2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53192

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Ginko
2022-12-04 19:08:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: NurseFeltöltés dátuma: 2009-09-02

Szerelem alkonyatkor

Szerelem alkonyatkor
Úgy kezdődött, igen. A civakodással. Alig, hogy az öreg Bánáthy Lajos beköltözött az öregotthonba. Nem ment szívesen, nem volt ő ilyen helyekhez szokva, de kénytelen volt, nem tudta egyedül fizetni a nagy ház költségeit. Azelőtt fiáékkal lakott a városban, egy nagy, kertes házban, de azokba belefészkelte magát a mehetnék, összepakolták a gyerekeket, eladták a nagy házat, az árát becsülettel megfelezték, aztán repülőre szálltak és már mentek is Amerikába, az öreg Bánáthy meg a szociális otthonba.
Még nem is látta a helyet, máris tudta, hogy utálni fogja. Amikor aztán beköltözött, egy kicsit megmelegedett, egyre jobban arra jutott a gondolkozásban, hogy semmi keresnivalója itt. A szoba kicsi, a kert gazos, a leves hideg, a főzelék híg, kemény a párna, várni kell a liftre. Aztán meg nincs egyetlen ember sem, akivel egy normális szót lehetne váltani. Ráadásul, csak hogy a baj tetőződjék, az ebédlőben mellé ültették a csendes beszédű, mindig mosolygós özvegy Kovácsné Évikét.
Már a szagát sem szerette. Azt sem, hogy folyton a kápolnában ájtatoskodik, meg soha nem szól semmiért, pedig aztán az Éva néni elég gyakran kapta hidegen a húslevest, mert az ebédlő közepén ültek. Ha innen kezdték a felszolgálást, ha onnan, mindig ők kaptak utoljára. Aztán meg soha nem szívlelte azokat az embereket, akik nyájas belenyugvással fogadnak mindent, amit eléjük raknak, akiknek bármi jó, akkor sem szólnak, ha odébb lökik őket.
Hepciáskodott az Évike helyett a Lajos eleget, belekötött még a lépcsőkorlátba is, soha nem volt jó neki semmi, soha nem tudott a kedvében járni senki. Ha hideg volt, azért mérgelődött, ha meleg meg azért, ha fújt ez volt a baj, ha nem, meg az.
Évike egy darabig csak nézte az öreg Lajos mindig mérges ábrázatát, aztán egy napon, éppen az ebéd közepén, amikor a Lajos már másodszor küldte vissza a borsófőzeléket melegíttetni, letette a kanalát, fogta a botját, és ahogy jött, úgy ment is, de fordultában még odaszólt neki, hogy "Én még egy ilyen ronda, morgós öregembert az életben nem láttam! Vigyázzon Lajos, mert a Jó Isten megveri magát ezért a nagy mogorvaságáért! Soha többet nem akarok a maga asztalához ülni, mert elveszi az étvágyamat!" Ezt mondta az Évike, aztán egy darabig nem jött ebédelni. Az öreg Lajos egyedül kanalazta a forró levest.
Így teltek hetek, hónapok. Még csak nem is köszöntötték egymást, egymásra sem néztek jó darabig, a sok templomosság és ima sem hozott változást, amit a szegény Évike mondott az Úr Jézushoz, meg a boldogságos Szűzanyához minden reggel és este.
Aztán egyszer csak beütött a mennykő. Az öreg Lajos ágynak esett. A rossz nyelvek azt beszélik, fogott az átok, amit néhány öregasszony küldött rá, akinek az utóbbi időben a tyúkszemére lépett, mások csak egyszerű nyavalyának mondják, ami pár hete sok embert vett le a lábáról az otthonban. Szó, ami szó, az öreg Lajos megbetegedett.
Feküdt az egyedül egész éjszaka, meg délelőtt nyögve, sóhajtozva, senki rá sem nyitotta az ajtót a nővéreken kívül, de azok meg nem számítanak, mert csak futottak, nem értek rá borogatást cserélni, meg gyógyteát főzni. Feküdt némán, mintha parancsba lett volna adva, hogy ne sok gondot csináljon senkinek, tűrjön egyedül, egye meg, amit főzött, ha már így összeveszekedett mindenkivel.
Már az első nap délután arra ébredt lázálmából, hogy valaki motoz körülötte. Évike volt az. Némán tett-vett az aprócska konyhában, gyógyteát főzött, húslevest melegített, aztán befordult a fürdőbe, hogy egy vizes ruhával jöjjön ki onnan, amit aztán az öreg Lajos homlokára borított nagy óvatosan. Hej, jól esett a hideg borogatás, meg a forró tea a Lajosnak, még jobban a gondoskodás, bele is facsarodott a kőszíve szegénynek, még a könnye is kicsordult, persze már csak akkor, amikor az Évike hazaugrott egy félórára. Egy szó nem sok, mégsem mondott egy szót sem a szegény asszonynak egész álló héten át, míg az a gondját viselte, pedig becsületére legyen mondva, az anyja sem ápolhatta volna a Lajost jobban. A beszélgetést az Évike sem szorgalmazta. Tette a dolgát, amikor meg az öreg elszunnyadt, gyógyulásért fohászkodott az olvasójával, meg az imádságos könyvével.
Hála a jó Istennek, meg az asszonyi gondoskodásnak, hamar felépült a Lajos bácsi, de attól fogva, mintha kicsit megmásult volna, különösen az Évikével, kiváltképp, amikor kettesben voltak. Mosoly is bujkált a hetyke bajusza alatt, aztán amikor először ment le ebédelni, nem átallott vicceket mesélni a többieknek, amíg várták, hogy ebédhez kongassák a harangot.

- Én úgy félek, Lajika! - szólt a nő alig hallhatóan, miközben közelebb húzódott a férfihez.
- Akkor elmondom én, Évike! - szólt az hirtelen - Mi baj történhet? Nem ártunk vele senkinek, nem igaz?
- Ne, Laji! Még ne! Tudod, milyenek tudnak lenni az emberek, biztosan másról sem beszélnének egész nap, nem élném túl a szégyent, hogy rólam susmorogjanak az asszonyok - suttogta Évike - Inkább tegyünk úgy, mint eddig. Csak még egy kis ideig, míg megszokják, hogy nem civakodunk állandóan.
Az asszony szobájában voltak. A korán búcsúzó őszi nap még egy utolsót nyújtózkodott a függöny redői között, az este meg éppen csak beosont a teraszajtón és megnyugtató félhomállyal töltötte meg az aprócska szobát. Nem gyújtottak villanyt. Jó volt így. Egymás mellett ülni, kéz a kézben. Nem látni, csak érezni egymás közelségét.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Nurse
Regisztrált:
2009-03-30
Összes értékelés:
91
Időpont: 2009-09-12 20:50:53

válasz T. Pandur Judit (2009-09-04 13:14:18) üzenetére
Igazad van, Judit, de a trtnet szempontjbl nem tartottam fotosnak, hogy a nehzsgekrl rjak. Lehet, hogy szakmai rtalom, s nekem termszetes, hogy mi okozta a bcsi mogorvasgt.
Legkzelebb jobban figyelek s megprblok kivlll szemmel nzni a trtnetre.

Nurse
Alkotó
Nurse
Regisztrált:
2009-03-30
Összes értékelés:
91
Időpont: 2009-09-12 20:48:29

válasz Finta Kata (2009-09-04 20:53:47) üzenetére
Ksznm Kata!
Taln tnyleg nem fontos, hogy megtrtnt-e, vagy sem
A lnyeg, hogy brmely letkorban szksg van a legszebb rzsre.

Szeretettel: Nurse
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2009-09-04 20:53:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
rdekes trtnetet tlaltl elnk. Mindegy, akr igaz trtnet, akr kitallt, de olyan, ami az letben is elfordul. Szp tiszta magyarsggal, hibamentesen alkotott mvedet igazn rdekldssel olvastam, ami - szerintem - kirdemli a legjobb osztlyzatot.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2009-09-04 13:14:18

Kedves Nurse!
Minden letkornak vannak nehzsgei, de taln az "alkonyat" a legnehezebb. Plne, ha mg a csald -akirt egsz letben dolgozott - is elhagyja az ids embert.
Addigra tele vannak az emberek megszoksokkal, amik a kapaszkodt jelentik az letkben. Nehz alkalmazkodni egy idegen krnyezet, idegen szoksaihoz.
Szpen megrt, tall cm, gyes rsodbl taln ez a szl hinyzott.
gy csak olyan hepciskod, kteked vnembernek brzoltad Lajos bcsit.
De a happy end mindig bejn! Nlam is! :)
Judit

Legutóbb történt

Ginko alkotást töltött fel Kék balerina címmel a várólistára

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Szabadka / Szabadka címmel

szilkati alkotást töltött fel Egy kurtizán vallomása címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Orlov: Chagall a várost rótta épp... címmel a várólistára

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Elrejtőzve címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 151. címmel

Tasnádi Rita bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Joachim Ringelnatz: Mivel szeretlek én... címmel a várólistára

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Minden a tiéd volt című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Nyikolaj Szokolov: Őszi vers című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

Angyalka alkotást töltött fel Mindenszentek címmel a várólistára

Angyalka bejegyzést írt a(z) Minden a tiéd volt című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Pégaszosz szárnyán című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Ma mire koccintunk? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A mélyben című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati alkotást töltött fel Elidegenülés címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022