HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 9 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52875 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-07-17
HB új kalandjai: Az utolsó dugás (18+)A szerelvényeknek ragyogniuk kellett, -amíg a legapróbb foltocska felfedezhető volt a karos racsnin, az orrvereten, a bikákon, vagy a spannereken, addig nem ment a hajó. Hámori Bandi a cokpitban állt, műértő szemmel vizsgálgatta a baloldali karos racsnit, amivel éppen akkor végeztem és így szólt: -Testvér, nézd csak ott! Ott még kell egy kicsit! A flanellel újra átdörgöltem az eloxált fémet. -Most már jó? -Most már jó, Testvér. Szeretlek Testvér. Haldoklott a nyár, vége volt mindennek. Ha feltámadt a szél, a jegenyék tetejéről zörgő, száraz, papírvékony sárga levelek hullottak a mólóra. Berepültek a hajóra is, a SEREGHAJTÓ elkeskenyedő orrdekkje reggelente tele volt falevéllel. Semminek nem volt már értelme ezekben a napokban: nem jártunk focizni a mólóbeli társasággal, nem teniszeztünk, nem kocsmáztunk, nem verekedtünk, és nem csajoztunk. Egyes egyedül egyvalami maradt meg. A hajóval ki-kifutottunk még, ha fújt a szél. De ez is macerás volt. A Hámori Bandi megkötötte magát, nemcsak a szerelvényeknek kellett makulátlanul ragyogniuk, de problémát okozott, ha például a hajó nem volt eléggé lúvgierek, ilyenkor vissza kellett fordulnunk a mólóba, hogy aztán a tűző napon órákon keresztül állítgassuk az árbóc dőlésszögét. Fénylett a racsni, a vitorlák be voltak készítve, indulhattunk volna. Nem igen értettem, miért nem indulunk már? A Hámori Bandi tétlenül állt a dekken, fél kezével az árbócnak támaszkodott a szokott, délceg pozitúrában, és felfelé nézett. Talán a sirályokat nézi? -kérdeztem magamtól. Értelmetlen kérdés volt. A Testvér soha nem nézte csak úgy a sirályokat, a sirályok kedvéért. Akart valamit most is, és én megálltam az orrkötéllel a kezemben és vártam, hogy kibökje végre. -Dugnunk kéne még egy jót utoljára Testvér, -mondta a Testvér. -Szerezzünk két csajt a mólóról! Elámultam e körtől. A mólóról? De hiszen a mólón már minden lányt megdugott a Hámori Bandi! Értette, mit készülök mondani. Ó, mi nagyon sokszor kitaláltuk egymás gondolatát. -Nem tudhatod Testvér, sosem tudhatod előre. Ha meg se próbálod, soha nem derül ki! Sóhajtva követtem. Ez még egy utolsó penzum volt, a vezeklés lezárása. A jelenet, melyet eljátszani készültünk, mint egy százszor eljátszott színdarab űzött jelenete, az unalomig ismert volt. Kibociztunk a sójára és elindultunk a VITUKI üvegépülete felé, a móló derekához, és onnan tovább előre, ahol a fiatal hársfák apró kerek árnyékában a közeli üdülők vendégei hűsöltek. Láttuk, és felismertük az ismerős lányokat, odaintettünk nekik és a lányok visszaintettek. Elhatoltunk a használaton kívüli viharágyú ferde csövéhez, de új lánnyal nem találkoztunk. Továbbmentünk a kicsi nádas mellett, melynek szélén a fekete, vízzel félig megtelt öreg halászladik ring az öböl vizén. És akkor elől, a móló kanyarulatánál a Hámori Bandi felfedezett valamit. -Gyere Testvér, siessünk, Testvér! -ragadta meg a karomat. Két lány volt ott elől a kanyarban. A mellvéden napoztak, az egyik háton feküdt a másik hason. Bőrük barna volt és fénylett a napolajtól. -Szeva' kislány, -szólította meg a Hámori Bandi az egyiket, azt, aki a hátán feküdt, és éppen akkor nyitotta ki a szemét, amikor a Testvér árnyéka az arcára vetődött. Ez a lány szőke volt és hosszú haját lófarokba kötve viselte. Társa, aki hason feküdt, barna volt és rövid hajú. -Szeva' kislány! -így szólt a Hámori Bandi és szép, égszínkék szemével ránézett a lányra. -Mit szólnál egy kis vitorlázáshoz? Később, kinn a nyílt vízen leeresztettük a vásznakat, lehorgonyoztuk a hajót és fejeseket ugráltunk a dekkről. Volt rum a kabinban a lépcső alatt, megittuk. -Napozzunk meztelenül, -mondta ekkor a Hámori Bandi, és kibújt kék úszónadrágjából. -Én nem napozok meztelenül, -mondta a szőke nevetve. -Tiltja a vallásom. -Én se, -mondta a barna, -az enyém is tiltja. Rövid szünet állt be a társalgásban. -Dugjunk akkor, -mondta a Hámori Bandi. -Azt nem tiltja a vallásod? -Azt nem, -nevetett a szőke. -Azt az enyém se, -nevetett a barna. Most már ment minden, mint a karikacsapás. -Én veled dugok itt fenn, -mondta a Hámori Bandi a szőkének, -te pedig, -mondta a barnának, dugj a Testvérrel a kabinban. Kíváncsi voltam, mi lesz, melyik lány kivel akar dugni és hol? -Nem lehetne fordítva? -kérdezte élcelődve a barna. -Én dugnék veled lent a kabinban, a Testvéred pedig a barátnőmmel idefenn. Hol jobb dugni egyébként szerinted, fenn, vagy lenn? Napnyugtáig kinn voltunk a hajóval. Akali előtt hínármezőbe kerültünk, de a karcsú, nehéztestű hajó utat vágott a nyálkás növény-szövedékben. A SEREGHAJTÓ az aranyhíd elnyúló, rőt vörös, narancs és hupikék fodrain oldalozott be a mólóba. A jegenyefák tetejéről peregtek a könnyű kettes szélben a levelek. Elborították a móló gyökerektől púpos sétányát, és a sólya repedezett betonkövét. Ez volt azon a nyáron az utolsó dugás. Pocsék volt. Csak a Hámori Bandi dugott a szőkével, a barna velem hosszan huzakodott, de nem akart! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |