A csillagok állandó tulajdonsága a ragyogás. Akkor most nézzünk utána ennek a tulajdonságnak.
Általában esténként tartják meg a csillagos éjszakákat. Helyenként, ahol lukasnak tűnik az égbolt, ott vannak a csillagok. Szó sincs ragyogásról. Csak úgy ott vannak.
De ez most nem érdekes, nem is ezekről a csillagokról akarok beszélni.
Hanem azokról, amiket mi adunk értékelés gyanánt.
Az éjjel rosszat álmodtam, és nyűgösen ébredtem. Álmomban ötösöm volt a lottón, csak az volt a bibi, hogy az Apeh sorsolt. Kihúzták az adószámomat. Mit mondjak, nem dobta fel a reggelemet. Első lendületből leugattam a kutyámat. Majd az asszonyt is. De éreztem, hogy ez nem az igazi.
Akkor gyerünk a Napvilág Íróklub-ra. Több mint ezer csillagigénylő. Fogjunk bele az örömszerzésbe. Pechem van, mindjárt az első írás szinte hibátlan. Mit csináljak? Megvan. A szerző neve Ibolya. Csak kicsit szerettem az anyósomat, szóval sehogy. Viszont az anyósom szerette a virágokat, tehát az ibolyát is. Egyes. Megérdemelte.
Lássuk a következőt. Megint pechem van, ez is jó. Sőt az alkotó fényképe is gyönyörű. Mit tegyek? Megvan. Egy ilyen szép lány miért nem velem van? Egyes.
Majd máskor kétszer is meggondolja a csapodárságát.
Látszik, hogy rossz napom lesz, a soron következő áldozat is jót írt. Mi van ma, hogy mindenkinek elsült a keze? És még tetszik is az írás. A sorok szinte muzsikálnak. Szépen rajzolt képek, váratlan fordulatok, könnyed irónia, és a végén a poén is ütős - egyszerűen zseniális. Kár, hogy idén megint nem vagyok a Nobel-bizottságban. Ez a f.szi tényleg megérdemli az ötöst, és a valóságpont ragyogását is. Felfüggesztem a gonoszkodást, és már nyomom is az ötöst. Nem sikerül valamiért. Akkor elő a kettes számú nickemmel. Így már megy a dolog. Persze magamat csak így tudom pontozni.
Kezdek belejönni. A következő egy könnyen felejthető írás. Szinte minden rossz benne. De nem azért kaptam hatalmat a kezembe, hogy visszaéljek vele, döbbenek rá. Laci, a szerző a barátom, ami nem akadályoz meg abban, hogy öt csillagot adjak neki. Biztos, hogy legközelebb visszakapom. Megbeszéltük.
Morfondírozom magamban, végül is nem túl jó, ha indoklás nélkül osztogatom a csillagokat. Már bánom is, amit elkövettem, de visszavenni nem lehet a csillagokat. Csináljuk másképpen.
Nézzünk szét a legjobbra értékeltek között. Van itt mit kritizálni. Rengeteg a nagyon jó írás ezen a részen.
Választok egyet. Tényleg jó. Sebaj, megkeresem a gyenge pontját. Megtalálom. Egy általam kevésbé kedvelt írótársam megdicsérte. Szóval barátok, szóval összejátszanak ellenem. Máris repül az egyes.
Megígértem, hogy korrekt leszek, ezért értékelek is. Valahogy így: Csillagom a megszólítás (ebből sejtheti, ha elég okos, hogy egyet kapott), nagyon élveztem az írásodat, megtisztelő, hogy megosztottad velünk ezt az igazgyöngyöt. Mostantól barátok vagyunk. Felebarátok.
Valaki azt írta, hogy nem korrekt az értékelés, mert csupán hangulat kérdése. Átérzem a problémát, máris javul a hangulatom.
Jó hangulat, jó értékelés? Rossz hangulat, rossz értékelés?
Akkor most tegyük félre a felvezető szöveg zagyvaságait, és mondom a véleményemet.
Mi, akik itt írogatunk, tudjuk, hogy ennek a lapnak nem az a fő profilja, hogy Pegazus csordákat terelgessen a Parnasszus orma felé.
Vagy, hogy lefordítsam giccsesebbre az előző mondatot. Nem az a fő cél, hogy az itt alkotók a Tejúton, térdig gázolva a csillagporban, kéz a kézben haladjanak a mennyország felé vezető úton.
Itt csak írogatunk a saját örömünkre és egymás szórakoztatására. Leírjuk mindennapi kis problémáinkat, bajainkat, örömeinket, és, ha netán valami ihlet is megszállna bennünket, ezeket költői vagy írói formába öntjük.
Az, hogy kinek hogyan sikerül, pusztán tehetség dolga, de azt, hogy hogyan értékeljük, inkább az empátia vezesse, mint az általunk vélt okosságunk fitogtatása.
Az már az egy másik alkotói oldal legendái közé tartozik, hogy létezett olyan alkotó, ki a saját nagyságán felbuzdulva két nap alatt kb. ezer írást osztályozott le. Cuki egy történet. Ilyenkor az ember csak azt sajnálja, hogy soha nem fogjuk megtudni alkotótársunk nevét, aki ennyire érti a kritizálást.
Ha nem igazán jó az írás, amit olvasunk, inkább csak szóljunk hozzá, mint hogy rögtön egy csillagot adjunk, mert ezzel az egy csillaggal is okozhatunk bánatot.