2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Ginko
2022-12-04 19:08:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / szatíra
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2009-09-03

Orpheus vagy a nemvárt szerencse

Orpheus vagy a nemvárt szerencse

Orpheus felesége, Eurydiké egy folyó partján játszadozott az erdei istennőkkel, nagyon fiatal lehetett még, talán csak 8-10 éves, mert később a lányok már nem játszadoznak, egészen más elfoglaltságot találnak maguknak. Valami efféle járhatott Aristaios fejében is, amikor a játszadozó kislányokat látta, és eldöntötte, hogy az egyiküket, Eurydikét beviszi a bokrok közé. Eurydiké megértette, hogy mit akar az ifjú pásztoristen, és rémülten menekült a magas fűben. Nem vette észre a lappangó mérges kígyót, a kígyó megmarta, Eurydiké meghalt.

Monteverdi azt mondja, Orpheus megsiratta a játszadozó gyermek-feleséget, addig könyörgött az isteneknek, amíg megengedték, hogy Eurydiké visszatérjen a felvilágba. Offenbach úgy tudja, egyáltalán nem rendítette meg a haláleset, és csak a közvélemény nyomásának engedett, amikor lantot ragadva könyörgött Eurydiké életéért. Monteverdi szerint az ének és a lantszó meglágyították Persephoné szívét, Offenbach gúnyosan megjegyzi, már nem bírta tovább hallgatni Orpheus siralmait; beleegyezett abba, hogy Eurydiké visszatérjen, csak egyetlen feltétele volt, egy egészen kis feltétel: Orpheus megy elől, és nem tekint hátra, ameddig vissza nem értek a felvilágba.

Az alvilág urai nem szívesen engedik el a zsákmányukat; Persephoné talán azt gondolta, ezt a feltételt úgysem lehet teljesíteni, talán valami egészen mást gondolt; sűrű fátylat adott Eurydikéra, Orpheus akkor sem látott volna belőle semmit, ha véletlenül hátrapillant. De ez alkalommal Orpheus nagyon állhatatos volt, hiába táncolták körül a boldog lelkek. Nem nézte meg az olyan helyi nevezetességeket sem, mint az oroszlánokkal teli folyó, az emberfej gyökerű fa vagy a beszélő gránitszikla; kitartóan menetelt a hosszú úton a felvilág felé, és közben mindegyre a lantján játszott, főleg azért, hogy ne hallja Eurydiké könyörgését.

Eurydiké előbb csak halkan esdekelt, nézzen rá egy pillanatra, miféle szerelem az, hogy rá sem néz a feleségére, hetek óta nem látták egymást, és most nem kap tőle még egy pillantást sem. Az istenek egymásnak szánták őket, ezt az üzenetet hozta Eros vagy Ámor, valamelyik a kettő közül. Az istenek azt akarják, hogy együtt éljenek a felvilágban, Persephonét pedig nem kell komolyan venni, nagyon jól tudjuk, hogy miért lett az alvilág istennője. Elrabolta őt Hades vagy Pluto; senki sem jött érte a felvilágból, a barátai nem törődtek vele, nem hiányzott senkinek, csak a mamájának. A mamája követelte vissza a föld alól, de akkor már késő volt, Persephoné megette a gránátalma magját, azt állította, hogy a gránátalma egyetlen magjától esett teherbe, és a mamája még el is hitte a mesét.

Orpheust nem érdekelte az alvilági pletyka. Apollón és Kalliopé múzsa fia vagyok, gondolta büszkém, nekem az a dolgom, hogy zenéljek, és zenélek is, amíg egészen fel nem érünk, vagy még azután is, ez teljesen attól függ, hogy sikerül-e meghosszabbítani a lemezgyárnál a szerződésemet.

Eurydiké már nagyon dühös volt, fölemelte a hangját. Hiába beszélek neked? Minek jöttél utánam, ha ennyire nem vagyok fontos? Nagyon jól éreztem magam odalent, nagyon jó a társaság, nagyon szeretek az asphodelos réteken bolyongani; egy szem mérges kígyó sincs a magas fű közt, csakis és kizárólag asphodelos.

De Orpheust az alvilági flóra és fauna sem érdekelte, sőt meggyorsította a lépteit, mert valahol, nem is olyan messze, már látott egy kis fényt derengeni, ott van a felvilág.

Vedd tudomásul, hogy azonnal visszamegyek, rikácsolta Eurydiké.

Orpheus nem válaszolt, csak gondolatban megvonta a vállát. Tőlem akár vissza is mehetsz, én megtettem, amit az istenek elvártak tőlem. Megszelídítettem a Cerberus kutyát, megvesztegettem Kháron révészt, megígértem a fúriáknak, hogy fellépek velük a Wembley Stadionban, kihoztalak az alvilágból, ha te vissza akarsz menni, innentől kezdve a te problémád.

Persze hogy Eurydiké nem ment vissza, szerencsésen megérkeztek a felvilágra, ott volt az összes riporter, paparazzo meg minden, a rajongók visítottak, mackókat és intim ruhadarabokat dobáltak Orpheus lábai elé. Végre megfordult a nagy sztár, és a kamerák kereszttüzében kibontotta Eurydikét a sűrű fátylak közül.

Eurydiké boldogan mosolygott, mint mindig, amikor fényképezték. Leffedt ajkai közül összesen egy odvas fog villant elő... Ragyás képét ráncok barázdálták, orra az álláig lógott, csipás szemei hunyorogtak a szokatlan világosságban. Ez nem Eurydiké, ez egy rút boszorkány, ez maga Erichto Thessáliából, ez La Kyteler vagy Samwell anyó, az ördög nagyanyja személyesen. Ezt a vénséget varrta a nyakamba Persephoné, hát ezért kellett a sűrű fátyol, ezért nem volt szabad hátranéznem? Ez nem gilt, ez nem fair, ez szerződésszegés! Vissza az egészet, kezdjük előlről onnan, hogy Eurydikét megmarta a kígyó, a Monteverdi-variációt akarom, a Gluck-variációt, mert jobb elveszteni egy szépséget, mint megnyerni ezt a bányarémet.

Persephoné azonban jól szórakozott az alvilágban, és gyorsan megette a gránátalma többi magját.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-09-04 16:12:12

Kedves Judit s Rozlia!
Most mr rjatok valami kifogst is, mert annyira fenn fogom hordani az orromat, hogy belecsurog az es.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2009-09-04 13:34:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Mszlia!
Knnyesre vihogtam magam ezen a modern Orfeusz s Eurdik trtneten, amit alkottl. Nem is tudom hirtelen eldnteni, hogy Te vagy kegyetlenebb a csodlatos lantoshoz, vagy az eredeti grg mitolgia?
Az kori mtosz szerint Orfeusz szrny vget rt: miutn szembeszeglt Dionszosz vgtelen mmorkultuszval, a bakkhnsnk darabokra tptk, a szttpett testt pedig a tengerbe dobtk.
Nagyon lveztem a trtnetedet, a rd jellemz humoros kiszlsokkal / beszlsokkal?/
Gratullok!
Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7467
Időpont: 2009-09-04 09:14:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon j lett, tetszik!
Szeretettel: Rozlia

Legutóbb történt

Rozán Eszter bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 152. címmel

Ginko alkotást töltött fel Kék balerina címmel a várólistára

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Szabadka / Szabadka címmel

szilkati alkotást töltött fel Egy kurtizán vallomása címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Orlov: Chagall a várost rótta épp... címmel a várólistára

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Elrejtőzve címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 151. címmel

Tasnádi Rita bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Joachim Ringelnatz: Mivel szeretlek én... címmel a várólistára

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Minden a tiéd volt című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Nyikolaj Szokolov: Őszi vers című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

Angyalka alkotást töltött fel Mindenszentek címmel a várólistára

Angyalka bejegyzést írt a(z) Minden a tiéd volt című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Pégaszosz szárnyán című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Ma mire koccintunk? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A mélyben című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022