ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Ott gubbasztok a folyosón, és szitkozódom magamban, mint a jégeső. Mikor lépéseket hallok...
Te jó ég! Zoli az! Miért nincs ezen a folyosón egy búvóhely se? Istenem...
- Szia Eszti! Mit csinálsz itt kint? - s közben csokoládé barna szemével, az én szemembe néz. Az enyémbe, nem máséba!
- Kiküldött tanárnő...
- Nem is gondoltam, hogy te ilyen rosszlány vagy! - nevet rám - Majd még összefutunk, most sietek! Szia! - int egyet, és megy tovább
Még összefutunk... Úgy legyen Zolim!
Milyen szépen mondta, hogy "még összefutunk." Lehet ez egy randira hívás volt? Ezek szerint Ő is szeret engem! Hiszen a hozzá hasonló, végtelenül édes pasik nem osztogatják csak úgy, minden hetedikes csajszinak, hogy "még összefutunk!"
De mit is gondolok?! Hogy ennek a magas, jóképű, remekül kosarazó, és tejcsokoládé bonbon szemű srácnak, pont ÉN tetszenék. Egy népszerűtlen lúzer vagyok, lássuk be.
Kivétel az 5. osztályosokat illetően, mert ott az egyik fiú állandóan rajtam lóg, a többiek, meg mint a kis birkák mennek utána. Beee, éljen birka mami! Odavagyok a kiskölkökért!
Nincs valami pasi beváltó hely? "Adjon be 5 kisgyereket, és kap egy 8.-os kosarast!"
Na, végre kicsöngettek! Visszamegyek az osztályba.
- Maga meg minek örül ennyire? - mordul rám a tanárnő.
Most mit vár? Sírva menjek be? Ha Zoli hozzám szól, mosolygáson kívül másra nem vagyok képes!
Ledobom magam a helyemre. Krisztina fintorogva néz Bettiék felé.
- Én a helyedbe megtéptem volna... Utálom azt a kígyót!
- Ühüm... - válaszolok elmélázva.
- Mi az, hogy "ühüm"? Ennyire kivagy bukva?
Közben egy jelenet játszódott le a fejembe, ahogy Zoli elhív randira.
- Igen... - mondom mosolyogva.
- Csajok, ezt agymosásra küldték? - Néz Kriszti Annára. Ekkor mellőlem megszólal Kornél:
- Nem, csak Zolííí! - Nyávogja heccből.
No erre felkapom a fejemet. Honnan tudja ezt Kornél? Ezt senkinek nem mondtam el! Mellette csak azért ülök, mert kettőnknek nem jutott padtárs, nem vagyunk haverok se...
- Te jó ég Eszti! Kornival beszéled meg a szerelmi bánatodat? Nekem meg nem is szólsz! - vinnyogja felháborodottan Anna.
- Én egyáltalán nem beszéltem meg vele semmit! - Válaszolom.
- Eszti cica, nehéz nem észrevenni, azt a millió szívet a könyvedben, Z-vel a közepén... - Titokzatos mosollyal rám néz, amitől borzongás fut végig a hátamon.
Nem tudok mit válaszolni, inkább beleharapok a szendvicsembe, és megváltást várva a csengőre nézek. De az még hagy nekem 5 szép, uzsonnaidős percet.
- Eszter! Tudod mit jelent az, hogy abruti? - Néz rám Betti kínzásra éhes szemmel.
- Nem! - Vágom rá.
Erre gonosz mosollyal összenéz csatlósával.
- Akkor nézz utána a Francia szótárban! Akkor találod meg, ha magadra ismersz a szó jelentésénél! - Nyávogja, majd nyihognak egyet.
Ezt felírom a könyvem szélére, otthon még utána nézek...
Észre sem veszem, és már vége is a sulinak mára... Az ötödik óra végén együtt megyünk ki barátnőimmel.
- Eljössz velünk a játszira, Eszti? - Kérdik a csajok.
- Persze!
De ahogy kiérünk az utcára, anyummal találkozunk.
- Csókolom!
- Sziasztok lányok!
- Anya, elmehetek a játszótérre?
- Most?! Hétköznap van! Először gyere haza, tanulj, írd meg a házit, és majd hétvégén lehet róla szó... - Ez nem lehet igaz. Mit vétettem istenem, MIT?
- De anya! Csak egy órát leszek ott, utána megyek haza!
- Randitok lesz? - Na, látszik, mennyire figyel rám. Ezzel az ábrázattal, most őszintén: kinek kellenék?
- Nem, csak mi leszünk. - Válaszolja Krisztina.
- Akkor meg? Ráérsz holnap is! És Claire azt mondta, történelem témazárótok lesz. Szóval, most hazajössz!
Intek a lányoknak, és némán hazaindulok. Ennyi szórakozás jutott nekem mára. Ha létezik valami mindenható kedves lény, akkor miért hagyja, hogy én így szenvedjek?
Asztalomnál görnyedve tanulok, mint a kisangyal, már fejből, akár egy verset tudom az egészet. Agyam, mint egy kifacsart citrom. Ezek a tanárok... azt hiszik, nincs jobb dolgunk, mint tanulni, az ő tantárgyukat!
Egyszer csak eszembe jut, amit Betti mondott, beírom neten egy Francia- Magyar szótárba.
Abruti. Jelentése: Balfék, Balfácán.
Kitör belőlem a sírás. Igaza van. Tényleg egy balfék vagyok. Eltűrök mindent, soha nem teszek semmit... Meg se próbálok változtatni az életemen!
Először tűrtem Bettit, aztán a tanárnőt, Clairet, mindent! Ez a porcelán kecske, az utolsó csepp a pohárban!
Megfogadom, hogy holnaptól rendbe teszem az életem! Elegem van egyszer, és mindenkorra! Szembeszállok Bettivel, a tanárnővel, anyuval. És ha ezt mind kész...
...Véged van porcelánkecske!