HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 15 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-07-17
HB új kalandjai: Az utolsó dugás (18+)A szerelvényeknek ragyogniuk kellett, -amíg a legapróbb foltocska felfedezhető volt a karos racsnin, az orrvereten, a bikákon, vagy a spannereken, addig nem ment a hajó. Hámori Bandi a cokpitban állt, műértő szemmel vizsgálgatta a baloldali karos racsnit, amivel éppen akkor végeztem és így szólt: -Testvér, nézd csak ott! Ott még kell egy kicsit! A flanellel újra átdörgöltem az eloxált fémet. -Most már jó? -Most már jó, Testvér. Szeretlek Testvér. Haldoklott a nyár, vége volt mindennek. Ha feltámadt a szél, a jegenyék tetejéről zörgő, száraz, papírvékony sárga levelek hullottak a mólóra. Berepültek a hajóra is, a SEREGHAJTÓ elkeskenyedő orrdekkje reggelente tele volt falevéllel. Semminek nem volt már értelme ezekben a napokban: nem jártunk focizni a mólóbeli társasággal, nem teniszeztünk, nem kocsmáztunk, nem verekedtünk, és nem csajoztunk. Egyes egyedül egyvalami maradt meg. A hajóval ki-kifutottunk még, ha fújt a szél. De ez is macerás volt. A Hámori Bandi megkötötte magát, nemcsak a szerelvényeknek kellett makulátlanul ragyogniuk, de problémát okozott, ha például a hajó nem volt eléggé lúvgierek, ilyenkor vissza kellett fordulnunk a mólóba, hogy aztán a tűző napon órákon keresztül állítgassuk az árbóc dőlésszögét. Fénylett a racsni, a vitorlák be voltak készítve, indulhattunk volna. Nem igen értettem, miért nem indulunk már? A Hámori Bandi tétlenül állt a dekken, fél kezével az árbócnak támaszkodott a szokott, délceg pozitúrában, és felfelé nézett. Talán a sirályokat nézi? -kérdeztem magamtól. Értelmetlen kérdés volt. A Testvér soha nem nézte csak úgy a sirályokat, a sirályok kedvéért. Akart valamit most is, és én megálltam az orrkötéllel a kezemben és vártam, hogy kibökje végre. -Dugnunk kéne még egy jót utoljára Testvér, -mondta a Testvér. -Szerezzünk két csajt a mólóról! Elámultam e körtől. A mólóról? De hiszen a mólón már minden lányt megdugott a Hámori Bandi! Értette, mit készülök mondani. Ó, mi nagyon sokszor kitaláltuk egymás gondolatát. -Nem tudhatod Testvér, sosem tudhatod előre. Ha meg se próbálod, soha nem derül ki! Sóhajtva követtem. Ez még egy utolsó penzum volt, a vezeklés lezárása. A jelenet, melyet eljátszani készültünk, mint egy százszor eljátszott színdarab űzött jelenete, az unalomig ismert volt. Kibociztunk a sójára és elindultunk a VITUKI üvegépülete felé, a móló derekához, és onnan tovább előre, ahol a fiatal hársfák apró kerek árnyékában a közeli üdülők vendégei hűsöltek. Láttuk, és felismertük az ismerős lányokat, odaintettünk nekik és a lányok visszaintettek. Elhatoltunk a használaton kívüli viharágyú ferde csövéhez, de új lánnyal nem találkoztunk. Továbbmentünk a kicsi nádas mellett, melynek szélén a fekete, vízzel félig megtelt öreg halászladik ring az öböl vizén. És akkor elől, a móló kanyarulatánál a Hámori Bandi felfedezett valamit. -Gyere Testvér, siessünk, Testvér! -ragadta meg a karomat. Két lány volt ott elől a kanyarban. A mellvéden napoztak, az egyik háton feküdt a másik hason. Bőrük barna volt és fénylett a napolajtól. -Szeva' kislány, -szólította meg a Hámori Bandi az egyiket, azt, aki a hátán feküdt, és éppen akkor nyitotta ki a szemét, amikor a Testvér árnyéka az arcára vetődött. Ez a lány szőke volt és hosszú haját lófarokba kötve viselte. Társa, aki hason feküdt, barna volt és rövid hajú. -Szeva' kislány! -így szólt a Hámori Bandi és szép, égszínkék szemével ránézett a lányra. -Mit szólnál egy kis vitorlázáshoz? Később, kinn a nyílt vízen leeresztettük a vásznakat, lehorgonyoztuk a hajót és fejeseket ugráltunk a dekkről. Volt rum a kabinban a lépcső alatt, megittuk. -Napozzunk meztelenül, -mondta ekkor a Hámori Bandi, és kibújt kék úszónadrágjából. -Én nem napozok meztelenül, -mondta a szőke nevetve. -Tiltja a vallásom. -Én se, -mondta a barna, -az enyém is tiltja. Rövid szünet állt be a társalgásban. -Dugjunk akkor, -mondta a Hámori Bandi. -Azt nem tiltja a vallásod? -Azt nem, -nevetett a szőke. -Azt az enyém se, -nevetett a barna. Most már ment minden, mint a karikacsapás. -Én veled dugok itt fenn, -mondta a Hámori Bandi a szőkének, -te pedig, -mondta a barnának, dugj a Testvérrel a kabinban. Kíváncsi voltam, mi lesz, melyik lány kivel akar dugni és hol? -Nem lehetne fordítva? -kérdezte élcelődve a barna. -Én dugnék veled lent a kabinban, a Testvéred pedig a barátnőmmel idefenn. Hol jobb dugni egyébként szerinted, fenn, vagy lenn? Napnyugtáig kinn voltunk a hajóval. Akali előtt hínármezőbe kerültünk, de a karcsú, nehéztestű hajó utat vágott a nyálkás növény-szövedékben. A SEREGHAJTÓ az aranyhíd elnyúló, rőt vörös, narancs és hupikék fodrain oldalozott be a mólóba. A jegenyefák tetejéről peregtek a könnyű kettes szélben a levelek. Elborították a móló gyökerektől púpos sétányát, és a sólya repedezett betonkövét. Ez volt azon a nyáron az utolsó dugás. Pocsék volt. Csak a Hámori Bandi dugott a szőkével, a barna velem hosszan huzakodott, de nem akart! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |