HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1922

Írás összesen: 51407

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / sci-fi
Szerző: ArkadyFeltöltés dátuma: 2010-08-04

Első látásra

Első látásra...

A bolygó első látásra tökéletesnek tűnt. Sőt! Másodikra és harmadikra is. Volt belélegezhető légköre, felszíni vizek, ha nem is óceánok, de egy kisebb tenger és több tucatnyi, egymással többé-kevésbé összefüggő tó formájában. Vagyis megfelelő egy hajtóanyaga nagy részét el-vesztett űrhajó legénysége számára.
Persze voltak szépséghibák. A megszokottnál kicsit nagyobb felszíni nyomás, és az ebből következő magasabb átlag hőmérséklet, ami miatt igazán csak a sarkvidéki régiók jöhettek szóba. De ez igazán nem jelentett problémát. Még jól is jött. A helyi állat és növényvilág által ritkábban lakott terület révén a földiek kevesebb kompromisszumra kényszerültek.
Egy dolog zavarta csak a berendezkedő űrhajósokat. A kapitány.
Landsdorm parancsnok úgy látszik, túl sok sci-fit olvasott, mert folyton azt hajtogatta:
- Első látásra tökéletes, igen, de ki tudja mi lesz később...! Majd meglátjátok! - és a világ minden kincséért sem volt hajlandó leköltözni a hajóról.
Hiába találtak és kezdtek bányászni mindenféle használható érceket, amiket aztán feldolgoz-tak és lassan egy település kezdett formálódni, hiába szökkent szárba az elvetett gabona - hi-szen amúgy is telepes hajó voltak, bár a katasztrófa miatt nem ott szálltak le, ahol kellett vol-na - és hiába adtak egészséges utódoknak életet a haszonállatok; nem adta fel az álláspontját.
És végül neki lett igaza...
Körülbelül hat hónap után jelentkeztek az első megbetegedések. A sokat kint dolgozó embe-rek levertségről, izomfájdalmakról kezdtek panaszkodni. Mintha megfáztak volna, de hát egy ilyen meleg bolygón...! A hajóorvos mindenesetre beszedette velük a szokásos gyógyszereket, és egy darabig úgy tűnt, minden rendben.
Aztán a legelőször férjhez ment gépésznő egyre többet fulladt, pedig még csak a harmadik hónapban járt, nem is volt igazán nagy a pocakja. A doktor pihenést javasolt neki, ellenőrzött körülmények között, ami a hajó orvosiját jelentette, mert azt még nem költöztették át, túl bo-nyolult lett volna. A kismama hamar vissza is nyerte erejét, egy hét múlva már újra az ener-giaellátó központ építkezését felügyelte. De nem sokáig... és innentől kezdve már csőstől jöt-tek a bajok...
Marton doktor értetlenül állt a szaporodó esetek előtt. Legelőször az elsőként kezeltek jöttek vissza, sokkal súlyosabb tünetekkel, mint a múltkor.
- Mintha nyomás nehezedne rám... - panaszkodott egy pilóta, a szemeit nyomkodva.
A doktor végre észbe kapott. Lefutatott egy szimulációt, és gyanúja beigazolódott: valóban a többletnyomás okozta a bajokat. Konzultált a mérnökökkel és közösen megterveztek, majd elkészítettek egy védőruhát, a túlnyomásos pilótaruhák alapján. Ideiglenes jelleggel persze, mert, mint Marton felvázolta a kapitánynak, a végső cél a genetikailag való alkalmazkodás.
Hamarosan minden kinti munkán levő ember megkaphatta a védőöltözéket, az elkészült há-zakhoz pedig zsilipek épültek. Ez persze azzal járt, hogy több épületet nem húzhattak fel, amíg nincs elegendő energia a rendszerek működtetéséhez.
Megint minden OK-nak látszott.
Néhány napig.
A földművelő robotokat felügyelő egyik fiatalember volt az első. Védőruhát viselt, de a ke-zén és az arcán furcsa, pörkszerű valamik képződtek. Olyan lett a bőre, mintha pikkelyes len-ne.
- Hüllőtestvér... - ugratták őt a barátai, de nem nagyon örült neki. Nem volt szép látvány.
- A pikkelysömör egy helyi variációja - jelentette ki megnyugtatóan Marton doktor, de ami-kor a mintát behelyezte a mikroszkóp alá már korántsem volt ennyire magabiztos. Mert a mintában nyoma sem volt baktériumnak, sem vírusnak. Amitől teljesen elbizonytalanodott a kezelést illetően.
Néhány nap múlva a csillagászok szolgáltak válasszal.
Végre sikerült megjavítani a balesetnél megrongálódott távcsövet, és ők lelkesen irányozták a Napnál sokkal forróbb, kék színű központi csillag felé. Az első eredményektől meghökken-tek, a színképelemzéstől pedig már megijedtek.
Egyikük elment Marton doktorhoz és megkérdezte tőle, hogy mit okozhat egy bizonyos faj-ta sugárzás. Mire amaz készségesen válaszolt:
- Pikkelyszerű bőrelváltozást enyhe formában... - és itt döbbenten elhallgatott. Betege, aki pontosan ilyen betegségben szenvedett, ott feküdt a szomszéd helyiségben.
Hármasban, együtt mentek a kapitányhoz.
Landsdorm egyetlen szó nélkül hallgatta végig mondandójukat, majd mindannyiukat elküld-te és kérette a főgépészt és bányászati felügyelőt. Vagy két órán át tanácskozott velük. Más-nap délelőttre pedig ülést hívott össze, amelyen az összes főtisztnek és felügyelőnek kötelező volt megjelenni.
Itt Marton doktor, Orlov, a csillagász és minden érdekelt újra elmondta a tapasztaltakat. A többiek döbbenten hallgattak. A legénység egyéb tagjait Anders "hüllőtestvér" képviselte, mint demonstrációs anyag. Ő mondta el később a kantinban, hogy nem volt egyszerű móka.
A két tudós beszámolója után Landsdorm kapitány megállapította, hogy két választásuk van: vagy találnak valamilyen gyógymódot a bajokra, vagy szépen belenyugszanak abba, hogy a kolónia életképtelen. A beállt csendben Ursula asszony megjegyezte, hogy van egy harmadik is:
- Az, hogy elmegyünk - és a megrökönyödött arcokat látva folytatta. - Tegnap új teléreket találtunk, amiből hajtóanyagot nyerhetünk. Bár... ehhez szükség lesz a kolónia teljes emberi, ipari és energetikai kapacitására.
- És mennyi időbe telik mindez? - kérdezte a kapitány.
- Ha mindent megkapok, akkor úgy kb. két-három hónap.
- Olyan jó minőségű? - lepődött meg a főgépész, gyarapodó pocakját simogatva, és az igen-lő választól boldog mosoly ömlött el az arcán.
Marton doktornak azonban elborult az arca.
- Nem gondolhatják komolyan! Itt, a bolygón biztonságban vagyunk...
- Kitéve sugárzásnak és magas nyomásnak? - torkolta le az első számú pilóta, úgyis mint leendő apa. - Én a távozásra szavazok, ha lehet.
- Én is - zárta le a vitát a kapitány Ursula felé fordulva. - Kap négy hónapot. És te is Eric - nézett az orvosra. - Ha ez alatt az idő alatt megoldást találtok, megnyugtató megoldást, akkor maradunk. A kibányászott ércnek a kolónia is jó hasznát veszi majd. Ha nem, akkor elme-gyünk, keresünk egy másik bolygót, a kutatási eredményeidet ott is használhatjuk.
Ezzel a maga részéről elintézettnek tekintette a dolgokat és berekesztette az ülést.
Marton doktor azonban nem hagyta annyiban. Utánament a kabinjába. Anders, aki kezelés reményében követte, azt mesélte, hogy igen emelt hangon vitatkoztak. A doki nagyon kiakadt, hogy ilyen rövid idő alatt növénynemesítőkkel és állattenyésztőkkel nem fog tudni boldogulni.
A kapitány azonban hajthatatlan volt.
- De hisz itt is pont erről van szó, nem lehet túl nehéz...
- Első látásra lehet, hogy nem az - vágott vissza az orvos, - de rengetet változót kell számí-tásba venni!
- Akkor éppen neked való feladat. Mindig is ilyenről álmodoztál...
- Igen, de nem egy neve nincs bolygón.
Ebben maradtak.
Elkezdődött a verseny. A legénység szinte két részre szakadt. Akinek volt bármilyen affini-tása a biológiához, kémiához, genetikához az Martonnak és stábjának segített, a többiek pedig, ha nem voltak szolgálatban, Ursula csapatának.
És végül ők nyertek.
Csupán csak egy héttel, de a nagydarab svéd asszonyság vezette brigádok hamarabb lettek meg a szükséges mennyiségű hajtóanyaggal, mint az orvosi részleg a saját megoldásával.
A doktor és a kapitány újfent összeszólalkoztak. Ezúttal ráadásul nyilvánosan. De hiába állí-totta addigra Marton még a gyermekét időközben elvesztett pilótát és főgépészt is maga mellé, Landsdorm kiadta a parancsot a felszállási előkészületekre.
Dr. Eric Martont pedig a fogdába kísértette, parancsmegtagadás vétsége miatt. A végre a jó-zan eszére hallgató pilóta maga jelentkezett a feladatra.




A félhomályos helyiségben csak egy hibernátor kezelőfelülete világított. Kicsit tompán, mert az évtizedek során tetemes mennyiségű por rakódott rá. Még a szerkezet belsejébe sem lehetett belátni, de erre nem is volt szükség. A hibernátor fejrészénél egy tábla feküdt, rézsú-tosan a kezelőlapra erősítve, így a por ellenére is kibetűzhető maradt a felirat:
Kapitányunk, Samuel Landsdorm - 2236.
Na, nem mintha személy szerint az övé lett volna, nem, ez egy szabvány orvosi hibernátor volt, ahol a súlyos esetek nyerhettek némi időt, amíg megoldás születik a kezelésükre. Persze a kapitány nem volt soha beteg, leszámítva rögeszméjét, hogy a bolygó nem tökéletes.
A kezelőpult eleddig zöld fényei most hirtelen sárgára váltottak. A kijelzőn új feliratok je-lentek meg gyors egymásutánban:
Energiaszint lecsökkent
Tartalék energiaellátás bekapcsol
A tartalékszint a hibernáció fenntartásához elégtelen
Újraélesztési folyamat indul
A hibernátor körüli csövek és műszerek életre keltek. A hűtőfolyadék eltávozott, meleg le-vegőnek adva át a helyét. Egy hőmérő figyelte az értékeket, és amikor elért egy szintet bekap-csolódott egy utólag beépített jeladó. Amitől rögvest új értesítés íródott a kijelzőre:
Elégtelen energiaszint
A jelzést hatótávja korlátozott
- és a műszerek fényei sárgáról pirosra váltottak.
Tartalék energia kritikus szinten
- de ez már nem számított. Még megjelentek az utolsó üzenetek:
Újraélesztés kész
Fedél nyílik
- aztán az egész rendszer egy pislantással leállt. A hibernátor fedele halk szisszenéssel ki-nyílt.
Odabenn, két, akkumulátoros LED lámpának köszönhetően, világos volt. A fény egy negy-ven év körüli, loboncos, barna hajú és szakállú férfi arcát világította meg. Még ki sem nyitotta a szemét, de már megvakarta az állát. Ujjai döbbenten álltak meg a szakáll tapintásától. Első pillantásával szemügyre is vette. Egészen megdöbbentően hosszától. Aztán fektében körbe nézett. Nem sokat látott a körülötte levő helyiségből, de ameddig a lámpák fénye elért határo-zottan a hajó orvosi szobájának tűnt. Egy pár dolog azonban nyugtalanította. Nem emlékezett, hogyan került ide. És ha már itt van, akkor hol vannak a többiek? Miért nem látja maga mel-lett Ericet?
- És miért van ilyen sötét? - tört ki hangosan.
Felült, megfogva a fedél szélét. Keze valami finom, száraz dologba ért. A fénybe húzta. Az ujjaira szürkésbarna por tapadt. Letette lábát a padlóra. Hidegnek érezte, és ugyanolyan tapin-tású anyagba süppedt meztelen talpa, mint a tartály tetején levő por.
Hallgatózott, fülelt, de nem hallotta a megszokott zajokat, sőt! Csak valami halk neszeket, mintha szél fújna, és eső esne, de az képtelenség! Nem érezte a hajtómű alig érzékelhető vib-rációját sem. És a por! Semmit sem értett. De ki fogja deríteni.
Nagy nehezen felállt, izmai merevségéből megsaccolta, hogy kb. hány évet tölthetett lefagyasztva. De miért?
Mostanra szeme hozzászokott a sötéthez, ki tudott venni egy halovány fénycsíkot az egyik oldalon. Reménykedve, hogy az lesz az ajtó, feléje indult. Ebben nem kellett csalódnia. Való-ban ajtó volt, kicsit szétnyílva: úgy ahogy akkor szokott, amikor leáll az energiaellátás - ug-rott elő egy emlék agyának valamelyik zugából.
Elég sokáig tartott, amíg szét tudta tolni annyira, hogy kiférjen rajta. A folyosó, a hajó, az ő hajója folyosója is sötét volt és poros... Csak az egyik kanyar mögül vetült némi fény eléje. Arra botorkált hát, választ akart kapni a kérdéseire.
Hát megkapta.
A fény két sápadt hold és csillagok fénye volt, egy a külső burkolaton keletkezett repedésből. Repedés? Inkább nyílás. Fél méter széles és majd másfél hosszú. Kikukucskált rajta és vetett egy bamba pillantást a törzs előtt magasodó fákra és bokrokra. Ismerősek voltak, noha saját szemével sosem látta őket, mert egyszer sem hagyta el a hajót, de a felvételeken látta ép elég-szer. A bolygón volt! Azon az istenverte bolygón!
- Visszajöttek! A fenébe is! Átkozottak...! - ám aztán eltöprengett.
"Visszajöttek? Vagy... el se mentek...?"
Emlékképek merültek fel benne. Eric, ahogy a pilóta elvezeti, aztán... Aztán újra nyílt a lift ajtaja, ő oda se nézett, csak amikor az orvos hangját hallotta. Igen! Most már tisztán emléke-zett. Ott állt barátja egy lézerpisztollyal a kezében. Nem volt ideje, hogy bármit is mondjon, mert Eric megnyomta a sugárkioldót... és utána semmi... Egész mostanáig...



A két hátas vidáman ügetett a fagyos földön. Remekül érezték magukat, közelgett a tavasz, a párzási időszak. Utasaik alig bírták őket féken tartani, ráadásul ők maguk is fiatalok voltak, nekik is pezsgett a vérük. És viszketett a bőrük. Különösen a lány vakaródzott nagyon, ő járt előrébb a vedléssel.
- A következő bőrödet is lekaparod! - szólt rá társa ki tudja hányadszor.
A lány vágott felé egy grimaszt.
- De mikor annyira viszket - panaszkodott, újabb pikkelyes bőrréteget hántva le a karjáról.
- Úgy csinálsz, Szmell, mintha ez lenne az első...
- Bizonyos szempontból az is - hunyorított hamiskásan alsó szemhéjával Szmell. - Először vedlünk egyszerre, Lammy. Ami azt jelenti...
- Tudom, mit jelent - állította meg hátasát a fiú, hogy társa sárga szemébe nézhessen.
A másik állat is megtorpant, várva, hogy gazdáik mire jutnak. Karnyújtásnyira voltak csak egymástól és Lammy kihasználta az alkalmat. Egyik rövidre vágott karmával felemelte a lány állát és gyengéden szájon csókolta.
- Együtt leszünk a keltetőben... - mondta kicsit később - és utána is...
- Szavadon foglak, Lamtan Sierry - ígérte Szmell. Épp vissza akarta csókolni a fiút, amikor a nyeregre erősített vészjelző megszólalt.
Mire előkotorta a készüléket el is hallgatott, de a szignál a Hajóé volt, muszáj volt megnézni.
- Mi újság az Öreggel? - hajolt közelebb érdeklődve Lammy. A lány szó nélkül mutatta ne-ki, mire a fiú felszisszent.
A jelzés azt mutatta, hogy a Hajó energiaellátása leállt.
- A hibernátor...
- Bizony - bólintott társnője. - Jó lesz, ha sietünk. Talán meg tudjuk előzni a bajt...
A fiú rábólintott és mindketten vágtára fogták állataikat.



Már hajnalodott és Landsdorm még mindig a kolónia kihalt utcáin bolyongott, mint egy el-veszett lélek. Bizonyos szempontból az is volt. Elhalt mellőle mindenki. Fájó szívvel állt a temetőben, nézte a sírokat, olvasta a neveket. Ericét, Ursuláét, és a többiekét mind. Olvasta és emlékezett. Könnyen ment, hisz neki az egész csak tegnap történt. Egy valamin csodálkozott csupán. A legtöbb név mellett a leszálláshoz képest húsz-harminc évvel későbbi időpont sze-repelt halálozási dátumként. Amitől nagyon elszomorodott.
- Nektek volt igazatok Eric, bocsáss meg...
Gondolataiba és a múltba elmerülve észre sem vette, hogy egyre nehezebben veszi a levegőt, hogy fájnak a szemei, és kiütések jelennek meg a bőrén. Mire pedig feleszmélt már késő volt. Először vissza akart menni a hajóra, de utána rálegyintett. Minek? Ott sem jobb a helyzet. Akkor már inkább itt marad a barátai között.
És megnyugodott lélekkel ült le a sírok közé.



Szmell már az egykori település temetője közelében járt.
- Szamell! Szamell! - szólongatta a kapitányt, de nem kapott választ.
Furdalta a lelkiismeret, ami elfogta, amint meglátták az üres hibernátort. Pedig Lammynak igaza volt, nem ő tehetett róla, hanem azok, akik féléve a legutolsó karbantartáskor nem vet-ték észre a sérült vezetéket és így az energia lassan elszivárgott.
Megigazította vállán a táskát. Most már sohasem fog kiderülni, hogy a kezelés, amit kifej-lesztett, segített volna-e a Kapitányon. Tanára és mentora szerint semmiképp, mert az Öreg mentális úton szabotálta a gyógyítására tett kísérleteket. Egyszerűen nem akarta elfogadni, hogy életben maradhat ezen a bolygón.
"És neki lesz igaza - sóhajtott fel gondolatban a lány, - hiszen, ha meg is találjuk már való-színűleg végzetesen legyengült a hidegtől."
Belépett a temetőbe és végig nézett a sírokon. "Itt sincs senki." - állapította meg elsőre. Az-tán jobban kimeresztette a szemét. Az egyik domb mellett valami mozdult. Az előbb azt hitte csak egy poros, hóval borított kupac, de most... igen...! Határozottan mocant!
Élesen felfüttyentett - és Lammy ugyanúgy felelt rá a kolónia túlsó feléből - aztán a fiút be sem várva a kupachoz szaladt.
Úgy volt, amint gondolta: a Kapitány feküdt előtte, összegömbölyödve és szánalmasan va-cogva, úgy ahogy kiszállt a fagyasztóból. Szmell levette saját kabátját, ráterítette és könnye-dén felemelve a férfit, köré is tekerte...

A férfi erőlködve nyitotta ki a szemét. Váratlanul érte a meleg, tudni akarta kinek-minek kö-szönheti. Furcsa idegen nézett rá. Az arca hasonlított egy emberére, de haja, szemöldöke vagy szempillája nem volt, zöld és türkiz árnyalatú, pikkelyes bőr fedte egész fejét. Kicsiny orra alig emelkedett ki, szemeit szemhéján kívül egy második, pislogó hártya is védte és az írisz! Sárga volt, borostyán sárga... tulajdonképpen gyönyörű... És olyan gyengédséggel pillantott rá, hogy Landsdorm biztos volt abban, hogy megmentője nőnemű.
- Örülök, hogy megtaláltam, Szamell - mondta neki és a kapitány a szokatlan, lágy "t"-k és "r"-ek ellenére is megismerte a szavakat.
- Szamell... - ismételte - Samuel...
- Igen, Szam...ö...el... - próbálta az idegen utánamondani, ami mosolyt csalt az ajkára.

Szmell viszonozta a gesztust, de közben valami szívszorítót érzett. Látta, hogy az Öregnek már nincs sok hátra. A betegség jelei csalhatatlanok voltak: a szaurida-szindróma. Nagyon is jól tudta mit lát, hiszen ebből diplomázott az orvosi egyetemen. Ráadásul a kór az újraélesztés óta eltelt néhány órában igencsak előre haladott. Ami persze nem csoda. A hibernáció alatt le-gyengült szervezetnek egyszerre kellett megbirkóznia a hideggel, a sugárzással és a többlet-nyomással. Már nem lehet segíteni rajta.
Karmos kéz nehezedett a vállára. Jól esett Lammy együttérzése.

Landsdorm már alig kapott levegőt, de megérezte, hogy még valaki van itt. Látni akarta, tudni az igazságot.
Egy másik idegen térdelt a nő mellett, egy férfi. Csak az lehet... Mások, erőteljesebbek a vonásai, sötétebbek a pikkelyei, és ahogy védelmezőn, lágyan átöleli...
"Van, ami sosem változik..."
A gondolat megnyugtatta a kapitányt. Már csak egy kérdésre szeretett volna választ kapni:
- Ti vagytok azok, ugye...?
- Azok? Kik? - kérdezett vissza a hímnemű.
- A gyerekei...

- A gyerekei... de kinek...? - értetlenkedett Lammy.
Szmell finoman oldalba bökte és a mellettük levő sírfeliratra nézett, odairányozva a fiú te-kintetét is.
Dr. Eric Marton, szeretett orvosunk
2201 - 2274
és alatta más betűkkel:
Örök megbecsülés mindannyiunk tiszteletbeli apjának
és Lammy megértőn bólintott.
- Hát persze - válaszolt helyette gyengéden a lány, - azok vagyunk...
- Tudtam... rátok ismertem rögtön... első látásra... - suttogta az Öreg alig hallhatón, és ami-kor boldog arccal végleg lehunyta a szemét Szmell most először sajnálta, hogy a genetikai módosítások miatt nem tud sírni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7469
Időpont: 2010-08-10 11:45:32

Jó írás, tetszik.

Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2010-07-17
Összes értékelés:
138
Időpont: 2010-08-10 09:40:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Arkady!

Lenyűgöztél ezzel az írással. Teljesen más mint a most "divatban" levő... Harcoljunk az emberiség életben maradásáért sci-fik. Nagyon tetszett, így is lehet írni erről a témáról, fogadd őszinte gratulációmat.

Maradok tisztelettel: Apamaci
Alkotó
Regisztrált:
2010-08-04
Összes értékelés:
11
Időpont: 2010-08-09 07:55:34

válasz T. Pandur Judit (2010-08-07 15:53:18) üzenetére
Szia Judit!

Hát itt is találkozunk? Bár, nem lep meg, hiszen aki a Holnapnak írogat, az máshol is ott lehet. Köszönöm a kedves szavakat, örülök, hogy tetszett. A horrort én sem szeretem, egyetlen kivétel van: az Alien. Még "látjuk" egymást!
Szeretettel: Gabriella
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5455
Időpont: 2010-08-07 15:53:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Gabi!
Nagyon jól sikerült ez a sci-fi! Pontosan az a fajta, amit imádok, mert nem sci-fi regényeknek álcázott misztikus horror, hanem az emberiség jövőbeni technikai és társadalmi fejlődését ábrázoló olyan történet, amelyek a mai tudományos világképet logikusan, nagy képzelő erővel továbbgondolja. Gratulálok a képzelőerőhöz, imádtam olvasni! Gratulálok a képzelet tökéletes "papírra" vetéséhez! A történet nem torpant meg, nem ült le sehol, mindig tudtál bele egy újabb fordulatot csempészni.
Már fel is vettelek a "kedvencek" közé!!!
Judit

Legutóbb történt

gleam bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Himpér álmok vajíze című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Fürtöskacagó melodikus című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Mióta felfogom Őt címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 64. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 63. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 62. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 61. című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Egy szülő panasza című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Indulnom muszáj című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A Csalafinta csalitosban címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A világ ellen című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 11. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Borúra derű című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Borúra derű című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)