HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 28 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: ArkadyFeltöltés dátuma: 2010-08-24
Gyűlés A férfi ott állt az egész falat betöltő panorámaablaknál és gyönyörködve nézte az alkonyi fényben fürdő tájat. A bíbor levelű fák szinte nyújtózni látszottak az utolsó napsugarak után, tövükben a sok kis színes virág már bezárta szirmait. Az állatok többsége lassacskán aludni tért, hiszen a közeledő éjszaka az emlősök ideje. A szeme sarkából mozgást vett észre. Egy aprócska, sárga-fekete hüllő repült egyenesen az ablak felé. A férfi elmosolyodott. "A régi, kedves ismerős." - gondolta, miközben leguggolt az állatkát figyelve. Az, ahogy odaért, ügyes manőverrel lezökkent a keskeny ablakpárkányra és várakozva nézett nagy barátjára. - A múlt héten még neki repültél az üvegnek vadászat közben - mondta a férfi elismerően és megkocogtatta az ablaktáblát. A kis szárnyas jószág fejét félre billentve figyelt, aztán kívülről ő is kopogtatott a csőrével, ugyanott, ahol belülről a férfi. - Nagyon okos vagy a korodhoz képest - jött az újabb dicséret. Ekkor a szoba mélyén megszólalt az intercom hívásjelzője. - Tessék! - szólt hátra a férfi, még mindig a hüllővel évődve. › Snúrr tanácsos, mindenki megérkezett ‹ hallotta a titkára hangját. - Köszönöm, nemsokára ott leszek. A hírközlő egy kattanással lezárt. - Nos - hajolt egész közel az üveghez, - úgy tűnik mennem kell. De holnap újra találkozunk. Ezzel felállt, és megérintette az ablak melletti panelt. Ahogy az üveg szépen, lassan elsötéte-dett, kis barátja még koppantott egy párat, aztán elrepült. A szoba fénye és melege el lett zár- va éjszakára a kinti világtól. Szükség volt erre, hogy ne repüljenek neki az ablaknak se a rova- rok, se az őket üldöző vadászok. Snúrr az íróasztalhoz sétált. Felvette az összekészített dossziékat, egy pillanatra megállt, végig gondolta nem e hagyott ki valamit, aztán elhagyta a szobát. Nem kellett messzire mennie, csak két emelettel lejjebb. Elgondolkodva lépkedett lefelé a sziklába vájt lépcsőkön. " Ötven éve! Milyen régen volt! Akkor kezdtem ökológusi pályámat, most pedig én vagyok a csoport vezetője." Az emeleti pihenőnél odabiccentett egy ismerősé-nek, aztán ment tovább. " Remélem, hamar döntésre jutunk, hiszen a szondák adatai eléggé egyértelműek." Megállt az ajtó előtt, kihúzta magát és belépett. Mindenki feléje fordult, ő pedig, amíg az asztalhoz ért, szemügyre vette őket. Elsőnek persze Ichtyiát. A nő most is gyönyörű volt, aranyszínű nadrágja és felsője csak kihangsúlyozta pompás alakját. Egyenes háttal, büszkén kihúzva magát, ült a támla nélküli széken, arany és ezüst porral beszórt szárnyai összecsukva pihentek a hátán. Rákacsintott Snúrra. A tanácsos beleborzongott az emlékekbe, "Azok az együtt töltött évek az Akadémián! Mindenki azt hitte, hogy mi leszünk az első pár, aki megtöri a hagyományt..." Ahogy azonban a lány szárnyai erősödni kezdtek, szó szerint magasabb régiókba vágyott, ahová már nem tudta követni. "Talán ha fordítva lett volna - mélázott szomorkásan, mialatt nekilátott szétosztani a dossziékat - együtt tudtunk volna repülni." A meteorológusnő mellett Lensiss ült, az idős társadalombiológus. Ahogy csak tudta, összehúzta magát, jól látszott rajta, hogy a thermoruha, és a széke mellé állított fűtőtest ellenére is fázik. "Úgy tűnik igazak a hírek - töprengett Snúrr - szegény kisöregnek tényleg gond van a hőszabályozó rendszerével." Megkerülve az asztal végét Velchorhoz ért. A geológust most is, mint mindig, leginkább az ennivaló érdekelte. Előre hajolva, nyelvét öltögetve szimatolta az asztal közepén álló, letakart cseréptálat. - Tűszféreg... Tűszféreg... - motyogta izgatottan. Snúrr nyelt egyet. A tűzférget ő is szerette, egy pillanaton múlt, hogy kiöltse a nyelvét, de szerencsére tudott uralkodni magán. Méltóságán aluli lett volna, ha megteszi. Ichtyia így is észrevette a megkezdett mozdulatot, s ahogy tekintetük összevillant, a nő szemében huncut fények gyúltak. Zavarát leplezendő, a férfi Qanasshoz, a csoport egyetlen, az elevenszülőket képviselő tagjához lépett. Az ifjú csillagász nyugodtnak látszott, de a szék mögött ide-oda járó farka elárulta idegességét. Az utolsó izületre erősített, áttetsző kristályból készített dísztüskék a szivárvány minden színében verték vissza a fényt. Snúrr megcsóválta a fejét. Sosem értette, hogy egy férfinak miért kell ily hivalkodó módon divatoznia. "Az ifjú Qanass túl komolyan veszi az udvarlási kézikönyveket. Szó szerint elkápráztatja a lányokat." - gondolta, miközben lerakta az utolsó irattartót is. A helyéhez visszaérve végig nézett rajtuk, - "A cseréptál máris gazdára talált..."- állapította meg magában, majd belekezdett a mondókájába: - Örülök, hogy mindnyájan itt vagytok... - Remélem, nem hiába - szólt közbe Qanass. - Hidd el - mondta csámcsogva Velchor, - ha Lensiss eljött, akkor biztos, hogy nem. - Szóval... - próbált meg Snúrr nem tudomást venni a közbeszólásokról, - a szondák adatait kiértékelték. Úgy tűnik, hogy az asdamok nem fognak eljutni más bolygókra, még a saját naprendszerükön belül sem. Már nem lesz rá elég idejük... - És az a robbanás? - vetette közbe Velchor. - Ami miatt az újabb szondákat küldtük? - Igen - szólt Ichtyia is, az iratokba pillantva, - itt az áll, hogy térváltó hajó volt... - De nem az asdamoké - jegyezte meg halkan Lensiss. - Eddigi fejlődésükből, figyelemre méltó eredményeik ellenére sem következik. - Már okoztak néhány meglepetést - ellenkezett a nő. - Persze - horkant fel Qanass, és kezével az asztalra csapott, - leginkább azzal, hogy a tények ellenére nem létezőnek tekintenek minket. - Karmai bántóan csikorogtak a kőlapon. - Egyál-talán, miért foglalkozunk velük...?!? - Arról a bolygóról származunk mi is - próbálta őt csitítani Snúrr, - genetikailag rokonok va-gyunk... - Rokonok! Na hiszen...! Úgy mondod, mintha egy fészekaljból keltetek volna ki...-dohogott az ifjú, de azért lassacskán lecsillapodott, pikkelyei újra a megszokott kék színben ragyogtak. - Hmmm... az időjárási adatok nagyon furcsák - pillantott fel Ichtyia, aki a kis közjáték alatt elmélyülten tanulmányozta a kiértékelést. - Az utóbbi tíz évben, nekik tíz év, megnőtt az átlaghőmérséklet, erőteljesen olvad a sarki jég, így, ennek következtében megváltozott az uralkodó széljárás... - És változott a geológiai aktivitás is - szúrta közbe a geológus, újabb adag tűzférget tömve a magába. - Qanass - folytatta teli szájjal, - mit gondolsz a tengely dőlésszögének imbolygásáról? Szerintem a két folyamat egymást erősíti. A csillagász lesújtó pillantást vetett rá, de azért belenézett a saját dossziéjába. Rögtön látta, hogy a másik mire gondol. - Azt hiszem, igazad van. A precesszió nagyobb lett... vagyis tavasszal és ősszel a mérsékelt égövben hatalmas légtömegek próbálják utolérni a saját szélességi körüket. - felnézett, függőleges pupillája egész összeszűkült, ahogy tekintete elrévedt - Óriási viharok lehetnek... - És áradások - tette hozzá csendben Ichtyia. - Mindez pedig többszörösen visszahat a társadalomra, amely az előidézője ezen eseményeknek - összegezte az öreg, és nagyot kortyolt a bögréjében levő forró italból. - A folyamatosság elve szerint ezek az események, ha nem is ilyen intenzíven, de mindenképp bekövetkeztek volna - jegyezte meg Snúrr. - Hiszen minden élő bolygó állandóan változik. - Hát persze - hajolt előre Lensiss, - de egy fejlett társadalomnak lassítania kéne a folyamatot, nem pedig gyorsítani - mondta olyan hangnemben, mintha csak előadást tartana. - De csak akkor, ha már felismerték - vitatkozott a tanácsos. - Erről beszélek én is - bólogatott a társadalom biológus. - Még nem jöttek rá... - Ezt nem hiszem el - fordult felé döbbenten Ichtyia. - Láttam a tudományos műsoraikat... Jó, nem mondják ki nyíltan, de azért ott van benne az igazság, rá lehet jönni... - Bizonyára jó néhányan rá is jöttek - jegyezte meg Velchor. - Hiszen ahogyan mondtad, sok mindenben rendkívül tehetségesek. - Azonban, majdnem az összes vallásukban, a Káoszt a Gonosszal azonosítják - mutatott rá Lensiss. - Ahhoz, hogy ez megváltozzon sokuknak kéne kijutnia a világűrbe, hiszen az új faj- ta gondolkodás csak ott tud kialakulni, távol a bolygótól. Ez azonban egy hosszú és fáradsá-gos folyamat. Ti, itt mindnyájan - nézett végig társain, - jól tudjátok, hogy még most is van-nak társadalmunkban olyanok, akik nehezen fogadják el, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megmagyarázni, hogy hagyni kell, hogy megtörténjenek, úgy, ahogy történnek. - Szünetet tartott, kortyolt az italából, de senki nem szólt közbe. Még Velchor sem, pedig még az evést is abbahagyta. Türelmesen vártak, hogy az öreg tudós összeszedje a gondolatait és folytassa: - Az asdamok pedig még csak az út elején tartanak, jónéhány, már több ezer éve meg lévő eszmerendszerük ellenére. És most, ahogy a tanácsos is mondta, már nincs elég idejük. A mind számban, mind erősségben fokozódó természeti katasztrófák miatt, egyre szűkülő erőforrásaikat ezek hatásainak kivédésére használják majd, nem pedig űrutazásra. Nem fognak tudni előre menekülni, mint mi, annak idején. - Nekünk sok szempontból szerencsénk volt - mondta csendesen Ichtyia. Látszott rajta, hogy mint tudóst, és mint nőt egyaránt megrendítették a hallottak. - A becsapódáskor már kolóniáink voltak a szomszédos bolygókon... - És addigra megértettük, hogy a Káosz az Univerzum rendező elve - helyeselt töprengőn Qanass. - Tudjátok, nagyon fura, ahogy tudósaik és vezetőik a személyes ambícióikat az egész bolygó érdekei elé helyezik. Tudniuk kell, hogy nem helyes, amit tesznek, de még a csillagászaik sem elég bátrak, hogy kiálljanak a nyilvánosság elé. - Így van ez... - bólogatott értően a geológus. - A csúcs felé vezető úton mindig az utolsó lépés a legnehezebb, nem igaz, Qanass? - incselkedett az ifjúval. "Ez nyílt kihívás!" - lepődött meg Snúrr. Mindenki tudta, hogy Velchor korainak tartja ezt a kinevezést, de arra nem számítottak, hogy provokálni is fog. "Bár megteheti, a társadalmi szabályok megengedik." - gondolta hozzá, és ahogy körbe nézett látta, hogy mindnyájan lélegzet visszafojtva lesik a csillagász reakcióját; még maga a geológus is. Szerencsére Qanass rászolgált a bizalomra. Pikkelyei kivörösödtek ugyan, de egy szót sem szólt, csak kivicsorította méregfogait. "Átment a vizsgán!" - könnyebbült meg a tanácsos. "Nem szívesen lettem volna döntőbíró." A veszély elmúlt, de a társalgás elakadt. Segélykérőn nézett a jobb oldalt ülőkre. Ichtyia ocsúdott elsőnek: - Inkább hagyják, hogy kollektív öngyilkosságot kövessen el az egész bolygó...!?! - Kedvesem - fogta meg a kezét Lensiss, miközben Snúrra pillantott, - magának kell a legjobban tudnia, hogy néha nem az számít, amit néhányan tudnak és akarnak, hanem az, hogy a többség hogy áll a dologhoz. A nő zavartan húzta vissza a kezét, "Vajon mennyit tudhat?"- villant bele a gondolat s belekapaszkodott az idős férfi szavaiba: - Tehát nem öngyilkosok, csak tudatlanok... - Úgy van! - És akkor? - kötekedett Qanass, - Világosítsuk fel őket? - Tulajdonképpen erről kell döntenünk - mondta Snúrr és érezte, hogy kiszárad a torka. Igazából azon járt az esze, amit Lensiss az imént mondott: "Lehet, hogy nem egészen Ichtyián múlott a döntés?"- de elhessegette a gondolatot, ráér ezzel később foglalkozni. - Én személy szerint nem támogatom - jelentette ki. - Egy közvetlen beavatkozás, még ha nem is fedjük fel magunkat, túl nagy kockázattal járna. Az eredmény pedig, több mint kétséges. - Szerintem is - foglalt állást a csillagász, - inkább nézzük meg a rendszer többi lakható bolygóját és holdját. Lássuk, ki léphet a helyükre! Snúrr bólintott, és hozzáfűzte: - Másik feladatunk megállapítani a jelenlegi változások mintázatát, hogy ebből kiindulva mo-dellezhessük az újonnan kialakuló ökoszisztémát. - A dolog egyértelműnek látszik - kezdte a meteorológusnő, - a légkör metánnal és CO2-dal fog telítődni, a felszín kiszárad, mert a víz nagy része eltűnik... - Illetve a talaj alá húzódik vissza - vette át a szót Velchor, és visszarakta az asztalra az üres cseréptálat. - A kéregmozgások több vulkán kitöréssel járnak majd... Sőt! - vetett egy pillan-tást az adatokra, - ez már el is kezdődött. Vagyis az asdamok és kultúrájuk ideje lejárt... - Talán, ha lenne valami - mormogta maga elé Lensiss, - ami motiválhatná őket az összefogásra és arra, hogy másképp lássák a dogokat... Valami kényszerítő erő... - megrázta a fejét, és észre sem vette, hogy Qanass figyeli minden szavát - De nem, sajnos már valóban késő... Túl lassúak voltak, túl sokszor akadályozták kisebb csoportok érdekei a fejlődésüket... Semmit sem tehetünk értük... - Akkor döntöttünk - szögezte le Snúrr. - Ichtyia? - nézett kérdőn a nőre. Az asszony egyetértése jeleként óvatosan az asztalra csapott hajlékony farkával, három társa a földre koppantott a sajátjával. A tanácsos hasonlóképp nyugtázta a dolgot. - Csoportjaink továbbra is együtt fognak működni. Qanass - fordult a legfiatalabbhoz,- közöld majd, hogy milyen és hány hajóra lesz szükséged. - Ezt már most is megmondhatom - felelte amaz, és ruházatából elővett egy íróeszközt. Dossziéja belsejére feljegyzett valamit és Snúrr elé csúsztatta. - Személyes felderítés egy anyahajóval és 5-6 felderítő egységgel - olvasta a másik hangosan. - Amiből jó, ha 3-at, 4-et engedélyeznek - jegyezte meg nagyot nyújtózva Velchor. Qanass úgy tett, mintha meg se hallotta volna, de azért bal szeme a geológus felé fordult. - Rendben - mondta a tanácsos, - a Nagytanács elé terjesztem. - Az illem megkívánná - szólalt meg Lensiss, - hogy részt vegyek a felderítésben, de már öreg vagyok egy ilyen úthoz. Helyettem két legjobb tanítványom küldöm. - És én sem mehetek - állt fel mentegetőzve Ichtyia, - a legutóbbi rajzáskor kolóniaalapítási jogot kaptam... - és bájosan elhalványodtak halántékán a pikkelyek. - Vagyis királynő leszel! - örvendezett Velchor - Gratulálok! Remélem, meghívsz a... - Te velem jössz az asdamokhoz - hűtötte le a bosszús és nem túl lelkes csillagász. Aztán az ökológusra nézett: - Még nem tudom - felelte Snúrr a kimondatlan kérdésre, - a Nagytanácsnak szüksége van rám, de felmenthetnek a kötelezettségeim alól. Akkor persze szívesen mennék... de addig még jó néhány hónap van. A gyűlésnek ezzel vége! További jó munkát! Miközben a számítógéptől lekérte a tanácskozás jegyzőkönyvét látta, hogy Ichtyia felsegíti Lensisst, a másik kettő pedig épp elhagyja a helyiséget. Az archiválható műanyag lapot beletette Qanass dossziéjába, és ő is kiment. Megint ott állt az ablaknál. Sötét volt a szobában is, de így se látott sokat, csak a csillagokat. "Ott kint van valahol az asdamok bolygója. Milyen furcsa - töprengett, - a lakói közül legtöbben nem is sejtik, hogy mi fog történni velük." - Örsz - mondta ki hangosan a bolygó nevét, az egyik, legáltalánosabban beszélt nyelvén. "Akik tisztában vannak vele, azoknak a nagy részét nem érdekli, akiket pedig érdekel, azok nem tudnak, vagy nem akarnak tenni." Gondolataiból egy érintés riasztotta fel, egy villás nyelv könnyű rebbenése a nyakán. - Ichtyia - suttogta és megfordult. A nő ott állt előtte, s kissé "szárnyaszegetten" nézett rá. A csend megsűrűsödött közöttük. - Van valami igazság abban, amit Lensiss mondott? - kérdezte végül a férfi. Az asszony tanácstalanul széttárta kissé a szárnyait. - Egy társadalombiológus sok hagyományt és mesét ismer - mondta, és próbált úgy tenni, mintha nem tudná, hogy mire célzott a másik. - Mindegyikben van valami igazság - és ismét a csönd, és a félreérthetetlen pikkelyhalványodás. Aztán újra megszólalt: - Snúrr, egy ajánlatot szeretnék tenni neked - kezdte, s hogy a másik nem felelt, folytatta - Ha a Tanács felment, hozzám is jöhetnél. Snúrr meg se mert szólalni. Félt bármit is mondana, az rosszul sülne el. - A kolóniámnak szüksége lenne egy ökológusra. A férfi megkönnyebbülten lazította el a farkát. - A te népednek is sok kiváló szakembere van. - De én téged akarlak - érintette meg a karját Ichtyia. - Meg fogod őket sérteni... - próbált rá hatni a tanácsos. - Nem érdekel! - vágott közbe az asszony, most már teljesen széttárva szárnyait. - Mint vezető azt választok munkatársamul, akit akarok. Örüljenek, hogy tojást rakok velük...!- és majd egy percen át berzenkedett, nyakán a haragtól egészen felfúvódtak a zsákocskák. Végül Snúrr elnevette magát. - Semmit sem változtál - jegyezte meg, farkával gyengéden megpaskolva a nő lábát, mialatt a keze után nyúlt. - Te sem - hagyta magát közelebb húzni Ichtyia. - Csak a pikkelyeid lettek sötétebbek... Már egész közel álltak egymáshoz. - Vajon... - kezdte tétován a nő, - ha nem jövünk el, akkor mi is kihaltunk volna...? Mint az asdamok? - Valószínűleg - simított végig az arcán Snúrr - de eljöttünk és itt vagyunk... - Igen - suttogta Ichtyia, - itt vagyunk...- és felsóhajtott, ahogy a férfi végre a karjába zárta. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |