HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 5

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52134

Milbio hidratáló testbalzsam
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KreeteekaFeltöltés dátuma: 2010-02-18

Téves diagnózis


Nyolc éves korom óta vagyok a pszichiátrián, szinte itt nőttem föl. Dr. Spritson, aki az utóbbi négy évben kezel, feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy időről-időre leírjam, ami velem történt, mert szerinte az őszinteség nagyon fontos. Őszintén szólva, nem akarok innen kikerülni. Itt ismerem a rendszert, az embereket és figyelnek is rám. Kint, a hatalmas világban pedig biztos, hogy elvesznék. Hová is mehetnék? Anyu öngyilkos lett, apu pedig azóta nem akar velem találkozni. Én se nem mernék a szemébe nézni, hiába estem át azon a rakás terápián és kezelésen.

Még most se tudom, hogy ki a hibás a történtekért... persze rajtam kívül. Talán a média. A TV csatornák és a rádiósok, akik folyton azt hajtogatták: Világjárvány, világjárvány! Pedig akkor még nálunk nem is ütötte fel a fejét a betegség. A tüneteket mégis kívülről fújtuk, jobban, mint bármelyik tananyagot az iskolában. Elsőként a láz mellett, apró kiütések jelennek meg, majd mire azok megnőnek és kiserkennek, a belső szervek már menthetetlenül károsodnak. Szerencse - mondogatták -, hogy csak érintkezés útján terjed.

Egyik pénteken, iskola után nem mentem haza. Miután apu egy bűnöző elfogása közben megsérült és hetekre kórházba került, anyu sokkal engedékenyebb lett velem. Rábólintott, hogy Joeléknél aludjak. Emlékszem, hogy késő estig a számítógépen játszottunk. Megöltük az összes zombit! Ma már nem vicces, de akkor sokat nevettünk azon, ahogy olyan gyámoltalanul kóválygott az a sok élőhalott, és csak arra vártak, hogy a mi puskánk golyója szétrobbantsa a fejüket.

Szombat reggel bemondták a rádióba, hogy a mi kis hazánkban is megbetegedett három ember. Joel szülei arról beszéltek, hogy fel kell készülni, mert valószínűleg majd bezárják az iskolákat és leállnak a munkások, mint más országokban. Élelemhiány is várható, majd fosztogatás. Félelem fogott el.

Már dél is elmúlt, mire hazaértem. A kocsi nem volt a házunk előtt, de tudtam, hogy anyu minden szombaton nagybevásárlást tartott, s mivel most apu nem tudta őt noszogatni, bizonyára belefeledkezett az árak tanulmányozásába. A lakásban csend fogadott, az emeleti szobám felé vettem az irányt, amikor megpillantottam a húgomat. Jenny az ágyában aludt, mellette pohár, gyógyszerek és lázmérő. Nem is kellett a közelébe mennem, hogy meglássam a vörös kiütéseket az arcán. Egyetlen gondolat kúszott az agyamba: Jenny halott, és ha felébred és hozzám ér, én is az leszek. A lélegzetem is visszafojtottam, nehogy felébresszem. Rettegtem. Fájt így látni őt, és féltettem a saját életem. Amikor álmában megmozdította a kezét, némán hátrálni kezdtem. Csendesen leosontam a lépcsőn, és a perzsaszőnyegen járkáltam fel-alá.

Jenny halott, és minket is meg fog ölni - dübörgött bennem a gondolat. Végigkúszott rajtam a pánik, könyörtelenül szorította a torkom és a mellkasom. Aztán arra gondoltam, hogy apu most higgadt maradna, mert egy jó rendőr sosem esik kétségbe. És akkor eszembe jutott az egyetlen dolog, amivel megmenthetem magam, anyut és még ki tudja hány embert. A szüleim hálószobájába siettem, és közben azon imádkoztam, hogy apu pisztolya ott legyen még, a zoknijai alatt, ahol egyszer véletlenül megtaláltam...

A képek innentől kicsit homályosak, az idő megállt körülöttem.

Jen édesen aludt, amikor beléptem a szobájába. Nem akartam, hogy szenvedjen, de arra sem lettem volna képes, hogy szétroncsoljam az arcát, ezért úgy döntöttem, hogy szíven lövöm. Elvétettem. Nem halt meg azonnal. Hörögni kezdett, mint aki nem kap levegőt, vér bugyogott a szájából és közben kétségbeesetten nézett rám. A kis Jenny nem értette, mi történt körülötte. Percekig haldoklott... nem tudom, mennyi ideig, mert az egész óráknak tűnt.

Már nem élt, mire anyu hazaért. Én csak némán álltam a küszöbön és a mozdulatlan Jennyfert néztem. Amikor meglátta, anyu felsikított és csak üvöltött, mintha kínoznák. A húgom ágya mellett térdre rogyott és magához húzta Jennyt. Nem foglalkozott se velem, sem a vírussal, csak szorosan magához ölelve ringatta a véres kis testet és sírt.

Nem tudom, hogy mikor hullott ki a kezemből a pisztoly, de tisztán emlékszem anyu szavaira. Valósággal belém égtek:
- Bárányhimlős volt. Kicsi korodban te is elkaptad, nem emlékszel?
Nem emlékeztem, és az elkövetkezendő pár hónapra sem.

Nem sokkal később kifejlesztettek egy oltást a vírus ellen. Mint ahogy mindenkit, engem is beoltottak. A világjárvány már nem pusztított tovább. Egyetlen ismerősöm sem kapta el a betegséget.

A mi egyetlen, nagy betegségünk a félelem volt.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2010-02-22 14:12:55

Drága Judit! :)
Annyira jól megfogalmaztad, hogy igazából mire is akartam felhívni a figyelmet ezzel a kis írással! Nem rémítgetni vagy elborzasztani szerettem volna, hanem inkább felhíni a figyelmet, hogy figyeljünk rájuk jobban oda.
Köszönöm szépen a véleményed! :)
Kk.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5600
Időpont: 2010-02-22 12:27:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Bár nem teszed fel a kérdést, hogy ki a bűnös, abban ami történt, de nincs rá szükség. A zombis számítógépes játék, ami elmossa a "ne ölj" parancsát a gyerekben, még az előtt, hogy képes lenne felfogni, hogy mi a különbség a játék és a valóság között. A mindenáron való szenzáció hajhászás, amit következetesen és készakarva összekever a média az objektív tájékoztatással. A felnőttek, akik nem zárják el a fegyvert biztonságos helyre, és nem vonják bele a gyereket a családban történő eseményekbe.
Mindezt nagyon jól ábrázolod. Gratulálok!
Judit
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2010-02-19 20:12:18

Drága Kata!

Nem igaz történet, szerencsére. A prózában sajnos nem találtam olyan kategóriát, ami szerintem illett volna hozzá. Olyanok vannak, mint krimi, meg fantasy... nem is tudom. Az egyébbe pedig szerintem minden beletartozik.
Örülök, hogy az írásmódomról ilyen jó véleményen vagy, köszönöm a véleményed!
Kk.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12521
Időpont: 2010-02-19 17:43:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Katalin!
Egyet nem értek. Miért tetted ezt a próza/egyebek közé! Hiszen ez nem lehet igaz történet...
vagy nekm nincs kellő képzelőerőm?
Mert ha megtörtént, akkor borzasztó!, még úgy is, hogy tudom, mit jelent a gyerekeknek az a sok zagyvaság, amit láthatnak a képernyőkön.
Írásodról: szabatos magyarsággal, jól érthetően, hibamentesen írsz, ami igazán fontos, akik ezen a pályán járnak.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2010-02-18 18:55:01

Örülök, hogy azért nem lett nagyon lehúzva... :D Próbáltam olyat írni, ami igenis megtörténhet. Hallottunk már fegyverrel játszadozó gyerekekről, és balesetekről. Most meg itt az agymosó média. Szerettem volna kifejezni, hogy ez egy gyerekre, aki még nem tudja reálisan nézni a világot, milyen veszélyes lehet. Köszönöm a véleményed. Kk.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1309
Időpont: 2010-02-18 17:35:04

Sejtettem mi fog történni, a cím is sokat elárult...és nagyon találó. Amit leírsz, nem teljesen fikció. Az alapja nem az, hisz most is megy a pánikkeltés.

Legutóbb történt

Oratus alkotást töltött fel A gondoskodó Emily címmel a várólistára

aphrodite bejegyzést írt a(z) Véget ért című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A gyászoló című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fésztufész című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Levél című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Ikerlángos rémtörténet címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) halk kopogtatás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) halk kopogtatás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Van nekem címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 99. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 98. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Őszapóka című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszapóka című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Utolsó találkozás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az öröklétező szózata című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Levél című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021