HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53054

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Don Paco
2022-09-09 23:01:38

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-07-04

HB új kalandjai: A Nap gyermeke




Az a nyár nem úgy kezdődött, mint a többi nyár, vagyishogy elkezd sütni a nap és megy az ember a Dunára evezni, hanem úgy kezdődött, hogy esni kezdett az eső. Esett egyvégtében május közepétől június végéig, sőt még azon is túl. A sok eső hatására a Duna megdagadt, piszkos sárga hullámai itt Pesten a rakpartokat ostromolták, a Római parton pedig elérték a Kossuth Lajos üdülőpart vonalát, a csónakházak szintjét.
Mit csináltam azokban a napokban? Bevallom, nem emlékszem rá. Olvastam, lézengtem, ténferegtem egyik szobából a másikba. Néha néhány haverral, züllött alakokkal kocsmázni mentem. Hívtam néha a Hámori Bandit is, de nem tudtam elérni. Megrohant egy baljós gondolat, hogy talán meghalt, mert az emberek meg szoktak halni, ha megöregszenek, de aztán elhessegettem e hintést. A Testvér, bár nagyon öreg már, huszonöt is elmúlt már, nem halhat meg ahogy más normális, hétköznapi emberek meghalnak nap, mint nap, nem!
Keresni kezdtem. Nem mondom most el, hogyan s miképp akadtam a nyomára, hosszú, unalmas és érdektelen mese lenne, lényeg a lényeg, egyszerre csak megvolt. Kaptam valakitől egy telefonszámot. "Ott megtalálod" -mondta az a valaki. "Biztos?" "Egészen biztos"
A szám, amit kaptam, a Rákospalotai Öregotthon központi száma volt. Felhívtam az Öregotthont és érdeklődtem a gondnoknál. "Hámori bácsi?" -kérdezett vissza a hang. "Várgyon csak, mingyárt megkérdezem. Eegen...ott van még a vonalba'? Van ám nálunk Hámori Bandi nevű bácsi, nagyon öreg és nagyon roskatag, tudja, nyolcvanöt is elmúlt már.
Ezt mondta a gondnok, aztán kattant a készülék, letette.
Elhatároztam, hogy kimegyek hozzá Rákospalotára és meglátogatom. Úgyse lehetett más egyéb dolgot csinálni, evezni, vagy teniszezni végképp nem lehetett. Másnap hosszú, kalandos utazást követően kikötöttem az Öregotthon cirádás, kovácsoltvas-kapuja előtt és nagy bátran benyitottam. Lesz, ami lesz, akármi lesz, vagy van, tudnom kell róla. Ömlött az eső. Átmentem a kis fahídon a szomorúfűzfa alatt. Őrjítően szomorú és kilátástalan volt az egész. Az előtérben néhány nyugdíjas lézengett, tőlük érdeklődtem.
"Hámori bácsit keresi? Hát nézze csak, ott jön éppen!" -kaptam meg a felvilágosítást egy kopasz hetvenestől, aki két agg nővel az újságos előtt téblábolt, és tényleg, a megadott irányba nézve észrevettem a Testvért. Járókeretre támaszkodva felém csoszogott, görnyedten, elnyűtten, majd' huszonöt évének minden terhével aszott vállain. Ő szólított meg engem, mert hiszen én szólni sem tudtam, belém szorult a szó.
-Testvér! -ezt mondta a Testvér, és olyan volt a hangja, mintha a sír mélyéről szűrődne fel a kinti világra.
Megölelt, karon fogott, elvezetett a szalonba. A járókeretet a másik hóna alatt hozta, aztán, amikor odaértünk az asztalokhoz, elengedett engem és rátámaszkodott újra a járókeretre. Leültünk, jött a felszolgáló. Rumot rendelt, kettőt magának, egyet nekem.
-Nekem már úgyis mindegy, -vonta meg a vállát, ki nem mondott kérdésemre reagálva.
Ittunk, beszélgettünk.
-Hogy kerülsz te ide? -estem neki kicsit később, a harmadik kör után. -Hisz' még huszonöt sem vagy?!
Rám nézett. Amíg élek, nem fogom elfelejteni azt a velőkig ható pillantást.
-Pénzzel mindent el lehet intézni Testvér! Tudod a nagyfater...
Ültünk a szalonban, ittuk a finom rumot. Odakinn esett az eső. Nem akárhogy, akármilyen módon esett, olyan eső volt az, amiről az ember azt mondja, "na ez soha nem fog elállni".
Fel akartam vidítani, ezért azt mondtam:
-Testvér, ne csináljunk valamit?
Kongott a hangja.
-Mit?!
-Hát például elmehetnénk sörözni.
-Sörözni?! Jaj Testvér!
-Vagy felszedhetnénk két jó nőt. Nem kellene már egy kicsit dugni?
Lassan, fáradtan felém fordult. Szánakozó hangon mondta.
-Dugni, Testvér? Dugni?! Jaj, hogy te milyen szerencsétlen tudsz lenni!


Szomorú szívvel búcsúztam el a Testvértől délidőben. A kijáratig kísért, átölelt, megcsókolt.
-Szeretlek Testvér! Vigyázz nagyon magadra! Az én időm lejárt. Nekem nincs már sok hátra!

Eltelt néhány őrjítően hosszú, és eseménytelen nap. Talán tíz is megvolt. És akkor hirtelen elállt az eső, kiderült az ég. Tisztán emlékszem mindenre. Álltam az ablaknál, lenéztem az utcára és egyszerre csak megpillantottam egy tócsa tükrében a nap villódzó sugarát. Mintha villám csapott volna belém. "Megyek evezni!"
Ugrottam, rohantam az előszobába. Leakasztottam a falitükör díszfogantyújáról a fürdőnadrágomat és a zsebembe gyűrtem. Eltettem a lakáskulcsot. Kész. Buszbérlet? Minek? Más? Mi kell még?
Égett a talaj a lábam alatt. Ott tartottam, hogy sehol nem tartok, és már csak egyetlenegy eszme foglalja el, tölti be központi idegrendszerem minden szenzorát és receptorát: evezni, evezni, evezni!
De valami mégis visszatartott attól, hogy egyenesen a Római partra siessek. Jóérzés? Emberi asszociáció? Valamiféle ostoba empátia? Nem tudom, nem tudom , annyit tudok csak, hogy Rákospalota felé vettem az irányt, hogy elbúcsúzzak a Hámori Banditól.

A pultnál kérdeztem, nem látták-e az öreget.
A recepciós gondolkodott, ráncolta erősen a homlokát, aztán felderült a képe.
-Hámori bácsi? Hát ott fut kinn a kertben. Már vagy egy órája rohangál fel és alá!
Kinéztem a nagy üvegtáblán, s tényleg, a murvával felszórt ösvényen egy futó alakot pillantottam meg. A délceg atléta félmeztelenül volt, dagadó izmai halványan fénylettek a napon. Teljes erőből vágtázott, fel-fel ugrott közben. Az út végére érve hasra vágta magát és lenyomott ötven fekvőtámaszt, aztán elrohant újra a túlsó kerítésig és ott is csinált ötvenet.
Kimentem a kertbe és elébe siettem. Észrevett, odarohant hozzám, átölelt mindkét karjával.
-Testvér, te itt?! És ilyen későn? Na kapd magad, megyünk a Rómaira. Először teniszezni fogunk Testvér, és én sz...szósszá verlek, aztán elmegyünk evezni. Felhúzunk Tahiig, az csak húsz kilométer, felszedünk a parton két nőt és megdugjuk őket! Na gyere, induljunk!

Később, a nap végén sört ittunk az üdülő kertjében Ilonka néni büféje előtt, odajött az öreg Deregh és érdeklődött, micsináltunk egész nap.. A Testvér nagy hangon mesélte a történéseket, miként vert engem sz...szósszá a teniszpályán, és hogy dugtuk meg a lányokat Tahi előtt a parton. A vén huszár lehajtott egy korsó sört, aztán lehajtott még egyet.
-Az mind semmi, -dünnyögte. -Ha láttátok volna hogyan rohantuk meg a muszkát Bugyonijnál tizenhatba'. Benn vótak a nyavalyások a kukoricásba. Azt hitték, ott elbújhatnak előlünk, de sisakjukon csillogott a fény és elárulta őket. Utánam, fiúk! -ordította a kapitány, s münk kivont karddal beleugrattunk a kukoricásba, aztán csihi-puhi!

Késő éjjel értünk haza, de másnap újra a Dunán voltunk, és ott voltunk egész nyáron, amíg sütött a Nap. Hámori Bandi csak az októberi esők idején tért vissza az Öregotthonba, hogy lelakja a számláját, amit a nagyfaterja előre kifizetett.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10586
Időpont: 2010-07-09 20:08:41

válasz Rozán Eszter (2010-07-09 08:57:42) üzenetére
Köszönöm Eszti! Örülök, h elolvastad, és, h tetszett!

Sok szeretettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7467
Időpont: 2010-07-09 08:57:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon jó történet, tetszett.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
461
Időpont: 2010-07-05 20:38:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2010-07-05 08:19:29) üzenetére
Nem adtam fel, csak igyekszem felnőni a feladathoz. Hamarosan elkészül.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10586
Időpont: 2010-07-05 08:19:29

válasz Kuvik (2010-07-04 20:24:15) üzenetére
Köszönöm Tibor! Van egy "igaz" magva, egy általános emberi érzés: mindannyian jobban érezzük magunkat fizikailag is és lelkileg is, ha süt a Nap. Ezenkívül a részletekbe igyekeztem annyi valódi mozzanatot belegyömöszölni, amennyit csak tudtam. (Helyzetek, párbeszédek) A történet viszont így ebben a formában természetesen nem történt meg, és HB is csak a fantáziámban létezik! Üdvözlettel: én Apropos: mi van az angyal történeteddel? Remélem nem adtad fel?!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
461
Időpont: 2010-07-04 20:24:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jól jött már ez az újabb HB sztori. Épp kezdtem hiányolni ezeket a történeteket.
Tetszik benne, hogy 100%-ig hihető.

- én

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Műzsa-mars című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Demófelvétel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tűz-vész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ismerd meg magad! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Műzsa-mars című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szövegértés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szövegértés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Eszem című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az utolsó szó című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) valamiről című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) holnap című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Fényhozó című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Fényhozó című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Műzsa-mars című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Visszhang című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Pillangó című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Eszem címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) amit csak érint a remény című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel szövegértés címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Műzsa-mars című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Az utolsó szó című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Olykor című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú mondja című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ismerd meg magad! című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Műzsa-mars címmel

Pecás alkotást töltött fel Este a kertben címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Égly Mihály : A hegyen / Auf dem Hügel címmel

jerrynostro alkotást töltött fel Ismerd meg magad! címmel

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Értetlenül című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) amit csak érint a remény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) amit csak érint a remény című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Olykor című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Olykor című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Olykor című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az erkölcs labirintusában - Mocsok című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az erkölcs labirintusában - Mocsok című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az erkölcs labirintusában - Mocsok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022