HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53073

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-09-29 00:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: leafFeltöltés dátuma: 2010-11-22

Tolvaj

Hosszan, régóta nézte az almát a fa csúcsán. Valaki ott felejthette a szüret végén, vagy talán csak áldozatként hagyták ott, eleségnek télre a madaraknak. Gyönyörű volt. Pirosan, feszes héjjal, picit porosan-hamvasan, messzire ragyogva ült az ág végén, kicsattanóan egészségesen. A délutáni, őszi napfény lágyan simogatta, határozott árnyékokat rajzoltak rá a cakkos nyírt szélű szürkészöld levelek.Nagy része gyönyörű pirosra, csaknem bordóra érett, a belső oldalon, meg a szár körül voltak csak sárgás-rózsaszínes cirkázott részek. Pár percig még habozott, óvatosan körülnézett, majd két gyors mozdulattal átugrott az alacsony kerítésen. Kis lelkiismeret-furdalást érzett, de valahol meg is nyugtatta magát, több köze van neki ehhez a kerthez, ehhez a fához, mint az új tulajdonosnak. Ennyit megérdemel, egy utolsó kalandot. Felmászott hát érte a fa tetejébe, vágyott gyermekkora felejthetetlen ízeire-illataira, és nem törődve a szentségtöréssel, leszakította. Ismerős pattanással vált el az ágtól, finoman súrlódtak a levelek, és máris kezében tartotta. Hosszan nézte, ujjával, ahogy gyermekkorában tanulta, óvatosan, alig-alig érintette, ne hagyjon nyomot rajta. Feszes, kemény húsa volt, héja pont az a tapadós-csúszós keverék, amire olyan szívesen emlékezett. Óvatosan, kezében tartva ügyeskedte le magát a fáról, nekitámaszkodott az egyik alacsonyabb ágnak. Már hűvös volt, ahogy késő ősszel mindig, de nem érezte. Orrához emelte a gyümölcsöt, és hosszan, majd sokszor, aprókat szippantva érezte az illatokat. Ott volt minden, amire vágyott. A por, a gyümölcsviasz, a cukor, a nyers zöldség, a frissen letört ág fája, kivétel nélkül minden, pont úgy, mint régen. Óvatosan dörgölni kezdte róla viaszt, majd pulóverének ujját hosszan lehúzta, belefogta az almát, és hosszan, körkörös mozdulatokkal fényezni kezdte. Hamarosan egy ragyogó, csillogó, gyönyörű piros, szinte műanyagnak, vagy akár porcelánnak tűnő almát tartott a kezében. Elmosolyodott; igen, ez egy remekmű. Ilyet keresett gyerekkorában mindig, ezekért a darabokért versenyeztek. Ez volt a jutalom, ezt megehette, aki megtalálta. Érdekes, hogy pont ez maradt a fa tetején, hibátlan színeivel, formájával, héjával. Hosszan nézte még, aztán jutalomként, beleharapott. Gyönyörű roppanással hasadt az alma húsa, már a hangtól megborzongott. A feszes héj alól azonnal megindultak a millió zamatot hordozó levek, ízlelőbimbói szinte habzsolták az évek óta nem érzett ízeket. Savas édesség, apró kis csípősség, fűszeres zamatok, benne a napfény és a hűvös hajnalok. Óvatosan rágni kezdte és az ízorgia csak fokozódott, míg a megrágott héj fanyarságában teljesedett ki. Csodálkozva ízlelgette a falatot, nem is értette, hogyan lehetséges ilyen tökéletes alkotás a természetben. Már szinte habzsolt a következő falatot, de egyszerre akarta érezni az illatot és az ízt, hangosan szürcsölte a kicsurgó levet, orrát szinte belefúrta a kiharapott falat cikk-cakkos helyébe. Szíve ugrált a boldogságtól, ó, mennyire nem emlékezett már erre, és most hirtelen mégis mennyre ismerős minden! Megállt, a habzsolással, szája szinte fulladásig tele volt az almával. Nézte a harapásnyomokat, foga kusza sorának lenyomatát, a felhasadt gyümölcshéjat, a kiszakadt húsdarabokat, a csillogást, ami volt egyszerre nedves és valami furcsa, kristályszerű. Egy helyen látszott a halványzöldes színű magház is, kirepedve; apró fekete mag bújt meg a sarkában. A félig elfogyasztott almát a nap felé fordította, gyönyörködött a színekben, formákban, csillogásban. Furcsa érzés kerítette hatalmába: megölelni akarta, érezni, mint egy selymes bőrű, puha, jó illatú szeretőt, összeolvadni vele, hozzábújni és magához szorítani, ha már úgyis megszűnt a világ. Percekig állt így, nézte a szemei előtt már-már áttetszővé váló maradékot, és szinte feleszmélve, újra hozzálátott. Gondosan lerágcsált minden apró kis falatot a csutkáról, majd gondolt egyet és azt is jóízűen, szárastól-magostól elfogyasztotta. Körbenézett az ismeretlen-ismerős kertben, majd gyorsan a kerítés felé vette az útját; miközben mosolygott, nevetett, szinte szaladt kifelé a fák közül.
Mert tolvaj volt ő, nem is akármilyen, de örült és büszke volt rá. Mert nem almát lopott a fáról, hanem egy falatot a saját múltjából.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 4

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2010-11-22 17:50:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
( Folyt. )

Szintén egy példa:
"Óvatosan dörgölni kezdte róla viaszt, majd pulóverének ujját hosszan lehúzta, belefogta az almát, és hosszan, körkörös mozdulatokkal fényezni kezdte."
A "hosszan", mint szóismétlés, kicsit zavaró. Ebből a mondatból egyébként is kijön legalább kettő mondat. Nem kekeckedem tovább, mert összességében nagyon jó prózát olvastam tőled. További sok sikert kívánok neked az alkotásban!
Üdv.: Artúr
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2010-11-22 17:50:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Szia!
A történet bennem rengeteg olyan kérdést vetett fel, amit persze a saját múltamból azonnal meg is tudtam válaszolni. Ekkor jöttem rá arra, hogy nem ismerem a szereplőd múltját, életét, de nem is ez a fontos. Csak egy példa. Miért adta el annak idején a kertet, ha ennyire szereti? Száz élet, százféle válasz. Nekem is volt kertem, és kénytelen voltam megválni tőle. A miértje magánügy. A lényeg, hogy eszembe juttattad. Ez az írás célja. Elgondolkodtatni az olvasót. Neked sikerült.
Az alma jelkép is. Tetszik az a visszafogott szenvedély, ahogyan leírod a gyümölcs elfogyasztását. Mondataid, kifejezéseid néhol kicsit túlfogalmazzák az elérni kívánt hatást.
( Folyt. köv. )

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Őszi eső című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) be című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Mit tegyek című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Égboltozat című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú mondja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Vidéki ősz címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel apály után címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Demófelvétel című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Októberi éj / Oktobernacht címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nagyvárosi ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A nap könnye című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Örök Páros című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022