HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 8 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-03-16
Volt egyszer egy Néphadsereg 4.A dolgozó népet szolgálom Katonanóta: Bármerre járunk a csillagos ég Nevetve kacsint le ránk Bármerre fordul az üteg kerék Mindenünnen te nézel rám Járhatunk úton vagy magas hegytetőn Süvíthet száz zivatar, galambom Te vagy a szívemben a napsugár Tehozzád szól ez a dal Történt egyszer, hogy sok eső esett tavasszal a Máramarosi havasokban, és a hó is hirtelen olvadásnak indult. A csermelyek, patakok, vízfolyások vitték a temérdek vizet, és beleöntötték a Tiszába. A Tisza dagadt, egyre dagadt, dühödten dörömbölt a gátak oldalában, majd nem bírván magával áttörte a töltést és Szolnok közelében kiszabadult medréből. Az áradat elöntötte Rákóczi-falvát. Olyan gyorsan történt, hogy az emberek a puszta életüket menthették csak, minden ingóságuk a házakban rekedt. Kivezényelték Szolnokról a Kilián György Repülőtiszti Főiskola szabadnapos állományát, segíteni a mentésben. Mire a méregzöld, ponyvás katonai teherautók megérkeztek a helyszínre, már nem sok menteni való volt. A falu népe egy lapos magaslaton, a János dombon jajveszékelt, lábuk alatt tajtékzott a piszkos-sárga ár. Kovács alezredes, a kivezényelt alegység parancsnoka felmérte a helyzetet, majd rövid, kurta mondatokban intézkedett. "Védvonalat kialakítani itten la! A házakba bemenni tilos! Az elhelyezési körletet elhagyni tilos!" A századok, szakaszok, rajok megkapták a beosztásukat. Toló-lapátos dózerek túrták a földet, teherautók homokkal teli zsákokat hoztak. Épült az új gát, ami a falu érintetlenül maradt, felső részét volt hivatott védeni az egyre növekvő víz ellen. A mi szakaszunkhoz közel, úgy ötven méterre derékig a vízben magányos ház állott. Fiatalasszony, nem több húsz évesnél futkosott sírva-ríva a parton: "jaj a fehér-neműim, jaj az étkészletem, jaj a szép csipkéim!" Elindult befelé a vízbe, az őrület hajtotta. Szoknyáját el-elkapdosta az örvény. Melyig ért már a víz neki, amikor Dorogi Peti eldobta kezéből a lapátot és belegázolt az árba. Ment, ment egyenes derékkal egyre beljebb a fiatalasszony felé. Közelébe jutott már igencsak, amikor az asszonyka elbotlott, és elmerült. A katona nagyot kiáltott és fejjel előre vetette magát. Néhány csapással elérte azt a helyet, ahol a lány elmerült, és lebukott ő is. Lélegzet visszafojtva lestük, mi lesz. Egy perc telt el. Örökkévalóságnak hatott. Dorogi honvéd feje kiemelkedett, és mellette, még egy fej, a leányka, vagy asszonyka feje. Karjában hozta ki a honvéd elibénk és szó nélkül, mint valami átázott rongycsomót ledobta a földre. "No emberek" -szólt -"hát odabenn hagyjuk é azokat a csipkéket?" Elindult be, vissza a vízbe. Hátra sem nézett, ki követi, ki nem. De nem is kellett, ment akkor már mögötte libasorban az egész szakasz. Apáti János széles háta előttem ingott jobbra-balra, Töth Kálmán a nyakamba lihegett. Kihordtunk a házból mindent, ami mozdítható volt. Az utolsó darabbal, a nagy ruhásszekrénnyel veszkődtünk a nulla fokos, mellig érő vízben, amikor recsegve ropogva beomlott a tető! Szalajtó honvéd állt legbelül, a lezuhanó gerenda csaknem eltalálta, Dorogi a karjánál fogva rángatta ki az ajtón, hasmánt keresztül a félig elmerült bútordarab sima lapján. Öt perc múlva átázva, röhögve, káromkodva a parton voltunk. Odajött az alezredes. Magához rendelete Dorogi honvédet. Azt mondta neki: na, harcos, hágja meg, ez derék dolog volt magátú'! Megdicsérem bátor helytállásáért! A dolgozó népet szolgálom, vágta magát vigyázzba a katona. De megbüntetem, folytatta az alezredes, magát és az egész nyavalyás szakaszt, hágják meg, mert megszegték a parancsomat! Három hónap laktanyafogság mindenkinek, megértették, hágják meg?! Alezredes elvtárs jelentem, jövő héten lenne az esküvőm, mondta feszesen Dorogi Peti. És... Micsodája, hágja meg? Jelentem az esküvőm. Egy lánnyal. Kovács alezredes gondolkodott. Mióta nem volt maga otthon katona? Jelentem három hónap óta. Szokott írni a csajának? Jelentem igen. És ő is ír magának? I...gen. N..em. Nem nagyon. Az alezredes nevetett. Maga azt hiszi katona, hágja meg, hogy a csaja megvárta?! No megmondom, hogy tuggya. Mán rég összeállt az valakivel, hágja meg! Most pedig, ha még egy szót mer szólni a Főutcára vágatom! Lelépni! Másnap reggel a külső kerítés mellett, még bévül a dróthálón halottat talált a kivonuló készültség. A halott, Dorogi Péter honvéd volt. Átlopózott hajnalban a nagybetonon, vagyis a harci gépek felszállópályáján és dezertálási szándékkal felmászott a kerítésre. Az őrkatona golyója ott találta szíven. Az őrkatona szabályosan járt el. Rákiáltott a szürkületben felrémlő alakra: állj ki vagy?! Nem jött válasz. Még egyszer kiáltott, ahogy azt a szolgálati szabályzat előírja: állj vagy lövök! Az alak mászni kezdett felfele. Az őr lőtt. Csak egyszer lőtt, ahogy elő van írva. Lányok, asszonyok, menyecskék! Ne csaljátok meg soha szegény katona-fiúkat, asztat mondom nektek! Jó? Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |