HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 8 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52875 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-01-17
Leütöm az angyalt 31.Andiamo Letöm az angyalt! Mármint Angyal Dezsőt, a bejáró rémet. Ki kérte arra, hogy übtre látogasson? Hogy meséljen vég nekül? Honnan jött egyaltlán? Ismerem őt vajon, élő, eleven, hús-vér személy ő, vagy csak széteső képzeletem rémlátomása? Itt fekszem ebben a sivár szobában. Haldoklom. A berendezés ágy, serbli az ágy alatt, két szög a falban a fejem felett, és egy törött támlájú szék. Az ablakból át lehet látni a három méterre lévő, túlsó ház erkélyére. Odakinn a sikátor a kapunktól kezdődően lejt, és fut le egyenesen a tengerpartig. Az épületek lepusztultak, mindenütt mállik a vakolat. Meztelenek és töredezett-szürkék a féldomborművek Micsoda rettenetes végzet az, ami ide sodort meghalni? A férfi a kávézó teraszán ült, hosszú kávét ivott és újságot olvasott. A terasz nem volt egyéb, mint az utcának egy rojtos-piros díszkötéllel elkerített része. Elfoglalta az egész járdát, a járókelő vagy kikerülte, vagy, ha nem tudta, és belébotlott, leült hamarjában egy nádfonatú fotelbe. Kintről, a túlsó saroktól két nő figyelte a férfit. Biztosan ő az? Kérdezte az idősebbik, a fiatalabbtól. Biztosan, mondta a fiatalabb. Megismerem. Menj oda hozzá. Te nem jössz? Nem, mondta a fiatal nő. Hát akkor...andiamo, mondta az idősebb és nagy levegőt véve elindult egyedül a férfi felé. Bon giorno, köszönt rá, a mikor melléje ért. A férfi letette az újságot végigmustrálta a nőt. Elegáns, mondta magában. Látszott az arcán, hogy ezt mormolja belül. A szeme csodálkozást fejezett ki és egy icipici cinikus, rezignált kalandvágyat, ami minden olyan férfi szemében felfedezhető, aki elég sokat élt már cél nélkül a világban. Mit óhajt? Szeretnék beszélni magával. Jöjjön akkor, mondta a férfi. De kérem, fogja rövidre. Sok a dolgom. A nő megkerülte a díszkorlátot és a másik oldalon bejött. Odament a férfihez. Kiskosztüm volt rajta, vajszínű kiskosztüm. Nagyon elegáns volt. Nagyon hűvös és visszafogott volt. Túl hűvös és túl visszafogott ahhoz, hogy ő legyen az utcanők madámja. Pedig az volt. Üzleti ügyben volt. Azért ment oda, hogy beszéljen a férfivel. Nézze, mondta, tízezret fizetek minden nap, minden lány után. Gondolom naponta négyet el tud vállalni. Ahogy a hírét hallottam....Legyen húsz, szólt közbe a férfi. Megjött a pincér és a nő is rendelt egy hosszú kávét. Nem, mondta a nő. Húsz, az sok. Maximum tizenötöt tudok adni. A tizenöttel is elég jól fog keresni. Huszonnyolc lányom van. Ez hétnapi munka magának. Megkeres vele százezret. Illetve, hát százötöt. A férfi gondolkodott. Jött közben a pincér és hozta alpaka tálcán a nő hosszú kávéját. Gracie, mondta a nő. Prego signorina, viszonozta udvarias meghajlással a pincér és elsietett. A férfi leitta a kávé felét és ivott utána egy kis konyakot. Nem pénzért teszem, mondta lassan, akadozva. Nehézkesen beszélt olaszul. Mit szólna az angolhoz? -vetette oda fél-mosoly kíséretében. A nő a fejét rázta. No signore. Sajnos én nem beszélek jól angolul. Én meg olaszul nem beszélek jól, nevetett a férfi. Dehogynem uram. A nő is nevetett. Ő is felszabadult végre a nyomás alól. Dehogynem. Lassan beszél signore, de tökéletesen lehet érteni. Tehát? Tehát húszezer. Annál alább nem adom. Itt nem a pénzről van szó, hanem az önbecsülésemről. A nő ivott a csészéjéből. Ahogy az ajkához vitte, a szeme sarkából a férfit figyelte. Csak taktikázik, vagy vajon komolyan gondolja? Látta, hogy a férfi megtapogatja nyírott, angolos bajuszkáját. A mozdulat, amellyel a bajuszához nyúlt, megmondta neki, hogy komolyan gondolja. A férfiak mindig komolyan gondolják, ha így tapogatják meg a bajuszkájukat. Va bene, sóhajtott fel. Látom magával nem lehet alkudni. Megadom a húszezret. Nagy híre van uram, a lányok mind nagyon tisztelik önt. Akkor tehát összefoglalom. Minden nap kipróbál négy lányt, végigcsinálja velük az összes előírt kötelező figurát, és eligazítja őket, ha hiányosságot tapasztal. Megegyeztünk? Meg, mosolygott a férfi. És ne féljem madam. Mire végzünk kellőképpen képzettek lesznek a lányai. A nő nevetett. Azt el is várom uram. Mehetünk akkor? Az első, akit ön személyesen ismer Positanoból, itt várja önt nem messze. A férfi felnevetett. Nocsak? A szép, barna Florence Positánóból, Várjon csak. Florence nem Amalfiba való?? Pénzt tett a szalvéta alá. Busás borravalót adott, mert úgy illett lent, délen. Fogta a kalapját. Andiamo, mondta aztán kedves, csibészes vigyorral. Menjünk hát, lássunk hozzá. Az angyal a törött támlájú széken könyököl. Lovagló ülésben ül rajta. Tele szájjal röhög. Ne majrézzon bajtárs, fel a fejjel Nem fog meghalni. Válasz nélkül hagyom. A semmibe meredek, fel, a repedezett plafonra, mintha oda lenne írva kuszált, régimódi betűkkel a megoldás. Látom a betűket. De tudom, azok a betűk nincsenek ott. Mit gondol pupák, ki a történet főhőse? -riad rám csúnya, ordas szájjal. Hát én, mondtam már magának egyszer, maga anyaszomorító, huncut zsivány. Feláll, felteszi a kalapját Rám se néz többet, már nem érdeklem. Kimegy a nyitott ajtón, én meg ott maradok haldokolva a legújabb történetével Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |