HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1926

Írás összesen: 51806

Milbio hidratáló testbalzsam
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Klára
2021-07-29 22:19:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: NurseFeltöltés dátuma: 2009-09-02

Szerelem alkonyatkor

Szerelem alkonyatkor
Úgy kezdődött, igen. A civakodással. Alig, hogy az öreg Bánáthy Lajos beköltözött az öregotthonba. Nem ment szívesen, nem volt ő ilyen helyekhez szokva, de kénytelen volt, nem tudta egyedül fizetni a nagy ház költségeit. Azelőtt fiáékkal lakott a városban, egy nagy, kertes házban, de azokba belefészkelte magát a mehetnék, összepakolták a gyerekeket, eladták a nagy házat, az árát becsülettel megfelezték, aztán repülőre szálltak és már mentek is Amerikába, az öreg Bánáthy meg a szociális otthonba.
Még nem is látta a helyet, máris tudta, hogy utálni fogja. Amikor aztán beköltözött, egy kicsit megmelegedett, egyre jobban arra jutott a gondolkozásban, hogy semmi keresnivalója itt. A szoba kicsi, a kert gazos, a leves hideg, a főzelék híg, kemény a párna, várni kell a liftre. Aztán meg nincs egyetlen ember sem, akivel egy normális szót lehetne váltani. Ráadásul, csak hogy a baj tetőződjék, az ebédlőben mellé ültették a csendes beszédű, mindig mosolygós özvegy Kovácsné Évikét.
Már a szagát sem szerette. Azt sem, hogy folyton a kápolnában ájtatoskodik, meg soha nem szól semmiért, pedig aztán az Éva néni elég gyakran kapta hidegen a húslevest, mert az ebédlő közepén ültek. Ha innen kezdték a felszolgálást, ha onnan, mindig ők kaptak utoljára. Aztán meg soha nem szívlelte azokat az embereket, akik nyájas belenyugvással fogadnak mindent, amit eléjük raknak, akiknek bármi jó, akkor sem szólnak, ha odébb lökik őket.
Hepciáskodott az Évike helyett a Lajos eleget, belekötött még a lépcsőkorlátba is, soha nem volt jó neki semmi, soha nem tudott a kedvében járni senki. Ha hideg volt, azért mérgelődött, ha meleg meg azért, ha fújt ez volt a baj, ha nem, meg az.
Évike egy darabig csak nézte az öreg Lajos mindig mérges ábrázatát, aztán egy napon, éppen az ebéd közepén, amikor a Lajos már másodszor küldte vissza a borsófőzeléket melegíttetni, letette a kanalát, fogta a botját, és ahogy jött, úgy ment is, de fordultában még odaszólt neki, hogy "Én még egy ilyen ronda, morgós öregembert az életben nem láttam! Vigyázzon Lajos, mert a Jó Isten megveri magát ezért a nagy mogorvaságáért! Soha többet nem akarok a maga asztalához ülni, mert elveszi az étvágyamat!" Ezt mondta az Évike, aztán egy darabig nem jött ebédelni. Az öreg Lajos egyedül kanalazta a forró levest.
Így teltek hetek, hónapok. Még csak nem is köszöntötték egymást, egymásra sem néztek jó darabig, a sok templomosság és ima sem hozott változást, amit a szegény Évike mondott az Úr Jézushoz, meg a boldogságos Szűzanyához minden reggel és este.
Aztán egyszer csak beütött a mennykő. Az öreg Lajos ágynak esett. A rossz nyelvek azt beszélik, fogott az átok, amit néhány öregasszony küldött rá, akinek az utóbbi időben a tyúkszemére lépett, mások csak egyszerű nyavalyának mondják, ami pár hete sok embert vett le a lábáról az otthonban. Szó, ami szó, az öreg Lajos megbetegedett.
Feküdt az egyedül egész éjszaka, meg délelőtt nyögve, sóhajtozva, senki rá sem nyitotta az ajtót a nővéreken kívül, de azok meg nem számítanak, mert csak futottak, nem értek rá borogatást cserélni, meg gyógyteát főzni. Feküdt némán, mintha parancsba lett volna adva, hogy ne sok gondot csináljon senkinek, tűrjön egyedül, egye meg, amit főzött, ha már így összeveszekedett mindenkivel.
Már az első nap délután arra ébredt lázálmából, hogy valaki motoz körülötte. Évike volt az. Némán tett-vett az aprócska konyhában, gyógyteát főzött, húslevest melegített, aztán befordult a fürdőbe, hogy egy vizes ruhával jöjjön ki onnan, amit aztán az öreg Lajos homlokára borított nagy óvatosan. Hej, jól esett a hideg borogatás, meg a forró tea a Lajosnak, még jobban a gondoskodás, bele is facsarodott a kőszíve szegénynek, még a könnye is kicsordult, persze már csak akkor, amikor az Évike hazaugrott egy félórára. Egy szó nem sok, mégsem mondott egy szót sem a szegény asszonynak egész álló héten át, míg az a gondját viselte, pedig becsületére legyen mondva, az anyja sem ápolhatta volna a Lajost jobban. A beszélgetést az Évike sem szorgalmazta. Tette a dolgát, amikor meg az öreg elszunnyadt, gyógyulásért fohászkodott az olvasójával, meg az imádságos könyvével.
Hála a jó Istennek, meg az asszonyi gondoskodásnak, hamar felépült a Lajos bácsi, de attól fogva, mintha kicsit megmásult volna, különösen az Évikével, kiváltképp, amikor kettesben voltak. Mosoly is bujkált a hetyke bajusza alatt, aztán amikor először ment le ebédelni, nem átallott vicceket mesélni a többieknek, amíg várták, hogy ebédhez kongassák a harangot.

- Én úgy félek, Lajika! - szólt a nő alig hallhatóan, miközben közelebb húzódott a férfihez.
- Akkor elmondom én, Évike! - szólt az hirtelen - Mi baj történhet? Nem ártunk vele senkinek, nem igaz?
- Ne, Laji! Még ne! Tudod, milyenek tudnak lenni az emberek, biztosan másról sem beszélnének egész nap, nem élném túl a szégyent, hogy rólam susmorogjanak az asszonyok - suttogta Évike - Inkább tegyünk úgy, mint eddig. Csak még egy kis ideig, míg megszokják, hogy nem civakodunk állandóan.
Az asszony szobájában voltak. A korán búcsúzó őszi nap még egy utolsót nyújtózkodott a függöny redői között, az este meg éppen csak beosont a teraszajtón és megnyugtató félhomállyal töltötte meg az aprócska szobát. Nem gyújtottak villanyt. Jó volt így. Egymás mellett ülni, kéz a kézben. Nem látni, csak érezni egymás közelségét.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Nurse
Regisztrált:
2009-03-30
Összes értékelés:
91
Időpont: 2009-09-12 20:50:53

válasz T. Pandur Judit (2009-09-04 13:14:18) üzenetére
Igazad van, Judit, de a történet szempontjából nem tartottam fotosnak, hogy a nehézségekről írjak. Lehet, hogy szakmai ártalom, és nekem természetes, hogy mi okozta a bácsi mogorvaságát.
Legközelebb jobban figyelek és megpróbálok kivülálló szemmel nézni a történetre.

Nurse
Alkotó
Nurse
Regisztrált:
2009-03-30
Összes értékelés:
91
Időpont: 2009-09-12 20:48:29

válasz Finta Kata (2009-09-04 20:53:47) üzenetére
Köszönöm Kata!
Talán tényleg nem fontos, hogy megtörtént-e, vagy sem
A lényeg, hogy bármely életkorban szükség van a legszebb érzésre.

Szeretettel: Nurse
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12521
Időpont: 2009-09-04 20:53:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Érdekes történetet tálaltál elénk. Mindegy, akár igaz történet, akár kitalált, de olyan, ami az életben is előfordul. Szép tiszta magyarsággal, hibamentesen alkotott művedet igazán érdeklődéssel olvastam, ami - szerintem - kiérdemli a legjobb osztályzatot.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5588
Időpont: 2009-09-04 13:14:18

Kedves Nurse!
Minden életkornak vannak nehézségei, de talán az "alkonyat" a legnehezebb. Pláne, ha még a család -akiért egész életében dolgozott - is elhagyja az idős embert.
Addigra tele vannak az emberek megszokásokkal, amik a kapaszkodót jelentik az életükben. Nehéz alkalmazkodni egy idegen környezet, idegen szokásaihoz.
Szépen megírt, találó című, ügyes írásodból talán ez a szál hiányzott.
Így csak olyan hepciáskodó, kötekedő vénembernek ábrázoltad Lajos bácsit.
De a happy end mindig bejön! Nálam is! :)
Judit

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Békássy Helén: Őszi dal / Herbstlied címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A gyáva címmel a várólistára

hundido alkotást töltött fel A szeretet ereje címmel

Madár bejegyzést írt a(z) Éjszakai vendéh című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Én vagyok az ember címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Majd című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Afanaszij Fet: A fecske címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Majd című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Majd című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Miért? című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) performansz mindhalálig című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Szentessy Gyula: Kirándulás / Ausflug című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Heinrich Heine: Augen, sterblich schöne Sterne címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Öregek címmel

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Majd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Badacsonnyal szemben című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Lent című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Balatonfenyves felől nézve című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szentessy Gyula: Kirándulás / Ausflug című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) performansz mindhalálig című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pliccsplaccs lelkiismerete című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Május ősz ruhában című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lapok közé temetett múlt VI. Rész című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Bajnokok lábnyoma című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ellopta szívemet című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az ősz kísér című alkotáshoz

Isik Réka bejegyzést írt a(z) Kicsengettek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Bajnokok lábnyoma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Pliccsplaccs lelkiismerete című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pliccsplaccs lelkiismerete című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pliccsplaccs lelkiismerete című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Bogi és Bíborka bajba jut című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Éjszakai vendéh című alkotáshoz

Netelka alkotást töltött fel Bajnokok lábnyoma címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021