A Férfiak Állóképességét Ellenőrző Dél-dunántúli Regionális Felügyelőség Vizsgálóbizottsága (FÁERV) a kapostizedi polgármesteri hivatal "Zöld Termében" folytatta le a 2010 évi általános és speciális megfigyelési eljárását. A Zöld Termet egyébként Tükörteremnek is nevezték azon okból kifolyólag, hogy a falakon látható zöld posztó-borításra szemmagasságban és körbefutóan már az 1900-as évek elején kristálytükrök lettek felszerelve. A három és egynegyed méter széles tükörfalban visszatükröződtek a szemben lévő tükrök, s azokban emezek tükörképei, olyan hatást keltve, mintha a teremnek nem lennének oldalfalai.

Az eljárásra június 17-én csütörtökön került sor és 10.30-tól 12.15-ig tartott.
A bizottságot 29 éltes korú hölgy alkotta, legidősebb a bizottság elnöke, Marézs Zsófia asszony volt, ő már elmúlt 22, de a legfiatalabb hölgy életkora is meghaladta a 19-et.
A hölgyek a téglalap alakú terem egyik hosszanti oldala mentén ültek, előttük keskeny, alacsony, hosszú asztal állt, melyet piros árnyalatot adó cseresznyefából készítettek, az asztalon minden bizottsági tag előtt tálca, a tálcán két és fél decis szénsavmentes ásványvizes palack, pohár, jegyzettömb és arany-sassal díszített toll volt.
A bejárat a bizottsági asztaltól balkézre esett, innen érkeztek a férfiak a terembe. Egyenként léptek be, elhaladtak az asztal előtt, majd a túlsó, jobboldali tükörfalat elérvén megfordultak, visszajöttek és megálltak a bizottsággal szemben. 31 férfi jött be sorjában, voltak köztük idősek, középkorúak és fiatalok, magasak és alacsonyak, kövérek és soványak.

A bizottsági tagok jegyzeteltek, csak az elnöknő nem jegyzetelt, ő csak figyelt. A hölgyek leírtak mindent, amit észleltek és gondoltak, ez volt a munkájuk. Amikor készen lettek letették a tollat és megnézték újra az előttük vonalban sorakozó férfiakat.
Marézs Zsófia felemelte a kezét. A férfiak erre a jelre ismét elindultak és egyesével lassan, meg-megállva, s felszólíttatván szembefordulva a bizottsággal végigsétáltak a hosszú asztal előtt. A bizottság most közelről, még egyszer jó alaposan szemügyre vehette őket. Az első férfinak elég nagy tehetsége volt, de nem állt neki elég meredeken. Ez a férfi magas volt, és kövér volt. A másodiknak jól állt, meredeken felfelé mutatott, ám elég kicsike és vékony volt. Ő sovány volt, és szőke volt. A harmadiknak nagy volt a tehetsége és vastag, de nem állt fel, az eljárás alatti téblábolásban az övé lekókadt. Az egyik bizottsági tag átnyúlt az asztal felett, s egy hosszú pálcával megemelte, hogy jobban lássa. Jött a negyedik. Ez izmos, fiatal, jóképű férfi volt, de a tehetsége eléggé közepes méretű volt, bár neki viszonylag jól ágaskodott.
Az asszonyok minden tehetséget megnéztek, s leírták, amit ezzel kapcsolatosan a jelentésbe le kellett írniuk. Rajtuk sem volt ruha. Az egyiknek a melle nagy volt és lapos volt, a másiknak kicsi és hegyes, voltak hölgyek alma formájú mellekkel, voltak, akiknek a cicije körtére hasonlított. Voltak lógó mellűek és felálló mellűek is vegyesen. Az egyik alma mellű nő kézitükröt tartott az egyik férfi kissé görbe vonalú tehetsége alá, s alulról is megnézte. Végül elkészültek, aláírták, dátumozták és lepecsételték az okmányokat.

"Nyissunk ablakot" -mondta sóhajtva a bizottság elnöke, amikor az utolsó férfi is elhagyta a termet. "Rossz itt a levegő"
Egy másik hölgy, neki szőke kontyba csavart haja volt, és magas volt, és a cicije közepes méretű volt, kinyitotta az ablakot.
"De jó végre egy kis jó levegő" -mondta nevetve, s lágyan hullámzott emlője a visszafojtott nevetéstől.

Lenn az utcán arra vonult éppen a város ifjúsági énekkara, a kitárt ablakon át behallatszott friss, jóízű nótázásuk: "Kék a kökény recece, ha megérik fekete, én utánam barna kislány ne gyere"

Hiába, na. Az átlag csak átlag. De azért az átlagtól elég nagy eltérések lehetnek