HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53054

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Don Paco
2022-09-09 23:01:38

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Vesztergom AndreaFeltöltés dátuma: 2010-07-29

Szociofotónak indult (az utolsó, a túlélés)

Ekkor huszonhét éves volt.
Még be sem töltötte.
Minden bizonnyal a huszonévesek közül sokan átélik azt az életérzést, hogy világmegváltó lehet belőlük...sokan válnak elhivatottá, egyfajta missziót vállalnak, s eközben képesek elhinni: a világ egy-egy szeletkéje majd általuk válik jobbá...
S ettől érzik úgy, hogy fontosak, hogy nem volt hiábavaló az ő születésük.
Hivatásos gondnok.
Nem ismert, sőt: nem is elismert hivatás. Ezeken túlmenően természetesen alulfizetett. Csak az csinálja, aki a végletekig elhivatott, vagy lökött.
Mindenféle esetek előfordulnak: speciális gondoskodást igénylők, értelmi, testi, szervi fogyatékkal élni kényszerülők, az a lényege, hogy a cselekvő-képességük valamilyen oknál fogva korlátozott, tehát KELL valaki, aki helyettük, s az ő érdekükben lépéseket tesz, intézkedik, s mindemellett még szereti is őket...
Voltak szenvedélybetegek, elmebetegek, értelmi sérültek, eladósodott, félre-siklott életek. Mind-mind segítségre szorultak.

S voltak az elítéltek.
Akik jogos büntetésüket töltötték az ország különböző büntetésvégrehajtási intézeteiben.
Rendszerint a szabadulást megelőző időszakban kértek eseti gondnoki segítséget, azért, hogy mire szabadulnak, legyen hol lakniuk, az évek alatt felhalmozódott tartozások csökkentését elintézzék nekik, de a munkahelyek feltérképezése is nehézkesnek bizonyul onnan bentről...
Több elítélt tartozott az ügyfélköréhez.
Ez a tény nem zavarta, nála gyakorlatilag tiszta lappal indult mindenki, ráadásul azt vallotta, hogy mindenkinek megvan a saját tragédiája, amiért általában sokáig önmagának kell vezekelnie...

Volt két gyereke. Az egyik bölcsődébe járt, a másik szinte akkor született, s jellemző, hogy egy hajléktalan szállóról ment szülni, az egyik ügyintézés közben indult meg a szülés.
Két egész hétig tudott GYES-en lenni, azután újra dolgozni kezdett. A csecsemőt vitte magával mindenhová. Először babakocsiban, később már kenguruban, magára kötözve. Vitte a hivatalokba, vitte a börtönökbe, az elmegyógyintézetekbe, a bíróságokra, ha éppen képviselnie kellett valakit, szemrebbenés nélkül pelenkát cserélt a beszélőkön, tápszerrel itatta a babát a tárgyalások közepén, sőt, még szemtelenül forralt vizet is kért a Markó utcában, ha a baba újra éhes lett...
Nem azért dolgozott, mert nem szerette a gyerekeit.
Azért, mert szüksége volt rá. Megragadta az első lehetőséget, hogy egy félresikeredett házasságból kiugorjon a két kisfiúval, s albérletbe költözött. GYES-ből albérletet tartani, rezsit fizetni, s ezek mellett még élni is, gyereket ruházni, etetni, gyakorlatilag a lehetetlennel egyenlő, egyedülálló édesanyaként.

Tehát dolgozott. Kapta az ügyfeleket, a betegeket, az elítélteket, s igye-kezett becsülettel mindegyik szerepkörnek megfelelni: az édesanyának, a hivatásos gondnoknak, s az ekkor már a szárnyait bontogató poéta-palántának is...
Ott lakott a hírhedt kerület legközepén, szemben a legveszedelmesebb hírű hajléktalan szállóval, egy fürdőszoba nélküli apró bérlakásban.
Mégis: boldogok voltak.
Mert ez nem elképzelhetetlen.
Boldogok, mert berendezkedtek, mert a gyerekek esténként tudtak szívből kacagni, mert ő tudott "gyerekül", értett a nyelvükön, s az estéikbe nem rondított bele senki...
Pedig, előfordult, hogy a szünetek után megkérdezték a gyereket a bölcsiben:
- Na, és te, Manó, hol kirándultál?
S Manó felelte:
- Nagyon érdekes helyeken. Voltunk a Sárga Lipóton, meg Pomázon az elvonóban kaptam szörpöt az automatából, és Szegeden a "csillagos börtöndben a börtöndös néni megengedte hogy pecsételőzzek a pecsé-telőjével", és "nínózós rendőrautóval is mentem"!
Gondolta, legalább szociálisan érzékeny fiai lesznek.
Azok lettek...

A napok sosem lehettek szürkék, minden újabb perc tartogatott valami újat, valami meglepőt, de rendszerint nem megoldhatatlant.
De mindig van valaki, aki "problémás"...
Mindannyian, ha elgondolkozunk, fel tudunk sorolni több, úgynevezett "problémás" esetet, embereket az életünk, munkánk, hobbink során, akikre kellemetlen utóízzel emlékezünk vissza.
Itt is volt egy "problémás".
Jogos büntetését töltötte egy fegyházban, mert megölte az élettársát. Nem szándékosan, ő csak megütötte, de olyannyira sikeresen, hogy szerencsétlen nő azonnal belehalt.
Nem először ült börtönben, talán ötödször-hatodszor, különböző bűncselekmények miatt.
Ismerte személyesen, hiszen az eseti gondnokság fennállásának során a gondnok nem rendelkezik aláírási joggal, hivatalos lépéseket csak a gondnokolt beleegyezésével tehet. Többször találkoztak. Semmi jel nem utalt arra, hogy veszélyes lenne, sőt, egy maximálisan együttműködő kapcsolatot sikerült kialakítania az elítélttel. Fel se merült benne, hogy félnie kellene.

Amikor kiszabadult, kapcsolattartó híján, a gondnokát kereste először.
Tíz év alatt mérhetetlen változásokat produkál akár a társadalmi berendezkedés, akár az infrastruktúra, mint fejlődés...
Hogy nincsen személyi igazolvány? Kártya van? Meg lakcímkártya?
Okmányiroda?! Az meg ugyan micsoda?
S ennyi erővel a fejünkre szakad a világ...
Segített, persze. Miért ne, eleve, ez a dolga, másrészt, a szíve mélyén még sajnálta is. Tíz év után "rászakad" a szabadság..., bármilyen szempontból nézzük: e tény nem csupán szépségeket rejt, hanem megannyi nehézséget is hordoz.
Végigjárták a hivatalokat, segélyt igényeltek a szociális osztályon, közben megittak egy-egy kávét, beszélgettek. Nem barátilag, de mindenképpen pozitív és együttműködő gondnokolt-gondnoki kapcsolatban.
A lakás még be volt falazva, várni kellett az önkormányzat lakásosztályának az engedélyére, hogy kibontathassák neki. Addig az ügyfél hajléktalan szállón lakott, mint sok frissen szabadult.

Ő pedig hazament, mint minden délután, elhozta a nagyobb gyereket a bölcsődéből, fel se merült benne, hogy követik.
S akkor se gyanakodott, amikor este, a fürdetés közben kopogtak.
- Egy percre csak, nyissa ki, nagyon nagy baj van...
Az ajtóhoz ment. Ott állt az immáron szabad állampolgár, elkeseredett arccal.
- Nem lehetne holnap, hivatali időben? - kérdezte a nő, mert valahogy a magánélet sértetlenségét mégiscsak óvni kellene...
- Nem...nem ér rá. Addig baj lesz...

Kinyitotta. Még ekkor is gyanútlanul.
Az a bizonyos képzeletbeli vészcsengő csak akkor szólalt meg, amikor az ajtó bezáródott mögöttük. Kulccsal. S a kulcsot nem ő tette a zsebébe.
Kiverte a veríték, leizzadt, bizsergett a bőre, s rettegni kezdett. Halálfélelem, igen, vélhetően EZT az érzést hívják annak...
S ekkor már egy vadállat állt előtte.
S a könyvekben olvasott, tekintetekben villanó gyilkos őrületet is ekkor látta először életében.
Sikoltott.
Betömték a száját. Megütötték. Verték az arcát, a hátát, a vállát, hogy elhallgattassák. Kicsavarták a kezeit, tépték a haját.
A nagyobbik gyerek a szoba sarkába húzódott. Talán felfogta, hogy elég egyetlen jajszó, és akár vége...Meztelenül bújt el, hiszen fürdés közben zavarták meg...a kicsi békésen aludt a rácsos babaágyban.

Kés pengéje villant.
- Nem félek a börtöntől, csak undorodom tőle...megöllek, egy pillanat alatt. Szíven szúrlak. Nem először fordulna elő. Vagy tudod, mit? A gyerekeid torkát vágom el, és te végig fogod nézni...s utána kisétálok, és kihívom rátok a mentőt...vagy választhatsz...sikítozás nélkül teszed, amit mondok. Mindent úgy teszel, ahogyan mondom. Akkor megússzátok. Mindhárman. Válassz. S aztán reggel elmegyek. S elfelejtjük ezt a kis ügyet. Ha bárki megtudja, megdöglesz, te is, és a kölykeid is.

Szó szerint. Felejthetetlenül.
Évek távlatából is fel tud idézni minden egyes elhangzott szót. Talán ezek voltak az utolsók, amelyeket tiszta tudattal hallott. Utána már szinte semmit, akkor már nem is ő volt...csak volt, de lélek nélkül.
Csak a gyerekek, őket ne...ŐKET NEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!

Utána már csak a sok-sok rendőrségi jegyzőkönyv.
Mert persze azonnal feljelentést tett reggel, s azonnal el is kapták.

Látleletek, a DNS mintavétel, az Igazságügyi Orvostani Intézetben a pszichológiai vizsgálatok, a lakáson a technikusok fényképezőinek villogása...
S a három fordulós tárgyalás a Markó utcában.
Az elsőn elájult.
Amikor először nézett az előzetesen letartóztatottnak a szemébe. Akkor cseppfolyóssá váltak a tagjai, és elsötétült az öntudat.

Hat évet kapott mindezért.
Hat kis rövid évet.
Hat évet azért, ami miatt a nő évek múlva mert csak egyedül úgy kimenni az utcára, hogy ne nézzen örökkön a háta mögé, ne rezzenjen össze, amikor valaki szól hozzá, és egyáltalán, az emberi érintést, egy nagymamai ölelést, baráti puszit kibírja, a fogai összeszorítása nélkül, s ne rettegjen állandóan.
S a hat év négyre redukálódott.
Miután nagy úr a jó magaviselet, s különben is, zsúfoltak a börtönök.

2008. áprilisban szabadult.
Járóképes.
Él.
Szabad.
Mehet bárhová.
Keresi, mert bosszút akar állni.
Hiszen megmondta: . "S elfelejtjük ezt a kis ügyet. Ha bárki megtudja, megdöglesz, te is, és a kölykeid is...
S a rettegés...az állandó rettegés.
Talán egész életében.
S talán az átörökített életekben is.
De nem kereste az anyát, azóta sem. Nem tudni, hogy él-e még egyáltalán.Az anya kereszténynek vallja magát...és életében először, inkább nem szeretne kívánni semmit, egy emberélettel kapcsolatban.

Alkotó
Regisztrált:
2007-08-11
Összes értékelés:
89
Időpont: 2011-07-10 18:27:56

Kedves Andrea!

Minden tiszteletem a tiéd és a többi szociális munkásé.
Borzongatóak a történeteid. Én aki sci-fi-n és horroron nőttem fel megborzongtam bármelyik "szocifotó" - dat olvastam. Viszont rendkívül érdekes karakterek ezek akár egy jó kis horrorba is.
Gratulálok!
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-25
Összes értékelés:
89
Időpont: 2011-05-10 22:11:00

nehéz bármit is irni elolvasás után.... nagyon sok erőt egészséget kitartást kivánok szeretettel: Smile
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7467
Időpont: 2010-08-09 10:10:49

Szia!

Elgondolkodtató írás. Igazi mestermunka.

Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2010-08-04 06:42:41

végigolvastam a sorozatot. igazad van, itt még a csillagokkal való "jutalmazás" is durva. óriási elkötelezettség kell ehhez a feladathoz.
Alkotó
Vesztergom Andrea
Regisztrált:
2010-06-27
Összes értékelés:
826
Időpont: 2010-08-01 23:35:48

Köszönöm szépen Nektek.
Eszerint "átjött" ennek is a valóságos alapja. Pedig a végét meg is nyesegettem.
Túlélés. A legjavából. De itt vagyunk, itt vagyok...
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12483
Időpont: 2010-08-01 22:16:38

Szia Andrea!
Nem irigylem azokat, akik az ilyen munkát vállalnak, még akkor sem, ha milliókért tennék a rájuk bízott teendőiket, még akkor sem, akik ilyen magukból kifordult emberek ügyeit intézik.
Borzongató, amit leírtál, a legrémesebb kriminél is rémísztőbb, ilyenekről hallani, netán átélni...
Csodálom, hogy akadnak, akik mégis teszik emberszeretetből, abban a reményben, hogy akiket rájuk bíztak, azok megváltoznak, jobbak, emberibbek lesznek....
De legtöbb esetben sajnos, ennek a fordítottja történik.
Írásod remek, mert úgy adod át, hogy azt senki félre ne értse.
Borzongva olvastam...
Szeretettel irántad: Kata
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
799
Időpont: 2010-07-31 23:50:57

válasz Vesztergom Andrea (2010-07-29 23:25:30) üzenetére
Kedves Andrea!

Mind a négy felderítő, szoci-írásodra itt adom át a kitüntető elismerésemet s a részvétemet is, azokra, amelyek "akkor" történtek. Aki a mások életének legmélyére kell leszálljon, az értékelni tudja a " földszint" fölötti élet minden szépet jelentő érintését.

A társadalomban, vagy az emberek körül néha értelmet zavaró vadhajtásokat növeszt az élet. Hát, ebben elég részed volt s a tudatban megmaradtak, mint a SZAG...

Szeretettel, Inda.
Alkotó
Vesztergom Andrea
Regisztrált:
2010-06-27
Összes értékelés:
826
Időpont: 2010-07-30 23:23:48

Érzem...és sejtettem, hogy tudni fogod.
Köszönöm.
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7950
Időpont: 2010-07-30 14:03:31

Szia Szkít!
Biztos vagyok abban, hogy tudod: miért írok ide.
Többször elolvastam, nem csak ma. Minden szavát értem, átérzem.
Azt hiszem, ennél talán kompetens vagyok. Minden szava üt, átgondolandó szakmailag és laikusan is.
Sokkal több van az írásban, mint ami első olvasatra látszik. Ha valaki ezt a saját bőrén érzi, az tud igazán őszinte véleményt mondani.
Részemről maximális elismerés! Ez nem kritika, valami egészen más. :)
Szeretettel: Kankalin

Alkotó
Vesztergom Andrea
Regisztrált:
2010-06-27
Összes értékelés:
826
Időpont: 2010-07-29 23:25:30

Köszönöm...
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2575
Időpont: 2010-07-29 18:05:19

Ez nem kritika. Ez hódolat:
Olvastam mind a négyet. Hiteles kor és kórképet vázoltál fel, nagy erővel, kellő empátiával. Megrendítő erejű írások, szinte kikezdhetetlenek, mint a hegyek.
Mint egy bűnügyi helyszínrajz. Elgondolkodtatod az embert, hogy kik a bűnösök és kik az áldozatok. Mennyi az én részem ebből, mennyi az én vétkem? Lehet-e változtatni? És hogyan? Hogy kell-e, az nem kérdés.
Nagyon jól írsz! ("Szépen"-t akartam írni, de az most nem jön ki belőlem.)

Gratulálok. a.

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Műzsa-mars című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Visszhang című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Pillangó című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Eszem címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) amit csak érint a remény című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel szövegértés címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Műzsa-mars című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Az utolsó szó című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Olykor című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú mondja című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ismerd meg magad! című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Műzsa-mars címmel

Pecás alkotást töltött fel Este a kertben címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Égly Mihály : A hegyen / Auf dem Hügel címmel

jerrynostro alkotást töltött fel Ismerd meg magad! címmel

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Értetlenül című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) amit csak érint a remény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) amit csak érint a remény című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Olykor című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Olykor című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Olykor című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az erkölcs labirintusában - Mocsok című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az erkölcs labirintusában - Mocsok című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az erkölcs labirintusában - Mocsok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A feltörekvő rosszindulat című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Olykor hozzászólás helyett... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Demófelvétel című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Téridő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Téridő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Aduász című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Értetlenül című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Értetlenül című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Újra itt vagy, szeptember? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Újra itt vagy, szeptember? című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Újra itt vagy, szeptember? című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) amit csak érint a remény című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Az utolsó szó című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Az erkölcs labirintusában - Mocsok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022