2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53199

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-12-06 09:07:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: FutóindaFeltöltés dátuma: 2010-06-29

Búcsú


Őszintén, nem tudom, hogy e különleges alkalomra mi lenne a legmegfelelőbb gesztus; - csupán csak a vallomás, a köszönő szavak, vagy egy szál virággal és egy
üveg borral üljek le veled szembe és úgy mondjam el azt, amit el kell mondanom.
Nagyon nehéz a választás.

Amikor 1962-ben először megláttalak akkora remény született bennem, mint még soha. A talán, a hátha hosszan-tartó kapcsolatának a reménye melegítette szívemet, lelkemet, az, hogy te meg én, majd együtt...

Emlékszem a College street-en kószáltam, - kiskabátban - hideg észak-nyugati szél jött a préri felől, pedig még csak november eleje volt és Toronto népe mínusz tíz fokos
hidegben sietett valahová, csak én nem siettem sehová. Ott álltam és a hideget feledve a
kirakatablakon keresztül néztelek. -- Istenem, ha az enyém lehetnél?! - sóvárogtam mélyen bent és szinte éreztelek az ujjaim hegyében s akkor ott a hidegben úgy belémívódtál, megfogadtam, hogy te és semmi más: te velem s én veled az életünk útján...
Mikor a nem messze lévő egyik ház harmadik emeletére "haza" értem, szegényes
bútorzatával várt az egyszobás legénylakás, de mit bántam én ezt a hiányosságot, amikor
te jártál az eszemben, már is az elképzelt együttlétbe, könyvek s a szavak-ölelte magányom közepébe helyeztelek. A kis asztal előtt ülve, az ábrándozás valósága döbbentett rá, hogy mennyire hiányzol e csendbe. A többit már tudod, elmentem érted.

Emlékszel?

Igaz, időbe telt s nemcsak az én hibám volt, hogy majdnem egy hónapot késtem. Különben is fel kellett készülnöm a fogadtatásodra; rendet tenni és elrendezni mindent, meg aztán akkoriban, mint olyan sokszor már, pénzem is nagyon vékonyan akadt, - ez is kellett. Aztán eljött december 2O-a, elmentem érted s te, ahogyan először találkoztunk, a már akkor megszokott csendességeddel jöttél velem.

Istenem, micsoda nap volt, micsoda boldogság vett körül bennünket. Repdesett a szívem, az ujjam, mikor hozzád értem. Nem annak szántam, de karácsonyi ajándékom
lettél: isteni ajándék!...

Azóta mennyit kóboroltunk együtt jóban, rosszban. Világot kerestünk a világban.
Volt olyan eset is, mikor fenyőillatárban lestük meg a hasadó hajnalt és láttuk a harmatos fűben fürdő madarak táncát. Lombot fakasztó tavaszokat köszöntöttünk és tücsök-zenét hallgattunk a pislogó alkonyok alatt.


Egyszer, a versíráshoz felhőket kergettem s közben az éveim is futottak utánam,-
egyre többet és többet számláltam magam mögött s te azt mondtad, hogy " fogadd el, isteni törvény ez is, mint az egymást taposó emberek az utcán, vagy a város, ahol a tömeg
vadat csinál a szelíd emberekből is és rád kiált az utcasarkon leselkedő magányosság..,
- ó mennyi magányos ember él a tömeg között, látod őket és azt hiszed mindegyiknek
társa van, -lehet- de a csendes-percű magányuk belsejében felsír a szív és a lélek, amikor magára marad belül az ember."

--Nekem soha nem tetszett a város. A melegszívű, emberek-rakta kövek, téglák között
hideget lehel rám a város...

Vissza a mindég újra születő természet ölére. Itt is, mint mindenhol egyedüli kincsünk az élet és az a felmérhetetlen ajándék - vallomás, amivel elhalmoz bennünket a Jóisten világa. Elvehetetlen és egyre gyűlő ajándék, ami még pénzbe sem kerül, de van
és megfogható és látható és örökkön-örökké lesz és marad, amíg az ember meg nem bontja, vagy szakítja maga körül a természet folytonosságát, harmóniáját s vele együtt az életet.


2
Az első alkalommal, mikor szemben ültünk egymással, akkor azt mondtam, hogy az örökkévalóság a tanúnk és elválaszthatatlanok leszünk és meg fogjuk érteni egymást;
szavakkal, mondatokkal,- gondolatokon keresztül beszélgetünk majd, mert csak így tudunk együtt-maradni, időnk végezetéig...

Sok év, sőt három évtized is eltelt már azóta. Nem panaszkodtam és te sem vetetted soha szememre a késő éjszakázásokat, a reggelig tartó fent levéseket. Elképzelt, idillikus harmóniában éltünk és mégsem gondoltam volna, hogy annyi évek után eljön majd az idő, amikor én mondom ki a búcsúzkodás könyörtelenül hangzó istenhozzádját...

Harminchárom évig tartott e kapcsolat. Még kimondani is nehéz, nem még leélni,-együtt!.. és ha már én mondom ki először a búcsút, akkor hadd mondjam el emelt fővel a köszönés szavát is.-- Köszönöm az együtt töltött életünk minden percét, hogy eddig kitartottál mellettem: mindent, mindent, mindent köszönök!
Most, amikor a válás ténye hidegen lebeg közöttünk, most is csak úgy, mint máskor, csendben, hangoskodás nélkül várod sorsod beteljesülését, azt, amit senki nem
kerülhet el. Türelmed folyamatos és végtelen volt mellettem, mint ahogy az ma is.
Egyszer azt találtam mondani, hogy az élet vallomásokra épül és nagyon fontos az, hogy ezeket a vallomásokat miként vesszük észre és azokat miként építjük az életünkbe.
Igazat adtál.
Akkor sem szóltál semmit, mikor leírtam és átadtam az együtt kezdődő életünk választott mottóját és azóta is hű maradtál, velem együtt e mottóhoz...

Ó, mennyi vallomással tartozom még neked, mennyi mindent kínált fel az élet, amit
el is fogadtunk, meg nem is. Az őszinteség is megkívánja, hogy elmondjam azt, amivel egy kicsit enyhíteni tudom a búcsúzás fájdalmát, mert ha azt mondom, hogy azért még sem válunk el teljesen, akkor igazat mondok. Nem lehetek olyan kegyetlen és lelketlen, hogy ennyi év után csak úgy eldobjalak mint egy elhasznált, darab rongyot!
Nem tehetem, az emlékek nem engedik... A hűség nem lehet mindég csak egyoldalú! Egyszer eljön az idő, amikor egymás szemébe kell, hogy nézzünk és azt, amit csak ketten tudunk; az érzéseink közt kell rendet teremteni. Mert a hazugságokban nem egyenes utat járó embert nem mossa tisztára, se Isten, sem ember. Hűséget csak hűséggel lehet meghálálni, hűséget pénzel fizetni nem szabad, mert az nem fizethető, az egy megfizethetetlen kincs...Ezeken gondolkodom s közben tudom azt is, hogy itt valami megszűnt és egy másik valami elkezdődött...

Úgy érzem, hogy ezután is ugyan úgy foglak szeretni, mint eddig, de ezek után több időt fogok tölteni mással, mint veled. Ezt meg kell értened. Az életben sokszor kegyetlen lépéseket kell tenni s ez a lépés most eljött a mi életünkben is.--Látod, búcsúzni szerettem volna, néhány szóval megköszönni, ami megköszönhető és aztán menni tovább az egyre változó és gyorsuló élet parancsa szerint.
Még ez a szimbolikus válás is olyan nehéz, hiszen az első pillanattól, ott a College Street-en, Tüske Pali üzlete kirakatában, ahol álltál, mostanáig az annyiszor leírt szavak és gondolatok után, amiket te hűen, minden hibásodás nélkül visszaadtál a magam és a magyar nyelv örömére, itt és így köszönöm meg és ígérem, hogy a régen leírt mottónkat, amit eddig is megtartottunk, azt továbbra is hűen megtartom és betartom.

Isten tartson meg időd végezetéig, te kedves, kis magyar-betűs írógépem, melyen
mottóként 1962 óta ez áll: " LÉGY HŰ SZÓHOZ , ALKOTÁSHOZ "...És ezt teszem
az új Pentium számítógépemre is emlékeztetőnek, időm végezetéig...









Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
799
Időpont: 2011-03-06 16:14:45

Kedves Arthemis!

Ezt a kificamodst, elnzst, amit itt most felfedeztem. Ne haragudj, hogy csak most vettem szre hozzszlsod a fnti elbeszlsemhez.

A mly emlkek ksri letnknek, a kzeliek, tvoliak, mind, mind begyazdva jnnek velnk. m, nha csendet trek is ezek az elraktrozdott emlkrtkek, mint ez a Bcs is, jra vilgra knyszertette magt.

Ksznm a hozzszlsod s ne haragudj a mulasztsomrt.....

Szeretettel, Inda.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1300
Időpont: 2010-07-13 13:08:47

A csattan meglepett a vgn...valahogy mgsem ez tnt fel az rsodban. Megjelennek benne klnbz egymsba kapcsold gondolatok s az ezeket elvlaszt s valahol mlyen sszekapcsol emlkek. A bcs pillanatban tallkozik a rgi s az j.
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
799
Időpont: 2010-07-11 06:13:41

válasz ultraviolet (2010-06-29 14:25:11) üzenetére
Szervusz ultraviolet!

Ht hogyan esett meg, hogy nem vlaszoltam?

Az ember valamihez, valakihez val ragaszkodsa annyira szertell, annyira b helyzeteket teremt magnak s maga krl, hogy szociogrfik s regnyek jelentek mr meg eddig is.

S azt hiszed velk ellenttben az elveiket megtartak gyzedelmeskednek? Nem, bartom, egyre furcsbb s gtlstalann vlik egyesekben az let s a tett...

Az jvilgrend kitermeli az emberekbl a mssgot, sajnos s megvltoznak az rtkek is. m az a krds meddig lehet ellenllni az let minden rszre rhajt nyomsnak? !

Kszi, hogy "imigyen" hozzszltl.

dv. Inda.
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
799
Időpont: 2010-07-10 05:22:34

válasz Nárcisz (2010-07-06 21:01:31) üzenetére
Kedves Nrcisz!

Akr hnyszor s ahol megjelent ez az rsom, plne az idsebb korosztlytl kaptam elpfl vlemnyeket, mer k is mst vrtak.
szintn nem is trekedtem a megviccelsre, csak gy sikerlt, azaz vgig futott bennem az, hogy, ha valamit, vagy inkbb valakit annyira szeretnk, akkor legyen mlt a megemlkezs is...

rlk, hogy sikerlt a meglepets, akkor mr nekem is megrte az a "bcs".

Az embert embertl val bcszst csak a hall zrja le igazn s ez mg nlam kicsikt mg tvolabb van.

Kszi, hogy olvastad s rlk, hogy tetszett.

Szeretettel, Inda.
Alkotó
Regisztrált:
2010-06-21
Összes értékelés:
50
Időpont: 2010-07-06 21:01:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Inda ! Ht jl meg vicceltl. Azt hittem nagy szerelemrl van sz, s vgre a nagy meglepets:-)). az rgped. Nagyon tetszett az rsok , ez a huncutsg benne :-))
Nem semmi . gyes:-))
Szeretettel nrcisz
Alkotó
Regisztrált:
2010-03-10
Összes értékelés:
127
Időpont: 2010-06-29 14:25:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Inda!
Megvallom, az elejn mg egy gyrre gondoltam. A kzepe fel mr rra.., de az rgp teljesen meglepett. Amgy igazat adok neked abban, hogy nem a trgyakhoz kell ragaszkodnunk, hanem sokkal inkbb az elveinkhez.
dvzlettel: uv

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch: Drum / Azért című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Joseph von Eichendorff: Sehnsucht / Vágyakozás című alkotás

sailor bejegyzést írt a(z) "Az igazat mondd..." című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel "Az igazat mondd..." címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Hayal alkotást töltött fel Villanás címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Joseph von Eichendorff: Sehnsucht / Vágyakozás című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Talantelen címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsonyi béke címmel a várólistára

dpanka bejegyzést írt a(z) Átíratok /haikuk, Pilinszky János verseire/ című alkotáshoz

Rozán Eszter bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 152. címmel

Ginko alkotást töltött fel Kék balerina címmel a várólistára

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Szabadka / Szabadka címmel

szilkati alkotást töltött fel Egy kurtizán vallomása címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Orlov: Chagall a várost rótta épp... címmel a várólistára

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022