Már hosszabb ideje nem volt módomban szép hazánkat elhagyni valamelyik olyan ország
irányában, amelyik éppen úgy, mint mi az Európai Unió tagja, tehát szabadon, útlevél és minden más megkötés nélkül utazhatunk az Unión belül egymás államaiba. Egészen pontosan Komáromból utaztam át Révkomáromba (sokan még ma is Komárnónak ismerik.)
Ahogy az autóbuszunk a régi vámépület felé közeledett, eszembe jutottak azok az évek, amikor itt ugyan csak pár percre, de meg kellett állnunk, és csak akkor mehettünk tovább az akkor még Csehszlovákiába menet és onnan visszajövet, hogyha az akkurátus vámos gondosan, vagy csak úgy, megszokásból, a hangulatától függően átvizsgálta a kézipoggyászainkat, a határőr meg lebélyegezte az úti okmányainkat. Most már erről szó sem lehetett. Az autóbuszunk robogott tovább a régi vámépületet elkerülve. Milyen jó érzés, hogy végre leomlott az embereket egymástól elzáró, mozgásukat korlátozó határ! Sajnos nem mindenfelé a világban van ez így. De az idő majd meghozza azoknak is a mindenfelé való szabad mozgását, akiknek ez még pusztán adminisztratív akadályok miatt
nem lehetséges, jelenleg csak álom, és akkor már mindenkinek kizárólag csak az anyagiak jelent(het)nek akadályt az utazásban.Ámde itt van egy kételyem: a mindenki számára szabaddá és alkotmányos joggá váló utazás megszüntetheti-e az embereket egymástól elválasztó lelki határokat?Vajon lélekben is szabaddá válik az utazás terén már szabaddá lett, vagy azzá váló világ? Mert ha ez egyszer bekövetkezik mindenki számára, egyformán és a szabad közlekedés és egymáshoz való lelki közeledés is egyaránt szabadabb lesz, valamint ez által az egész világra jobban rámosolyog a kölcsönös szeretet és a feltétlen jóakarat, összetartás és egymás feltétlen segítése, elismerése, elfogadása,
meszűnik mindenféle nacionalista nemzeti és nemzetiségi gyűlölködés, csakis akkor lesz szabaddá az egész világ!

Pecás