4. Fejezet

Rühellem a csöveseket!

Másnap már a saját kocsimmal mentem az iskolába. Persze mindenki megbámulta, de pont ezt szeretem az egészben.

Rögtön mindenki kölcsön akarta kérni a kocsimat.

- Szó sem lehet róla! Még összetörnétek! - ellenkeztem.

- Bezzeg Marynek odaadnád! - bosszankodott egy fiú.

- Neki oda is, mert tudom, hogy vigyázna rá.

De a barátaimnak azért megengedtem, hogy megnézzék, és nekik ez elég is volt.

Láttam, ahogy Johanna a kerítésnek támaszkodik, és rosszallóan néz a csődületre. Majd egyenesen rám emelte a tekintetét. Mondott valamit, de nem hallatszott el idáig. Viszont így is tudtam. ,, Mért muszáj neked mindig felvágnod? '' olvastam le a szájáról.

Fölényesen sétáltam el mellette.

- Csak - vetettem oda. Ám hirtelen visszafordultam hozzá - Mert én megtehetem. Veled ellentétben. - suttogtam, majd sarkon fordultam, és bementem a kapun. Mary utánam futott.

- Miről beszéltetek Johannával?

- Semmi különösről. Csak irigyli a kocsimat.

- Tényleg? Mondta?

- Nem mondta. De gondolta. Tudom, és ez elég.



Kettőkor együtt sétáltunk a suliparkoló felé, amikor a járda szélén megpillantottunk egy csövest.

- Jesszusom, de büdös! - fogtam be az orrom.

Nagy ívben elkerültük a srácot, aki elég furcsán nézett ránk. De azt hiszem, főleg rám.

Amikor hallótávolságon kívül kerültünk, Mary megkérdezte:

- Te rúgtál már bele csövesbe?

- Teljesen hülye vagy!? Hogy bemocskoljam a cipőmet? Fejezd be a témát, mert mindjárt hányok!

- Jó, bocsi. Akk holnap talizunk. Szia!

- Várj! Ma én viszlek haza.

Egyvalami biztos: Rühellem a csöveseket. Csak ülnek, és néznek maguk elé. Mért nem mennek inkább dolgozni?!

5. Fejezet

A ,,fontos'' kérdés

Betettem egy lemezt, és Maryvel együtt énekeltük a dalt.

- Megyünk shoppingolni? - kérdeztem Marytől, amikor a lemez véget ért.

- Aha! Szupi lesz!

Vettünk magunknak pár cipőt, topot, miniszoknyát, és még néhány kalapot is.

- Imádok vásárolni - mondtam, amikor bevásárlószatyrokkal megrakodva kiléptünk az üzletből.

- Az hiszed, én nem? - kérdezte Mary.

Gyorsan bevágtuk a szatyrokat a hátsó ülésre, aztán bepattantunk mi is. Egy ideig némán autózgattunk, és élveztük a tavaszi napsütést, és a menetszelet.

Hirtelen Mary törte meg a csendet.

- Liza! - mondta, de nem nézett rám. Nem szokása Lizának szólítani. Mi történhetett?

- Igen?

Végre rám nézett.

- Te szeretnél szerelmes lenni?

Bakker! Én meg azt hittem már, hogy valami olyan fontos dologról akar beszélni, mint... na mindegy.

- Ez miért olyan fontos? - kérdeztem mérgesen, mert majdnem nekimentem egy közlekedési táblának.

- Csak. De őszintén!

- Az isten szerelmére, Mary! Dehogy! Mi ütött beléd? - kiabáltam.

- Csak kérdeztem - védekezett Mary.

- Oké. Bocs, hogy így kiakadtam. - mondtam, amikor láttam, mennyire megijedt.

- Nem történt semmi.

- Nem tudom, miért olyan fontos ez.

- Semmi, csak eszembe jutott.

- Jó, felejtsük el. És kapcsold be a biztonsági övedet. Az előbb majdnem kiestél az ablakon.

- Oké, de akkor kapcsold be te is!

- Máris! - mosolyogtam

6. Fejezet

Kocsi kölcsönbe

Egy héttel ezután:

Csodálatos idő volt, minden ember örült a tavaszi napsütésnek.

Én is. Szolgálatba is vettem a legmenőbb napszemüvegemet. Délután átjött hozzám Mary. Izgatottnak tűnt, ami az ő esetében ritka.

- Mizujs? - kérdeztem tőle.

- Jaj, Lizzy! Muszáj segítened! A legmenőbb pasi, aki csak létezik, azt mondta nekem, hogy szeretne a parkban találkozni velem. Nem ebben, hanem a távolabbiban. És minden nap. Két hétig, mert utána elköltöznek. Jaj, és..... szeretném arra a két hétre kölcsönkérni a kocsidat.

- Két hétre? - egy ideig gondolkoztam - Egye fene, de csak mert jó barátok vagyunk! De aztán vigyázz rá, hallod?

- Persze, úgy vigyázok rá, mintha a sajátom lenne!

- Akkor jó.

Nagyon boldog voltam. Még soha senkivel nem tettem ekkora jót.

- Köszönöm! - kiáltotta Mary, és a nyakamba ugrott, szó szerint.

- Hé, nem bírlak el! - mindketten jól feldőltünk. - Letörött a műkörmöm!

- Jaj, bocsi!

- Semmi baj.

- Olyan jó, hogy te vagy a legjobb barátnőm!

- Szerintem is!