HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1933

Írás összesen: 52289

Milbio hidratáló testbalzsam
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-11-24 20:45:18

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: SzikraFeltöltés dátuma: 2010-11-02

A másik Heldscalla


Ahogy kiléptem arra a teraszra, amin megállt a kocsi, elakadt a lélegzetem. A márványkorlát mögött, a fehér sziklák közt húzódott meg Heldscalla.
Persze ez a Heldscalla nem az a Heldscalla volt; az apró katedrális - vagy nem is katedrális, olyan apró volt, de szent hely, ez biztos, szent - lent, a lábunk alatt kezdődött, és olyan gyönyörű volt, hogy azt hittem, beleszakad a szívem.
Ide kellett volna születnem.
Ha ide születtem volna, tudtam, virágszirmokkal lett volna teleszórva a bölcsőm, és csak egy csipketakaróm lett volna, és a szél ringatott volna és cirógathatta az arcomat.
Kicsordult a könnyem.
Heldscallának halványkék kőből és tiszta üvegből készültek a falai, mint egyetlen gótikus rozetta, szürkésen csillámló kőkeretek között áramló tiszta fény. Valaki szólt, hogy ne lépjek át a korláton, egy másik hang sikított, de nem állított meg. A fehér sziklákra léptem, amik szinte folytatták az erkélyt, és botladozva, sírva, fájdalommal és boldogsággal telve lépkedtem Heldscalla felé.
Heldscalla!
Ide kellett volna születnem.
Heldscallának csak a fele volt tető alatt, másik felét nem óvta semmi, csak a falak, és a holdsugár és napsugár szabadon járhatott, nem törték őket színeikre a kristályüvegfalak. Úgy építették, mintha a tető másik felét az idő és a viszontagságok kezdték volna ki, pedig szó sem volt ilyesmiről: Heldscallának semmi sem árthatott. Heldscalla maga volt az építészet eredendő szépsége, mint a hegyek, völgyek, folyók, és mezők, de Heldscalla idősebb volt mindennél.
Megálltam a csupasz falán, egy apró kiszögellésén a finoman faragott kőnek, és letekintettem mélyébe, a csillámló fehér padlóra, a padlóból növekvő, ornamentikus oszlopokra, a csarnok megemelt, oszlopokkal óvott közepére, a szentélyre.
Ide kellett volna születnem.
Szinte láttam a csarnok közepén a bölcsőt. Az emelvényt tizenkét oszlop vette körbe, és most vettem csak észre, mindegyik tetején más és más színű és anyagú, karcsú dísz tört az égbe, mint egy pálca vagy pallos. A legközelebbi bűvölt el leginkább, finom áttetszőségével, halvány ragyogásával, mélykék színével. Közelebb léptem hozzá... és a mélybe zuhantam, anélkül, hogy megérinthettem volna.
Sikoltottam. Sikoltottam, de mégse fájt a zuhanás vége, mert puha, puha vízbe estem, ami körbeörvénylett a Heldscallában, és magával rántott.
- Te a Levegő Házából jöttél - zengett egy hang, és mielőtt megijedhettem volna, hogy megfulladok, szabadon lélegezhettem a víz alatt. - De az Északi Széltől... Ne félj a jeges érintésedtől. Te gyógyító vagy.
Heldscalla beszélt hozzám. A víz az emelvényre sodort, a négy különös, bordó-szürke oszlop közé, aztán visszahúzódott, kirekesztődött, mintha üvegfal választotta volna el.
- Ide kellett volna születnem - szipogtam.
- Ide tartozol, de Heldscalla nem a tiéd. Heldscalla nem csak neked létezik, Heldscalla nem csak hozzád tartozik.
- Hát sokan vagyunk?
- Tizenketten. Néha többen, és ott vannak a lelki társaitok és a gyermekeitek, ők is ide tartoznak, ha nem vadítjátok el őket. Ez rengeteg ember, de elvesznek az összes között, Jeges Érintés.
- Nem értem, mit akarsz tőlem. Én csak... Én csak ide szerettem volna tartozni.
- Aludj, Jeges Érintés.
És az emelvényen puha párnák jelentek meg, és csipketakaró, és én leheveredtem és aludtam.
Arra ébredtem fel, hogy a szél megcirógatja az arcomat.
- Mmm? - Egy kristálypohárban hideg forrásvíz jelent meg, és friss, sötét héjú kenyér, mindkettő olyan finom, mint a manna, és lehet, hogy valóban az volt.
- Jeges Érintés... - Arcok villantak fel. - Ők azok, akik olyanok, mint te. Nem kell keresned őket. Heldscallából származtok, Heldscalla a lelketek, Heldscalla a közös bennetek, nem kell keresned őket, mert rögtön megismered, ha találkozol eggyel. Érted már, miért vagy itt? Érted már, mit akarok tőled?
- Igen - suttogtam megtörten. - De még nem akarok elmenni.
- Ugyan, Jeges Érintés. Szükséged van arra, hogy maradj?
Körbenéztem. A négy szürkésbordó ión oszlopon túl ott volt a Heldscalla kék kövéből készült tizenkettő, az égbetörőek, a karcsúak.
- Csak még egyetlen dolgot szeretnék.
Heldscalla megértette a kívánságom. Leléptem a vízbe, és az oltártól indultam el, és figyeltem az oszlopok nyúlánk díszeit, egy: sárga, kettő: narancs, három: piros, négy: barna, öt: zöld, hat: világoskék, hét. Mély ibolyakék. Megálltam, megérintettem az oszlopot, és felrepültem a tetejéig. A mélykék, sokszögű, díszes pálca olyan volt, mint az átlátszatlan üveg, vagy jég, vagy hegyikristály, hideg, és kegyetlenül gyönyörű. Észre sem vettem, hogy forró könnyek csurognak az arcomon, és teljes testemmel hozzábújtam a pálcához.
És ahogy öleltem, halkan megrepedt, és a repedésből egy mélykék jégvirág bújt elő és kúszott a hajamba.
- Ez Heldscalla ajándéka. Viseld lelkedben. Megszépíti.
Bólintottam.

***


Kinyitottam a szemem. Zöld és fehér, fertőtlenítő és gyógyszerszag, és sterilitás. Mintha még a napfényt is csíramentesítenék, átszűrnék megannyiszor, hogy elveszíti erejét, és képességét arra, hogy színekre bomoljon. Kórház.
Az ágyam mellett egy ismeretlen alak állt, legalábbis úgy éreztem, sosem találkoztam vele. Édesanya. Csak egy ember a sok közül. Valaki. Arc. Arctalan.
- Felébredtél! - zokogta szinte vádként. - Két napig voltál kómában! Nem értem, mi ütött beléd, leugrani azokról a ronda sziklákról... - Megfogta a kezem, de nyomban visszarántotta. - És jéghidegek az ujjaid... És csoda, hogy egy horzsolással meg egy agyrázkódással egyáltalán megúsztad!
Nem értettem, miről beszélt. Nem is érdekelt, csak mosolyogtam.
Nem vagyok egyedül.
Ott születtem, Heldscallában, másokkal együtt, és mind tudjuk.
Nem vagyok egyedül a világban.
Csak ennyi a feladatom: tudni ezt, és bízni abban, hogy találkozok a többiekkel, és élni végre, élni!

Az eredeti Heldscalla P.K.Dick Galaktikus cserépgyógyász c. könyvében szerepelt.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Erdős Sándor alkotást töltött fel Ítélőszék címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

Erdős Sándor bejegyzést írt a(z) Metamorfózis című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Szeretet-vers címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érintés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érintés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érintés című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ahogy című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Metamorfózis című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ajtónyitó című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A Phateon-talány című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A Phateon-talány című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Alagút a fény előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Egy tündér emléke című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A Phateon-talány című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Alagút a fény előtt című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Érintés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Karácsony himnusza című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Hazugság hálójában 4/1. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Hová tűnt a Télapó? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Eszterenter című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Világvég című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kedvenceim című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hazugság hálójában 4/1. című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Kedvenceim című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Álom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021