Az elmúlt hetekben egy nagyon kedves ismerőstől, egy idős nénitől őszinte szeretete és barátsága jeléül kaptunk egy csokor különleges vágott virágot. A virág azonban minden gondoskodásunk ellenére nem régen elhervadt. Ekkor jutott eszembe az a gondolat, hogy vajon a szeretet is képes-e elhervadni éppenúgy, amint ez a virág is tette? Szerintem a szeretet csak akkor nem képes errei, amikor az őszinte lélek talajából táplálkozik, de amint ebbe a talajba belekeveri az ördög a,,mérgét", az ármánykodást, a csalárdságot, a ravaszságot, a rosszindulatot, a szeretet éppen úgy, mint a vágott virág, ,,elhervad".Azonban az elhervadt vágott virág csak akkor okoz némileg gondot és bajt, hogyha pl. véletlenül beszennyezi az asztalterítőt, avagy vázástól, illetve váza nélkül akaratlanul leejtjük a szőnyegre. Az ordog csalárdsága azonban mindenképpen károkat okoz, mindazoknak, akik hittek mások szeretetében. Azonban ekkor már ez a métely elobb-utóbb azoknak is kárt okoz, azokban is kárt tesz, akik valamilyen képmutató, hazug, álnok, alamuszi indokból hintették el ezt a mérget a szeretetre vágyó, és szeretetet adó őszinte és ártatlan lelkekben, hiszen ez a méreg előbb-utóbb oda-vissza fog hatni! Ezzel szemben szerintem sokkal egyszerűbb őszinte, egyéni érdekmentes, kölcsönös szeretetben élni. No, de akkor meg itt van a kérdés: mit fog akkor az ördög csinálni, ha már ártani sem tud? Ámde, félre a tréfával! Az ördög mindég talál támadási felületet, célt. Nekünk csak az a feladatunk és ez nem is kevés, hogy csökkentsük, ha lehetséges, küszöböljük ki ezeket a lehetőségeket, zárjuk be az ezekre nyíló kis- és nagykapukat! Ne adjunk lehetőséget az ördögnek soha, sehol és semmikor a támadásra! Tudom, hogy ez csak egy szép álom, de olyan jó álmodozni!

Pecás