Már többször is írtam a szomszédságunkban ,,lakó"Bogiról, a szép németjuhász kutyusról, aki hozzánk is átjár a házunkat őrizni és egy kis simogatásra, dédelgetésre is, mivel nemcsak az igazi gazdijai, hanem mi is nagyon szeretjük Őt. A napokban azonban történhetett vele valami, mert a füvet rágta. Ilyesmi a kutyusoknál ,legjobb tudomásunk szerint csak akkor fordul elő, hogyha fáj a gyomruk. Bogi kutyus nagyon szerette a ,,hasikáját" és - gondolom - most azt sikerült valahogyan elrontani Neki. A szomszéd - éppen azért -, hogy egy kicsit visszafogja a Bogi ,,étkezését", (tudniillik, nálunk is vermelt el némi csonttartalékot), elzárta ideiglenesen a közös kerítésünk alatt átvezető átjáróját. Volt is a Bogi nagy gondban, bajban! Nem elég az, hogy a gyomra fáj, még át sem mehet hozzánk, de ráadásul még az ennivalóját is szigorúan mérsékelték neki az állapota alapján segítő céllal! Sajnos az embernél is megesik, hogy elrontja valamilyen étellel a gyomrát és ilyenkor bizony koplalni kell. vagyis keserű teán és kekszen, vagy kenyérbélen kell élni egy-két napig! Magam tapasztalatából tudom,hogy milyen ,,kemény" időszak ez! Bogival is ez volt a helyzet. Nagyon bánkódott, hogy hogyan tud átjutni hozzánk ha kajáért nem, hát némi simogatásért, szeretgetésért, baj- és bánatenyhítésért. Az akaratát azonban tettekre váltotta. Szép nyári idő lévén éppen az egyik helybeli ismerősünkkel beszélgettem a házunk előtt, az utcán, amikor furcsa, különös hangokat hallottunk a Bogi gazdáinak telke felől. Döbbenten néztünk egymásra. Tompa puffanások nyikorgások hangjai terjedtek szét a levegőben. Meglepődve nem tudtuk mire vélni a dolgot. Földrengés nem lehet semmi esetre sem, mert az másképp morajlik, a levegőben felettünk átrepülő repülőgépek, vagy helikopterek sem lehettek a zajok forrásai, mivel azok az eset idején éppen nem voltak a légterünkben. De hát akkor valójában mi lehet az, ami ezeket a zajokat okozza? Az ismerős egyszer csak mosolyogva így szólt:

- István! Nézzen csak oda!

Rögtön megleltem ekkor a zajok forrását és egyben nemcsak az okát, hanem az ,,okozóját" is! A Bogi volt az, aki egy ideig csak settenkedett a közös kerítésünk mentén, majd, mivel látta, hogy a kerítésünk alját a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudja máshol sem ismét felnyomni, hogy újabb átjárót nyisson hozzánk,,önhatalmúlag" hozzáfogott az általa korábban épített, hozzánk átvezető átjáróját elzáró, a szomszéd által létesített barrikád odébb tolásához. A ládákból, vasakból és más egyéb holmikból készített ,,úttorlasz" azonban felborult és ez okozta a kérdéses ,,furcsa" zajokat. Bogi azonban a felszabadult korábbi átjáróján boldogan rohant át hozzánk, hogyha már enni neki nálunk sem lehetett, (mivel a koplalása nálunk is éppen az Ő érdekében lépett életbe és a nálunk elvermelt tartalékaihoz sem tudott hozzájutni!), legalább egy kicsit megszerethessük, megsimogassuk ezzel is enyhítendő az Ő fájdalmait. Bogi így is kinyilvánította azt, hogy minket is barátainak tekint. Ez az érzelem kölcsönös és őszinte.

Pecás