükre volt a legkíváncsibb. Amikor kijöttek már jócskán elmúlt dél. Letelepedtek egy padra, megették az otthonról hozott szendvicseiket és egyezséget kötöttek: ha Klári kedvéért felülnek a régi körhintára, akkor a következő az óriáskerék lesz.
- De nem ülünk az angyalos kocsikba! Lóra ülünk, vagy a forgóba!- kötötte ki a kisfiú.
Szerencséjük volt, jutott nekik egy szépen faragott, vidám ábrázatú lovacska.
Klári feltette a kisfiát a hátára, aztán ő is mögé ült a falovacskára, mert a kisfia még nem tudta a vastag, erős rugókon előre-hátra hajtani a lovat. Megindult körbe-körbe a száz éves, díszes alkotmány és ők jól meglovagolták a kis lovacskát. Amikor megállt a körhinta, elindultak az óriáskerék felé. Azonban nem értek oda.
- Anya! Odanézz, egy űrhajó, egy igazi űrhajó! - vette észre az új játékot a kisfiú, és húzni kezdte a mamáját az űrhajó előtt kanyargó sor felé.
Klári megadóan beállt a sorba a gyerekkel, aki csillogó szemekkel, kipirult arccal nézte a hatalmas monstrumot.
- Jaj, csak felférjünk mi is!- aggódott a gyerek.
- Felférünk, ne félj. - simogatta meg a kisfia arcocskáját, akinek az űrhajós álmai az óvodai jelmezbállal kezdődtek.
Tél végén, ahogy közeledett a farsang, Klári egyre többször kérdezte meg a kisfiát, hogy az idén milyen jelmezt készítsenek. Attól tartott, hogy kifutnak az időből.
A kiscsoportos kislányának, Panninak, már készen volt a jelmeze. Mindennap rá kellett adni, amikor hazaért az óvodából és boldogan rohangált benne egész este. Aztán fürdésnél mindig megbeszélték, hogy a jelmezét még titokban kell tartani az oviban, mert különben mindenki cumisüvegnek öltözik. Amikor Panni egy héttel a farsang előtt határozottan kijelentette, hogy ő cumisüveg akar lenni, az első percben Klárinak leesett az álla. Hogyan lehet egy háromévest cumisüveggé alakítani úgy, hogy ne legyen tetőtől talpig becsomagolva, mozogni is tudjon a jelmezében? Képes legyen benne játszani, szaladgálni, enni, inni... Aztán kitalálta. Fehér vastag kartonból készített egy akkora cumisüvegformát - cumi nélkül -, hogy Panni kényelmesen tudjon tőle menni, ülni, a kezét használni, de azért betakarja a nyakától a szoknyája széléig. Ezt egy vastag fehér szalaggal a nyakába akasztotta. A cumit piros kartonból vágta ki, ami egy hajpántra erősítve a kislány homlokát díszítette. A legjobb az egészben Panni huncutul nevető, gömbölyű arcocskája volt a papír üveg és a papír cumi között!
A kisfia, Zolika azonban már komoly nagycsoportos óvodás volt, aki már tavaly is batman jelmezt viselt, és kiscsoportosként is lovagnak kellett öltöztetni őt jelmezbálra. Mindkettőt Klári készítette. A lovag jelmez egy vastag szürke fonalból, lazán kötött pulcsiból és sapkából állt, ezüstpapír karddal és sisakrostéllyal. A batman jelmez egy sárga denevér szárnyakkal díszített, cakkos aljú bő fekete köpenyből és fekete filc maszkból állt. Ezzel Klári sokat dolgozott, amíg "igazán" olyan lett, mint a filmbeli Batmané. Ahogy az idén elkezdtek fogyni a napok a jelmezbálig, Klári egyre több javaslattal állt elő. De sem a kalóz, sem a varázsló, sem a királyfi nem tetszett a kisfiának. Már csak két nap volt hátra, amikor Zolika eldöntötte, hogy az idén űrhajós lesz. Körülnéztek a játékai között, hogy mit lehetne hasznosítani belőlük a jelmezhez. A sisakot hamar kitalálták. A biciklis bukósisakját bevonták vastag, fényes alufóliával. A hátára erősített oxigénpalack egy ugyanígy bevont henger alakú dobozból és a búvárfelszereléshez tartozó lélegző pipájából lett. A ruhán volt egy kis vita, mert Zolika a szürkeszínű téli kezeslábasában akart lenni, de Klári tudta, hogy abban megfőne a meleg szobában játék közben. Így rábeszélte egy szürke harisnyanadrágra és egy vékony sötétkék kardigánra, amit fordítva adott rá, hogy ne látsszon az elején a zipzár, a hátán meg úgyis eltakarta az "oxigénpalack". A jelmeznek óriási sikere volt és Zolika azóta űrhajósnak készül.
- Becsukják az ajtót! Indulnak! - rázta meg izgatottan a gyerek a kezét.
Valóban, becsukódott az ajtó és a körülbelül tíz méter hosszú, ezüstszínű, fényes űrhajó orra emelkedni kezdett. Egy vastag rúd tolta egyre feljebb, és feljebb. Egy idő után az űrhajó abbahagyta az emelkedést, ferdén megállt és a földhöz rögzített félkör alakú tartópilléreken kicsit elfordult, előbb lassan jobbra, aztán vissza, majd lassan balra és újra vissza. Aztán előre-hátra csúszkált a tartópilléreken. A következő percekben az ide-oda forgás és az előre-hátra csúszkálás még néhányszor megismétlődött.
Zolika tátott szájjal, lélegzet visszafojtva, némán bámulta.
Aztán az űrhajó abbahagyta a forgolódást és a csúszkálást, az orrát emelő rúd lassan visszament a helyére, leengedve az űrhajót a kiinduló helyzetbe.
A kisfiú hatalmasat sóhajtott:
- Nem indultak el! Csak próbálták! - kiabált vidáman, mire a körülöttük álló felnőttek mosolyogni kezdtek.
Az űrhajó ajtaja kinyílt, de nem jött ki rajta senki.
A sorban állókat elkezdték felengedni az űrhajóhoz vezető lépcsőn.
Zolika szinte hozzátapadt az előtte állóhoz, annyira igyekezett feljutni. Amikor fellépett a fából ácsolt lépcsőre, megszorította Klári kezét:
- Megyünk! Mi is megyünk! - lelkendezett hangosan.
Ahogy a lépcsők tetejére értek, az izgatott kisfiú szinte beugrott az űrhajó ajtaján. Aztán megállt, megakasztva azt a néhány embert, akiket még mögöttük felengedtek.
Az űrhajó belseje sokkal tágasabb volt, mint ahogyan azt kívülről el lehet képzelni. Két oldalt kényelmes, magas támlájú, kipárnázott fémvázas székeken kettesével ültek az utasok, mint a repülőgépeken. Zolika azonban még sohasem ült repülőgépen, neki új és meglepő volt a látvány.
- Gyere kisfiam, le kell ülni! - noszogatta Klári a fiát.
Már csak az első sorban volt néhány hely, a többi megtelt az előttük beszállókkal. Leültek egymás mellé a kényelmes, nagy székekbe.
- Milyen sokan megyünk! - csodálkozott Zolika.
- Jaj! Nincsen itt az oxigénpalackom! - kiáltott fel aggodalmasan, a többiek nagy derültségére.
- Ne félj, nem kell oxigénpalack, van levegő az űrhajóban! - épp csak kimondta Klári, és már zárul is a helyére az ajtó. A fejük felett megszólalt egy hangszóró:
- Kérem, kapcsolják be a biztonsági öveket! Az űrhajó azonnal indul! A repülés ideje alatt tilos az ülésekről felállni, a biztonsági öveket kikapcsolni!
Klári bekattintotta a vastag övet, ami keresztben az üléshez fogta, aztán Zolikára nézett. A kisfia ügyen becsatolta a saját övét, és amikor elhalványodott a világítás, az ő keze után nyúlt és megfogta. Az űrhajó orra lassan emelkedni kezdett.
- Indulunk! - suttogta a gyerek.
Szemben velük kivilágosodott egy az egész falat betöltő képernyő, amin egyre távolodni látszott előbb a vidámpark, aztán a város, aztán a Föld, és a villódzó képek már az űrhajó körül levő fekete űrt és a fénylő csillagokat mutatták, ahogy elrepülnek mellettük.
Klári csak félszemmel nézte a képernyőt, Zolikát figyelte, ahogy kipirulva, fénylő arccal, ragyogó szemekkel nézi a látványt.
Aztán ismét felharsant a hangszóró hangja a fejük felett:
- Meteorit raj közeleg! Az űrhajó kitérési manővereket hajt végre! Kérem, kapaszkodjanak erősen!
Azzal az űrhajó lassan kezdett oldalra fordulni, miközben a képernyőn egy vörös kődarab közeledett feléjük. Az utasok az űrhajó jobboldali falára kerültek a székeikkel együtt, és a kődarab az ellenkező oldalon eltűnt a képernyőről. De már jött is messziről a következő, még nagyobb meteor. Az űrhajó újra oldalra fordult velük, de most a másik irányba. Az utasok most az űrhajó baloldali falára csúsztak a székeikben. A meteor meg az ellenkező oldalon eltűnt a hatalmas képernyőn. A következő, a képernyőn feltűnő vörös kődarab még nagyobb volt, és már egészen közel volt.
Zolika teljes erejéből szorította Klári kezét. A fejük felett újra megszólalt a hangszóró:
- A hármas számú meteort nem tudjuk kikerülni, kérem az űrhajósokat, robbantsák szét, mielőtt az űrhajó nekiütközik. A lézerfegyver gombja a székük bal oldali karfáján helyezkedik el.
A bal oldali karfákon világítani kezdett egy - addig láthatatlan - gomb.
Zolika a másik kezével, keresztben nyúlt oda és kezdte a gombot nyomogatni, közben egy pillanatra sem engedte el Klári zsibbadó kezét.
A képernyőn vörös fények villogtak a kődarab körül, az űrhajó előre-hátra kezdett mozogni, alaposan megrázva őket, majd a képernyőn felrobbant a meteor. Az űrhajó visszafordult velük az oldaláról, ők pedig, suhantak előre az űrben.
Aztán kezdődött minden elölről. Jöttek a meteorok jobbról, majd balról, az űrhajó kitért, aztán a szemből jövő meteort újra kilőtték.
A hangszóró ekkor azt mondta:
- Az űrhajó visszaérkezett az űrutazásról. Megkezdjük a leszállást, köszönjük, hogy megóvták a hajót a meteoroktól. Önök első osztályú asztronautaként térnek vissza a Földre.
Az űrhajó orra elkezdett ereszkedni. A képernyőn feltűnt előbb a Föld, majd a város, majd a vidámpark. Egy döccenéssel megállt az űrhajó, elsötétedett a képernyő, kigyúltak a fények és a beszálláshoz használt ajtóval ellentétes oldalon kinyílt egy másik ajtó.
Zolika úgy kapcsolta ki az övét, hogy még mindig nem engedte el Klári kezét, amit a másik kezével szorított.
Épp csak egy kicsit lazult a szorítása.
Lecsúszott a székről, végig nézett a felkászálódó embereken, aztán mindketten hunyorogva kiléptek az ajtón a napfényre.
Lementek a fából ácsolt lépcsőn. A kisfiú még mindig nem szólt egy szót sem. Az arcocskája piros volt, a szeme gyanúsan fénylett. Csendben elindultak az óriáskerék felé.
Egyszer csak megállt, visszanézett az űrhajóra. Nézte a beszálló embereket, a becsukódó ajtót, az űrhajót, amint felemeli az orrát, majd kisvártatva elfordul előbb jobbra, aztán balra, aztán előre-hátra csúszkál a félkör alakú tartópilléreken. Amikor az űrhajó orra ereszkedni kezdett, Zolika elfordult, és újra elindultak az óriáskerékhez.
Klári kezét még mindig nem engedte el.
Az óriáskeréken is szokatlanul csendes volt. Nem kellett rászólni, mint máskor, hogy ne ugráljon fel, maradjon ülve. Az édesanyja mellé ült, kicsit hozzábújt, csak a nyakát nyújtogatta, amikor éppen látni lehetett az űrhajót.
Egyszer csak halkan megszólalt:
- Anya, megmondjuk apáéknak?
- Mit kisfiam? - kérdezte kíváncsian Klári.
- Hát azt, hogy nem repültünk igazán...


Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2011-04-05 19:10:59

Kedves Zagyvapart!
Ksznm a "mestermvet", br nem hiszem, hogy rszolgltam. :)
n magam is szeretem ezt a trtnetemet, br mr nagyon sokszor elolvastam, a vgn mindig mosolyognom kell...
Mr ngyszznl tbb olvast jelez a szmll a trtnet mellett, s Te vagy a negyedik hozzszl. Ksznm, hogy hozzmszltl! :D

Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1544
Időpont: 2011-04-05 11:45:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Rgi emlkek tornyosultak bennem, amikor n voltam a kisfiammal a Vidmparkban. Remakl brzoltad a kisfi lelkben zajl esemnyeket, s a "repls" lmnyt. Szval ez az rsod is egy mesterm.
Gratullok: Zagyvapart.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2009-08-26 23:23:51

Kedves Mszlia!
n mg sohasem voltam Indiban, de mindet elhiszek Neked, amit elmeslsz az rsaidban. :)
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-08-25 08:50:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit,
Rgen voltam mr a Vidm Parkban, teljesen elhittem neked, hogy van rhajs jtk, nagyon jl el tudtad hitetni. Br vgl is nem ez a lnyeg, hanem az gyesen feldolgozott csalds.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2009-08-24 17:19:33

Kedves Virg!
Milyen jl megfigyelted a lnyeget a trtnetben! Igen, az anyuka nem mondta a kisfinak, hogy ez csak egy jtk rhaj. Nem vette el a kedvt, s nem magyarzta agyon a dolgot. Nem "vilgostotta fel", csak azrt, hogy a krnyezetkben lev felnttek ne mosolyogjanak a gyereken. Hagyta, hogy valsgknt lje meg a jtkot. Nem rontotta el az rmt. Tudta, hogy a kisfi rjn magtl is, amikor majd eljn az ideje.
Sajnos olyan hamar elvrjuk a gyerekektl, hogy felnttknt nzzenek mindent. Olyan keveset hagyjuk ket rcsodlkozni a vilgra, nllan megismerni azt. Nha az az rzsem, hogy a tlzsba vitt tantssal s magyarzattal csrjban fojtjuk el a fantzit s a jtk rmt a gyerekekben.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2009-08-24 17:03:52

Kedves Mszlia!
Nha csodlkozom, hogy mennyivel nagyobbnak tnt a vidmpark amikor n mg kissrc voltam! Mire a gyerekeimet vittem oda, valahogy sszement.
Elrulom, hogy a novellm nem teljesen a budapesti vidmparkban jtszdik, mert nincsen ott ilyen rhaj... :D
Ez a trtnet inkbb csak arrl szl, hogy a gyerekek hogyan ismerik meg a vilgot,hogyan lik bele magukat, teljes valjukkal a jtkba.
Nem vagyok biztos benne, hogy a kisfiad az aranypapr koronjban, s a krepp palstjban szrnyen rezte magt. Ha gy gondolta, hogy most kirly, akkor az is volt. :) Ksznm, hogy olvastl. Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2009-08-24 16:48:20

Kedves Eszter! Amikor kicsik voltak a gyerekeim mindig el voltam bvlve attl, hogy a gyerekek tudatban nincs pontos hatr a valsg s a kpzelet vilga kztt. A valsg s a kpzelet a gyermek szmra egyenrtkû. Tudatban a lehetsges s a lehetetlen sszefondik, s egysget alkot. Pl.: A kislnyom kt ves korban nagyon szerette Weres Sndor Bbita c. verst. Egy ess szi napon mentnk a Mester utcban s folyton megllt, szedte fel a jrdrl a srbl a faleveleket. Rszltam, hogy csupa sr mr a keze, nem kell ezeket a piszkos leveleket felszedni a fldrl. Rmnzett szemrehnyan s gy szlt:"Kejesem Bbitt, megfzik! "
Aztn ahogy nnek, kezdik elklnteni, hogy most "igazndibl", vagy "jtszsibl" csinlnak valamit.
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
512
Időpont: 2009-08-24 16:08:02

Nagyon aranyos tortenet. A kisfiu milyen szeretnivaloan dolgozza fel az ot ert csalodast amikor rajott, hogy nem is repultek. Nagyon edes , nagyon elvezetes iras.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-08-24 09:52:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Visszahoztad a gyerekkori emlkeimet. n se akartam soha belni az angyalos kocsiba, mindig a lovon "vgtztam." Az elvarzsolt kastly s a szellemvast is nagyon j volt. Persze akkor mg nem voltak olyan modern jtkok, mint az rhajs. Jelmezblt se rendeztek neknk, csak sokkal ksbb, a 8 ves fiamat kellett kirlly varzsolnom egy szndarab kedvrt. Szegny, szrnyen rezhette magt az arany flival bevont papr koronban s a lila krepp papr palstban. Mert az volt az utasts, hogy a jelmezt csinlni kell, brelni nem szabad. Rgen volt, de az emlk mg mindig des.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7467
Időpont: 2009-08-24 09:40:09

Kedves Judit!
Nagyon j rs, a gyermeki llek rt brzolsa. Olyan lvezetesen rsz, hogy szinte ott voltam a farsangi kszldsen, s a vidmparkban is. Bepillantst nyerhettnk Zolika vilgba, csaldsba. Nagyon tetszik.
Szeretettel: Rozlia

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) "Az igazat mondd..." című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel "Az igazat mondd..." címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Hayal alkotást töltött fel Villanás címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Joseph von Eichendorff: Sehnsucht / Vágyakozás című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Talantelen címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsonyi béke címmel a várólistára

dpanka bejegyzést írt a(z) Átíratok /haikuk, Pilinszky János verseire/ című alkotáshoz

Rozán Eszter bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 152. címmel

Ginko alkotást töltött fel Kék balerina címmel a várólistára

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Szabadka / Szabadka címmel

szilkati alkotást töltött fel Egy kurtizán vallomása címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Orlov: Chagall a várost rótta épp... címmel a várólistára

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022