Nekem nincs hazám, sem szülőföldem,
Engem egy idegen falu nevelt.
Sütött a nap keményen, vagy jöttek,
Komor fekete fellegek.
Az a falu mégis fáj, mert a tájt,
Szerettem, és szeretett,
Ha jöttek viharos fellegek,
Az eső csatornáiból megeredt.
A kis patak Dunává duzzadt,
A sártenger majdnem betemetett,
De úgyis szerettem azt a tájt,
A csúcsokon illatozó fenyőt,
A bükkerdőt és a temetőt.

Nekem nincs hazám sem szülőföldem,
Engem egy idegen falu nevelt.
Dorgált és dicsért ha kellett,
Így faragott belőlem embert.
Hányszor jártam útját,
Hányszor törte fel a rög a lábam,
Hányszor telt örömmel szívem,
Ha hosszú útról elfáradtan rátaláltam.
Hányszor fogadott keblére,
Hányszor mondta gyermekem,
A keserű szavakat édesé téve
Biztatott hogy lépjek tovább,
Ha visszahúzott az sártenger

Nekem nincs hazám, sem szülőföldem
Egy idegen falu nevelt engem.
Hányszor mondta, hogy légy bátor,
Már nem vagy túl távol,
Ott vár az akáclombos kicsiny ház,
És teltek az évekre, az évek,
Hányszor érkeztem a falu végre?
Minden nappal öregebb lettem,
Gyermekkorom eltemettem,
De megszerettem azt a tájt
De most is fáj, a szívem, nagyon fáj,
Szememre hányja a nagy bűnt:
Elhagytam a gyermekkorom és a falut,
Hol esténként a harang megkondult,
És tudtunkra adta, eljött az est,
Elült zaj,. a csicsergő fecskefészek,
Pihenni tértek, a kerti zenészek,
Madarak, tücskök, bogarak.

Nekem nincs hazám, sem szülőföldem,
Egy idegen falu nevelt,
Mégis álom szállt szemünkre,
Álmunkból is a virágos rétet,
Kergetőzve kerülve ébredtünk,
És minden nap szétszéledtünk.
De ha megkondult a déli harang,
Minden gyermek haza szaladt,
Mert kötelező volt ebédünk,
Ahonnan játszani visszatértünk.
Sikoltozva csiviteltünk, mint
Az eresz alatt költő madarak,
De ha megkondult az estharangja,
Megizzadva, elfáradva hazatértünk.

Nekem nincs hazám, sem szülőföldem,
Egy idegen falu nevelt,
Mégis szerettem a falut
Mert szerettem a tájt, a rétet,
A bükkerdőt, a faluvéget,
Hova egyszer visszatérek.
Őszfejemmel megpihenni,
Sokat jártam a világban,
A párjára nem találtam,
A harangok visszahívnak,
Minden este értem sírnak,
Kinek nincsen szülőföldje.