HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51426

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: GoowykaFeltöltés dátuma: 2009-12-09

Nina és Daniel története (3)

Egy csajos nap

"Csodálatos a nap odakint." Gondolta magában Nina, aki éppen kinézett az ablakon.
Még új a városban, és nem igazán ismeri a környéket, de eltökélt szándéka, hogy egy jól menő újságnál éterem kritikusi állást szerezzen magának.
- Jó reggelt Álomszuszék, már azt hittem, hogy fel se kelsz! - Köszönt rég nem látott barátnőjének Kate, aki éppen belépett Nina szobájának ajtaján.
- Neked is jó reggelt! - mondta Nina, és ellépett az ablakától.
- Most, hogy végre eljöttél hozzám, meg kell, hogy mutassam neked a várost.
- Az, remek lenne, de előbb inkább ennék valami ehetőt. - mondta Nina, kedvesen. A bőröndjéből előrántott néhány ruhadarabot, és elindult a fürdő felé átöltözni.
- Máris intézkedem. - mondta Kate izgatottan, és a telefonkönyv után nyúlt. - Keresek egy olyan helyett, ahol még te is megnyalod mind a tíz ujjadat. Mondta Kate, és már emelte is fel a kagylót.
- Rendben, egy perc és kész vagyok. - kiabált Nina a fürdőszobából.
- Jó reggelt! Asztalt szeretnék foglalni két személyre. Az megfelel. Köszönöm, a viszont hallásra. - mondta Kate, és már le is tette a telefont.
- Felőlem indulhatunk. - mondta Nina, aki ebben a pillanatban lépett ki a fürdőből.
- Induljunk. - mondta Kate, és elindultak.
Kate - ék lépcsőháza sötét és kissé nyirkos volt. A lift lassan és hangosan közlekedett. A két lány úgy döntött, hogy nem várja meg, míg felér a harmadikra, inkább elindulnak gyalog.
Pillanatok alatt kint voltak a lépcsőházból.
Kézen fogva és vihorászva mentek végig a gyerekzsibajtól hangos utcákon. Az út során jót nevettek a gimnazistás emlékeken, és a hozzájuk csapódó humoros beszólásokhoz. A két lány még az első évet sem fejezte be, mikor megérkeztek az éterem elé.
- Itt is volnánk. - jelentette ki Kate, megtorpanva, egy lépcsősor előtt.
- Ez csodásan néz ki. - mondta Nina, meglátva a vendéglő homlokzatát díszítő faragásokat.
- Gyere, menjünk be. - javasolta Kate, és húzta maga után Nina - t.
Nina követte Kate - t, aki párosával vette a lépcsőfokokat.
Egy hosszú csigalépcső vezetett fel az étterem étkező teraszára, amit a lányok gyorsan megmásztak.
- Itt is volnánk. - mondta Kate, a lépcső tetejére felérve.
- Végre. - mondta Nina, levegő után kapkodva.
- Jó napot! - köszönt Kate.
- Üdvözletem. - köszönt vissza egy hölgy a lépcső mellett állva.
- Asztalt foglaltattam 2 főre. - mondta Kate, és rámosolyodott a hölgyre.
- Jöjjenek utánam, kérem! - mondta a hölgy, és elindult.
Egy, az erkély szélén lévő asztalhoz vezette Kate - t és Nina - t. A két lány helyet foglalt, és elkezdték nézegetni az étlapot.
Hamar dűlőre jutottak, hogy mit kérnek.
Kate és Nina tovább folytatta, az emlékek elmesélését, és a szomszédos asztalokról többször is rájuk néztek, amikor hangosan felnevettek. A reggeli befejeztével Kate így szólt:
- Ez remek volt.
- Igen, nekem is ízlett. - mondta Nina, letéve evőeszközeit.
- Na, ezt is igen ritkán hallani tőled. - mondta Kate, ironikus hangvételben.
- Ez sem igaz, csak anyukám főztjei nem voltak egyik étteremben felszolgáltéhoz sem foghatók, beleértve a gyors éttermeket is. - mondta Nina, félre húzva száját, amint édesanyja ételeire gondolt.
- Az tény, hogy anyukád, soha nem volt egy konyhatündér, de mindenesetre remek partikat tudott szervezni. - mondta Kate, mosolyogva.
- Ne is mond, már ott tart, hogy az esküvőmet szervezi. - mondta Nina arcát egyik kezébe temetve.
- Ha már így témánál vagyunk, mi van azzal a fiúval, aki múlt éjjel haza kísért? - érdeklődött Kate.
- Igen szimpatikus, és nagyon rokonszenves is. Ő is imádja az éttermeket, és a különleges ételeket. - mondta Nina.
- És mikor találkoztatok? - faggatózott tovább Kate.
- Két napja, mikor te nem voltál otthon, a TV -ben láttam egy hirdetést, ahol egy éttermet reklámoztak, a lakásodtól nem messze. - kezdett bele a mesélésbe Nina. - elmentem oda, hogy megnézzem, milyen az étterem. A helyszűkében, amit persze én nem gondoltam volna, egymás mellé ültettek minket. Ekkor kezdtünk el beszélgetni. Még aznap késő este haza kísért a lakásodhoz. Oda adtam neki egy cetlin a telefonszámomat, és tegnap is elmentünk egy étteremben, ahol szintén remekül főznek. - fejezte be, kissé elmerülve az este történtek emlékében.
- És mi történt tegnap este? Történ valami: húúú? - kérdezgette tovább Kate.
- Az este az étteremben nagyon jól szórakoztunk, és elkezdtük, megismerni egymást. Elmesélte, hogy üzletember, és hogy jelenleg, egy nagyvállalkozónál dolgozik, de hamarosan új üzletláncot szeretne nyitni...
- Nem erre vagyok kíváncsi, hanem a szaftosabb részére! - szakította félbe Kate Ninát.
- Nem történt semmi szaftos részlet, - kezdett volna bele Nina.
- Elnézést Hölgyeim, elvihetem a tányérjaikat? - kérdezte egy pincér, jobb kezét háta mögött tartva, bal kezét derékszögben maga mellett, melyre egy fehér ruha van terítve.
- Igen, és a számlát is szeretnénk kérni. - mondta Kate, és kicsit hátrébb dőlt, hogy a pincér nyugodtan elvehesse a tányérját. - Folytasd, kérlek, megöl a kíváncsiság. - mondta boci szemeket meresztve Ninára.
- A lényeg az, hogy tegnap este hazafelé menet, kezdett lehűlni a levegő. Ekkor Daniel ráterítette vállaimra az öltönyét. Ami az éjszakai kis esőzésnek volt köszönhető, ami úgy fél 11 magasságában lehetett. - kezdte el felvázolni a történteket Nina.
- Igen, én fel is keltem rá. - mondta Kate, várva a történet folytatását.
- Akkor, mikor elkapott minket az eső, egy üzlet eresze alá húzódtunk. Daniel öltönyében állva, és várva arra, hogy elálljon az eső, egy kéz gyengéd érintését éreztem a derekamon. Sejtettem, hogy Daniel keze lesz. Ránéztem, és akkor megtörtént. Daniel megcsókolt, és én akkor éreztem meg azt az ilyenkor megszokott furcsa érzést a gyomromban. - mondta Nina, mint aki újra éli azt a tegnap esti csókot.
- Meghoztam a számlát. - szólalt meg a pincér.
- Köszönjük. - mondta Kate, és rendezte is gyorsan a számlát.
- Köszönöm. - mondta a pincér, majd távozott.
- Meséld tovább, kérlek. - könyörgött Kate.
- Az eső elállt, mire a csóknak vége lett. - mondta Nina, lágy hangon. - Aztán elindultunk hazafelé. Egészen a kapuig kísért, és ott megkérdezte, hogy láthat - e még valamikor.
- És mit feleltél Neki? - kérdezte Kate.
- Azt, hogy igen. - mondta Nina, és a tegnapestére gondolt.
- Ó, és jól csókol? - kérdezte Kate, miközben felállt az asztaltól.
- Nincsenek rá szavak, hogy mennyire. - mondta Nina, és betolta székét az asztalhoz.
- Mesélj el mindent, ami ezután történt. - kérlelte Kate Nina - t.
- Felmentem a szobámba, és mikor becsuktam a szoba ajtaját, felhívott telefonon, és még órák hosszat beszélgettünk. - mondta Nina, miközben kiértek az étteremből.
- Bárcsak én is találnék egy ilyen férfit. - sóhajtott fel Kate. - Mi az, amit meg szeretnél nézni?
- Nem is tudom. Szerinted, mit lenne érdemes megnézni? - kérdezett vissza Nina.
- Elmehetünk az állatkertbe, a vidámparkba, valamelyik parkba, vagy csak úgy céltalanul csavaroghatunk a belváros sétálóutcáinak egyikén és beülhetünk egy kávézóba.
- A legutolsó variációnál maradnék. - mondta Nina, megfogva Kate kezét, és húzni kezdte a buszmegállóba.
Kate alig bírt Ninával lépést tartani. Mire elérték az első piros lámpás zebráig, Kate teljesen kifullad.
- Végre, csakhogy megálltál. - lihegte Kate.
- Bocsi, gyors voltam? - kérdezte Nina.
- Dehogy is, attól vagyok így kifulladva. - válaszolta Kate fél vállról. - Ha nem ismerném a szüleidet, azt hinném, hogy maratoni futók voltak. De valószínűleg azt sem zárnám ki, hogy az egyik ősöd egy versenylóval töltött egy éjszakát.
- Na de Kate!!! - kiáltott föl Nina. - Hát nem emlékszel, hogy benne voltam a gimnáziumi futócsapatban?
- De emlékszem. - felelte Kate elgondolkodva. - Téged senki sem tudott lehagyni.
- Igen.
- Jön a busz! Anyu látod? - kiáltotta egy 7 éves forma kislány, édesanyja karját rángatva.
- De jó szemed van. - mondta az anyukája, és megsimogatta a kislány fejét.
A busz pillanatokon belül a buszmegállóban állt, nyitott ajtókkal, és csak arra várt, hogy a sok felszálló utas elfoglalja hatalmas gyomrában a helyét.
Nina és Kate az egész napot azzal töltötték, hogy a széles sétálóutcák kirakatát nézegették, és közben hangosan nevetgéltek.

2008.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1309
Időpont: 2009-12-09 22:57:34

Még mindig sokszor használod a neveket ott is, ahol ki lehetne hagyni a mondat átfogalmazásával vagy elég lenne utalni rá.

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A legélőbb remény című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Szürkenéma-ablakok címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Borúra derű című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Ősztől tavaszig című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Szivárgó lélek címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 69. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 68. című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Himpér álmok vajíze című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és a rovarok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Ősztől tavaszig című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 67. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 66. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A hold című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Ősztől tavaszig címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hangulatok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hangulatok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) apám csendben élt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Az öcsém, meg én című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel hangulatok címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 16. címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)