ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Azon az estén minden remekül indult, szólt a zene, az égen csillagok ragyogtak, az emberek táncoltak. Így volt ezzel két házaspár is.

Kacagtak és a zene ritmusára mozogtak, egyszerűen jól érezték magukat. Az utcabál ahol voltak, nyüzsgött a sok embertől, szinte senki sem volt pár nélkül, mindenkinek mosoly ragyogott az arcán.

Egy idő után, a tömeg helyet adott a két legjobban táncoló párnak. Egy fekete hajú fiú vezetett egy csodaszép, barnás vöröses hajú lányt, míg a másik pár egy szőke srác és barna hajú barátnője volt. A két pár úgy táncolt, mintha világ életében ezt csinálták volna, senki sem érhetett a nyomukba.

Amikor egymás mellé értek a két fiú beszélt egymáshoz.

- Hé, pajtikám! Mit szólsz, egy pár cseréhez?

- Azt akarod,hogy válljak meg a feleségemtől? Soha!

- Aj, de önző vagy! - nevetett a szőke fiú és kipörgette barátnőjét.

Barátja csak kacagott a kijelentésén.

Mikor a tánc véget ért a közönség tapsolt nekik. A két pár meghajolt, majd leültek a helyükre.

- Huh, elfáradtam. - sóhajtotta a szőke fiú.

- Ugyan, csak táncoltál- mondta a fekete hajú fiú barátnője.

- Az én kicsikém kifárasztott, igaz Saline? - csókolta meg barátnőjét a fiú.

- Eric, moderáld magad! - szólt rá barátja.

- Hagyd csak őket! Eric már nem kisfiú, Harry.

- Így van doki bácsi, semmi rosszat nem tettem! Jó az, ha van kit szeretni és én imádom Salinet!

- Azt tudom! - sóhajtotta Harry.

- Te is szereted Erikát, nem? - kérdezte Eric.

- Persze. - mondta Harry.

- Nekem nem tűntél túlságosan meggyőzőnek! - nyúlt a poharáért Saline.

Harry nem felelt, de érezte, hogy a mellette ülő lány forr a féltékenységtől. Nyilván azt hitte van valakije és épp ezért jelent meg a öld szemű szörnyeteg a lelkében. Fogta magát és elsétált az asztaltól.

- Erika! -szólt neki a párja.

A lány nem hallgatott a nevére, süketnek tette magát. A férje sóhajtott, elnézést kért a barátaitól, majd kedvese után ment. Erika csak haladt a tömegben, semmi és senki sem érdekelte.

- Erika, állj meg! - ragadta meg a kezét a férje.

Maga felé fordította és arra kérte nézzen rá. Erika a fiúra emelte, nagy barna szemeit. Csak azt látta,hogy kedvese mosolyog rá.

- Miért mész? - kérdezte Harry.

- Mert úgyse szeretsz! - mondta Erika.

- Kicsim, ki mondta ezt a hülyeséget neked? Hisz a feleségem vagy, csak téged szeretlek, erre talán Kevin Joseph a legjobb bizonyíték.

- Ha nincs a fiunk, el sem vettél volna! Az,hogy terhes lettem nem a te hibád, felneveltem volna egyedül!

- Azt soha nem engedném, az életemnél is jobban szeretlek titeket! - mondta a fiú.

Megcsókolt a feleségét, amit a lány viszonzott és sokkal szenvedélyesebbé tett. Úgy érezte semmi sem veheti el tőle a fia apját és imádta őt, soha nem akarta elengedni őt. Tökéletes kapcsolat volt az övék, amit senki sem zilálhatott szét.

- Gyere, menjünk haza! - suttogta a fiú mikor elengedte.

Mikor haza értek, egy apró kisfiú szaladt hozzájuk, vöröses barna haja volt akárcsak Erikának és a szeme akár Harrynek.

- Apu, apu! - kiáltotta a kisfiú.

Harry letérdelt hozzá, majd a karjaiba zárta. Imádta a fiát aki kétéves volt, bár a szülei csak pár hónapja házasodtak össze.

- Nem kéne aludnod, te rosszcsont? - kérdezte Harry.

- Titeket vártalak! - nevetett a kisfiú.

- Késő van Kevin Joseph! - mondta Erika.

- Tudom, de nem tudtam aludni, renget a föld amikor hozzá értem.

A kisfiú szavaira Erika megijedt, remélte,hogy férje nem hallotta amit a gyermeke mondott. Szerencsére így volt, a kis család bement a házba, a szülök aludni vitték gyermeküket, majd ők is alváshoz készülődtek. Csakhogy, Erikának más tervei voltak, odahajolt kedveséhez és megcsókolt a nyakát, majd a száját, ami meglepte a fiút.

- Mit csinálsz? - kérdezte Harry.

- Szerintem te is tudod. - mondta a lány és folytatta amit elkezdett.

- Hé, hé! - tolta el magától Harry. - Várj egy kicsit! Bárki bejöhet és Kevin...

- Kevin alszik. - mosolygott Erika. - Különben sem bánná szerintem, ha kis testvére születne!

Újból megcsókolta párját.

Akkor már a fiú is engedett az erőszaknak és a csábításnak, visszacsókolta kedvesét, a többi pedig ment magától. Aznap éjjel Erika nem törődött a féltékenységgel, csak a vággyal ami kedvese érintése nyomán érte.

A gondok azonban pár nappal később jelentkeztek, amikor Erika és Kevin a nő édesanyjához mentek látogatóba. Így Harry, Eric és Saline egyedül maradtak.

Az egyik este Harry sokáig maradt fent, amikor is dulakodást hallott Ericék szobájából, arra gondolt,hogy Eric biztos levert valamit, így nem is foglalkozott vele, tovább dolgozott.

- HARRY! - hallotta Saline rémült sikolyát.

Tudta,hogy ennek a fele se tréfa. Felszaladt a lépcsőkön és benyitott Ericék szobájába, látta,hogy a barátja mit akar tenni Salinevel.

- Ne merészeld bántani! - ütötte meg Ericet.

A fiú hátratántorodott,de barátját felismerte.

- Sejthettem volna,hogy te majd megmented, mert szereted őt! - mondta gyűlölettel Eric.

Nem tudja mit beszél. - gondolta Harry. Barátja úgy festett mint aki túl sokat ívott.

Saline rémülten barátja hátához bújt, félt,hiszen Eric soha nem viselkedett így.

- Azt hiszed vak vagyok Harry, látom,hogy nézel Salinere! Szerelmes vagy belé, folyton őt figyeled! Akarod őt!

- Hülyeséget beszélsz! - mondta Harry.

Barátja neki akart ugrani, de ő újból megütötte. Eric hátra esett és beverte a fejét. Elájult.

Bár tudta,hogy ostobaság, de Harry ott hagyta barátját a földön, Salinet pedig kivezette a szobából. Egy másikba vitte, ahol biztonságba lehet. Bevezette majd leültette az ágyra. Saline még mindig remegett és a mellkasa elé tette a kezét, nem akarta,hogy férje barátja lássa amit Eric tett vele. Harry becsukta az ajtót és Salinere pillantott.

- Itt biztonságba leszel. - mondta. - Nem fog bántani!

- Köszönöm. - suttogta Saline.

A sírógörcs kerülgette, sose gondolta volna,hogy Eric ilyen is tud lenni. Gonosz és durva. Harry leült melléje és megakarta érinteni a kezét, de Saline azonban elhúzódott. A fiú elhúzta a kezét.

- Ne haragudj! - motyogta.

- Semmi baj, köszönöm,hogy segítettél. - mondta Saline.

- Eric mit akart veled tenni? - kérdezte Harry.

- Meg...megpróbált... - zokogott Saline és felemelte a kezét.

A ruhája szét volt tépve, a testén sebek ezrei torkollottak. Harry mindent megértett, magához ölelte a zokogó lányt.

- Sajnálom, Saline!- mondta halkan.

- Nem akart ő bántani, csak most ívott és nem volt magánál, gyakran elveszti a fejét. Ilyet azonban még soha nem tett. Féltékeny rád! - suttogta Saline.

- Rám? - kérdezte Harry.

- Igen. -felelte Saline.

Odabújt barátjához és behunyta a szemét. Furcsa érzés uralta a szívét, amit csak akkor érzett, ha Harry vele volt. Szerette ha a fiú hozz ért, ha rá mosolygott, vagy egyszerűen együtt voltak.

Kapcsolata Ericcel nem volt éppen a legjobb, de ennek oka volt, amit Saline is nagyon jól tudott. Érezte,hogy Harry megsimogatja a haját, ami megnyugtatta.

Aztán a következő pillanatban olyan történt amire egyikük sem készült, megcsókolták egymást. Saline nem bánta, mert úgy érezte erre várt már régóta, de férje barátja megrémült. Egyszerűen fogalmas sem volt arról,hogy mi ütött belé, pár percig megfagyva érzékelte a csókot, majd érezte,hogy lecsukódik a szeme, ő pedig viszonozza a csókot.

Szétnyíltak az ajkaik, a nyelvük egymást érintette, de a vágy csak fokozódott bennük, egyenként hágták át a szabályokat, ám Harry észhez tért.

- Ne! - kapta el a fejét. - Ezt nem lett volna szabad!

- Ugyan miért? - kérdezte Saline.

A fiú nem felelt, csak felállt az ágyáról és az ajtóhoz lépett, kinyitotta. Távozni akart.

- Kérlek, ne menj ki! - mondta Saline.

- Miért? - kérdezte Harry.

- Tőled nem félek. - lépett hozzá a lány.

Harry megfordult és becsukta az ajtót. Valami ismeretlen, furcsa vonzalom tombolt a lelkében, a szívében és minden testrészében. Saline egyre közelebb és közelebb lépett hozzá, ráadásul ezt a fiú vegyes érzelmekkel fogadta.

- Ennek semmi értelme. - mondta Harry. - Te Eric felesége vagy, nekem pedig ott van Erika.

- Tudom. - felelte Saline.

- Felejtsük el, jó? - kérdezte a fiú és újból ki akart menni.

- Nem megy - motyogta Saline.

- Mi?

- Azt mondtam, hogy nem megy. Egyszerűen nem tudlak elfelejteni. Újra érezni akarom a csókod és téged is! - csókolta meg Saline.

Lassan, rendkívül lassan csókolta meg a fiút. Szerette Ericet, de aznap éjjel túl messzire ment, elszabadult benne az állat, amit csak barátja állíthatott le.

Arra azonban nem számított,hogy ha megcsókolja Harryt minden érzése a feje tetejére áll. Hiszen a fiú olyan gyengéden érintette meg és olyan megnyugtató hangon beszélt vele. Nem készült ilyen elsöprő szenvedélyességre. Mégis, mennyire vágyott rá! Karját a fiú nyaka köré fonta és Harry pedig igyekezte elfeledhetetlenné tenni a csókot, de Saline érezte mennyire vívódik a lelkében.

- Nem!- suttogta miközben csókolóztak. - Nem, ezt nem szabad!

Saline elhajolt tőle.

- Azt hittem te is akarod! - mondta a lány.

- Rosszul hitted! - felelte Harry.

- Érdekes -simított végig barátja testén Saline. - A tested, nem erről tanúskodik.

Valóban így volt, Saline érintésétől a fiú gyomra összerándult, a bőre pedig megremegett. Másképp reagált, mint Erika simogatására. A két lány között óriási különbség tombolt, amit Harry is érzett.

Nem bírta tovább, újból megcsókolta barátja szerelmét.

Tudta, örültség amit tesz, de nem tudta láncra verni az érzéseit.

Forgott vele a világ, ami szokatlan új érzés volt. Minden idegszála érezni akarta a másikat, ilyen, házassága előtt egyetlen éjszaka történt csak.

Kezével a lány hajába szántott, kisöpörve belőle a tincseit hátrafogó csatokat, hogy a selymes fürtök omoljanak alá. A terve,hogy lassan, óvatosan közeledjen, egyszeribe semmivé foszlott. Keze Saline ruhája alá csúszott, végig simítva meleg, bársonyos bőrén és hallotta a lány vágyakozó sóhaját.

Saline megdermedt, aztán reszketni kezdett. Nem sejtette, hogy ennyire vágyott rá,hogy valaki így érjen hozzá, hogy valaki ennyire kívánja őt. A fiú ajkáról sötét, csábító ízeket kortyolt, más volt mint Eric, sokkal jobban akarta őt. Az őrület édes szabadságát érezte, ahogy Harry nevét suttogta és a fiú ajka lefelé vándorolt a nyakán.

Aztán a derekát körülfogó övet kezdte leoldani róla,de megállt amikor a lány keze idegesen megrebbent a fiú derékszíjához.

- Nem foglak bántani! - suttogta Harry.

- Tudom. - felelte Saline.

A fiú kikapcsolta az övét és a padlóra ejtette. Amikor ajkát újra a szájára forrasztotta, a lány átölelte és engedte,hogy a szenvedély ereje irányítsa.

Ezt akarta. Képtelen volt hazudni magának. Abban a pillanatban nem gondolt a férjére, sem arra,hogy házasságtörést követ el.

Harry lassan lefejtette a ruhát Saline válláról, végig csókolta a vállát, miközben a lány összeszedte minden bátorságát és elkezdte lefejteni a ruhát párjáról.

- Örültség, amit most teszünk. - mondta halkan Harry.

- Talán, de nem bírom tovább! - suttogta Saline.

Érezte,hogy barátja csókjai nyomán felgyorsul az érverése, lüktetett a szíve. A torkából ösztönös sóhaj tört fel és végül ő volt az aki az ágy felé húzta a fiút.

Ő pedig föléje borult és testük egészen egybeforrt. Nem tudták volna megmondani, meddig voltak így, percekig, vagy órák is, de tudta Harry tudta beleszeretette magát az örült kalandba, menthetetlenül.

Nem aludtak, csak feküdtek egymás mellett. Saline rápillantott a mellette fekvő fiúra. Látta,hogy a távolba mered és gondolkodik. Saline végig simított a mellkasán, mire Harry rápillantott. Mosolygott.

- Baj van? - kérdezte Saline.

- Nem. Csak gondolkodom. Arról, amit most tettünk!

- Én nem bántam meg. - suttogta a lány. - Te talán igen?

- Fogalmam sincs. Hisz Erika a feleségem és van tőle egy fiam, ráadásul Eric a legjobb barátom. - mondta Harry.

Saline elkomorodott, tudta mire gondol a barátja, sőt értette is őt, de képtelen volt elfogadni. A fiú fölé hajolt és szenvedélyesen megcsókolta, amit Harry viszonzott is.

- Nem lehetünk együtt. - suttogta.

- Ugyan miért nem? - kérdezte Saline. - Ki tilthatná meg?

- Felfogod te,hogy mit tennénk vele? Ne kérd tőlem,hogy eláruljam a legjobb barátom. Egy pillanatra mind a ketten elgyengültünk, ez van! Vessünk véget neki, mielőtt elkezdenénk!

- Esküszöm, nem értelek! - ült fel Saline. - Akkor miért csókoltál meg?

- Magam sem tudom. -felelte a fiú és felkönyökölt az ágyban.

Saline csalódott volt, ő nem csak egy futó kalandnak gondolta az egészet, az sem érdekelte,hogy mit gondol a világ, de ő Harryvel akart lenni. A fiú mégis elfordult tőle, amit meg is értett, hisz ott volt neki a családja.

- Akkor igazad van, ennek nem lenne jó vége! - felelte Saline, odahajolt a fiúhoz és megcsókolta.

Jól sejtette a reakcióját, viszonozta a csókot és visszafeküdt.. Minden újra kezdődött, de egyikük sem bánta. Saline megsimogatta a fiú arcát, miközben megcsókolta, úgy érezte egész életében a jó úton haladt, de boldogtalan volt, mikor pedig a rossz felé fordult akkor lett végre önmaga és boldog. Egyre vadabbul kívánta magának az alatta fekvő fiút, de az is őt.

- Saline, hagyd ezt abba! - suttogta a fiú.

- Miért? - kérdezte a lány és újra megcsókolta.

- Mert teljesen megőrjítesz! - felelte a fiú.

- Akkor ne hagyj el!

Harry tudta,hogy a lány mire kéri és mit mond számára az erkölcs, de nem érdekelte. Úgy döntött bele megy a játékba és nem törődik mással.

Reggel, mikor felébredtek Saline gyorsan készülődött. Remélte,hogy Eric még mindig ott fekszik ahol hagyta. Sietősen öltözött, de egy pillanatra sem vette le a szemét barátjáról. Látta,hogy valami nagyon zavarja.

- Nem feleltél valamelyik nap a kérdésemre! Szereted Erikát?

- Szerettem. - felelte Harry - De nem vele akartam leélni az életem, csakhogy elkövettem egy hibát, amit jóvá kell tennem.

- Ez pedig a gyerek volt, igaz? - kérdezte Saline.

- Igen. - mondta Harry. - Egyetlen éjszakát töltöttem Erikával, mikor egyszer elhagyott. Este bejött hozzám, azt mondta csak el akar búcsúzni a maga módján, akkor még nem értettem. Megtörtént aminek meg kellett, másnap pedig ott hagyott.

- Hogy tehetett ilyet? Csak kihasznált téged.

- Nem fontos, de tudod, az fájt a legjobban,hogy miután elfelejtettem, ő megjelent a ház előtt és bejelentette,hogy terhes és a gyerek tőlem van! Nem tehettem mást, el kellett vennem. A szüleinek azt hazudtuk,hogy titokban találkozgatunk ami után ő elment, így nem kérdeztek semmit.

- Megbántad? - kérdezte Saline.

- Nem. - ölelte át a lány derekát Harry. - Egészen tegnap estig!

Saline érezte,hogy ha titkon is, de mind a ketten boldogok és ez mosolyra késztette.

- Szere...

- Sss! - hallgatatta el Harry. - Ne mond ki!

Megcsókolta a lányt és életében először nem volt bűntudata, nem érdekelte semmi! Sem Erika, sem Eric, csak a lány akit a karjaiban tartott. Soha többé nem akarta elengedni, végül mégis Saline engedett elsőnek.

- Jobb ha megnézem Ericet! - suttogta.

- Rendben, később látjuk egymást! - felelte Harry.

II.rész

Az élet folytatódott tovább a rendes kerékvágásba. Saline Erickel maradt és megbocsájtott a fiúnak, de közben amikor csak tudott, az igazi szerelmével volt, még ha csak pár percre is. Szerencsére soha nem buktak le, pedig volt olyan pillanat amikor majdnem megfeledkeztek magukról. Ez volt, ami Erikának is feltűnt.

Egy nap észrevette,hogy a férje figyeli Salinet miközben vele táncol. A lány is figyelte a fiút, de olyan vágyakozással nézték a másikat, mintha fel akarnák falni egymást a szemeikkel. Erika ezt nem nézni sem bírta.

- Elfáradtam, leülhetnénk? - kérdezte férjétől.

- Persze.

Eric és Saline is velük ment. Mikor leültek Erika panaszkodott,hogy fáj a feje.

- Haza menjünk? - kérdezte Harry.

- Nem, isten ments! - húzta magához Erika. - Csókolj meg és elmúlik.

A fiú még csak tiltakozni sem tudott, felesége megcsókolta.

Nem tehetett mást viszonoznia kellett, különben Erika gyanút fogott volna. Arra volt kíváncsi mi lesz Saline reakciója a jelenet láttán. A lány magában fortyogott a dühtől, de nem mutathatta ki, mert félt,hogy Eric észre venné.

Pár perccel később már Harryvel táncolt. Keze a fiú vállán nyugodott, míg Harry keze az ő csípőjén.

- Mi a baj? - kérdezte a fiú, mikor kipörgette Salinet.

- Megcsókoltad! - duzzogott a lány.

- Ha nem teszem meg, mind a ketten megjárjuk! Ne legyél féltékeny! Különben is, szerintem Erika sejt valamit!

- Honnan veszed? - kérdezte Saline és hagyta,hogy kedvese hátra döntse.

- Nagyon figyel minket! - felelte Harry mikor felhúzta a lányt. - Mintha olvasna a szánkról!

A lassú szám véget ért, a közönség tapsolt, majd a zenekar kijelentette,hogy egy utolsó, gyors számot játszanak még. Harry és Saline a párjaikra néztek, nem voltak a helyükön, tehát nem volt veszély.

Táncolni kezdtek, de semmi más nem érdekelte őket, csak az,hogy végre együtt lehetnek. A zene pont jó volt, nem túl hangos és nem túl halk, a ritmusa kiváló. Saline egyre közelebb jutott Harryhez, főleg a tömeg miatt.

A végén már arasznyi hely sem volt köztük, onnantól kezdve sokkal bensőségesebb volt a tánc, sokkal érzékibb.

Saline azon kapta magát, hogy szorosan a barátjához simul és a zeneritmusára egyszerre mozognak. A külvilág számára egy táncoló pár voltak, de azt senki sem sejtette,hogy a vágy mind a két fiatal testében a tetőfokra hágott. A csípőjük egymást érintette és szinte egyszerre dobbant a szívük.

Erika csak a távolból figyelte a párját és forrt a méregtől. Féltékeny volt, hisz látta,hogy Harryt egy másik lány simogatta és érintette, ő pedig látszólag élvezte.

Egyszer, mikor Harry megforgatta Salinet elkövetett egy óriási hibát. Megragadta a lány derekát és magához rántva megcsókolta, amit Saline viszonzott. Azt hitték senki sem látja őket, valaki azonban szétválasztotta őket.

- Ti mit csináltok? - kérdezte Erika.

- Félre érted. -felelte Saline.

- Igen? Ezt félre lehet érteni? Szabályosan rátapadtál a páromra, megcsókoltad! - mondta Erika.

- Ki csókolt meg kit? - kérdezte Eric.

- Harry, Salinet!

Eric barátjára nézett, Harry azonban állta a pillantását, még ha fájt is neki,hogy barátja arcát látnia kell.

- Harry...hogy tehetted? Azt hittem barátok vagyunk!

- Eric, had magyarázzam meg! - érintette meg Harry.

- Ne érj hozzám! - üvöltötte Eric.

Fájt neki,amit barátja tett. Úgy érezte elárulta és végig átverte őt. Mintha hátba szúrta volna.

- Te sem vagy különb, Saline! - mutatott a lányra Erika.

- Neked nem tartozom számadással, Harry boldogtalan volt melletted! - felelte Saline.

- Igen? És egyből a te ágyadban lett boldog? - kérdezte Erika megvetően. - Gyere Eric, menjünk! Erkölcstelen banda.

Megfogta Eric kezét és elindultak a tömegben, azonban Harry régi képessége a felszínre tört.

Látta Eric érzéseit, akkor vált világossá számára. Átverekedte magát a tömegen és Erikáék után ment. Akkor már harag uralta a szívét, dühös volt.

- Te papolsz itt nekem erkölcsről? - üvöltötte Erikának. - Mikor a legjobb a barátom a szeretőd!

- Miről beszélsz? - fordult vissza Erika

- Ne nézz ostobának, láttam Eric érzéseit. Titokban együtt vagytok! Mindig is így volt! - kiabálta Harry.

Eric ekkor folyt bele a vitába.

A két fiú üvöltött egymással, soha életükben nem vitáztak, de azon az éjszakát minden megváltozott. A gyűlölet és a harag dolgozott a szívükbe, dulakodni kezdtek.

Egy adott pillanatban Harry ellökte magától a barátját, a fiú pedig hátratántorodott.

Minden olyan gyorsan történt, szinte egy másodperc alatt.

Egy kocsi elképesztő gyorsasággal közeledett és egyenesen Ericnek ment. A fiú a kocsi ablakának csapódott, majd legurult róla és nem mozdult. Harrynek kiáltania sem volt ideje, megtörtént a baj, amikor barátját elütötték egy különös ütést érzett a hasánál, odakapott és rájött,hogy Eric fájdalmát érezte.

A fiú a kemény aszfaltra zuhant, nem mozdult.

- Eric! - kiáltotta Harry és a barátjához rohant.

Amikor barátja mellé térdelt látta, hogy Eric sebei súlyosak. A fején vérző seb volt, a gyomránál látszódott az ütközés nyomai, a szája pedig vérzett. Harryék azonnal mentőt hívtak, Ericet kórházba vitték. Ott az orvosok megműtötték a fiút, de az orvos rossz híreket közölt, Eric állapota nagyon ingadozó volt. Nem tudták mi lesz vele. Harry idegesen ült a kórházban és várt, ahogy Saline és Erika is.

- Ez a te hibád! - mondta Erika Salinenek.

- Tessék?

- Ha nem kezdesz viszonyt a férjemmel, nincs ez!

- Elég volt Erika! - pattant fel Harry.

Majdnem feleségének ment, de Saline lefogta. Tudta mire képes a harag, főleg Harryé. Látta,hogy a fiú szemei könnyesek.

- Eric odabent fekszik, te pedig minket támadsz! Van benned egyáltalán emberi érzés?

- Na és benned? Te lökted Ericet a kocsi elé! - vádolta Erika.

- Elnézést! Melyikük Harry? - kérdezte a folyosón ülő emberektől a doki.

- Én vagyok! - lépett oda hozzá Harry.

- Kérem kövessen! - mondta az orvos.

A két lány is menni akart, de az orvos nem engedte. Azt mondta Eric csak a barátját akarja látni.

Amikor Harry belépett a szobába, látta,hogy barátja karjából csövek lógnak ki, de a látvány szavakba önthetetlen volt. Eric a csukódó ajtó hangjára ébredt fel. Rámosolygott Harryre.

- Szia, pajtikám! - mondta nehezen.

- Szia! - köszönt neki Harry és leült az ágy szélére. -Hogy vagy?

- Pocsékul, de nem a sebek miatt.

Harry nehezen tartotta vissza a könnyeit, soha nem ártott volna, barátja megfogta a kezét.

- Semmi baj Harry, megérdemeltem. - suttogta Eric. - Azok után amit veled tettem! Barátja megfogta a kezét.

- Nem magadtól ugrottál a kocsi elé! - mondta Harry. - Eric, úgy sajnálom!

- Nem erre gondoltam. - mondta Eric.

- Hát? - kérdezte Harry.

- Arról,hogy Erika és én... ak...akkor kezdődött mikor elhagytuk a házatokat, azóta tart és olyat tettem amit nem lehet megbocsájtani.

- Nem értem, mit tettél?

- Kevin... - nyögte Eric, fájdalmai közt. - Ő nem a te fiad!

Harry akkor értett meg mindent, hisz Kevin szemének árnyalata olyan volt mint Ericé. Ráadásul azt mondta remegett a föld amikor hozzá ért és értette mit suttog neki a szél. Kevin Joseph, Eric és Erika fia volt, tehát a lány hazudott Harrynek,hogy elvegye őt. Így már mindent értett.

- Ne haragudj, hidd el én nem tud...

- Sss! - érintette meg a homlokát Harry. - Ne beszélj, pihenj inkább!

- Pihenek ha meghalok, ami úgyis eljön.

- Eric...ne mondj ilyeneket! - kérte Harry.

- Figyelj, vigyázz Salinere...mert ő téged szeret! Mióta először bemutattalak egymásnak titeket, az óta látom a csillogást a szemébe, ha rád nézz! Engem soha sem szeretett! Ezért nem működött a házasságunk. - mondta Eric.

Barátját, már a sírógörcs kerülgette, de visszatartotta a könnyeit, Eric megszorította a kezét.

- Nem rád haragudtam és nem is rá, hanem magamra, mert nekem Erikát kellett volna választanom. Akkor...akkor ti boldogok lettetek volna! Bocsáss meg!

- Nincs mit megbocsájtanom, testvérem! - mondta Harry.

Eric elmosolyodott, barátja hosszú évek óta nem hívta így, de legalább úgy halhatott meg,hogy tudja Harry nem gyűlöli őt. Ezt a fiúnak is elmondta, majd lassan lehunyta a szemét, keze szorítása gyengült, majd elernyedt.

- Eric, Eric! -szólítgatta Harry.

Amikor legjobb barátja nem felelt hangosan zokogni kezdett. Eric testére dőlt és sírt.

- Eric, ne! - sírt. - ne menj el! Kérlek!

Úgy érezte mintha a saját szíve is megállt volna. A könnyektől semmit sem látott, de nem érdekelte, tudta nem lenne képes ránézni társa halott arcára.

- Eric, ébredj fel! - kérte Harry. - Hallod, nyisd ki a szemed! Nem halhatsz meg!

- Harry! - érintette meg valaki a fiú vállát.

A fiú felpillantott, Saline állt mögötte, a szemében könnyek csillogtak. Felsegítette Harryt.

- Gyere, ő már nincs itt! - suttogta a lány.

- Nem! - rázta a fejét Harry.

- Nyugodj meg. - ölelte magához barátnője. - Eric, már egy jobb helyen van! Nem fáj neki semmi!

- Nekem igen. - mondta Harry. - Miattam történt!

- Nem ez nem igaz!- érintette meg a fiú arcát Saline.

Próbált beszélni vele, de Harry eltolta magától. Egyedül akart maradni, ezért kiment a szobából, de akkor szembe találkozott Erikával. A lány megállt előtte , Harry pedig ránézett, eszébe jutott amit Eric halála előtt mondott neki, levette a karika gyűrűjét és a lány elé hajította, lezártnak tartotta a kapcsolatukat.

Erika még a lábát is elhúzta az ékszer útjából.

Amikor Harry maga mögött hagyta, a lány megfordult és sírva utána kiáltott.

- Te ölted meg! - mondta. - Miattad halt meg!

Ez már a fiúnak is sok volt. Fogta magát és elrohant. Meg sem állt a kápolnáig, ahová már sírva ért. Nem volt ott más, csak ő és a szentekről készült képek. Úgy érezte üvöltenie kell. Feltekintett a templom közepén lévő képre, elfogta a harag és a fájdalom.

- Miért vetted el őt tőlem? - üvöltötte. - Miért? Nem tett semmi rosszat és testvéremként szerettem! Az életem adtam volna érte! Miért Szólítottad magadhoz?

Csak sírt és a végén olyan gyenge lett, hogy térdre rogyott, minden fájdalmát el akarta felejteni, de folyton látta maga előtt a balesetet, ahogy ellökte magától Ericet és szinte hallotta a csontok repedését.

- Nem akartam ellökni! - zokogott Harry. - Isten a tanúm rá,hogy nem akartam. Szerettem őt! Bocsáss meg, Eric!

Felkelt és kiakart menni,de a fájdalom ismét bele hasított a gyomrába, úgy mint Eric baleseténél. Elvesztette az egyensúlyát és ájultan zuhant a földre. Hallotta Eric hangját, ahogy a nevét mondja és ettől ismét sírnia kellett, pedig szemei csukva voltak.

- Harry... - hallotta Saline hangját.

- Eric, ne haragudj. - motyogta Harry.

- Eric... Harry téged hív! Gyere ide! - hallotta ismét Salinet.

- Istenem...sír! - hallotta Harry, Erika hangját.

- Harry...pajtikám, ébredj!

A fiú lassan, nagyon lassan kinyitotta a szemét. Először nem látott semmit, csak foltokat. Legalábbis egy ideig, de aztán felébredt, két ismerős szempár nézett rá, kékek voltak, akárcsak az övé, de pár árnyalattal világosabb. Felismerte.

- Hé, Harry, látsz engem? - kérdezte a szemek tulajdonosa.

- Eric...

- Hála az égnek, nem esett bajod!- mondta a fiú.

- Aggódtunk érted! - mondta Erika.

- Hát még én! - csókolta meg Saline Harryt.

- Várjunk! -húzódott el zavartan Harry és körbe pillantott. - Hol vagyok?

- Itthon, a Szaturnuszon. - mondta Saline. - Nem emlékszel semmire, kicsim?

Megsimogatta a fiú fejét, de látta,hogy párja zavart.

Harry Ericre pillantott, arra kérte a lányokat menjenek ki egy kicsit, Ericet pedig maga mellé ültette.

- Te élsz! - állapította meg Harry, mikor megfogta barátja kezét. - Pedig...láttam,hogy meghaltál!

- Harry, nem haltam meg! - mondta Eric. - Jó erősen beverted a fejed!

- Mi? - kérdezte zavartan Harry.

- Hát, jöttél lefelé a lépcsőn és valahogy megcsúsztál. Legurultál a lépcsőfokokon és a végén pedig a márvány sarokba verted a fejed! Nagyon ránk ijesztettél.

- Aha, ez rám vall! - sóhajtotta Harry. - Szóval csak álmodtam az egészet?

- Sokszor szólítgattál engem, benne voltam az álmodba?

- Igen. - suttogta Harry szomorúan.

Ezután elmondta az egész álmot, az elejétől a végéig, de a felénél Eric félbeszakította.

- Várj, Saline és én... férj és feleségként?

- Aha. - bólintott Harry.

- Huh, de sz.r álmaid vannak! Te pedig Erika férje voltál, akivel nekem volt viszonyom és egy fiam, akit te sajátodként tudtál? - kérdezte Eric. - Nem, igazán vágom a szitut!.

- A java csak ezután jön! Egy idő után Saline és én, hát... összejöttünk, aztán ti erre rájöttetek.

- Már megbocsájts, de ez várható volt. - mondta Eric.

- Muszáj mindig beleszólnod? - kérdezte Harry. - Türelmetlen! Na, veszekedtünk, én meglöktelek téged, pedig halálra gárolt egy autó! A kórházba csak tőlem búcsúztál el, mielőtt meghaltál! Azért sírtam.

- Jaj te! - ültette fel Eric és megölelte barátját. - Olyan bolondokat tudsz álmodni!