HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 43

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51436

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: Elizavetta CarpantelFeltöltés dátuma: 2010-02-01

Érzés 16.

Újra éltem az akkori szerelmünket, éreztem ahogy megfogja a kezem s a fülembe suttogja... sagapao... szeretlek. Látom magam, ahogy ránézek és a szemében ott van a kettőnket összekötő szerelem.
Jorgos nem tudod, hogy azzal, hogy elmentél mit tettél velem, még én is csak most értettem meg milyen nagy árat fizettem érte.
Most értettem meg, hogy a szerelem érzése nélkül nem lehet élni. Kell az érintésed, a csókjaid. Kell hogy még egyszer egymásra találjunk, a mi hihetetlen szerelmünknek be kell teljesülni-e. Érzem, hogy valahol ez meg van írva. Mindegy mennyi idő telik el, a mi számunkra el kell ,hogy jöjjön a végzetes beteljesülés.
Lassan össze kellett szednem magam. Vége a munkaidőmnek és jön értem a férjem. De nehezen tudtam visszazökkenni a valóságba. Annyira élt bennem a hangja, bizsergett minden porcikám, reszkettem érte az érintésére, csókjára, simogatására.
Nem akartam elszakadni attól az érzéstől amit kiváltott belőlem a hangja. Egyedül akartam lenni, hogy újra átéljem a mámort. De nem tehettem. Keményen összeszorított fogakkal, hogy ne látszódjon rajtam semmi, mentem a férjem elé. Belül zokogtam, üvöltöttem a fájdalomtól... nem kell ez az élet, nem akarom... nekem Jorgos kell... még ha bele halok is, az övé kell, hogy legyek. Még akkor is ha én nem kellek neki, de az nem lehet, hogy ö is ne így érezne. Újra látni, csak ezt akartam.
Csak emiatt tudtam az elkövetkezendő napokat túlélni. Romokban hevertem, alvajáróként éltem. Belül próbáltam a találkozásunkat elképzelni, kívül éltem a megszokott életem. Nem látszott rajtam semmi a bennem dúló érzelmekből.
Két hét telt el így, gyötrelmesen, kínlódva, sóvárogva és rettegéssel, hogy felhív-e.
De hívott. Mikor újra hallottam a hangját csendesen folytak a könnyeim, mai napig hallom ahogy bele szólt a telefonba.
- Jaszu Elenica... ti kanisz?
- Jaszu Jorgos... kala... kala ne.
Önkéntelenül gördültek a számra a görög szavak. Észre se vettem. Igen most már jól vagyok, hogy hallom a hangod.
- Nica tudunk találkozni? Már nagyon szeretnélek látni. Én is mást se szeretnék csak találkozni veled.
- Hol vagy most? - Egy kastélyszállóban dolgozom, ha ide jönnél nagyon örülnék neki.
- Félóra és ott vagyok.
Remegtem és elöntött a forróság, majd a hideg vert és reszkettem, nem tudtam mozdulni, itt van és nem sokára látom. Levegőre kellett mennem, mert úgy éreztem ha bent maradok megfulladok. A szálló előtt a sétányon álltam. Körülöttem a magas fenyőfák és nem volt semmi más csak a szakadó hóesés. Kora délután volt, hideg de én nem éreztem semmit csak a bennem lévő forróság lobogott, a szívem lüktetett, szétfeszítve a testem. Annyira féltem és mégis annyira kívántam a találkozást. Jorgos hol késel vagy csak számomra tűnik oly soknak az míg ide érsz? Nem érzékeltem az időt, a külvilágot. És egyszer csak ideért. Lassan szállt ki a kocsiból. Megállt és csak nézett, mint ahogy én is. Pár másodpercig csak néztük egymást, akkor kitárta a karját és csendes így szólt.
- Ela... Nica ela...
- Gyere... Nica ... gyere...
Lassan mozdult a lábam, csak néztem rá. Nem tudtam betelni vele. Az imádott férfi hív. Elindultam felé az én helyemre: a karjaiba. Mintha soha nem is lettem volna máshol. Igen itt a helyem, mindig is itt volt. Némán ölelt, nem kellettek a szavak, a karjában volt minden amire vágytam. Mennyire hiányzott... most értettem meg. Az ami eddig volt az most eltűnt, csak mi voltunk. Most nem voltam férjes asszony, csak egy szerelmes nő aki hazaért. Oda ahova egész élete során vágyakozott. Amiért azt a sok kínt, bánatot el tudta viselni, ezért a percért. Most én is csak egy esendő gyenge nő voltam a szeretett férfi oldalán. Szememből folyt a könny...
Jorgos... Elenica... egyszerre tört fel belőlünk, nem tudtunk többet mondani, elakadt a szavunk.
Átölelve elindultunk, nem érzékeltük a hóesést, a hideget. Testünket átjárta a viszontlátás lobogó tüze.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2008-07-16
Összes értékelés:
149
Időpont: 2010-02-03 12:30:42

válasz Finta Kata (2010-02-03 11:59:45) üzenetére
Kedves Kata
Nem baj ha így szólitasz, ezt szeretetnek veszem és köszönöm.
A levelet olvastam és ment a válasz.
Megint csak hálásan köszönöm a szavaid. Jól esnek nagyon.
Akár ha a mentorom lennél. Büszkévé tesz ennek a tudata.
szeretettel elizavetta
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12521
Időpont: 2010-02-03 11:59:45

Kedves Eliz!
Nem baj, hogy így szólítlak? Rövidebb!
Nagyon szépen. a szerelemtől felforrósított szavakkal fogalmazott rész ez az írásod. Csak úgy lobog!Gondolom, felaklatott ez a rég" óhajtott találkozás.
Itt-ott hiányzik több vessző. De kérdésedre úgyis levélben válaszolok, majd ott jelzem a hiányokat.
Tetszik, ahogyan írsz!
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1309
Időpont: 2010-02-01 16:09:08

Tetszik ahogy leírod a találkozást de mellette azt is megjeleníted, ami Nicában végbement, és engeded látni a tettei mozgatórugóját. Rejtetten úgy látom benne vannak az élet nagy kérdései is - legalábbis néhány ezek közül.

Legutóbb történt

Madár bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Kék Hold című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A Gondolkodó című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kóbor golyó című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel A jó öreg Rádi bácsi címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

sailor alkotást töltött fel nem lettek aranyporosak a kezek címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha szállni vágysz című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Jókai Mór: Jóslat / Prognose címmel

pusztai bejegyzést írt a(z) Ha szállni vágysz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Borúra derű című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fűnyírás után című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Gondolkodó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Pünkösd címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Támadás a kertből címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Az öcsém, meg én című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Májusi kertünkben címmel a várólistára

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 17. címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)