1. Kegyetlenül ronccsá teszel
Hidegvérrel tönkreteszel
Értetlenül bámulsz belém
Megfagyasztasz és megeszel

2. Könyörgésemre felmordulsz
Sírásomra haragszol
Szerelmemre felfordulsz
Panaszomra bealszol

3. Kérve kérek egy jó társat
Kérve kérek szerelmet
Értetlenül rámnézel, és
Nem adsz többé kegyelmet

4. Reménytelen könyörgésem
Maró dühvel fogadod
Érdektelen elalvásod
Szerelemként eladod

5. Hiába sír a kedvesed
Buta szemmel nézed
Hiába kér gyöngédséget,
Nyafogással végzed.

6. Hiába szól türelmesen
Hiába haraggal
Nem törődsz te mással, csak a
Lusta, zord magaddal

7. Hiába sír üvöltéssel
Vagy csak csöndben belül
Lelke jaját nem hallod, és
A szerelmed leül

8. Hiába szól ezer módon
Zokog ezer hanggal
Nem tudod, hogy adnod kéne
És vinned magaddal

9. Sírhat kínban és magában
Sírhat mások vállán
Te csak hagyod, mert dolgod van
Indokot találván

10. Múlnak- múlnak, egyre múlnak
A végtelen napok
Szerelemre vágyó lányka
Bűvöli a Napot

11. Hiába sír kedvesének,
Marad távolsága
Örök- vágyva s emelt fővel:
Ez a bátorsága

12. Fatalista megnyugvását
A világ nem érti
Míg a fiú elalszik, ő
Életét meséli

13. "Sokat éltem, sokat fájtam,
Mindig csak magamnak,
Dalolásom a világnak
Szülője a haragnak.

14. Sokat vágytam, sokat féltem,
Voltam erős, s gyenge,
Kapaszkodtam görcsösen, és
Szálltam elengedve

15. Egy utolsót megtaláltam,
Kire most is várok,
Kire erőt, kire időt
Végtelenül szánok

16. Egy utolsót megtaláltam,
És futok utána
Majd észrevesz, s megért végre!
Nem lehet hiába!"

17. Így szólt a lány remény- dala
Így pihen az éjben
Így zeng az örök ballada
Időtelen fényben

18. A fiúcska csak meghallja,
Rohan is serényen
Egyetlenét ott találja
Vérbe fagyott reményben

19. A holttestet körülállják
Ő ráborul félve
Zord pillantások fogadják:
Mért nem láttad élve

20. Hogy a golyót kiszedje
Kezében a véső
Körülötte szemek súgják:
Pusztulj innen, késő

21. Hogy a tőrt is kiemelje
Türelmesen vés ő
Körülötte szívek sírják:
Takarodjál, késő

22. Vak reménnyel élesztgetik
Mind a lelkek, és ő
Megint felzeng az éterből:
Most már késő, késő

23. Nagy hasítás vág agyába!
Most már mindent ért ő!
Visszacsinálná ő szépen!
De felzendül: késő

24. "Mért nem jöttem én időben?
Hogy reszketett, félt ő!"
Az éterből felzendül, hogy
Most már minden késő

25. "Mért nem jöttem én hamarabb,
Amíg várt és élt ő?"
S felzendül az éter szava:
Mindörökké késő