HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 57

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51421

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / sci-fi
Szerző: ArkadyFeltöltés dátuma: 2010-09-01

Az üstökös

Az Elnök elgondolkozva nézett le az ablakon át a nyüzsgő városra. Fáradt, sápadt arca kial-vatlanságról tanúskodott. Súlyos gondok nehezedtek rá. "Milyen furcsa - gondolta, - hogy az emberek ilyen hamar hozzá tudnak szokni a megváltozott helyzethez..." Persze, tudta jól, ez nem igazi megszokás, inkább belenyugvás a megváltozhatatlanba.
- Az üstökösök... - sóhajtott fel. Régebben tíz-húszévenként, ha feltűnt egy, és akkor sem csinált komoly bajt. A legtöbbjük ártalmatlanul száguldott át a naprendszeren, még amelyik lezuhant, az sem okozott nagy károkat.
De mostanában! Tavaly négy volt, kettő lakott területet ért, az idén pedig ez már a harmadik, és még csak az év felénél járnak. Nem csoda, hogy a bolygón állandósultak a földrengések, vulkán kitörések és szökőárak. Az óvóhelyek száma ugyan egyre bővült, de még mindig nem volt elég, és a többi lakott bolygón sem. Az emberek mit tehettek? Lassan megtanultak együtt élni a bajjal...
- Ha ez így megy tovább, akkor a mai fiatalok már nem is fogják tudják milyen a normális élet... - sétált vissza a székéhez.
Gondolatát az asztalán levő videfon éles csipogása szakította meg.
Az Elnök lenyomta a hívást fogadó gombot. A képernyőn egy szikár, vékony arcú, ritkás hajú férfi jelent meg, a Figyelő Szolgálat vezetője. "Nagy baj lehet, ha személyesen jelenti." - gondolta az Elnök, és érezte, hogy elfogja a félelem, de nem mutatta. Hagyta a másikat be-szélni.
- Elnézést, hogy zavarom Elnök Úr - kezdett bele rögtön a hívó, - de most kaptam a jelentést egy újabbról...
- Hol? - kérdezte az Elnök fásult hangon és behunyta a szemét.
- Az Akitán - felelt a másik együttérzőn. Mint mindenki ő is tudta, hogy az Elnök erről a te-lepes bolygóról származik. - A déli fennsík két kupolavárosa is veszélyben van. A kiürítést már megkezdték...

Az Akita a hét bolygójú rendszer belülről számított ötödik planétája volt. Lassan száz éve, hogy az első kupolaváros megépült rajta, az őslakókat kímélendő leginkább a fennsíkokon. Mostanra már számos kisebb-nagyobb település volt bolygószerte.
E pillanatban közülük kettő került komoly veszélybe, az előzetes számítások szerint az üs-tökös a közelükben fog becsapódni. A súrlódás okozta hőhatás a kupolákat, a rengések a ta-lapzatot fogják megrongálni.
Mind a két helyen már órákkal előbb megkezdték az evakuálást. Folyamatosan szóltak és villogtak a vészjelzők, egymás után zárták le a már kiürített részlegeket. Az emberek fegyel-mezetten vonultak a földalatti és a légikocsi állomásokra. Nem volt semmi fennakadás.
Az energiaellátó és a tudományos személyzet maradt utolsónak.

Az apró termetű csillagásznő a folyosón haladtában még utoljára ellenőrizte, hogy minden ajtó zárva van-e. Az új, tükrös távcső megfigyelőszobájáé nyitva volt, és már épp be akarta zárni, amikor elragadtatott kiáltás harsant odabent:
- Istenem, de gyönyörű...!
A nő döbbenten nézett be. Professzora, egyben a csillagda vezetője, ott ült a monitor előtt teljes terjedelmében, és a közelgő üstököst figyelte. Amikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó felpillantott és őt is mosolyogva invitálta:
- Jöjjön csak, jöjjön! Ezt látnia kell...!
- De professzor úr...
- Sőt! Ezt mindenkinek látnia kell! - fordult vissza a képernyő felé. - Ezek a csodás színek, ez az izzó vörös... Nézze! Ahogy kavarog körülötte az a kiáramló anyagfelhő...
Láthatóan teljesen elmerült a különleges látványban.
- Ilyet csak egyszer láthat az ember életében... - sóhajtott fel.
A nő nem különben. Igazat adott a professzornak: ilyet tényleg csak egyszer lehet látni, mi-vel töbre nem lesz alkalom, ha még sokáig maradnak. Mennie kéne, de a főnököt nem hagy-hatja itt, és fogalma sincs, hogyan vihetné ki. Erőszakkal semmiképp...
Szerencsére nem csak ő járta végig az épületet, hanem egy fiatal rádiócsillagász is. A nő so-hasem szerette, ha futkosnak a folyosón, de most megörült a szaladó lépteknek. Utána rohant és rákiáltott, hogy segítsen kivinni a professzort.
A fiú hamar megértette, miről van szó. A nő kezébe nyomta az adattárolót - amiért végül is visszajött - és rábólintott a dologra.
A teremben minden teketória nélkül megragadta az idős tudóst, ellenkezése dacára kivon-szolta a lépcsőhöz, majd le az alagsori garázsba, az utolsó lánctalpashoz.

Alig negyedóra múltán már a fennsíkon robogtak, hogy minél messzebb kerüljenek a pusz-tulásra ítélt várostól. Fásultan ültek, nem volt erejük, hogy szóljanak egymáshoz. Hiszen mit is lehetne mondani, amikor az embernek épp semmivé válik az élete...?
Egyedül a professzor volt elemében. Felsőtestét hol jobbra, hol balra tekergetve ült az ülés-ben, amennyire csak a biztonságiöv engedte, és az eget leste.
- Ott!!! - kiáltott fel váratlanul. - Ott van! - és hangja olyan izgatott lett, mint egy kisiskolá-sé.
Teljesen hátracsavarodva mutogatott maguk mögé.
- Te jó ég...! - nyögött fel a fiatalember az óriási tűzgolyó látványától, ahogy önkéntelenül a visszapillantóba tekintett. - Hogy ez mekkora...! - És még jobban nyomta a gázpedált, hogy időben fedezéket kereshessenek a hegyek mögött.
A csillagásznő is hátranézett és falfehérré vált. Az üstökös mintha pontosan az ő városuk fe-lett lépett volna be a légkörbe.

A bolida izzó légtömegeket tolt maga előtt. A pokoli forróság megolvasztotta a kupola anyagát és tartóvázát, felperzselt mindent, ami odabenn volt, növényzetet és épületeket egy-aránt. Azt, ami mégis állva maradt, a lökéshullám rombolta le. Ezek közé tartozott a kupolán kívül felállított tükrös távcső is.
Pillérei egyre jobban és jobban kilengtek, az egész szerkezet nyikorgott és ropogott, a fém sikítva tiltakozott a szokatlan megterhelés ellen. A reflektor furcsa szögben billegett le és fel. A mozgatást vezérlő elektromos és hidraulikus vezetékek sorra elszakadtak. Szikráztak a csu-pasz végek az akkumulátorokban tárolt energiától, fröcskölt szerteszét az olaj. Aztán a jobb oldali állványzat remegni kezdett, mint egy öregember lába, és végül megadta magát. Össze-csuklott. A tányért vitte magával, amitől a túloldali rögzítő kábelek egymás után elpattantak, és a tudomány büszkesége hátborzongató zajok kíséretében a földre roskadt, akár egy túlérett napraforgó. Aztán a forró szél befejezte a pusztítást.

Pár nap múlva lecsillapodott annyira a megkínzott föld, hogy az emberek visszaszállingóz-hattak, és lassacskán nekifogtak a romok eltakarításának.
Előbb-utóbb a távcső is sorra került. A professzor személyesen felügyelte a munkálatokat, annak idején az építésben is részt vett, ha van valami, amit meg lehet menteni, akkor azt meg-mentik. Nyomásálló ruhájában szomorúan nézte, ahogy a hegesztőrobotok szétvágják az áll-ványzatot, hozzáférendő magához a tányérhoz. Nem sok reménye volt, de hátha...
"Talán a váz megmaradt, arra egy felújítás után, esetleg - morfondírozott magában - rá le-het valahogy applikálni az új tükröt, és akkor a költségek..." - gondolataiból hitetlenkedő ki-áltás riasztotta fel.
- Professzor úr! Ezt nézze! - invitálta őt izgatottan a robotokra felügyelő munkás.
Az idős tudós odasietett. Az egykori állványzat egy része már el volt bontva, a tányér kilát-szott a hőségtől meggörbült szerkezet alól.
- Nézzen be alá! - nyomtak a kezébe egy elemlámpát, és ő benézett.
Hihetetlen látvány tárult a szeme elé. A tányér különleges bevonata, ami a tükröző felületet adta, gyönyörűen csillogott a fényben. Teljesen hibátlan volt mindenhol, épen maradt a fémet megolvasztó hőségben. Ellenállt az üstökösnek.
- Ez... ez... ez hatalmas felfedezés - dadogta a professzor, egészen megindultan. - Ezzel védekezni tudunk az üstökösök ellen... Igen!

És úgy lett. A Naprendszer összes lakott bolygója összefogott és megépítettek egy hatalmas, számítógép vezérlésű, az űrben önállóan közlekedő pajzsot, ami mindig a közeledő üstökös útjába állt, és feltartóztatta, amíg ki nem hűlt. Utána pedig új pályára állították mindegyiket, olyanra, ahol senkit sem zavartak.
Többé egyetlen bolygónak sem kellett félnie az üstökösöktől.




A férfi energikus mozdulattal rántotta ki a papírt az írógépből. Szeme végig futott a sorokon, közben nagyokat bólogatott és hümmögött hozzá.
- Egész jó - állapította meg elégedett morgással. - A következő számba bele is tehetik a szerkesztő urak.
Letette a lapot a kávéscsésze mellé, aztán a szája sarkában fityegő csikket a hamutartóba nyomta, kicsit még meg is csavarta, ahogy szokta. De a csikk még mindig füstölgött... Újra megpróbálta, talán az előbb nem nyomta rá eléggé. De most sem történt semmi... Csodálkoz-va és értetlenül meredt a hamvvederben pihenő többi csikkre, volt vagy egy tucatnyi.
- Mi az isten...!
Megint belenyomta, most már olyan erővel, hogy attól félt az üvegtál eltörik. A cigarettavég azonban egyre csak füstölgött.
"Mintha... - jutott a férfi eszébe a képtelen gondolat, és vetett egy sanda pillantást a teleírt lapokra, de aztán megrázta a fejét. - Na, nem.... Ez lehetetlen... - szögezte le, és tényleg az volt, mert közben a csikk végre kialudt.
Még ha egy kicsit később is, mint máskor...

Hogy többé egyetlen bolygónak se kelljen félnie az üstökösöktől...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 3

Alkotó
Regisztrált:
2010-09-13
Összes értékelés:
10
Időpont: 2010-09-15 15:50:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * *
Két dolog lehetséges. 1. nem adsz a véleményemre, amire minden jogod megvan, mert nem ismersz.
2. Elgondolkozol rajta, hogy esetleg igazam van.

A hszed rávilágított arra, mit akarsz mondani, de a második elolvasás nem győzött meg.
Az én elméletem annyi, hogy a kitalált világban rájönnek, hogy védjék meg magukat az üstököstől, a férfi pedig, amikor elnyomja a csikket, rájön, hogy a módszer a valóságban is létezik.
Nem látom, hol mond ellent a szöveg ennek az elméletnek.

Például régebben miért nem csináltak komoly bajt az üstökösök?
7bolygójú rendszer, kupolaváros, szökőár, világűr: ezek hogy illeszthetőek be az elképzelésbe?
Talán a férfinak a saját nem túl pontos szavaival kell leírnia a képeket?
Nekem ez nagyon erőltetett ebben a formában.
Alkotó
Regisztrált:
2010-08-04
Összes értékelés:
11
Időpont: 2010-09-15 07:25:18

válasz Valezius (2010-09-13 19:39:09) üzenetére
Kedves Valezius!

Ugyan nem ismerlek, de azért csodálkozom rajtad. Ha szoktál sci-fit olvasni, hogy hogy nem látod a lényeget? Hogy tulajdonképpen mik is ezek az üstökösök? Vagy én nem voltam eléggé érthető, és nem kiolvasható a burkolt célzás?
Üdvözlettel: Gabriella
Alkotó
Regisztrált:
2010-09-13
Összes értékelés:
10
Időpont: 2010-09-13 19:39:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * *
Az utolsó két bekezdésig nem volt rossz.
Aztán teljesen elromlott

"az űrben önállóan közlekedő pajzsot, ami mindig a közeledő üstökös útjába állt, és feltartóztatta, amíg ki nem hűlt. "

Tudtommal az üstökössel/aszteroidával az a gond, hogy nagy a mozgási energiája, és nem az, hogy "forró".
Másrészt egy ilyen veszély ellen számomra sokkal reálisabb, hogy nagy erőkkel keresik a megoldást, az persze lehet, hogy eközben véletlenül bukkannak valamire. De it mintha beletörődtek volna, hogy nincs mit tenni.
Erről az írásról eszembe jutott Fredric Brown: Tébolyult hely a Placet c. novellája, ahol szintén véletlenül sikerül megoldani az adott problémát.

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) craartáH! - Hála vers című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A hold című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A hold című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A hold című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Előre! címmel a várólistára

pusztai alkotást töltött fel Tavaszóhajtó címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Rigómadár című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A hold című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az öcsém, meg én című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Rigómadár című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Rigómadár címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Egy szülő panasza című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Lumba és az oltás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Reggelre hófehér lett című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A fehér ház című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) craartáH! - Hála vers című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és a rovarok című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lumba és az oltás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)