HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51461

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: Maat Ka RaFeltöltés dátuma: 2009-10-05

Dzsinna ... 4. Egy arc

"Dzsinna. Dzsinna. Ébredj. Hasadra süt a Nap. Dzsinna. Drágám. Dzsinna."

Sötét, sűrű felhők szakadoznak szét az álom és az ébrenlét határán, és Gent hangja is egyre közelebbi, egyre inkább kivehető; egyre kevésbé olyan, mintha víz alól hallanám. Mintha úsznék fel az örvényből a fény felé... Valami élességbe lebegek át... Valami kitisztul, fókuszba kerül... a hangok, a fények, az érzések, a tudatom mind-mind tisztábbá, élesebbé és elkerülhetetlenebbé válik. Csökken az álom zsibbasztó bizsergése, lassan felébredek. Nem akarok reagálni a külső hatásokra; mind olyan éles és kegyetlen. Nem fogom kinyitni a szemem. Talán úgy tehetek, mintha nem történt volna semmi, mintha még mindig az álom selymes folyamán ringatóznék...

"Dzsinna. Dzsinna."

Válaszolnom kéne. De nem bírok. A gomolygó foszlányok túl lassan oszlanak, az álom örvényszerűen ránt le magával, és nekem annyira kevés erőm van védekezni... Remeg a testem, szédülök...

"Dzsinna..." Fájdalmasan kiélesedik a tudatom. Már nem tudok védekezni ellene. Felpattan a szemem.

Gent mosolygó, aggodalmas és félénk-bizonytalan arcát látom magam előtt. Kezében fa tálca, az orromat friss áfonya illata csapja meg. Friss, hűs, üdén fűszeres illat, és egy gőzölgő cipó lágy, meleg, átölelő illata...

"Dzsinna, Édesem. Itt a reggelid. Jól aludtál?"

Mit válaszoljak neki? Hogy kisebb gondom is nagyobb annál, hogy egy ilyen pokoli éjszaka után eljátsszam a boldog, kipihent és elégedett feleséget? Minek is örüljek? A napfénynek? Ha egyszer úgyis olyan rövid ideig tart, és csak kis megváltást, rövid és gyorsan múló pihenőket nyújt az örök éjszakából... Az élet pezsgésének? Mikor az én életem sivár és rideg, nincs már semmi benne, mi pezsegne, nincs meg a boldogság reménye sem... Minek örüljek? Gent mosolyának? Hiszen sosem értett engem, és soha nem is fog, mosolya is csak a bűntudatos bizonytalanságból fakad, hogy nem tudja, mivel cselekszik jót és mivel árt nekem, egyáltalán, hogyan szóljon egy ilyen furcsa és kiismerhetetlen teremtéshez, mint én. Minek örüljek? A reggelinek, miután a pokoli éjszaka után elment minden étvágyam, és csak a hányinger és az undor maradt utána...?

Minek örüljek, ha esténként minden visszatér... és leszáll a sötétség, a gyász és a félelem... És Gent olyankor békésen alszik, de ha ébren lenne, sem tudna egy szemernyit sem segíteni...

Minek örüljek, ha semmi nem változik, és éjjelente a rettenet visszatér, mert mindig visszatér, amikor magam vagyok, elkerülhetetlenül és megmásíthatatlanul... Minek örüljek...?

És mit válaszol Dzsinna, az öntudatos, büszke nő, aki nem akar megfelelni senkinek sem, csakis önmagának...?

"Köszönöm, Gent, a reggelit. Nagyon kedves vagy. Most már mehetsz."

Képtelen vagyok mást mondani. Képtelen vagyok őszinte lenni vele.

Jaj... jaj ne. Ezt az arcot ne. Csak ezt az arcot ne!!! Ne, már megint! Menjen a pokolba a türelmes és mindent eltűrő arcával! Menjen a pokolba ezzel a csapdával...! Ha tudná, hogy kínoz vele...! Ez az arc... a pokolba vele! Ez a mindent eltűrő, mindent kibíró, mindent megbocsátó és feltétel nélkül szerető arc! Ez a szeretendő és megszánandó, fájdalmas és szép, szeretettel kínzó, könyörtelen arc! Ez a lágy és megértést tettető, elfogadó szelíd mosoly, amivel csöndesen kisuhan a szobából, hogy ne zavarjon... Ez az arc, ami felébreszti lelkem legelemibb fájdalmát, mert emlékeztet egy kegyetlen és elfogadhatatlan hiányra, a valóság rideg tényére, amit hiába próbálok évtizedek óta elnyomni magamban, és a fájdalom örvényébe menekülni, művészetként megélve a szenvedést: lehetett volna egy Társam...

"...Gent!" - kiáltom mohón.

"Tessék?" - fordul vissza félénken és bizonytalanul. Tekintete csodálkozó és kissé bamba. Nem gyakran szólítom őt meg.

"... Semmi." - A varázs elmúlt. Újra a régi minden; az arca, az érzéseim, a fájdalom, a hiány. De az elpuszíthatatlan, kegyetlen remények éles felszikrázása a pillanat töredékére még hosszú ideig kitartó, fájdalmas sebeket fog maga után hagyni lelkemben.

Minthogy semmi egyebet nem teszek hozzá, Gent végül szó nélkül kimegy a szobából. Szánjam és szeressem, mikor nem tud segíteni rajtam, és végső soron minden fájdalmam, kínom és földi poklom a HIÁNYÁBÓL fakad a JELENLÉTE MELLETT???

Mégsem tudom nem szánni és nem szeretni őt. Hiszen szeret. Hiszen feleségül vett egy nőt, akit azóta nem ért, hogy először meglátott; akit nem tud boldoggá tenni, akárhogy is próbálkozik; és tudja, hogy ez sohasem fog változni... És mégsem taszít el magától, elviseli az összes számára érthetetlen reakciómat, hiszen szeret és szán engem pokoli boldogtalanságomért... Az ő élete sem teljes. Ő is boldogtalan. De úgy érzi: kevésbé kifinomult, a női lelkek egyik legkülönösebb példányának misztériumait megérteni képtelen, a dolgokat csak a maguk egyszerűségében szemlélni képes férfi lelkével tartozik nekem annyival, hogy ha meg nem ért, hát szeret, ahogy tud, és elfogad, feltétel nélkül, értetlenül.

Hogy tudnám őt nem szeretni és nem szánni miattam...? Szegény jámbor... Szegény drága... Csak nem ért... Szegény...

Milyen pokoli átok kölcsönös bűntudattal összeláncolva lenni egy életen át!!!

Miért átkozott meg engem így a Sors...?

Ó, fájdalom, ó, magány, ó, végtelen szenvedés földi pokla!!!

Enyhül-e valaha a kín ebben az életben???

Sátáni kacagás válaszol a túlsó oldalról. "Neeem... Sooohaaa neeem fooog eeenyhüüülniii... neeem... amíííg ééélsz..." - Hangzik az Álom-szörnyeteg démoni hangja. És én tudom: megint visszatértem... Egy régóta ismerős, elkerülhetetlen, pokoli "hazába"...

2004. Április 20.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8286
Időpont: 2009-10-06 14:55:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia !
Az imént olvastam egy cikket,"Megéri?"címmel.Nos azt tudatom veled, elolvastam az eddig írott részeket is.Nekem nagyon tetszik.Azt is elmondom miért?Nagyon mélyen belemész az emberi lélektanba.Csak sejtem, igazán hozzáértő ember vagy.Az itt kiragadott, megírt témában jól feszegeted,és írod le azt ami nem működik,és valam miatt mégis működik.Várom a folytatást.Szinte az első amit elolvasok amikor felkerül az oldalra. Ami miatt még érdekes számomra,a stílus !Egyedi!
Üdv:Selanne
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1309
Időpont: 2009-10-06 11:11:26

Szörnyű lehet azzal a tudattal élni, hogy a másik nem ért meg, nem értett és nem is fog...és lett volna Valaki, akivel nem így alakult volna...de ő elérhetetlen.

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Egy emlékezetes gyereknap című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 8. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) verekedés című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 81. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 79. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy emlékezetes gyereknap című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 77. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 76. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és Bíborka gyomlál című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és Bíborka gyomlál című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és Bíborka gyomlál című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Ősztől tavaszig című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Örök hó és jég című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Egy szülő panasza című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ősztől tavaszig című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)