HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52134

Olidi fűszerolaj
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen

Ha

Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KreeteekaFeltöltés dátuma: 2010-01-07

Faltól-falig


Felénk úgy tartják, a nyomor csak faltól-falig terjed. S ha nem hagysz nyomot magad után, megérte élned.


Nyári este. Nekem ez a legcsodálatosabb a természet ezer kincse közül. Mert minden nap más, de amikor a perzselő hőséget langyos szellővel enyhíti a közelgő éj, az a legszebb. Titokban talán már réges-rég belopta magát a szívembe. Pont ilyen nap volt akkor is; 2009 nyarán. A Nap már lebukott, de a sötét még nem telepedett ránk. Várt. Mikóval a parkban ültünk egy padon (ezen a helyen nincsenek falak) s mindketten éreztük, hogy megállt az idő. A félhomály lehetőségeket suttogott nekünk és mindenkinek, aki figyelt. Bódulatunkban bolondságokról beszéltünk: az életről. Egy másikról.

Emlékszem, hogy valamelyik közeli házból a No volvere című szám egyes részeit hozta felénk a hűsítő szél. Minden huncut furfangomat bevetve próbáltam Mikót éneklésre bírni, de ő makacsul ellenállt. Igyekezett elterelni a figyelmem, álmokkal hitegetett, magával akart húzni és sikerült is neki. Pár percre gazdagokká váltunk és el is terveztük gazdag életünk további alakulását.

Aztán megzavart valaki, de nem haragudtunk rá. Még kicsit mámorosan figyeltük a méretekkel nagyobb ruhákba bújtatott, fakó bőrű, kíváncsi szemű lányt, akit én első látásra óvodás korúnak könyveltem el. Valószínűleg hallotta a beszélgetésünk egy részét, s épp alkalmasnak talált rá - megbizonyosodva arról, hogy komoly felnőttek semmiképp nem lehetünk -, hogy feltegyen egy kérdést. Nem foglalkozott olyan illemi formaságokkal, mint a köszönés, vagy a bemutatkozás.

- Szerintetek kígyó vagy medve legyek?
- Medve - feleltem gondolkodás nélkül. Eszemben sem volt gyorsan lerázni, komolytalannak sem véltem a kérdést; pusztán nemes egyszerűséggel válaszoltam rá. Mikónál persze (mint a férfiaknál általában) nem ment ilyen könnyen a válasz. Ő firtatni kezdte a miért-eket. Mindig is úgy vélte, hogy az információhiány egyenes út a rossz döntések felé. Márpedig a gyereken látszott, hogy ez egy igazán fontos kérdés számára. Megpróbálta hát kifejteni.
- A medvéknek jó nagy bundájuk van, ami eltakarja őket. A kígyók viszont - közelebb hajolt hozzánk, mintha valami ősi titkot árulna el -, varázstudással rendelkeznek! Ha kinövik a bőrüket, növesztenek újat.
Nem állítom, hogy okosabbak lettünk. Az én figyelmem foglyul ejtette a sötétedés: másodpercek töredéke alatt változtak körülöttünk a fényviszonyok. Olyan tisztán véltem látni ezt a fantasztikus jelenséget, hogy szinte el is felejtkeztem arról, hogy nem vagyok egyedül. Zavartalanul beszéltek tovább nélkülem, míg vissza nem tértem hozzájuk. Barátom még mindig nem értette, így folytatta a faggatózást.
- Mert az a helyzet - próbálta kicsit szégyenlősen magyarázni a lány -, hogy kinőttem a bőröm. Szűk lett rám... rátapad a csontjaimra.
A karom lúdbőrös lett a hidegtől. Határozottan meg is említettem Mikónak, hogy kezd hűvös lenni, mennünk kéne. Zavartan nézett rám, pont olyan arckifejezéssel, mint amikor valaki lemarad egy beszélgetés gondolatmenetében, s egy bizalmas barátjától várja, hogy az gúnyolódás nélkül segítsen újra visszakapcsolódni. De én nem világosítottam fel. Se őt, se azt a gyereket, aki már beleszületett a nyomorba, mint egy alap, természetes állapotba, így nem is volt tudatában, hogy éhezik.

***

Hosszú volt a nyár, rengeteg forró nappal. Néha azt gondolom, hogy a boldogsághormonok felszabadulását nem csak a csokoládé segíti elő, de a napfény is. Ezért nem meglepő, hogy az ősz megérkezése lehangolt. Valami fenyegető félelem vont uralma alá: tudtam, hogy hiába is ellenkeznék, lassan elkerülhetetlenül bekebelez a tél. Éreztem, hogy már a közelben somfordál.

Fannival (mert Mikó nem bírta volna ki, hogy ne tudakolja meg valakinek a nevét, akivel beszélgetésbe elegyedik) néha összefutottunk. Gyakran az iskoláról kérdezett, aminek a megkezdésétől már csak hetek választották el. Én pedig olykor vittem neki egy almát. Viccesen ezzel próbáltam meggyőzni arról, hogy medve legyen. A macik szeretik az almát. Mikó persze kapott az alkalmon, hogy egy szelíd küzdelemben az ellenlábasom legyen, s a kígyó mellett tette le a voksát.

­­***

Kezdeti lelkesedése ellenére Fanni nem szerette meg az iskolát. Becsapottnak érezte magát, amiért mi nagy haveri körről és felejthetetlen barátokról beszéltünk neki.

***

A tél fokozatosan érkezett meg. Először nem is tűnt olyan elviselhetetlennek, majd mint a yoyo; egyre hidegebb és hidegebb idők váltották az enyhébb napokat. Mikóval továbbra is sűrűn találkoztam, de próbáltunk minimális időt tölteni a szabad ég alatt. Nem jártunk a parkban, így Fanni szinte észrevétlenül tűnt el az életünkből. Barátomnak jutott első ízben eszébe, hogy fussunk össze vele. Kérdezzük meg tőle, hogy egy okos, iskolába járó lány akar-e még medve lenni. Vagy kígyó.

Pontosan nem tudtuk, hogy melyik lakás az övék, de a házat minden kétséget kizáróan beazonosítottuk. Magunkkal hívtunk pár ismerős gyereket, és abban reménykedtünk, hogy a hógolyócsata ötlet mindannyiuknak tetszeni fog.

Fanni helyett sajnos csak egy idősebb szomszéddal tudtunk beszélni. Egy különös alakú hópehely esett a fekete kabátomra. Szépen kirajzolódott a pici fehér alakzat. Tüdőgyulladást kapott. Nem volt fűtés... hogy sose olvadjon el.

***

Szerettem volna elmondani egy verset, de művészlélek ide vagy oda, Mikó szerint ez már túlzás lett volna. Mindig azt mondja, hogy a túláradó érzelmeim életképtelenné tesznek. Ebben sincs igaza. Azért egy gyertyát meggyújtottam. Bámultam, ahogy a szél próbál bejutni az átlátszó üvegmécsesbe. Egy-egy sikeres ostroma alatt a láng mintha menekülni próbált volna, riadtan táncolt a kanóchoz bilincselve.

Egy bontásra ítélt gyár egyik megmaradt fala előtt álltunk pár tucatnyian. A kopott vakolatú falon jól látható betűkkel nevek sorakoznak: a nyomornegyed huszonöt év alatti áldozatainak neve. Ők azok, akik átjutottak minden falon.

Mikó keze megremegett a második N betűnél. Hiába: nagyon hideg nap volt.

Felénk úgy tartják, a nyomor csak faltól-falig terjed...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2010-01-09 11:03:55

Köszönöm a véleményed Antonius. :)
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2010-01-09 11:03:31

Drága Juditom!

Igazából Fanni a fantáziám műve, mert Fanni nem létezik, helyette viszont nálunk (a IX. blokkban) több tucat Fanni van. Nekik állítottam emléket. Azoknak, akiknek a nevét tényleg őrzi az a fal, az ócska gyárépület megmaradt fala. Csupán úgy gondoltam, nem lenne helyes egy tényleges gyerek haláláról írni.
Sokat szépítettem a helyzeten. Rengeteg minden kimaradt. A rühesség, a TBC és sorolhatnám.
És nagyon örültem, hogy megláttad a faltól-falig jelentését. Nagyon szépen köszönöm a véleményedet (mint mindig).

Kata
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2010-01-09 10:57:53

Drága Arthemis!

Pont ma merengtem azon, hogy egy-két módosítás ráférne. Azt hiszem, át fogom előbb-utóbb írni. Köszönöm a véleményed.

Kk.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2578
Időpont: 2010-01-08 18:12:56


Elvarázsoltál.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5600
Időpont: 2010-01-08 17:18:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Gyönyörű rekviem egy kislányért, akiből már soha nem lesz nagylány, soha nem fog egy forró nyári nap estéjén a parkban ülni egy fiúval, és eltervezni a gyönyörű életét... Amire elolvastam, sírtam, mert az általam látott legszebb halotti misénél is szebb ez az írás.
Ami nem vádol senkit a nyomorért, ami megölte ezt a kislányt / és a kis társait/, mégis nyomorultul érzi magát aki olvassa.
Nagyon jó a címe is, a faltól-falig terjedő lehetőségek a szabadság hiányát, a kiúttalanságot, a szorongást jelentik, a bezártságot egy állapotba.
Rettenetes, hogy ma a huszonegyedik században egy éhező kislánynak meg kell halnia, mert nincs fűtés.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1309
Időpont: 2010-01-08 01:40:26

Megrázó írás, de kissé szétszórt. Jobban tetszett volna ha kicsit jobban összefésülöd.

Legutóbb történt

Oratus alkotást töltött fel A gondoskodó Emily címmel a várólistára

aphrodite bejegyzést írt a(z) Véget ért című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A gyászoló című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fésztufész című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Levél című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Ikerlángos rémtörténet címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) halk kopogtatás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) halk kopogtatás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Van nekem címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 99. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 98. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Őszapóka című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszapóka című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Utolsó találkozás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az öröklétező szózata című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Levél című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021