HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 52

Tagok összesen: 1948

Írás összesen: 52877

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2022-05-29 22:53:30

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: anneFeltöltés dátuma: 2009-09-24

Hős

Nem is hinné az ember, milyen apróságokon múlhat az élete. Egy hirtelen jött ötlet megmenthet egy életet is akár.
Szép, napos keddi nap volt. Dolgozni mentem, mi mást csináltam volna? Abban a hatalmas épületben dolgoztam, amit minden ember megcsodált, aki csak arra ment. Mintha az egész hatalmas tükörlapokból állt volna össze, és mind csillogott veszettül, mikor a napsugarak játszottak az égen. Palotához talán jobban hasonlított, mint egy földi pokolhoz -ahogyan én hívtam. Minden egyes alkalommal, mikor oda igyekeztem, arra gondoltam, nem lenne kötelességem mindezt megint eltűrni. Újból és újból, minden egyes nap. Az ugráltatást, a lenézést, a megvetést, ami a többi, nálam följebbvaló ember szeméből sugárzik. Mert jelentéktelen munka az, amit itt csinálok. Papírok rendezgetése, fénymásolás, kávéfőzés. Ehhez aztán nem kell szakértelem, sem kiváltképp magas IQ, csak két kéz. Pedig mindig nagy álmokat szövögettem magamban. Hatalmas tetteket akartam véghez vinni, hogy az emberek büszkék legyenek rám, és aki ismer, magára legyen büszke, hogy tulajdonképpen ismerhet engem. Ha úgy vesszük, hős akartam lenni. Hasznos, tiszteletreméltó tettekre vágytam. Nem az a fajta hős akartam lenni, aki alsónadrágban és köpönyegben végigsuhan a nagyvároson, megakadályoz egy természeti katasztrófát, megküzd a gonosz, százkarú óriáspolippal, ami a várost fenyegeti, vagy éppen csinos hölgyet ment ki a bajból. Nem. Én csak megbecsült emberré akartam válni, aki igen is letett valamit az asztalra, és nem is akármit.
Ezen tűnődtem aznap is. Már vagy a századik kávét főztem meg, és huszadjára jártam a fénymásolóban, amikor arra a döntésre jutottam, lemondok erről az álmomról is. Itt fogok már megrohadni, a földi pokolban. Mikor ezt így eldöntöttem magamban, az egyik kollégám, ki az enyémhez
hasonló, lélekvesztő munkát végzett, felém szaladt, lelkendezve. Majdnem kiugrott a bőréből, olyan boldog volt. Elmondta, hogy a felesége épp most szülte meg első gyermeküket, aki teljesen egészségesen jött a világra, kislány, és már most gyönyörű szép haja van. Mindezt megtudtam róla. Egy a probléma, hogy nem tud bemenni hozzá, mert a munkaideje még nem járt le, de tudja, hogy az enyém perceken belül lejár. Megkért, hogy helyettesítsem. Nagyon meg szeretné nézni a kislányát, mindennél jobban vágyik most erre. És én beleegyeztem. Hogy ne egyeztem volna bele? Hiszen az első gyermeke, de akkor is megtettem volna, ha a huszonötödikről van szó. Így hát átvettem az ő munkáját, jókívánságokkal láttam el, útnak bocsájtottam, a kórház felé.
Már két óra is eltelhetett távozása óta. Végeztem a munkáját. Egyszer csak meghallottam a tűzjelző kellemetlen, sikító hangját. Eddig ilyen még nem fordult elő. Kiszaladtam hát a folyosóra, megnézni, mi is történik, próba-e ez, vagy valóban tűz ütött ki. Füst gomolygott a folyosó végéről. Éreztem a borzasztó füst szagot. Az egész épület zengett a hangosbemondótól. "Mindenki haladéktalanul hagyja el az épületet! Ismétlem, mindenki haladéktalanul hagyja el az épületet! Tűz ütött ki a 8. emeleten! Az épület tele van robbanékony anyagokkal!"
Megfogtam a holmimat, és rohantam, rohantam lefelé a lépcsőn, ahogy csak tudtam. Egyszer még el is estem, ahogy azt kell, mert zökkenőmentesen nem is tudnék egy lépcsőn haladni. A többi ember még nálam is gyorsabb volt, erősebb is, így hát elsodortak, ellöktek, így kevésbé haladtam lefelé. A lift pedig már nem üzemelt.
Furcsa szagot éreztem, erre emlékszem leginkább. Arra a szúrós, furcsa szagra. Aztán az a hang...az a fülsüketítő hang. Hatalmas robbanás volt. Mindenki, aki bent volt az épületben, odaveszett. Velem együtt. Apró darabokra szakadtak testrészeink, a levegő az égett hús szagát hordozta.
Nem is hinné az ember, milyen apróságokon múlhat az élete. Egy hirtelen jött ötlet megmenthet egy életet is akár. Vagy éppen a vesztét is okozhatja. De én tudtam, a halálommal együtt végre beteljesült az álmom is. Hős lettem. Egy valakit megmentettem a haláltól, mert mind az, aki bent dolgozott, már nem jutott ki időben az épületből. És ha én aznap úgy döntök, mégis haza megyek, én élve maradok ugyan, de egy gyermek apa nélkül kell, hogy felnőjjön. Tettem valami nagyot életem utolsó napján, és ez csodálatos.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
anne
Regisztrált:
2009-09-22
Összes értékelés:
17
Időpont: 2009-09-30 00:38:01

válasz hova (2009-09-29 20:39:48) üzenetére
Kedves Hova!
Köszönöm a dicséretet! Örülök, hogy kedvedet lelted az olvasásában.
Szép estét!
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2843
Időpont: 2009-09-29 20:39:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Anne!
Csak most kerültem ide az írásodhoz.Örülök,hogy rátaláltam lendületes érdekes történetedre.Én bizony abban hiszek,hogy véletlenek pedig nincsennek de ez az írás így ahogy van szuper jó.Gratulálok
Szeretettel üdv:hova
Alkotó
anne
Regisztrált:
2009-09-22
Összes értékelés:
17
Időpont: 2009-09-29 18:34:10

válasz Lyza (2009-09-27 19:03:18) üzenetére
Kedves Lyza!
Örülök, hogy tetszik az írásom, reméltem is, hogy valaki örömét leli abban, hogy olvassa. Köszönöm!
Alkotó
anne
Regisztrált:
2009-09-22
Összes értékelés:
17
Időpont: 2009-09-29 18:33:02

válasz dpanka (2009-09-25 14:13:31) üzenetére
Kedves Panka!
Igen, hiszek a véletlenekben, ezért is írtam ezt, akkor jutott eszembe, mikor tényleg a metrón ültem..elgondolkodtatott, hogy miért is ne történhetne meg ez. Köszönöm a véleményezést!
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3094
Időpont: 2009-09-27 19:03:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Anne!
Tényleg nagyszerűen írsz, igazi lendületes, fordulatos az írásod és akár tanulságul is szolgálhat...Gratulálok!...Szeretettel ölellek: Lyza
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5440
Időpont: 2009-09-25 14:13:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Szerintem jól írsz. A történet is tetszett. Igen az élet kiszámíthatatlan, és nagyon sok múlik a véletleneken. Tényleg hiszel a véletlenekben? én sokat gondolkodm ezen és néha kombinálok, hogy vannak dolgok amik még sem véletlenül történnek velem. gratulálok írásodhoz!
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) közeleg az idő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel közeleg az idő címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A ligetben címmel a várólistára

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XX. című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az órásmester című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ez a nyár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Kertelő címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Valaha című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Valaha című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022