HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1938

Írás összesen: 52448

Hangya közösség jótékonyság
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2022-01-18 09:41:19

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: eNeSZFeltöltés dátuma: 2009-08-30

A 9. Parancsolat

Sokszor látom magam előtt, nyugtalan, zaklatott tekintetét. Amint észreveszi, hogy figyelem szemeibe azonnal újra a harcra kész oroszlán költözik. A világ számára megtörhetetlen, uralhatatlan erő. Egy páncél, ami megvéd, egy fal, ami körbevesz. Amit a megpróbáltatás kovácsolt, és a büszkeség emelt fel. Nem is találni náluk keserűbb, de ügyesebb mesterembereket. Némán szemlélem milyen kétségbeesetten tartja fenn a tüzet. Folyamatosan gyengül. Tudja, hogy látom. Én látom. Ugyanabból vagyunk.
Különlegesek. És átkozottak. Nekünk nincs nyugtunk. Kilógunk a sorból, mert nem tudunk megalkudni.
Minden arckifejezésemben, mozdulatomban keresi azt a legyőzhetetlen lángot, amely benne csak pislákol már. Annyira kevesen maradtunk! Nem hagyhatom, hogy elvesszen. A kezemet nyújtom felé. Íme hát a fáklya, amit kerestél édes, hogy újra lángra kaphass. Vigyázz rá nagyon, mert alig vagyunk már, akikben él. Ne hagyd magad. Eljöttem érted, mert szó nélkül hívtál.
Nem bízik bennem, tudom. Hogyan is tehetné. Türelemjáték. Csendben nézünk egymásra. Szememben megtalálja, amire szüksége van. A kérlelhetetlen, fáradhatatlan erőt, ami örökmozgóként hajt előre. Ha kell őrülten, ha kell eltiporva minden utamba állót, csak visz anélkül, hogy hátranéznék. Vadak vagyunk, a szabadság szerelmesei, kiket lánc nem állíthat meg. Nehezen visel minket az elkényelmesedett horda. Térdig gázolunk az ostobaság és naivitás iszapjában, amely elszívja erőnket.
Hosszú, és kegyetlen harc ez. Csábító arcú, de lélek nélküli szellemek rántanának lefelé a tömegbe. De én előre nézek. A figyelmem nem lankadhat egy pillanatra sem, tartja bennem az erőt a vágy a szabadságra. Ha kell, melegít, ha kell, éget, de a láng mindig megtalálja az útját.
Látom a habozást a tekintetében. Nem szólunk egy szót sem, de gondolatai véres harcukat vívják egymással. Vajon az leszek, aki visszaadja eredeti fényét, vagy én fogom örökre a mélybe taszítani?
Ebben nem segíthetek. Csak állok, és nyújtom a kezem. Azt a kezet, amely feltölti őt, és újra teremti páratlan szépségét. Lassan jön felém, szinte észrevehetetlenül. A szemembe néz, várja, hogy megtorpanjak. Vállaimra helyezi a súlyt, érzi, hogy bírni fogom, de hátha mégsem. Nem kockáztathat. Mindketten odaveszhetünk. Tegyél hát csak próbára!
Nem tudja sokáig állni a tekintetem. Lesüti a szemét, de ezzel együtt léptei meggyorsulnak. Megérinti a kezem, és újra megtorpan. Máskor oly könnyű érintése, most bizonytalansággal terhelt, ólomsúllyal nehezedik rám. Nem rogyok meg egy pillanatra sem, tudom, hogy ami most nagyon nehéz, minden másodperccel könnyebb lesz, egészen addig, míg csak egy tollpihe súlya marad. Gyengéden szorítom meg a kezét. Megadóan csukja be szemeit, megkönnyebbül, ahogy a pillanat terhe már nem csak rá nehezedik. Határozottan magamhoz húzom, minden pillanatban arra készülve, mikor fog kitörni. Kiszámíthatatlan és vad pillanat ez, ám én csak megyek előre, mint már oly sokszor életem során.
Úgy esik a karomba, mintha csak utolsó csepp energiáját kellett volna felhasználnia hozzá. Sebezhetetlenek vagyunk. Ez hát az, amit csak két láng adhat egymásnak.
Feje a vállamon nyugszik, de látnom kell a szemeit. Választ kell adnom minden kérdésre, amit benne találok. Nem érti, miért tolom el magamtól, egy pillanatra árulkodóan kapaszkodik belém. Kezemet felemelem az arcáig, éppen csak megérintem, hogy felém fordítsam tekintetét. Nem akar rám nézni. Tudja, hogy muszáj, de még mindig küzd ellene. Szemeit becsukja, de nem tud ellenállni békét hozó érintésemnek. Minden erejét össze kell szednie, hogy a szemembe nézzen.
Őrült vagy, rajzolódnak ki benne a szavak.
Az, válaszolok.
Tönkreteszel mindkettőnket.
Soha.
Gyengéd csókot lehelek ajkára, mielőtt újra visszabújna karjaim közé.
Menekültél, és sorsaink egymás útjába hajtottak minket. A lelkemet adtam el érted, édes. Most már biztosan pokolra kerülök.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel A tél címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Iskolavárás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Míra című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Torony című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) ...egyszer csak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Téli szonett című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Míra című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Iskolavárás című alkotáshoz

Azrael alkotást töltött fel Gergő És Pamela --Tizenkilencedik Rész címmel a várólistára

eferesz alkotást töltött fel Tükröm, tükröm... címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Szerencsesüti című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Antológia fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 111. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Antológia fórumtémához

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Iskolavárás címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Antológia fórumtémához

black eagle bejegyzést írt a(z) Hűség című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Szerencsesüti című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szerencsesüti című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szerencsesüti című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) őszi tangó című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Antológia fórumtémához

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) zagyva hétfő című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Betegen című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Visszaút című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) örökség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) örökség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) örökség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) örökség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) őszi tangó című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a lángok hatalma című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Antológia fórumtémához

aLéb bejegyzést írt a(z) Csöndes őszi dal című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szerencsesüti című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szerencsesüti című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szerencsesüti című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Antológia fórumtémához

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022