Mostanában nemcsak tavasszal, hanem nyáron is elég sűrűn megnyílnak az ég csatornái és a villámok is elég gyakran csapkodják meg a Földünket. A legtöbb kutyus, így a már korábban, több novellámban is megírt Bogi kutyus sem bírja a viharokat, villámcsapásokkal ,,tarkított" zivatarokat. Bogi ilyenkor legtöbbször az ,,igazi" gazdáinál lévő ,,apartmanjába" rejtőködik el és ott vészeli át a viharos időket. Legutóbb azonban a vihar előbb csapott le, mint ahogy a Bogi hazajuthatott volna az igazi gazdáihoz, bár ezt megelőzően már elég gyanúsan viselkedett. Éppen nálunk, a ,másodgazdijainál", tartózkodott, amikor a vihar egészen váratlanul és nagy erővel tört ki. Nem volt már arra ideje, hogy a kerítésünk alatt fúrt ,,aluljáróján" keresztül visszatérjen az eredeti gazdijaihoz. Azonban a vihar sajnos kitört, így a kutyus szerintem ,,felmérte" a pillanatnyi helyzetét és döntött, mégpedig úgy, hogy a vihar ideje egy része alatt nálunk lesz. Fogta magát és a házunkba, hozzánk menekült. Az előszobában, a kamraajtó előtt összegömbölyödve, a füleit a mellső végtagjaival eltakarva próbálta átvészelni a vihart. Mi vigasztalgattuk, simogattuk, megpróbáltuk elviselhetővé tenni neki a mennykövekkel ,,tarkított égi áldást". Bogi azonban egy idő után erőt vett magán és a félelmein és kimutatta, hogy Ő nem ám amolyan nyámnyila szobakutyus, hanem valódi és erős eb, de az is lehet, hogy csak a másik gazdijait is akarta látni, hiszen rájuk is vigyázni kell! Felállt, majd jelentőségteljesen ránk nézett és elindult a kijárati ajtó felé jelezvén azt, hogy távozni szeretne. Mi ajtót nyitottunk Neki és Bogi öt perc múlva már a másik gazdik ajtaja előtt állt és kért és ott is kapott bebocsátást a rút vihar idejére. Tehát a Boginak ilyen kalandja volt a nemrég múlt augusztusi vihar során. Ez a látszólag egyszerű történet is tulajdonképpen azt példázza, hogy az őszinte szeretetnek milyen hatalmas segítő, védő ereje van! Milyen hatalmas erő rejtezik az őszinte, érdekmentes szeretetben!