HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53054

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Don Paco
2022-09-09 23:01:38

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ariadneFeltöltés dátuma: 2010-11-06

A csenden túl

Elmesélek neked egy történetet fiam. Téged illet. A születésed történetét.
Egy igazi csoda volt azt hiszem. Mert hiszek a csodákban, és akkor csoda történt.
Talán a nyolcadik hónapban kezdődött, egy rutinvizsgálaton.
Nem gondoltam a holnapra, minden olyan természetessé vált akkor.
Egy hónap múlva szülni fogok. Nem aggódtam, valahogyan meggyökeresedett, sziklaszilárddá vált bennem a hit, minden rendben lesz.
És akkor....
-Csak az anyai szívhangot hallom.-mondta az orvos, és elállt a lélegzetem.
És akkor meghallotta a tiédet is fiam.
-Harántfekvéses.-mondta szűkszavúan és írta a kórházi beutalót.
Könnyeimmel küszködve hallottam, ez kizárja a spontán szülés lehetőségét, és veszélyesebb műtét, mint a farfekvésnél, mert ott csak egyetlen, vízszintes sebet vágnak, de harántfekvésnél hosszanti, függőleges sebet is.
Bármelyik percben bekövetkezhet a műtét, egy rossz mozdulatodnál kiszakadhat a magzatburok. Ez nem tette lehetővé az apás szülést, hiszen ez egy műtét.
A születés nagy csodáját nem láthatja majd apád, és én sem, mert nem leszek tudatomnál.
Nem élhetjük át, mi a szüleid, a számos, örök pillanatot, az első sírásod feledhetetlen hangját fiam.
Sírtam.
Megrohant a tenger sok gondolat, feladásra ítélt vágy.
-Semmi remény? Talán még megfordulhat....
-Csodák mindig vannak. De még soha nem történt meg. Túl nagy már a magzat. Nincs elegendő helye megfordulni. Meg fogja próbálni. De már nem fog neki sikerülni a burok repedése nélkül.
Akkor furcsamód megnyugodtam.
Azt mondták meg fogod próbálni. És én hittem benned. Hirtelen, és irreálisan azt gondoltam, neked sikerülni fog.
Te meg tudsz születni.
Az első komoly, nagy feladat, ami előtted áll.



Az utolsó hónap csendben telt el.
A kórházi folyosó visszhangzó lépései, a fertőtlenítőszag, és a remény ölelt akkor magához.
Passzív híd.
Így nevezték azt a pózt, amely még senkinek sem vált be, de halovány kis reménysugárt adhatott, meg fogsz fordulni.
Egy henger alakúra sodort törülköző a derekam alatt. Az mondják, ilyenkor megfeszül a has, és a pocaklakó kényelmesebb pózt választ.
Minden mozdulatod hordozta a lehetőségét, a következő percben műteni kell.
De én hittem neked. Nem lehet már az első pillanat kudarc az életedben.
Furcsa, de nem volt bennem kétely, bizonytalanság, sem félelem.
Csak a hit.
Mély meggyőződés. Azóta sem tudtam ennyire hinni semmiben.



Aztán, azon az éjszakán rugdalózni kezdtél. Határozott, erőseket. Egész éjszaka mozgolódtál.
Meg fogja próbálni....de nem fog neki sikerülni....
A reggeli vizitnél a szokásos mozdulattal vizsgált az orvos. Egyetlen tapintás, amely tudja, ismeri milyen az, ha a magzat befordult a szülőcsatornába.
És milyen, ha nem. Egyetlen hosszú hónap alatt, tapintotta párszor, a gyermek farfekvéses, minden nappal soványodva a halovány kis remény, ma sem fordult meg.
Rutin mozdulat volt. Olyan semmire sem számító.
És akkor.... soha nem felejtem el a szemét...
Megtörtént a csoda.
-Megfordult.-mondta halkan.
Nővérek sereglettek össze, őszinte örömmel a tekintetükben.
-Ugye hisz Istenben?-kérdezte az egyik.
Igen.
Talán kimondtam. Istenre gondoltam.



-Nem méri a gép a fájásokat.
Fájásaim vannak.
-Alacsony a fájdalomküszöbe. A gép nem téved.-húzta be a nővér a zöld paravánt.
A szülésről látott filmélményeimet sorra szedve, arra gondoltam, valóban meglehet, hogy nem szülök.
Hiszen annyira más volt a kép, a fájdalomtól üvöltő kismama, pár perc múlva boldog mosollyal karjába veszi a gyermekét.
Ez tényleg nem olyan volt.
Görcsös, gyomorba markoló, hosszú fájdalom.
Lassan feljött a Nap és vakító sugárral tűzött rám, a függöny nélküli ablakon keresztül.
Órákon át, egy háztetőn szökdécselő madarat néztem. Milyen madár lehetett?
Nem tudom.
Aztán, amire emlékszem, az a szomjúság. Nem ihattam, mert ha mégis műteni kell, nem ihatok.
Hallottam a falióra tik-takkolását. Órák teltek el. Hosszú, és fájdalmas órák.
-Csináljon valamit!-könyörögtem a nővérnek. Vagy legalább, hadd igyak teát!
Bekötöttek valami infúziót.
Dél volt.
Kongtak a harangok. Mennyi idő telt el? Tíz óra vagy húsz? Fáradt voltam. Kiszáradt a szám. Fájt mindenem.
-Hívja fel a férjét!-mondta az orvos.-Ha apás szülést akar.
Hát eljött a perc.
Ott feküdtem a szülőágyon, anya leszek, amiért teremtve lettem, a te anyukád kisfiam.
Apukád is ott volt, fogta a kezem, de a fájdalom túlnőtt mindenen. Aztán hirtelen otthagytam a testem.
Olyan minden mindegy érzésem támadt.
Akkor azt hiszem meghaltam egy pillanatra. Messzi jártam, egy másik világban. Az égben jártam a lelkedért azt hiszem. Különös lelkiállapot volt ez, és különös érzés.
Amit nő soha nem felejt el, éppúgy, mint a születés pillanatát. Amikor a világra jöttél.
-Hát fiú....
Csend volt.
A hideg víz alatt sírtál fel, erős hangon. Tudtam férfi leszel fiam. Sikerre termett, erős férfi. Amikor pólyába tettek, azt hiszem az első emberi arc,amit megláttál. apád arca volt.
Kinyújtottad felé a kezed.
Az első simogatás ez volt.
Aztán a karomba adtak. Ihletett csend volt. Ismerkedtünk. Először láttuk egymást. Te meg én. Arra gondoltam, új világ jön ma el. A csenden túl.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
ariadne
Regisztrált:
2010-03-09
Összes értékelés:
60
Időpont: 2010-11-07 19:30:19

Igen, jól tudod drága hova, valóban megéltem, és szeretném, ha egyszer a fiam is olvasná a születése történetét :))) Az igazi nagy csodát, amit megéltem. Köszönöm, hogy olvastál, és értékeltél :)))
ölellek:ariadne
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2843
Időpont: 2010-11-07 18:51:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ariadne!
Ilyet csak az tud írni aki megélte.Szép élmény, szépen megírtan.Istennek hála én is ismerem az érzést.Neked gratulálok, megkésve a fiúhoz, most azonnal az íráshoz.
Szeretettel üdv:hova
Alkotó
ariadne
Regisztrált:
2010-03-09
Összes értékelés:
60
Időpont: 2010-11-07 17:42:28

Köszönöm nektek :))))
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2010-11-07 17:30:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ariadne!
Mély átérzéssel olvastalak, talán nem véletlenül. Gratulálok!
Szeretettel: pipacs:)
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3372
Időpont: 2010-11-07 17:08:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gratulálok, erőteljes, jól megírt érzelmek.

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Műzsa-mars című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Visszhang című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Pillangó című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Eszem címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) amit csak érint a remény című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel szövegértés címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Műzsa-mars című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Az utolsó szó című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Olykor című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú mondja című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ismerd meg magad! című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Műzsa-mars címmel

Pecás alkotást töltött fel Este a kertben címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Égly Mihály : A hegyen / Auf dem Hügel címmel

jerrynostro alkotást töltött fel Ismerd meg magad! címmel

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Értetlenül című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) amit csak érint a remény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) amit csak érint a remény című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Olykor című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Olykor című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Olykor című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az erkölcs labirintusában - Mocsok című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az erkölcs labirintusában - Mocsok című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az erkölcs labirintusában - Mocsok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A feltörekvő rosszindulat című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Olykor hozzászólás helyett... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Demófelvétel című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Téridő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Téridő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Aduász című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Értetlenül című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Értetlenül című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Újra itt vagy, szeptember? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Újra itt vagy, szeptember? című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Újra itt vagy, szeptember? című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) amit csak érint a remény című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Az utolsó szó című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Az erkölcs labirintusában - Mocsok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022