HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51437

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / sci-fi
Szerző: ArkadyFeltöltés dátuma: 2010-08-24

Gyűlés

A férfi ott állt az egész falat betöltő panorámaablaknál és gyönyörködve nézte az alkonyi fényben fürdő tájat. A bíbor levelű fák szinte nyújtózni látszottak az utolsó napsugarak után, tövükben a sok kis színes virág már bezárta szirmait. Az állatok többsége lassacskán aludni tért, hiszen a közeledő éjszaka az emlősök ideje.
A szeme sarkából mozgást vett észre. Egy aprócska, sárga-fekete hüllő repült egyenesen az ablak felé. A férfi elmosolyodott. "A régi, kedves ismerős." - gondolta, miközben leguggolt az állatkát figyelve. Az, ahogy odaért, ügyes manőverrel lezökkent a keskeny ablakpárkányra és várakozva nézett nagy barátjára.
- A múlt héten még neki repültél az üvegnek vadászat közben - mondta a férfi elismerően és megkocogtatta az ablaktáblát. A kis szárnyas jószág fejét félre billentve figyelt, aztán kívülről ő is kopogtatott a csőrével, ugyanott, ahol belülről a férfi.
- Nagyon okos vagy a korodhoz képest - jött az újabb dicséret.
Ekkor a szoba mélyén megszólalt az intercom hívásjelzője.
- Tessék! - szólt hátra a férfi, még mindig a hüllővel évődve.
› Snúrr tanácsos, mindenki megérkezett ‹ hallotta a titkára hangját.
- Köszönöm, nemsokára ott leszek.
A hírközlő egy kattanással lezárt.
- Nos - hajolt egész közel az üveghez, - úgy tűnik mennem kell. De holnap újra találkozunk.
Ezzel felállt, és megérintette az ablak melletti panelt. Ahogy az üveg szépen, lassan elsötéte-dett, kis barátja még koppantott egy párat, aztán elrepült. A szoba fénye és melege el lett zár- va éjszakára a kinti világtól. Szükség volt erre, hogy ne repüljenek neki az ablaknak se a rova- rok, se az őket üldöző vadászok.
Snúrr az íróasztalhoz sétált. Felvette az összekészített dossziékat, egy pillanatra megállt, végig gondolta nem e hagyott ki valamit, aztán elhagyta a szobát.


Nem kellett messzire mennie, csak két emelettel lejjebb. Elgondolkodva lépkedett lefelé a sziklába vájt lépcsőkön. " Ötven éve! Milyen régen volt! Akkor kezdtem ökológusi pályámat, most pedig én vagyok a csoport vezetője." Az emeleti pihenőnél odabiccentett egy ismerősé-nek, aztán ment tovább. " Remélem, hamar döntésre jutunk, hiszen a szondák adatai eléggé egyértelműek."
Megállt az ajtó előtt, kihúzta magát és belépett.
Mindenki feléje fordult, ő pedig, amíg az asztalhoz ért, szemügyre vette őket.
Elsőnek persze Ichtyiát. A nő most is gyönyörű volt, aranyszínű nadrágja és felsője csak kihangsúlyozta pompás alakját. Egyenes háttal, büszkén kihúzva magát, ült a támla nélküli széken, arany és ezüst porral beszórt szárnyai összecsukva pihentek a hátán. Rákacsintott Snúrra.
A tanácsos beleborzongott az emlékekbe, "Azok az együtt töltött évek az Akadémián! Mindenki azt hitte, hogy mi leszünk az első pár, aki megtöri a hagyományt..." Ahogy azonban a lány szárnyai erősödni kezdtek, szó szerint magasabb régiókba vágyott, ahová már nem tudta követni. "Talán ha fordítva lett volna - mélázott szomorkásan, mialatt nekilátott szétosztani a dossziékat - együtt tudtunk volna repülni."
A meteorológusnő mellett Lensiss ült, az idős társadalombiológus. Ahogy csak tudta, összehúzta magát, jól látszott rajta, hogy a thermoruha, és a széke mellé állított fűtőtest ellenére is fázik. "Úgy tűnik igazak a hírek - töprengett Snúrr - szegény kisöregnek tényleg gond van a hőszabályozó rendszerével."
Megkerülve az asztal végét Velchorhoz ért. A geológust most is, mint mindig, leginkább az ennivaló érdekelte. Előre hajolva, nyelvét öltögetve szimatolta az asztal közepén álló, letakart cseréptálat.
- Tűszféreg... Tűszféreg... - motyogta izgatottan.
Snúrr nyelt egyet. A tűzférget ő is szerette, egy pillanaton múlt, hogy kiöltse a nyelvét, de szerencsére tudott uralkodni magán. Méltóságán aluli lett volna, ha megteszi. Ichtyia így is észrevette a megkezdett mozdulatot, s ahogy tekintetük összevillant, a nő szemében huncut fények gyúltak.
Zavarát leplezendő, a férfi Qanasshoz, a csoport egyetlen, az elevenszülőket képviselő tagjához lépett. Az ifjú csillagász nyugodtnak látszott, de a szék mögött ide-oda járó farka elárulta idegességét. Az utolsó izületre erősített, áttetsző kristályból készített dísztüskék a szivárvány minden színében verték vissza a fényt.
Snúrr megcsóválta a fejét. Sosem értette, hogy egy férfinak miért kell ily hivalkodó módon divatoznia. "Az ifjú Qanass túl komolyan veszi az udvarlási kézikönyveket. Szó szerint elkápráztatja a lányokat." - gondolta, miközben lerakta az utolsó irattartót is.
A helyéhez visszaérve végig nézett rajtuk, - "A cseréptál máris gazdára talált..."- állapította meg magában, majd belekezdett a mondókájába:
- Örülök, hogy mindnyájan itt vagytok...
- Remélem, nem hiába - szólt közbe Qanass.
- Hidd el - mondta csámcsogva Velchor, - ha Lensiss eljött, akkor biztos, hogy nem.
- Szóval... - próbált meg Snúrr nem tudomást venni a közbeszólásokról, - a szondák adatait kiértékelték. Úgy tűnik, hogy az asdamok nem fognak eljutni más bolygókra, még a saját naprendszerükön belül sem. Már nem lesz rá elég idejük...
- És az a robbanás? - vetette közbe Velchor. - Ami miatt az újabb szondákat küldtük?
- Igen - szólt Ichtyia is, az iratokba pillantva, - itt az áll, hogy térváltó hajó volt...
- De nem az asdamoké - jegyezte meg halkan Lensiss. - Eddigi fejlődésükből, figyelemre méltó eredményeik ellenére sem következik.
- Már okoztak néhány meglepetést - ellenkezett a nő.
- Persze - horkant fel Qanass, és kezével az asztalra csapott, - leginkább azzal, hogy a tények ellenére nem létezőnek tekintenek minket. - Karmai bántóan csikorogtak a kőlapon. - Egyál-talán, miért foglalkozunk velük...?!?
- Arról a bolygóról származunk mi is - próbálta őt csitítani Snúrr, - genetikailag rokonok va-gyunk...
- Rokonok! Na hiszen...! Úgy mondod, mintha egy fészekaljból keltetek volna ki...-dohogott az ifjú, de azért lassacskán lecsillapodott, pikkelyei újra a megszokott kék színben ragyogtak.
- Hmmm... az időjárási adatok nagyon furcsák - pillantott fel Ichtyia, aki a kis közjáték alatt elmélyülten tanulmányozta a kiértékelést. - Az utóbbi tíz évben, nekik tíz év, megnőtt az átlaghőmérséklet, erőteljesen olvad a sarki jég, így, ennek következtében megváltozott az uralkodó széljárás...
- És változott a geológiai aktivitás is - szúrta közbe a geológus, újabb adag tűzférget tömve a magába. - Qanass - folytatta teli szájjal, - mit gondolsz a tengely dőlésszögének imbolygásáról? Szerintem a két folyamat egymást erősíti.
A csillagász lesújtó pillantást vetett rá, de azért belenézett a saját dossziéjába. Rögtön látta, hogy a másik mire gondol.
- Azt hiszem, igazad van. A precesszió nagyobb lett... vagyis tavasszal és ősszel a mérsékelt égövben hatalmas légtömegek próbálják utolérni a saját szélességi körüket. - felnézett, függőleges pupillája egész összeszűkült, ahogy tekintete elrévedt - Óriási viharok lehetnek...
- És áradások - tette hozzá csendben Ichtyia.
- Mindez pedig többszörösen visszahat a társadalomra, amely az előidézője ezen eseményeknek - összegezte az öreg, és nagyot kortyolt a bögréjében levő forró italból.
- A folyamatosság elve szerint ezek az események, ha nem is ilyen intenzíven, de mindenképp bekövetkeztek volna - jegyezte meg Snúrr. - Hiszen minden élő bolygó állandóan változik.
- Hát persze - hajolt előre Lensiss, - de egy fejlett társadalomnak lassítania kéne a folyamatot, nem pedig gyorsítani - mondta olyan hangnemben, mintha csak előadást tartana.
- De csak akkor, ha már felismerték - vitatkozott a tanácsos.
- Erről beszélek én is - bólogatott a társadalom biológus. - Még nem jöttek rá...
- Ezt nem hiszem el - fordult felé döbbenten Ichtyia. - Láttam a tudományos műsoraikat... Jó, nem mondják ki nyíltan, de azért ott van benne az igazság, rá lehet jönni...
- Bizonyára jó néhányan rá is jöttek - jegyezte meg Velchor. - Hiszen ahogyan mondtad, sok mindenben rendkívül tehetségesek.
- Azonban, majdnem az összes vallásukban, a Káoszt a Gonosszal azonosítják - mutatott rá Lensiss. - Ahhoz, hogy ez megváltozzon sokuknak kéne kijutnia a világűrbe, hiszen az új faj- ta gondolkodás csak ott tud kialakulni, távol a bolygótól. Ez azonban egy hosszú és fáradsá-gos folyamat. Ti, itt mindnyájan - nézett végig társain, - jól tudjátok, hogy még most is van-nak társadalmunkban olyanok, akik nehezen fogadják el, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megmagyarázni, hogy hagyni kell, hogy megtörténjenek, úgy, ahogy történnek. - Szünetet tartott, kortyolt az italából, de senki nem szólt közbe. Még Velchor sem, pedig még az evést is abbahagyta. Türelmesen vártak, hogy az öreg tudós összeszedje a gondolatait és folytassa:
- Az asdamok pedig még csak az út elején tartanak, jónéhány, már több ezer éve meg lévő eszmerendszerük ellenére. És most, ahogy a tanácsos is mondta, már nincs elég idejük. A mind számban, mind erősségben fokozódó természeti katasztrófák miatt, egyre szűkülő erőforrásaikat ezek hatásainak kivédésére használják majd, nem pedig űrutazásra. Nem fognak tudni előre menekülni, mint mi, annak idején.
- Nekünk sok szempontból szerencsénk volt - mondta csendesen Ichtyia. Látszott rajta, hogy mint tudóst, és mint nőt egyaránt megrendítették a hallottak. - A becsapódáskor már kolóniáink voltak a szomszédos bolygókon...
- És addigra megértettük, hogy a Káosz az Univerzum rendező elve - helyeselt töprengőn Qanass. - Tudjátok, nagyon fura, ahogy tudósaik és vezetőik a személyes ambícióikat az egész bolygó érdekei elé helyezik. Tudniuk kell, hogy nem helyes, amit tesznek, de még a csillagászaik sem elég bátrak, hogy kiálljanak a nyilvánosság elé.
- Így van ez... - bólogatott értően a geológus. - A csúcs felé vezető úton mindig az utolsó lépés a legnehezebb, nem igaz, Qanass? - incselkedett az ifjúval.
"Ez nyílt kihívás!" - lepődött meg Snúrr. Mindenki tudta, hogy Velchor korainak tartja ezt a kinevezést, de arra nem számítottak, hogy provokálni is fog. "Bár megteheti, a társadalmi szabályok megengedik." - gondolta hozzá, és ahogy körbe nézett látta, hogy mindnyájan lélegzet visszafojtva lesik a csillagász reakcióját; még maga a geológus is. Szerencsére Qanass rászolgált a bizalomra. Pikkelyei kivörösödtek ugyan, de egy szót sem szólt, csak kivicsorította méregfogait.
"Átment a vizsgán!" - könnyebbült meg a tanácsos. "Nem szívesen lettem volna döntőbíró."
A veszély elmúlt, de a társalgás elakadt. Segélykérőn nézett a jobb oldalt ülőkre. Ichtyia ocsúdott elsőnek:
- Inkább hagyják, hogy kollektív öngyilkosságot kövessen el az egész bolygó...!?!
- Kedvesem - fogta meg a kezét Lensiss, miközben Snúrra pillantott, - magának kell a legjobban tudnia, hogy néha nem az számít, amit néhányan tudnak és akarnak, hanem az, hogy a többség hogy áll a dologhoz.
A nő zavartan húzta vissza a kezét, "Vajon mennyit tudhat?"- villant bele a gondolat s belekapaszkodott az idős férfi szavaiba:
- Tehát nem öngyilkosok, csak tudatlanok...
- Úgy van!
- És akkor? - kötekedett Qanass, - Világosítsuk fel őket?
- Tulajdonképpen erről kell döntenünk - mondta Snúrr és érezte, hogy kiszárad a torka. Igazából azon járt az esze, amit Lensiss az imént mondott: "Lehet, hogy nem egészen Ichtyián múlott a döntés?"- de elhessegette a gondolatot, ráér ezzel később foglalkozni.
- Én személy szerint nem támogatom - jelentette ki. - Egy közvetlen beavatkozás, még ha nem is fedjük fel magunkat, túl nagy kockázattal járna. Az eredmény pedig, több mint kétséges.
- Szerintem is - foglalt állást a csillagász, - inkább nézzük meg a rendszer többi lakható bolygóját és holdját. Lássuk, ki léphet a helyükre!
Snúrr bólintott, és hozzáfűzte:
- Másik feladatunk megállapítani a jelenlegi változások mintázatát, hogy ebből kiindulva mo-dellezhessük az újonnan kialakuló ökoszisztémát.
- A dolog egyértelműnek látszik - kezdte a meteorológusnő, - a légkör metánnal és CO2-dal fog telítődni, a felszín kiszárad, mert a víz nagy része eltűnik...
- Illetve a talaj alá húzódik vissza - vette át a szót Velchor, és visszarakta az asztalra az üres cseréptálat. - A kéregmozgások több vulkán kitöréssel járnak majd... Sőt! - vetett egy pillan-tást az adatokra, - ez már el is kezdődött. Vagyis az asdamok és kultúrájuk ideje lejárt...
- Talán, ha lenne valami - mormogta maga elé Lensiss, - ami motiválhatná őket az összefogásra és arra, hogy másképp lássák a dogokat... Valami kényszerítő erő... - megrázta a fejét, és észre sem vette, hogy Qanass figyeli minden szavát - De nem, sajnos már valóban késő... Túl lassúak voltak, túl sokszor akadályozták kisebb csoportok érdekei a fejlődésüket... Semmit sem tehetünk értük...
- Akkor döntöttünk - szögezte le Snúrr. - Ichtyia? - nézett kérdőn a nőre.
Az asszony egyetértése jeleként óvatosan az asztalra csapott hajlékony farkával, három társa a földre koppantott a sajátjával. A tanácsos hasonlóképp nyugtázta a dolgot.
- Csoportjaink továbbra is együtt fognak működni. Qanass - fordult a legfiatalabbhoz,- közöld majd, hogy milyen és hány hajóra lesz szükséged.
- Ezt már most is megmondhatom - felelte amaz, és ruházatából elővett egy íróeszközt. Dossziéja belsejére feljegyzett valamit és Snúrr elé csúsztatta.
- Személyes felderítés egy anyahajóval és 5-6 felderítő egységgel - olvasta a másik hangosan.
- Amiből jó, ha 3-at, 4-et engedélyeznek - jegyezte meg nagyot nyújtózva Velchor.
Qanass úgy tett, mintha meg se hallotta volna, de azért bal szeme a geológus felé fordult.
- Rendben - mondta a tanácsos, - a Nagytanács elé terjesztem.
- Az illem megkívánná - szólalt meg Lensiss, - hogy részt vegyek a felderítésben, de már öreg vagyok egy ilyen úthoz. Helyettem két legjobb tanítványom küldöm.
- És én sem mehetek - állt fel mentegetőzve Ichtyia, - a legutóbbi rajzáskor kolóniaalapítási jogot kaptam... - és bájosan elhalványodtak halántékán a pikkelyek.
- Vagyis királynő leszel! - örvendezett Velchor - Gratulálok! Remélem, meghívsz a...
- Te velem jössz az asdamokhoz - hűtötte le a bosszús és nem túl lelkes csillagász. Aztán az ökológusra nézett:
- Még nem tudom - felelte Snúrr a kimondatlan kérdésre, - a Nagytanácsnak szüksége van rám, de felmenthetnek a kötelezettségeim alól. Akkor persze szívesen mennék... de addig még jó néhány hónap van. A gyűlésnek ezzel vége! További jó munkát!
Miközben a számítógéptől lekérte a tanácskozás jegyzőkönyvét látta, hogy Ichtyia felsegíti Lensisst, a másik kettő pedig épp elhagyja a helyiséget. Az archiválható műanyag lapot beletette Qanass dossziéjába, és ő is kiment.


Megint ott állt az ablaknál. Sötét volt a szobában is, de így se látott sokat, csak a csillagokat.
"Ott kint van valahol az asdamok bolygója. Milyen furcsa - töprengett, - a lakói közül legtöbben nem is sejtik, hogy mi fog történni velük."
- Örsz - mondta ki hangosan a bolygó nevét, az egyik, legáltalánosabban beszélt nyelvén.
"Akik tisztában vannak vele, azoknak a nagy részét nem érdekli, akiket pedig érdekel, azok nem tudnak, vagy nem akarnak tenni."
Gondolataiból egy érintés riasztotta fel, egy villás nyelv könnyű rebbenése a nyakán.
- Ichtyia - suttogta és megfordult. A nő ott állt előtte, s kissé "szárnyaszegetten" nézett rá. A csend megsűrűsödött közöttük.
- Van valami igazság abban, amit Lensiss mondott? - kérdezte végül a férfi.
Az asszony tanácstalanul széttárta kissé a szárnyait.
- Egy társadalombiológus sok hagyományt és mesét ismer - mondta, és próbált úgy tenni, mintha nem tudná, hogy mire célzott a másik. - Mindegyikben van valami igazság - és ismét a csönd, és a félreérthetetlen pikkelyhalványodás. Aztán újra megszólalt:
- Snúrr, egy ajánlatot szeretnék tenni neked - kezdte, s hogy a másik nem felelt, folytatta - Ha a Tanács felment, hozzám is jöhetnél.
Snúrr meg se mert szólalni. Félt bármit is mondana, az rosszul sülne el.
- A kolóniámnak szüksége lenne egy ökológusra.
A férfi megkönnyebbülten lazította el a farkát.
- A te népednek is sok kiváló szakembere van.
- De én téged akarlak - érintette meg a karját Ichtyia.
- Meg fogod őket sérteni... - próbált rá hatni a tanácsos.
- Nem érdekel! - vágott közbe az asszony, most már teljesen széttárva szárnyait. - Mint vezető azt választok munkatársamul, akit akarok. Örüljenek, hogy tojást rakok velük...!- és majd egy percen át berzenkedett, nyakán a haragtól egészen felfúvódtak a zsákocskák. Végül Snúrr elnevette magát.
- Semmit sem változtál - jegyezte meg, farkával gyengéden megpaskolva a nő lábát, mialatt a keze után nyúlt.
- Te sem - hagyta magát közelebb húzni Ichtyia. - Csak a pikkelyeid lettek sötétebbek...
Már egész közel álltak egymáshoz.
- Vajon... - kezdte tétován a nő, - ha nem jövünk el, akkor mi is kihaltunk volna...? Mint az asdamok?
- Valószínűleg - simított végig az arcán Snúrr - de eljöttünk és itt vagyunk...
- Igen - suttogta Ichtyia, - itt vagyunk...- és felsóhajtott, ahogy a férfi végre a karjába zárta.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5479
Időpont: 2010-08-26 23:55:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Gabi!
Mi asdamok itt az Örszön nagyon is tudjuk, hogy mi lesz velünk! Érdekel is minket, de mit tehetünk? A társadalom irányítása a mohó, mindent letaposó üzleti élet által pénzelt politikusoknak nevezett korrupt, szerencselovagok által valóban a legrosszabb felé sodor bennünket.
Jó az írásod! Szellemes, elgondolkodtató, humoros.

Judit

Legutóbb történt

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az öcsém, meg én című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Fordulat címmel

szhemi bejegyzést írt a(z) Csillagokban kereslek ( Anyák napjára ) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és a rovarok című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és a rovarok című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) hangulatok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) craartáH! - Hála vers című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) craartáH! - Hála vers című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Kék Hold című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A Gondolkodó című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kóbor golyó című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)