HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51461

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / románc
Szerző: GoowykaFeltöltés dátuma: 2009-11-12

Szerelem

Két napja esett odakint szakadatlanul az eső, mikor vasárnap reggel kinyitottam a szememet.
"Nem szeretem az esőt. - állapítottam meg magamnak. - Már nem."
Tovább ültem az ágyon, és bámultam kifelé az ablakon, és az üvegen végigfolyó vízzuhatagot néztem. A redőny fel volt tekerve, hogy az éjszakára feltámadni készült szél kárt ne tegyen benne. Az ablakon kinézve beszűrődött az utca halvány fénye, és az apró szobámat betöltötte a fény foszlányok. Elmerengtem, és megszűnt körülöttem a csendes és nyugodt világ.
- Feküdj vissza egy kicsit. - szólalt meg a hátam mögött egy bársonyos hang, és átkarolta a derekamat, fejét finoman a vállamra támasztva. - Olyan korán van még.
- Azonnal. - mondtam, és megfogtam jobb kezemmel az arc szélét, hogy nehogy elmozduljon, miközben egy apró csókot készültem lehelni az arcára.
- Hmmm. - mondta a bársonyos hang, miközben az ajkaink összeértek, és visszahúzott az ágyba.
- Így sokkal könnyebb... - motyogtam halkan, és átkaroltam a nyakát, hogy még közelebb érezzem magamhoz.
A csók hosszú volt é édes... de sajnos egyszer minden jó véget ér. A csók végén még egyszer a szemembe nézett és aztán óvatosan ráhelyezte fejét a mellkasomra.
- Mostanában kezdesz furcsán viselkedni. - kezdte el a hangjangjában egy hatalmas szomorúsággal. - Ugye nem... - kezdte el a mondatot, de képtelen volt rá, hogy befejezze.
Ekkor hatalmas súly nehezedett a mellkasomra, és úgy éreztem, mintha abban a minutumban összelapítana.
- Nem fejeznéd be? - kérdeztem. - Kérlek! - Majd tettem hozzá, mikor a kérdésemre nem válaszolt.
- Csak azt akartam tudni, hogy velem van - e valami bajod?!
- Honnan veszed, hogy veled lenne bármi bajom is? - kérdeztem némi ingerülettel a hangomban.
- Onnan, hogy mostanában már nem mosolyogsz annyit, mint korábban. Aggódom miattad. - mondta, és felnézett a szemeimbe.
Körömkopogás hallatszódott az előszobából, és a szobaajtóm hangosan kivágódott.
- Asszem, valaki már szeretne kimenni. - mondtam, kitérve a további beszélgetés elől, és elfordultam a tekintetétől.
- Akkor, asszem ma én vagyok a soros. - felelte, és lélekben megpróbálta összeszedni magát.
- Hagyd csak, úgyis ki akarok mozdulni. - feleltem, és kimásztam az ágyból.
- Rendben, ha így gondolod. De kérlek, vigyázz magadra odakint.
- Megígérem. - feleltem, és nekiálltam öltözni.
Edward már aludt, mire felöltöztem, és kimentem az ajtón, amilyen halkan csak tudtam.
Kócost kihoztam a boxból, felnyergeltem, és az esőben elindultam a hegyeknek.

Mire egy óra lovaglás után felértem a kilátóba már nem esett az eső. Megálltam, és csak néztem az alattam elkerülő falut, ahogy lassan ébredezik.
Gondolataim a ma reggel történtekre terelődtek. Azt próbáltam kitalálni, hogyan jutott eszébe egy ilyen ostoba feltételezés, hogy vele lenne valami bajom. Számomra teljesen hihetetlennek tűnt a feltételezés. Úgy éreztem, mintha kést forgatnának a szívemben. Vagy talán azon gondolkodott, hogy már nem szeretem???
- Hello Lucy! - köszönt Tom, miközben felénk ügetett.
Csak pár másodpercébe telt, mire odaért mellém, és a két ló feje egy vonalba nem ért.
- Szia, Tom! Kivel jöttél? - kérdeztem tőle.
- Egyedül vagyok. - felelte.
- Nem úgy értem. Hanem, hogy, hogyan hívják az új hátasod? - magyaráztam neki, hogy ő is megértse.
- Ja! - csattant fel nevetve, és kezével a homlokára csapott. - Ő itt Csipke. Nem emlékszel rá? - kérdezte csodálkozva.
- Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna. - feleltem neki a ló alakját fürkészve.
- Dehogy is nem! Csak akkor még, csak pár hetes volt. - felelte mosolyogva.
- Ejha. Jó rég nem jártam nálatok. Mikor is... - szakította félbe a mondatomat.
- 3 és fél éve, és 12 óra 47 perce. - felelte, miközben a mosoly eltűnt arcáról és az alattunk elterülő falut nézte, amiről lassan felszállt a köd.
- Másodpercre pontosan nem tudnád megmondani? - kérdeztem, és kezemmel oldalba böktem.
- Sajnos, azt nem számolom. - még mindig a falút nézte, és egyetlen arcizma sem rándult nevetésbe, pedig, az oldalán nagyon is csiklandós (ha nem halálosan az).
Én is a falút néztem most már, és percekig nem szóltunk egymáshoz.
A kínos csendet végül Szimat ugatásra hasonló hangja törte meg.
Tom, Szimat hangjának az irányába fordította fejét, és figyelt, mikor bukkan elő a sűrű fák közül. Én az ugatásra hasonlító hangból hallottam, hogy Szimat megint nincs egyedül. Leszálltam Kócosról, és kantárját a vállára vetetve indultam el az erdő felé. Kócos apró léptekkel követett, amilyet talán egyetlen só se tudna lépni; csak ő.
Szimat hamarosan összebukkant a fák sűrűjéből. A felismerhetetlenségig fekete volt a hosszú, fehérarany színű bundája.
- Szimat? - kérdezte meglepettem Tom.
Felnéztem, és most már tisztán kivehető volt, hogy mit hozott magával. Egy újabb szerencsétlen nyúl volt a szájában.
- Szimat! - kiabáltam, és ő, ha ez egyáltalán lehetséges kétszer akkora sebességre kapcsolt. Mikor a lábam elé ért, szabályosabban már nem is tudott volna befarolni mellém, és nagy barna szemeivel rám nézett. - Ereszd! - parancsoltam neki, és mint mindig, szegény nyuszi ijedtében futásnak eredt. - Nagyon ügyes vagy! - örültem, és megveregettem a mellkasát.
- Ejha! - álmélkodott Tom. - Élve nyulat fogni... Nem lehetett könnyű megtanítani neki.
- Igazából nem tanítottam neki. - simogattam meg Szimat fejét. - Gyere, haza megyünk. - mondtam Szimatnak, és visszaültem Kócos nyergébe.
- Elkísérlek titeket. - mondta Tom, és megfordult Csipkével.
- Azért meg várhatnád, míg beérlek. - mondtam neki, és vágtába ugrasztottam Kócost.
Hamarosan beértem, mint azt gondoltam volna. Tom utánam vágtázott, és egészen a falu határáig fej - fej mellett haladtunk. Tom lova fáradni kezdett. Úgy látszik, még nincs hozzászokva a hosszabb, huzamosabb erőfeszítéshez.
A kapu előtt két méterrel a nyeregből, és hangosan kiadtam;
- Nyertem!
Pár másodperc múlva Tom megállt mellettem Csipkével és mosolyogva felelt.
- Valóban.
Még pár percig nézett rám le a lóról, mikor Szimat végre bevágtázott mellettünk.
- Akkor, azt hiszem, mi megyünk is. - mondta Tom, némi szomorúsággal a hangjában. - Szia.
- Szia. - feleltem, az egyik kezemet előre hozva a hátam mögül, és integettem, míg indultak. Sokáig néztem, míg eltávolodtak.
Tom hírtelen megfordult egész felsőtestében a nyeregben, és visszaintett.
Lassan mentem befelé a boxokhoz, és közben az úton lévő követ rugdostam. Kócos már a boxában állt. Nekem csak be kellett mennem hozzá, nyergelni, csutakolni, itatni és végül bezártam magam után az ajtót, miközben a kantárt a szögre akasztottam a falon.
Az istálló ajtajában megálltam és elkiabáltam magam.
- Szimat! Indulj befelé!
Én is elindultam, a házhoz. Mikor odaértem nagy nevetésre lettem figyelmes.
- Szimat! Hagyd abba! - csak nevetve tudott beszélni Edward.
Kinyitottam az ajtót, és már nem is csodálkoztam rajta, hogy mind a ketten egyformán csurom vizesek voltak, és a földön már három törülköző feküdt.
Úgy örültem neki, hogy Edwardnak már jó kedve van, és a reggeli beszélgetésünket már el is felejtette. Remélni tudtom csak, hogy soha nem hozza fel többet. A biztonság kedvéjért az ajtóból a nyakába ugrottam, és mondtam neki, suttogva:
- Sajnálom.
- Ugyan Felejtsük el. - mondta rám nézve mosolyogva. Lehajolt hozzám, kezeivel megfogva az arcom két oldalát, és megcsókolt. - Menjél, cseréld le a vizes ruhádat.
- Azonnal. - mondtam, és elrohantam öltözni.
Még sokáig halható volt, ahogy Edward és Szimat birkóznak az előszobában egymással.

2009.11.11. Legjobb barátnőmnek

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1309
Időpont: 2009-11-12 21:32:21

Észrevettem néhány hibát:
"...feltámadni készült szél..." > készülő
"...betöltötte a fény foszlányok..." > betöltötték
"...arc szélét, hogy nehogy elmozduljon, miközben egy apró csókot készültem lehelni az arcára." > az arc itt szóismétlés...miközben egy apró csókot készültem lehelni rá
"...a hangjangjában egy hatalmas szomorúsággal..." > hangjában hatalmas szomorúsággal
"Csak akkor még, csak pár hetes volt..." > az eső csak helyett inkább a de kellene szerintem
Néhol elírtál egy-egy betűt is.

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Egy emlékezetes gyereknap című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 8. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) verekedés című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 81. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 79. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy emlékezetes gyereknap című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 77. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 76. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és Bíborka gyomlál című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és Bíborka gyomlál című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és Bíborka gyomlál című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Ősztől tavaszig című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Örök hó és jég című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Egy szülő panasza című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ősztől tavaszig című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)