HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 6 Tagok összesen: 1947 Írás összesen: 52873 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-03-16
Volt egyszer egy Néphadsereg 4.A dolgozó népet szolgálom Katonanóta: Bármerre járunk a csillagos ég Nevetve kacsint le ránk Bármerre fordul az üteg kerék Mindenünnen te nézel rám Járhatunk úton vagy magas hegytetőn Süvíthet száz zivatar, galambom Te vagy a szívemben a napsugár Tehozzád szól ez a dal Történt egyszer, hogy sok eső esett tavasszal a Máramarosi havasokban, és a hó is hirtelen olvadásnak indult. A csermelyek, patakok, vízfolyások vitték a temérdek vizet, és beleöntötték a Tiszába. A Tisza dagadt, egyre dagadt, dühödten dörömbölt a gátak oldalában, majd nem bírván magával áttörte a töltést és Szolnok közelében kiszabadult medréből. Az áradat elöntötte Rákóczi-falvát. Olyan gyorsan történt, hogy az emberek a puszta életüket menthették csak, minden ingóságuk a házakban rekedt. Kivezényelték Szolnokról a Kilián György Repülőtiszti Főiskola szabadnapos állományát, segíteni a mentésben. Mire a méregzöld, ponyvás katonai teherautók megérkeztek a helyszínre, már nem sok menteni való volt. A falu népe egy lapos magaslaton, a János dombon jajveszékelt, lábuk alatt tajtékzott a piszkos-sárga ár. Kovács alezredes, a kivezényelt alegység parancsnoka felmérte a helyzetet, majd rövid, kurta mondatokban intézkedett. "Védvonalat kialakítani itten la! A házakba bemenni tilos! Az elhelyezési körletet elhagyni tilos!" A századok, szakaszok, rajok megkapták a beosztásukat. Toló-lapátos dózerek túrták a földet, teherautók homokkal teli zsákokat hoztak. Épült az új gát, ami a falu érintetlenül maradt, felső részét volt hivatott védeni az egyre növekvő víz ellen. A mi szakaszunkhoz közel, úgy ötven méterre derékig a vízben magányos ház állott. Fiatalasszony, nem több húsz évesnél futkosott sírva-ríva a parton: "jaj a fehér-neműim, jaj az étkészletem, jaj a szép csipkéim!" Elindult befelé a vízbe, az őrület hajtotta. Szoknyáját el-elkapdosta az örvény. Melyig ért már a víz neki, amikor Dorogi Peti eldobta kezéből a lapátot és belegázolt az árba. Ment, ment egyenes derékkal egyre beljebb a fiatalasszony felé. Közelébe jutott már igencsak, amikor az asszonyka elbotlott, és elmerült. A katona nagyot kiáltott és fejjel előre vetette magát. Néhány csapással elérte azt a helyet, ahol a lány elmerült, és lebukott ő is. Lélegzet visszafojtva lestük, mi lesz. Egy perc telt el. Örökkévalóságnak hatott. Dorogi honvéd feje kiemelkedett, és mellette, még egy fej, a leányka, vagy asszonyka feje. Karjában hozta ki a honvéd elibénk és szó nélkül, mint valami átázott rongycsomót ledobta a földre. "No emberek" -szólt -"hát odabenn hagyjuk é azokat a csipkéket?" Elindult be, vissza a vízbe. Hátra sem nézett, ki követi, ki nem. De nem is kellett, ment akkor már mögötte libasorban az egész szakasz. Apáti János széles háta előttem ingott jobbra-balra, Töth Kálmán a nyakamba lihegett. Kihordtunk a házból mindent, ami mozdítható volt. Az utolsó darabbal, a nagy ruhásszekrénnyel veszkődtünk a nulla fokos, mellig érő vízben, amikor recsegve ropogva beomlott a tető! Szalajtó honvéd állt legbelül, a lezuhanó gerenda csaknem eltalálta, Dorogi a karjánál fogva rángatta ki az ajtón, hasmánt keresztül a félig elmerült bútordarab sima lapján. Öt perc múlva átázva, röhögve, káromkodva a parton voltunk. Odajött az alezredes. Magához rendelete Dorogi honvédet. Azt mondta neki: na, harcos, hágja meg, ez derék dolog volt magátú'! Megdicsérem bátor helytállásáért! A dolgozó népet szolgálom, vágta magát vigyázzba a katona. De megbüntetem, folytatta az alezredes, magát és az egész nyavalyás szakaszt, hágják meg, mert megszegték a parancsomat! Három hónap laktanyafogság mindenkinek, megértették, hágják meg?! Alezredes elvtárs jelentem, jövő héten lenne az esküvőm, mondta feszesen Dorogi Peti. És... Micsodája, hágja meg? Jelentem az esküvőm. Egy lánnyal. Kovács alezredes gondolkodott. Mióta nem volt maga otthon katona? Jelentem három hónap óta. Szokott írni a csajának? Jelentem igen. És ő is ír magának? I...gen. N..em. Nem nagyon. Az alezredes nevetett. Maga azt hiszi katona, hágja meg, hogy a csaja megvárta?! No megmondom, hogy tuggya. Mán rég összeállt az valakivel, hágja meg! Most pedig, ha még egy szót mer szólni a Főutcára vágatom! Lelépni! Másnap reggel a külső kerítés mellett, még bévül a dróthálón halottat talált a kivonuló készültség. A halott, Dorogi Péter honvéd volt. Átlopózott hajnalban a nagybetonon, vagyis a harci gépek felszállópályáján és dezertálási szándékkal felmászott a kerítésre. Az őrkatona golyója ott találta szíven. Az őrkatona szabályosan járt el. Rákiáltott a szürkületben felrémlő alakra: állj ki vagy?! Nem jött válasz. Még egyszer kiáltott, ahogy azt a szolgálati szabályzat előírja: állj vagy lövök! Az alak mászni kezdett felfele. Az őr lőtt. Csak egyszer lőtt, ahogy elő van írva. Lányok, asszonyok, menyecskék! Ne csaljátok meg soha szegény katona-fiúkat, asztat mondom nektek! Jó? Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel furcsa árny címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej jeszenyin: A kéregető kislány címmel a várólistára Miléna bejegyzést írt a(z) Évente egy levél című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Rózsavölgyi reggel című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |