ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Két nő a parton


Ez a harmadik nap, hogy haldoklom, de ma nem annyira. Ma egy kicsit, egy árnyalattal talán jobb a helyzet. Csak ne jöjjön ma az angyal. Vagyis Angyal Dezső. Ha nem jönne, az is lehet, hogy felépülnék. De nem, mégsem. Önáltatás ilyesmiben hinni. Először a vázizomzat sorvad el. Részben már el is sorvadt. Aztán jön a sima-izomzat, a zsigerek elhalnak s itt lesz a vég. Hány napom van még addig? Jaj csak ne jönne! De jön, érzem. Hallom a lépteit. Beoson, leül a régi-divatú öreg székre. Lovagló-ülésben ül rajta, jókedvűen nevet. És elkezd megint mesélni.

A városka egyetlen utcája a tengerpartra futott ki. Itt már lejtett, s az utolsó ház mögött a kockakövek belevesztek a homokba. A férfi végigment rajta s megállt a homok szélénél. Állt ott, mint akinek ég egy adta semmi dolga nincs a világban, nézte a vizet, és a parton szanaszét álló dűnéket. A dűnék tetején ritkás, hosszú szálú füvet lengetett a szél. A tenger nyugtalan volt, a hullámok teteje átbukott és elporlott mielőtt partot ért volna. Az egyik dűne tövében, kicsit távolabb a víztől két nő ült a földön. Nem voltak messze a férfitől, 50-60 lépésnyire mindössze. Mezítelen volt mindkettő. Az egyik alatt, aki messzebb volt, sárgás színű gyékény volt, a másik rózsaszínű pléden napozott. A távolabbi lány vékony volt, az innenső viszont kövér. Barnák, napsütötte bőrűek voltak mindketten.
A férfi elhatározta magát. Lelépett a kőről és óvatos léptekkel, hogy a lakkcipője meg ne teljen homokkal, odament a dűnéhez. Úgy ment, mint aki tojásokon jár. A kövér nő észrevette, s az egyik karjával elfedte a mellét. A férfi megállt a rózsaszínű pléd mellett. Bon giorno, mondta. Molto bene. Bon giorno, mondta a nő. Maga idevalósi?
A másik lány, a dűne másik oldalán kenni kezdte magát napolajjal. Egy pillanatra átnézett hozzájuk, aztán elfordult és folytatta a munkát.
Igen is, meg nem is, mondta a férfi. Már nagyon régóta élek itt. Csak nem ebben a városban, hanem kicsit arrébb. Arrafele, mutatta, a part vonalát, ahogy délnek futott. Különben magyar vagyok. A kövér lány leengedte a kezét. Nagy kerek melle volt. Ahogy felnézett, arcára ráesett a nap. Magyar? Merre van Magyarország? A Balkánon? Kis-Ázsiában, Törökország mellett?
Igen, hagyta rá a férfi. Mondja, ki az a másik lány, a domb másik oldalán?
A húgom, mondta ez a lány. Ő szép, én csúnya vagyok. Nem csúnya maga se, mondta a férfi, csak kövér. Állhatatosan nézte a vékony lányt, de az nem nézett feléjük.
Erősödött a szél, végigsöpörte a homokot a parton. A hullámok szemmel láthatóan nagyobbak lettek.
Haragban vagyunk, mondta a kövér lány. Nevetett, rengett a melle. Azon vesztünk össze, hogy ő szép én meg csúnya vagyok.
A férfi rázta a fejét. Nem, nem csúnya. Szó nincs arról, hogy csúnya lenne. Csak kövér. Az nem ugyanaz.
Basta, mondta a nő nevetve. Rengett a melle, ahogy kacagott. Maga aztán ért a nők nyelvén.
A vékony nő végre észrevette, hogy a férfi nézi és odafordult. Jó alaposan megnézte magának, ahogy ott állt szmokingban, lakkcipőben. A kövér nő látta, hogy a férfinek tetszik a másik nő. Megkaphatja, mondta. De csak én utánam. Vagy egyszerre. És csak pénzért. Harmincezer egy menet. De ötven százalék felárat számítunk, ha hármasban megy a móka.
Beszélhetek vele is?
Persze, miért ne!
A férfi átsétált a dűne másik oldalára a gyékényhez.
Üljön le, mondta a vékony lány, és kecses, invitáló mozdulattal mutatta maga mellett a gyékény szélét. A férfi leült. Nézze, én csak magával akarok. A testvére nem kell. Nem szeretem a kövér nőket.
A lány nevetett. Volt valami arcátlan szemérmetlenség a nevetésében. Nem a testvérem. Csak azt szoktuk hantázni, hogy a testvérem. Meg kell értenie, ez egy közös üzlet. Vagy mindketten, vagy egyikünk se. Capito?
Kifizetem a dupla pénzt, mondta a férfi. De csak magával akarok. Nem, mondta a vékony lány. Elfordult, lehemperedett a gyékényről és hasra feküdt a homokban.
Magának jó a..., hogy is mondják olaszul...jó a feneke, próbálkozott a férfi. Nézze, háromszoros pénzt is megadok.
A lány nem válaszolt.
Legyen négyszeres!
Hallja, de sok pénze van! Megperdült a lány, a hátán feküdt most és farkasszemet nézett a férfival.
Akár a tízszeresét is kínálhatja, akkor sem!
A férfi megadta magát. Na jó. Maga olyan jó. Vele kell kezdenem?
Vele, mondta a lány. Vagy egyszerre mindkettőnkkel.
Előbb akkor ő, mondta a férfi. Ö az előétel. A pastasuta. És maga lesz a desszert.
Odament a másik nőhöz, lenézett rá. Megegyeztem a húgával. Jöjjön akkor. Hol akarja?
A kövér nő felállt és a dűne közepe felé mutatatott. Ott benn van egy mélyedés. Nem lehet odalátni, sem a partról, sem a házakból. Ott szoktuk csinálni. Látta a férfi kétkedő tekintetét. Ne féljen. Van ott benn egy levendula bokor. Az árnyákot ad.
Jó húsz percig csinálták a dűne patkó alakú mélyedésében, aztán előjött a kövér nő, és intett a soványnak: te következel. Bement a másik lány és ő is nagyjából húsz percig volt együtt a férfival. Nem ő valamivel hosszabban. Kijött és azt mondta: azt akarja, hogy most hármasban csináljuk. Tényleg? A kövér nő nem győzött csodálkozni. Evés közben jön meg az étvágy, nevetett a vékony lány.
Hármasban is húsz perc jött ki, vagy valamivel több, de a lányok azt mondták a férfinak, hogy csak egy órát számolnak. Azért csak egy órát, mert nagyon jó voltál drágám, kuncogott a karcsú nő, amikor már kinn voltak újra a tengerparton. Mi is élveztük, ugye, Julia?

Az angyal komolykodva néz rám golyvás szemeivel, aztán elneveti magát. Mit búslakodik cimbora? Én fel akarom vidítani, maga meg lógatja az orrát. Ki látott még ilyen mélabús haldoklót?!
Rá akarok szólni, de nincs hangom. Talán már a hangszálaim is lerohadtak. Na mit gondol, ki volt az a pasas? -cukkol az angyal. Esküszöm, felállok, esküszöm, leütöm az angyalt, vagyis Angyal Dezsőt. Elviselhetetlen, hogy idejár a nyakamra és nem hagy meghalni!