ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Janicoloi lány

Nincs igaza az angyalnak. Mármint Angyal Dezsőnek. Azt mondja minden nap, hogy nem fogok meghalni, pedig meg fogok halni. Azt mondja, látod pupák ez már a 21. nap, s túlélted. Nem veszi figyelembe, hogy ez alatt a 21 nap alatt teljesen megbénultam. A vázizomzat már elsorvadt. Nem tudok nyelni, egy hosszú csövön táplálnak. Ágyam fölött két szög van a falba verve. Arra szolgál, hogy valamit ráakasszanak, s tényleg, az egyiken lóg is egy törölköző. A két szög között filctollal húzott rovátkák. Az angyal írta oda, hogy számolhassam a napokat. Ma már a huszonegyediknél tartunk. Még élek. Leül a törött támlájú székre. Fordítva ül rajta. Rákönyököl, üdvözülten vigyorog. És mesél, mesél.

A lány a Janicoloról jött lefelé, a gazdagok villái között. Nagyon fiatal volt, nem volt több tizenhétnél. Lóbálta a kezét, sietett. A Garibaldi utca végére érve összetalálkozott a férfival. A férfi a cafetária előtt várta. A kalapja a kezében volt. Mindez messze északon történt. Van ott fenn egy nagyváros, Róma a neve. Rómában történt. A férfi egyszer járt ott fenn, messze északon. A kávézó előtt várt a lányra, oda volt megbeszélve a találka Levette a kalapját, hogy tiszteletét kifejezze. Bon giorno, mondta. Ciao, mondta a lány és rámosolygott a férfira.
Capuccinót ittak. A csésze mellett kicsi, két-decis pohárban ásványvíz is volt mindkettőjük előtt. Azt mondom, csináld pénzért, mondta a férfi. Én még sehogy se csináltam, mondta a lány. Nem akarom pénzért csinálni. Mi a jó abban? A férfi felvette a csészét, belekortyolt. Aztán felvette a pohárkát és abba is belekortyolt. Szabad vagy, ha pénzért csinálod. Különben gúzsba köt az érzelem. Én azt szeretném, ha gúzsba kötne az érzelem, mondta a lány. Egyenesen nézett a férfira. A szeme tiszta volt. Szőke volt a haja, pedig a római lányok barnák, vagy, ha nem barnák, akkor, festett szőkék. Sok pénzért sem akarod? Kérdezte a férfi. Mi az a sok pénz, kérdezett vissza a lány. Hát például egy millió. Egy millió? A lány csodálkozva nevetett. Ki adna egy milliót azért, hogy egy olyan tapasztalatlan lánnyal csinálja, mint én? Én adnék, mondta a férfi. Tényleg? A lány abbahagyta a nevetést és komoly szemmel végigmustrálta a férfit. Nem hiszem. A férfi is komoly volt. Ő is abbahagyta a nevetést. Pedig így van. Egymilliót adok érte. Vagy, kettőt. Tudod, mit: legyen inkább kettő. A lány ivott, gondolkodott. Jó, mondta. Kettőért vállalom. Azt mondod, szabad leszek? Azt, mondta a férfi. És, ha beléd szeretek? Ne szeress belém, mondta a férfi. Mert én visszamegyek Délre. És ha megkérlek, hogy ne menj vissza? De visszamegyek, mondta a férfi. Nézd, nekem mindenképpen vissza kell mennem, mondta. Nem tudok itt fenn élni. Meghalok itt. Elsorvadok. El fogsz sorvadni délen is, mondta nagyon komolyan a lány. Hadd menjek veled az után, ha megvan. Nem, mondta a férfi. Jó, mondta a lány sóhajtva. Menj vissza, ha mindenáron vissza akarsz menni. Tényleg megkapom az egymilliót? Kettőt kapsz, mondta a férfi. Akkor is kettőt kapok, ha nem lesz jó neked? Ha csalódni fogsz? Mindenképpen megkapod, szögezte le a férfi. De csak utána. A lány nevetett. Nem bízol bennem? Nem, mondta a férfi, és most már felszabadultan nevetett ő is. Amilyen vagy, még meggondolod! Nem gondolom meg, mondta a lány. Ő is nevetett. Tényleg szabad leszek? Nem kötnek majd érzelmek? Ígérem, hogy nem, mondta a férfi. És sok pénzed lesz, azt is ígérem. Neked mindenki megad majd egy milliót, ha bele jössz a dologba. Megitták a capuccinót, megitták rá az ásványvizet. Jó, mondta a lány. Menjünk akkor Szeretném minél előbb. Én is szeretném, mosolygott a férfi. Pefavore pagare, szólt aztán a pincérnek. Előkotort egy csomó bankjegyet a zsebéből és odaadta a lánynak. Tessék. Ez itt kétmillió. Vagy egy kicsit több. Nem kell visszaadni belőle, nem számít. Gracie, mondta a lány és elpirult. Prego, mondta férfi. Csak kérlek, ne szeress belém. Késő. A lány elmosolyodott. Már beléd szerettem. A férfi megállt, feltette a kalapját. Ha belém szerettél, akkor vissza az egész, mondta. Akkor nem kellesz. Akkor add vissza a pénzem. A lány is megállt. Kicsit riadtnak látszott. Nem is szerettem beléd, mondta gyorsan, hadarva. Csak tréfáltam, Ugye nem képzeled azt, hogy beléd tudnék szeretni?! Va bene. Basta. Menjünk már. Meg akarok dolgozni a pénzemért.

Leütöm az angyalt. Azt hiszi, ezekkel a bárgyú történetekkel életben tud tartani? Odakinn az ablak alatt énekelnek az asszonyok, ahogy teregetik kifele a kötélre a lepedőket. Miért pont itt, ebben a neve sincs dél-olasz kisvárosban kell meghalnom?