2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 33

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53197

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-12-06 09:07:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2009-09-01

A válság elérte a démonokat

A válság elérte a démonokat

A Ghórband folyó völgyére leszállt a köd. Csak néhol, egy-két hasadékon lehetett lelátni a szurdokokba, amelyek mélyén hegyi patakok siettek a folyó felé. De Szaidunak mindegy volt, hogy köd vagy szurdok, mert mélyen aludt. Gyerekkorától megszokta a hideget és a sok esőzést. Nem bánta, ha a ruhája tönkre ázott, vagy a vékony takarójából csavarni lehetett a vizet. Csupán a fegyvereire vigyázott, egy régimódi, görbe kardra és a pajzsra, amely erős bivalybőrből készült.

Szaidu gudzsár volt, hegyi pásztor. Egykor hatalmas nemzetség volt a gudzsár, a királyaik nagy területeken uralkodtak, pompás várakban éltek. Az egykori szertelen gazdagságból nem maradt meg több, mint a név: Gudzserát. De Gudzserátban már nem élnek igazi gudzsárok. Csak egy maroknyian, a Delhitől délre eső rommezőkön, meg itt, az Induson túli hegyvidéken.

Szaidu nem volt gazdag ember, csak egy tucat ökröt legeltetett a Ghórband-kána hegyi legelőin. Sátorra nem akadt pénze, a csupasz földön aludt, mint az állatai. Egy régi síremlék volt a közelben, a platánok és szilfák sűrű ligetében, lehet, hogy ott védett helyet talált volna magának, de a sírok és a temetők környéke szent. Jó ember volt, rossz ember volt, akit oda temettek, ez most már nem számít. A halálban mindenki vértanú lesz, száhid.

Kitartóan esett az eső, egyébként nem hallatszott egy hang sem, valami mégis elűzte Szaidu szeméből az álmot. Ne már, gondolta a pásztor, hiszen még nagyon korán van. A hajnal belopózó fényeiben látta, hogy az ökrök békésen pihennek. Ez tehát rendben volna. De a nyomasztó érzés nem akart elmúlni. Szaidu egyre biztosabb volt benne, hogy nincs egyedül. A könyökére támaszkodott, és körülnézett. És akkor hirtelen észrevette a démont. Akkora volt, mint egy jól megtermett kutya, és egészen fekete. Szemei baljósan villogtak.

Ahá, gondolta Szaidu, ez hozza a marhavészt.

Nem csoda, hogy fölismerte, hiszen már olyan sokat hallott róla. Néha az állatokat támadja meg, és néha az embereket, de nem tud nyugton maradni, valakit mindig meg kell támadnia. Ha elfogják és kiviszik a faluból, jó messzire, ha elverik a gurdával, a nagy vaslánccal, ha tüzeket gyújtanak, amelyeknek ki nem állhatja a füstjét, csak még dühösebb lesz. Elmegy egy másik faluba, és még gonoszabban viselkedik, mint azelőtt.

Szaidu jó erősen megmarkolta a fegyvereit. Előbb azt gondolta, hogy egy csapásra levágja a démon fejét. És ha ez a pokolbeli szörnyeteg halhatatlan? A gudzsár meggondolta magát. Ráugrott a démonra, és jó erősen a földhöz szorította a pajzsával. Innen ugyan nem szabadulsz!

Ne légy már olyan kegyetlen, nyöszörgött a csapdába esett démon. Engedj el!

Még mit nem, mordult rá Szaidu, már eddig is éppen elég zűrt csináltál.

Én nem csináltam zűrt, védekezett a démon. A munkámat végzem.

Mondhatom, szép kis munka! Nem tudtál jobb állást szerezni magadnak?

A mai nehéz időkben nem lehet válogatni, felelte a démon. Hidd el nekem, addig éltem munkanélküli segélyen, ameddig lehetett. Senki más nem kínált munkát, csak Szítalá dévi. És nagyon rendesen bánik velünk, démonokkal. A munka sem nehéz, annyi az egész, hogy itt kell bolyongani a hegyek között. A táj szép, a levegő tiszta, alig van ellenőrzés, és még jól meg is fizetik.

Hiszen ha csak bolyonganál, vetette közbe a pásztor, tudom én, hogy mi a terved. Bele akarsz bújni az egyik ökrömbe, és amikor már nagyon beteg, szépen átbolyongasz a következőbe. Szítalá dévi kifizeti neved a prémiumot a lelkekért, én meg itt maradok csórén. Mit gondolsz, mi pásztorok nem érezzük meg a válságot? Mióta elkezdődött, minden egyre drágább: legelőhasználati díj, folyómegközelítési bérlet, itatási illeték, levegővételi jog. És te meg a barátaid még azt a keveset is sajnáljátok tőlünk, ami a sok befizetés után megmarad.

Ne beszélj, mondta a démon, eddig úgy volt, hogy kihajtják a csordát a legelőre. A fű ingyen van, a víz ingyen van, ti meg jó drágán bérbe adjátok az ökröket.

Eddig így volt. De most válság van, mindenért fizetni kell. És senki nem akarja bérbe venni az ökröket. Még szerencse, hogy van néhány tehenem is. Az asszony sajtot készít, ebből élünk.

Roppantul sajnálom, nyögte a démon, de nagyon szépen kérlek, engedj el. A közelébe se megyek az ökreidnek.

Hiszem, ha akarom, vetette oda foghegyről Szaidu.

Jól van, mondta engedékenyen Szaidu, tudom, hogy ti emberek nem kedveltek minket. A kapcsolatunkat sok félreértés terheli. De azt nem mondhatod, hogy nem szoktuk betartani a megállapodásainkat.

Úgy érted, szerződéssel, közjegyzővel, meg minden?

Ahogy akarod, sóhajtotta a démon, mindent aláírok, csak engedj szabadon. Van neked fogalmad arról, hogy milyen büdös tud lenni egy bivalynak a bőre?

Két feltételem van, jelentette ki komoran Szaidu. Az egyik az, hogy békén hagyod az állataimat.

Rendben.

A másik az, hogy békén hagyod a fiaim és az unokáim állatait, meg mindenkiét, aki tőlük származik.

Ez már bajos. Előbb-utóbb annyi lesz a dédunokád meg az ükunokád, hogy nem tudom őket számon tartani. Lehet, hogy a nagy kapkodásban elnézek egyet vagy kettőt. Kössünk ki valami záradékot.

Méltányos, ismerte el a pásztor. Meghagyom az utódaimnak, hogy probléma esetén hivatkozzanak rám és a szerződésre. Ha elfelejtik, az ő bajuk.

Így már tökéletes.

Ott helyben alá is írták a szerződést, amit közjegyző híján maga a vértanú hitelesített; egy tórváli favágó, aki azért halt meg, mert részegen belekötött a szomszédjába. De ez már régen volt, és egy halottól különben sem kérnek erkölcsi bizonyítványt.

A démon megszabadult, és sürgősen elkezdett másfelé bolyongani.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2011-03-09 07:31:47

válasz Zsupszimanó (2011-03-08 12:40:08) üzenetére
kszi! de az tleteken nincs copyright. szabad rabls van.
Alkotó
Zsupszimanó
Regisztrált:
2011-03-07
Összes értékelés:
65
Időpont: 2011-03-08 12:40:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jujj, az oldalam...:DDD Ez nagyon j, szellemes, tletes. No igen, tleteket ne lopjanak belle szakrtk!
Nagyon j grbetkrt rtl, a kerete mess.:)
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2009-09-02 23:39:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Mszlia!
Arrl fogalmam sincs, hogy az indiaiakat hogyan rinti a vlsg, de azt mr vilgosan ltom, hogy a dmonjaiknak alaposan betett! :)
Szellemes, kitn rsodtl azrt alaposan megijedtem!
Legelhasznlati dj, folymegkzeltsi brlet, itatsi illetk, levegvteli jog. AjAj! Remlem a Pnzgy Minisztriumbl senki sem olvassa el az rsodat...
Mr ltom is ahogy felcsillan szemekkel ptik befele a sok j tletet a jv vi adtrvnybe. Akkor aztn mi is srgsen kezdhetnk msfel bolyongani! :)
Judit

Legutóbb történt

Hayal alkotást töltött fel Villanás címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Joseph von Eichendorff: Sehnsucht / Vágyakozás című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Talantelen címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsonyi béke címmel a várólistára

dpanka bejegyzést írt a(z) Átíratok /haikuk, Pilinszky János verseire/ című alkotáshoz

Rozán Eszter bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 152. címmel

Ginko alkotást töltött fel Kék balerina címmel a várólistára

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Szabadka / Szabadka címmel

szilkati alkotást töltött fel Egy kurtizán vallomása címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Orlov: Chagall a várost rótta épp... címmel a várólistára

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Elrejtőzve címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 151. címmel

Tasnádi Rita bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022