HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1922

Írás összesen: 51409

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: De Profundis ClamaviFeltöltés dátuma: 2010-12-11

Az íj

- Olyan háromujjnyi vastagra hagyom a markolatnál, nehogy eltörjön. Vajon mennyire vékonyítsam el, hogy elég erős maradjon, de még ki tudjam teljesen feszíteni?
- Misó! Misó! Hol csámborogsz már megint, te lusta kölök? - Erős asszonyhang szakította félbe a magvas gondolatokat. A terveibe feledkező kamasz nagy lendülettel pattant föl a korhadt rönkről, ahol épp pihengetett.
- Na, mindjárt dicséri azt a jaj, de finom főztjét - motyogta vigyorogva maga elé. És valóban a hang így folytatta:
- Töröm magam, hogy időben finom ebéd legyen az asztalon, mindjárt itt van az apja, ez az istentelen kölök meg sétálgat a vízzel, mint valami uraság! - hallatszott.
- Hiszen jövök már, minek mondja akkora hangon, hogy az egész határban megállnak a népek? - feleselt a jókötésű, barna fiú.
A csípőre tett kézzel ágáló, pirospozsgás asszonyságnak elkerekedett a szeme. Felkapta az ajtó mellé támasztott seprűt és a háta mögé rejtette.
Amikor a nehéz vödröt cipelő suhanc odaért, jókorát csapott a fenekére, és megint rázendített:
- Nem egy taknyos gyerkőc fogja megmondani, mit tehetek és mit nem! - futott a nevetve menekülő kamasz után, jókorákat suhintva az ülepére. Nem volt nehéz dolga, mert a tizennégy év körüli, visongó gyereket jócskán lelassította a nehéz vödör. Miután néhány csapással helyreállította anyai tekintélyét, kifulladva megállt, majd megint rákezdte:
- Aztán remélem, újra el kell menned a kútra, mert kipocskoltad abban a nagy rohanásban. Hogy egy ilyen majdnem legény ennyire féljen a vessző csípésétől! Igyekezzél mosakodni, de előbb tedd be a helyére a vizet! Apádnak jól fog esni, ha megjön a dolgáról - dohogta egyre csendesebb hangon.

A sövényfalú, nádfedeles kis ház szerényen bújt meg az irtásföld szélén. Azért ott, mert a valamikori ligetes rész minden szegletét fölszántották. Nem nagy terület, de ez után nem kellett adózni az uraságnak, és egész szép termést hozott.
Furcsa mód, a szélén megmaradt néhány ősfa, ami pedig árnyékot vetett a vetésre. Amikor ideértek a terület megtisztítása közben, a gazda hümmögve méregette őket egy ideig, megtörülte izzadt homlokát, aztán legyintett. - Maradjanak!
Azóta a gazdából ópapa lett, a derék, nagy fákból pedig méltóságteljes öregurak. Ritkás koronájuk alól tar foltok kandikáltak ki, száraz ágaik hegyén madarak fészkeltek, törzsüket harkályok bontották meg bogarak után kutatva. Ezeket a lyukakat odúvá tágították a szorgos, pici csőrök, és tavasszal diadalmas ének köszöntötte a napfelkeltét.
Suba Mihály, aki még csak Misó - a Mihályságig ugyanis el kell még telnie pár évnek -, szeretett ide járni. Fiatalabb korában lelkesen mászta meg, kutatta végig őket, fészket keresve. Ezek a repülő csodák olyan kitanult ravaszok, annyira az ágak hegyére építik fészküket, hogy embert próbáló mulatság megrabolni őket. Persze egy magára valamennyire is adó legény nem adja föl olyan könnyen. Addig-addig bujkált, tekergette a testét, míg csak megszerezte, amit kinézett magának. Aztán elgondolkodott, fél kézzel kapaszkodva, másikban a picike tojásokkal. Nézegette a zsákmányt, a tenyere mélyén megbúvó életparányokat. A madárszülőket, akik jajgatva, fenyegetőzve köröztek körülötte. Ilyenkor általában szégyenlősen körülnézett, visszatette őket a helyükre, és legyintett: - Maradjanak!
Most, késő ősszel csendesek a fák. A közelgő tél árnya intette nyugalomra a tájat. A hideg, ködbevesző reggelek után borzongató nappalok jöttek, borult éggel. Minden szürke és szomorú. Ami él, az készülődik a fagyos időre. A parasztember ilyenkor már kifogy a hasznot hozó tennivalókból, csak a ház körüli munkákat csinálgatja csendesen, hogy teljék a nap.
Nem úgy, aki fiatal!

- Végre jut idő mindenre - gondolta lelkesen Misó. A minden az íj volt, a nagy álom.
Azzal feküdt, azzal kelt. Azon járt az esze örökké, akkor is, ha másra kellett volna figyelni. Kapott is némi atyai megtámogatást jobbról-balról, amikor a fásláda estére üresen kongott, vagy nem vágott elég zöldet Borzaska tehénnek.
Sajnos a szülők nehezen értik meg, milyen sokat kell gondolkodni, az íjnak való fát a napon, vagy az árnyékban szárítsa az ember gyereke. A végeit viasszal a legjobb lezárni, nehogy megrepedjen. A faggyú pótolhatja - ha az anyja féltett gyertyaanyagából nem mer többet csenni -, bár azzal gyakrabban kell kenni. Szóval, ha ilyen fontos dolgok foglalkoztatják az embert, nem igazán bántja szemét az üres láda. Persze némi serkentő legyintéstől gyorsan javul ez a fajta szembaj. Ilyenkor sötétben kellett botorkálni a fával, és ráadásként meghallgatni anya litániáját is. Mégpedig csendesen, mert túl sok válasz esetén apa belefullasztja a nagy mondanivalót egy fülesbe.
Fáradt már estére, nincs kedve az efféle szószaporításhoz.
Szóval, mikor a munka megengedte, csak az íjkészítésen járt az esze. Azt már suttyó korában kinőtte, hogy egyszerű, lekérgezett ágat használjon. Játszani megfelelő, de igazi lövéshez ¬- ami öl, nem csak sebez - gyenge. Harminc-negyven lépésnél közelebb nehéz becserkészni a vadat, és ilyenkor még erőnek is kell lennie a vesszőben, amennyiben talál. Sokat gondolkodott a dolgon, és megfigyelte, ha egy hosszabb ágat kettéhasít, száradás után mindig a fehér, külső réteg irányába hajlik meg a fa. Arrafelé van hajlandósága. Amikor tehát az ellenkező oldalra feszíti, ennyivel lesz erősebb a fegyver. Rájött arra is, hogy faragással ellaposítva rugalmasabb lesz, de majd' olyan erős marad. Középen a markolatnál érdemesebb vastagabbra hagyni, mert itt gyakran eltört. Hat-hét láb hosszú, három-négyujjnyi vastag gallyakat, fiatal fákat vágott ki. Eddig a szil, vagy a kőris vált be legjobban, de valaki a tiszafát is dicsérte, most akarta kipróbálni. Itt szárította az öreg tölgyesben, nem messze a háztól. Húrnak erős, sodrott kenderzsineget használt, amit viasszal kezelt, így tartósabb lett és bírta a vizet. A lekérgezett fát még nyersen megfaragta, megadva az íj elnagyolt formáját. Ilyenkor jóval könnyebb megmunkálni, és gyorsabban is szárad. Mikor ezzel megvolt, a fehér felével felfelé alátámasztotta a két vége közelében. A közepénél lesúlyozta, hogy még jobban a rossz irányba görbüljön, és így hagyta száradni. Ha az ideje megengedte - vagy amikor szerzett magának -, szedte, faragta az utánpótlást. Némelyik megcsavarodott, vagy berepedt, ezeket sajnálkozva kidobálta. Száradás után - egy-két hónap -, a végső formára igazította, csiszolta és belevágta a húrakasztókat. Ezután már csak a viaszolás következett, amitől gyönyörűen selymes fényűvé vált.
Holnap lesz a napja, hogy fölajzza a legújabbat, és igazándiból ki is próbálja.
Ma aztán nem lehetett rá panasz, púpozott fásláda, kazalnyi zöld a tehén előtt. Az apja elengedte egész napra horgászni, de azért igyekezett kerülni a felnőttek tekintetét. Esetleg eszükbe jutna, van egy ráérős legény a háznál, aki holnap csak a lábát fogja lóbázni.
- Na persze, anya mellett lábat lógatni - gondolta nekikeseredetten. Amikor csak meglátja, mindjárt rásóz valami kellemetlen, vagy unalmas munkát.
- Akkor boldog, ha serénykedni lát. Ha ganézok, egészen mosolygós - járt az eszében, miközben szorgosan lapátolta magába az ételt. Illendően megköszönte és gyorsan lefeküdt a kemencesutban lévő hálóhelyére, hogy hamarabb reggel legyen. Természetesen elkerülte az álom, hiába csukta be szorosan a szemét.
Volt egy öreg medve a nádas szélén, olyan fertálynapi távolságra. Magának való, mogorva jószág, nemigen bántott senkit, de nem mentek a közelébe, jobb nem keresni a bajt.
- Éppen alkalmatos kipróbálni az új fegyvert - ábrándozott Misó, míg az álmot várta. - Miközben felém rohan, megszórom vesszőkkel, végül egyenesen a szívébe küldöm az utolsó nyilamat. A bundája ilyenkor már vastag, meleg, pont jó lenne az apáék ágyára. Gondolom, azután már nem sózzák rám ezeket a gyerekes vízhordásokat, elengednek végre egész nap vadászni. Nekem elég az, ha a fogait felfűzöm a nyakamba. Megállok majd a rőfös ajtajában - a lányok mindig arrafelé illegetik magukat -, nekidőlök fél vállal az ajtófélfának...

Lassan jött el a reggel, ráadásul meg kellett várnia, míg az apja elmegy. Idejekorán összekapta magát, megetette a lábasjószágot. Türelmetlenül leste, mikor indul az anyja ellátni a szárnyasokat. Ugyanis feltétlen magával kellett vinnie az apja vastagpengéjű, nagy kését, amivel a disznót szokta leszúrni. Alattomban kellett megtenni, mert bajos lett volna elhitetni vele, halat pucolni kell az a gyilkos szerszám. Pedig csak azzal lehet megnyúzni azt a dög nagy állatot. No meg jól jöhet, szükség esetén!
- Késsel leszúrni se lenne utolsó. Úgy kellene lőni, hogy ne teljesen dögöljön meg. Amikor két lábra állva kitárja mancsait, hogy összeroppantson, tövig döfném nemes tőrömet a szívébe. Felséges ötlet!
Hoppá-hoppá, ha összevérzem ezt az inget, anya agyoncsap, inkább előkaparom a szakadtat, jobb az ilyenkor.

Alaposan feltarisznyált a nagy útra. Sokáig nézegette a húsos szalonnát a kamrában - ehhez csak az anyja nyúlhatott, mert kevés volt belőle -, majd meghozta a döntést. - Az igazi vadász ilyet eszik. Apa nagy késével szelek belőle egy csíkot, így nem fogja észrevenni. Pont olyan szép lesz a vágás, mintha ő tette volna. - Sajnos a girbegörbe nyiszitelés nem is emlékeztetett szüléje nyílegyenes vágására. Ez elrontotta a kedvét, de gyorsan megvigasztalódott, hisz estére már az új bundában fog gyönyörködni az anyja.

A tiszafa íj csodálatos volt. Erőlködés nélkül tudott lőni százlépésnyire. A pontosságot ölnyi vastag nádkévéken próbálta ki, melyeket könnyen vitt át a nyíl. Közben egy eltört, már csak tizenhét maradt. - Nem játszódom itt tovább, nemes vadra kell a vessző! - gondolta befejezésként önelégülten. - Majd a medvén begyakorlom magam.

Már jócskán délelőttre a nap, mikor végre megközelítette a kicsiny dombot. Errefelé gyakran látták a vén ragadozót. Időben meghallotta csörtetni a csapás közelében. Vízidiót csemegézett zajosan cuppogva az iszapban. Rusnya, nagy állat volt, így félig elmerülve is. Jókora agyarai ki-kivillantak, miközben pofájában forgatta a szúrós sulyomhéjat. Misó egy vastag fatörzs mögül leste nagy óvatosan.
- Akkor most kilépek innen, és elkezdem - gondolta. - Csak előbb kifújom magam. Kellemetlen lenne lihegni közben. Zavarna a célzásban. - Vett néhány jókora levegőt, és idegesen nézte a nagy dögöt. Mintha megnőtt volna, mióta nem látta. - No, mindjárt indulok, és belelövöm az elsőt. - Gondosan megvakarta a füle tövét, mert nagyon viszketett. Megfeszítette a húrt, nagy levegőt vett, de újra eszébe jutott valami: - Lehet, hogy hátrább kellene menni? Könnyebb lesz a dolgom, ha többször tudok lőni.
Az önfeledten eszegető, hatalmas állat hirtelen felkapta a fejét, és rövid, szaggatott dörmögéssel jelezte, hogy látja a kisembert. A legény végre rászánta magát, kilépett a fa mögül, és megfeszítette hatalmas íját. A medve néhány lépéssel közelebb jött, majd két lábra emelkedett, és felüvöltött. Misó kilőtte az első nyílvesszőt, ami súrolta a fenyegetőző állat oldalát, és jelentéktelen sebet ejtett rajta. A vén ragadozó hatalmas ordítással nekilódult, el akarta intézni ezt a furcsa kétlábút, aki nem akar meghátrálni. A hirtelen mozdulat miatt a rémült gyerek második lövése messze elkerülte a célt. Rohantában a medve szinte eltűnt a vízfelhőben, amit kavart. Csak itt-ott tűnt föl egy mancs, vagy a rémületes fogsor. Misó már ordított félelmében. Akkora erővel feszítette meg íját a harmadik lövéshez, hogy az nagy reccsenéssel kettétört. A bestiális állat ijesztő sebességgel közeledett, pofájáról habfoszlányok szakadtak le, és...

*
*
*
*
*
Kedves Olvasó!
Elnézését kérem, de ez az írás része a 2011. szeptember 30-án megjelenő antológiámnak, ezután csak ott olvashatják. Címe: Odakint, a pusztában (Historium kiadó)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
159
Időpont: 2011-01-10 11:07:19

Olvasd el a Vacsorát. Ugyanez a szint, szerintem. Gyakorlatilag már van egy antológiára valóm, de nincs kiadóm. Tizenegy történelmi novellám van, 98 A/5 oldal, olyan 140 000 karakter, ami elfogadható minőség. Kipótolva a más témákkal olyan 150 oldal.
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
159
Időpont: 2011-01-10 10:27:45

Huh!
Ilyen hozzászólásokkal ki lehet bírni!
Köszönöm szépen, nagyon jólesett hallani. Én ezt a novellámat az összesen húsz darabos elfogadható írásom legjobbjai között érzem, bár messze nem kaptam ilyen minőségű dicséretet.
Nem akarom fényezni a dolgot, se ál-, se igazi szerénységgel, de meggyőzhetnél egy kiadót. Önköltségen ki tudnék adni antológiát, haszonra nem számítok belőle, de valahogy az lenne az igazi, ha bizalmat kapnék egy kiadótól. Mondom mindezt egy olyan helyzetben, amikor sorra mennek tönkre a kiadók, hódít az internet, a számítógép és az ingyenfilm. Ugyanakkor még mindig vannak könyvekben is sikerszériák. Európában tarolnak a történelmi regényekkel. Follett, Cornwell, Scarrow, vagy Ildefonso Falcones aki pl elsőkönyves. Roppant egyszerű a recept, azonnal európai, vagy világhírű szinten kell írni. Most azért nyeltem egyet, mert annyira nem egyszerű ez a buli. Pedig de szép lenne!
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
159
Időpont: 2010-12-15 15:42:11

Odaát, a valódi világban faműves vagyok, aki sokat pepecsel a munkáján, míg elkészül. És amikor készen van elkezdem keresgélni a hibákat. Amikor a vevőhöz kerül, tudom, hogy még tudnék javítani rajta, de már nem gazdaságos, nem indokolt, és átlagos szem már nem is látja a hibákat.
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2698
Időpont: 2010-12-15 11:56:50

Nos, amit leírtam Lászlónak az egy tény volt. Egy olvasóé, az enyém. Nem ajánlottam semmit, egyszerűen leírtam, amit gondoltam. Az kétségtelen, hogy az egyik vesszőparipám az, hogy csak annyit írok, amennyi feltétlenül szükséges annak érdekében, hogy eljusson az olvasóhoz az üzenet. Lehet, hogy egy másik véglet vagyok, nem tudom. Egyet azonban biztosan tudok. Ami nem köti le a figyelmemet, azt egyszerűen nem olvasom el, akárki írta, és ez nem az írás hosszúságától függ.
Nézetem szerint is, az a legfontosabb dolog egy író számára, hogy sokan olvassák, és ha lehet, minden sorát. Ne ugorjanak át részeket, hogy gyorsabban haladjanak. Régebben én is tettem ilyet, ma már nem teszem.
Ahogy László is írta, az író maga dönti el, hogy mit tesz és mit nem, a véleményezőnek meg az a dolga, hogy leírja amit gondol.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2010-12-15 09:04:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz BéNyi Ella (2010-12-14 23:02:47) üzenetére
Te pedig engem nem győztél meg. :-) Az általad felsorolt irodalmi nagyságoktól már csak a kész terméket ismerjük. Gondolod, hogy ez volt az első forma? A végleges? Azzal egyetértek, hogy amit késznek érez az alkotó, azt nem bolygatja többé. Akinek tetszik, tetszik, akinek nem, az nem olvassa. Itt a klubban viszont éppen az a cél, hogy egy-egy írást addig csiszoljunk, amíg meg nem fogjuk vele a legtöbb olvasót. Mindet természetesen lehetetlen. Nekem jelent már meg könyvem, de abból itt már nem találsz egyetlen novellát sem. Előtte azonban az itt jelenlévő társak segítették csiszolni, alakítani. Fog még innen hiányozni sok. Sőt! Már vagy harmincat levettem menet közben, mert készül a következő. Szóval, az itt publikált művek szerintem, nem véglegesek. Legalábbis, én ezért töltöm fel őket ide.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-06
Összes értékelés:
40
Időpont: 2010-12-15 08:27:25

Nem vagyok meggyőzve. :)
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
159
Időpont: 2010-12-15 08:13:05

Más esetben, és ilyen "Az íj" is nagyon gazdag lehetőségekben, értékes a téma. Megérdemli a sokféle kifejtést. Igazság szerint ez egy kétpólusú írás. Az íjkészítés és a medvevadászat. Először az íjról akartam írni, és mint csattanót gondoltam a medvekalandot. Azaz csak odavetve, tömören. Rálő, fára mászik, újra tervezget. Sajnos, vagy hál istennek elcsábított a lehetőség és ezt vette észre nagyszerű szemmel Szusi (köszönet érte!). Így viszont megosztja a figyelmet, nem a csattanóra koncentrált történet, sőt már nem is novella.
Azzal nincs baj, hogy elbeszéléssé vált, de kár lenne elveszteni a novella adta lehetőségeket
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
159
Időpont: 2010-12-15 08:12:49

Köszönöm mindkettőtök véleményét!
Azt hiszem, ilyen esetben nem lehet abszolút érvényű igazságot mondani, az író személyiségére kell bízni melyik megoldást választja. Közrejátszik az is, ő maga mennyire érzi értékesnek művét, vagy a témát. Vannak laza írásaim, szösszenetek, amikor nem érzem szükségét a többféle kifejtésnek. Ilyen pl az "Eljöttem hozzád" c. írásom. Elkapott egy hangulat, megírtam, valameddig csiszolgattam és késznek érzem. Javítani érdemben már nem tudom, nem bolygatom többé.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-06
Összes értékelés:
40
Időpont: 2010-12-14 23:02:47

És ha az lenne a cél, hogy egy történetet többféleképpen írjon meg az író, azt hogy lehet kivitelezni? Egy novella megírása akár néhány hét is lehet. Egy regényé néhány év. Ha novellánál "elvárássá" tesszük a több verziót, az olvasóközönség lefedése érdekében, akkor ugyanezt kell "elvárnunk" egy regénytől is. És akkor ahelyett, hogy új, nagyszerű írások születnének ugyanattól a kiváló írótól, ugyanazt az egy sztorit változtatgatná éveken át.

Tényleg azt gondolod, hogy ez a jó? Kíváncsi vagyok a véleményedre!
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-06
Összes értékelés:
40
Időpont: 2010-12-14 23:02:38

Hát, Artúr, nem tudok egyetérteni Veled, ne haragudj. Pont azért, mert olyan úgysincs, hogy mindenkinek tetszen, miért kéne több verziót írni? Akkor sem fogod a teljes olvasóközönséget lefedni vele. Viszont bennem tuti olyan érzetet kelt, hogy nincs befejezve, még változásban, mozgásban van. Gondolj bele! Vegyük pl. Jókai A kőszívű ember fiai regényét. Vagy Tolsztoj Anna Karenináját. Vagy Victor Hugo A párizsi Notre-Dame-ját. Ha ezekből (vagy bármi másból) lenne több verzió is, akkor melyiket vennéd le? Melyik lenne kötelező vagy ajánlott irodalom?

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2010-12-14 16:42:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Egy sztorinak, történetnek csak jót tesz, ha többféle formában van tálalva. Kinek kinek ízlése szerint. Aki sűrűjét szereti a levesnek, az kicsorgatja szedéskor a lét.
Ez itt fenn egy remek elbeszélés. Nem árthat neki a változtatás. Olyan sosem lesz, hogy mindenkinek tetszik. Én megkaptam már egy-egy írásomnál, hogy lehetne bővebb is. De azt is, hogy húzzam, mert nagyon csapongó. Mit tehet ilyenkor az alkotó? Igyekezik kiszolgálni az igényeket, az olvasót, mert az olvasónak mindig igaza van. Egy a lényeg. A történet, legyen az akárhány karakter, adjon valamit. Legyen tartalma. László! A tiédnek van magva. Gratulálok! Bármilyen formában fogom viszontlátni a történetedet, mindig élvezettel fogom olvasni. Kívánok neked sok sikert az alkotáshoz!
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-06
Összes értékelés:
40
Időpont: 2010-12-13 22:42:47

A kritikus beszélgetést támogatom, Az íj meghúzását viszont nem. :) Muszáj novellába szorítani? Miért nem maradhat prózaként? Írsz majd más témából novellákat még....
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
159
Időpont: 2010-12-13 17:36:42

Ha lesz hozzá energiám, megírom és felteszem a rövid verziót is.

Úgy tűnik kezd kialakulni egy kritikusabb beszélgetés, aminek örülök.
Ha lehetek őszinte, eddig én is édelegtem, nem szóltam a jó írókhoz kritikusan. Ezentúl szolidan, de fogok. :D
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
159
Időpont: 2010-12-13 17:33:13

Köszönöm szépen a látogatásotokat.
Annyira azért ne féltsetek, hogy egy véleményre feladom a sajátomat, ugyanis én is a hosszú verzióban hiszek.
Viszont!
Szusi ráébresztett arra, hogy létezik olyan kulturált olvasó, akinek ez hosszú, illetve én magam is rájöttem, hogy írásom nem novella, hanem elbeszélés. Azaz, ha egy pályázatra novellát kérnek, eszembe fog jutni Szusi Hsz-e és kivágom a leíró részeket.
Ez egy jó írás (nem vagyok álszerény :)), és az marad akkor is, ha rövidebb. Ha a leírásokat minimalizálom, a mellékszálakat is csökkentem, akkor kapok egy 6-7 ezres izgalmas novellát. Gyakorlatilag minimálisat kell hozzáírni, csak vágni kell. Odafigyelős egy-két órás meló, nem nagy ügy. Egyszer érdemes megcsinálni, ugyanis ez egy értékes téma és a medvés rész pörgős, jópofa leírása miatt, megérdemli a törődést.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2010-12-13 16:24:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves László, ha valamit számít egy újabb női vélemény, hát ne húzd meg. Az íjkészítés nem üres, tartalmatlan locsogás, látszik, hogy a szerző nem könyvből ismeri a falusi életet, meg tudja különböztetni az egyes fafajtákat, stb. Örkény más kategória, lehet egyperceseket írni, de utánozni nem érdemes, úgyis ki fog lógni a lóláb.
Én is megkaptam már, hogy hosszú, meg ez minek, az minek. Romeo és Júlia szerették egymást, meghaltak, oszt jó van. Nem azért írtam le, hogy több papír fogyjon, úgy vélem, te sem.
Lusta olvasón nem lehet segítemi.
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2698
Időpont: 2010-12-13 12:55:49

válasz De Profundis Clamavi (2010-12-13 10:38:33) üzenetére
László, engem is kissé meglepett a reakciód és csak akkor lenne érthető számomra, ha te magad is éreznéd/érezted ezt már, és az én írásom csak felszínre hozta.
Hangsúlyoztam, hogy ezt Én láttam így és éreztem így. Más érezhet másképp, sőt egész másképp is. Nem hiszem, hogy nincs igény a régebbi időkben játszódó írásokra. Az én egyik kedvenc könyvem a Katedrális, ami emlékeim szerint a XII. században játszódik, és nem mentes az akkori életviszonyok leírásától sem, de csak, mint keret. Nem akarván egy teljes, mindenre kiterjedő leírást adni mindenről és mégis az aktuális helyeken, elcsöpögteti a fontosnak tartott érdekes, értékes információkat. Azért is írtam meg neked, amit gondolok, mert te magad kérted ezt belépésedkor és ezt a kérést komolyan vettem.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-06
Összes értékelés:
40
Időpont: 2010-12-13 11:00:57

Kedves László!
Megleptél az alábbi hozzászólásoddal. Azért leptél meg, mert kaptál eddig két véleményt. Egy pozitívat, és egy negatívat. És ebből máris azt szűrted le, hogy a történeted nem jó, és át kell írni, meg kell húzni. Nem gondolom, hogy két hozzászólás alapján bármilyen következtetésre kéne jutnod az íjkészítéssel kapcsolatban.
Én sajnálnám, ha meghúznád, szikárosítanád. Ez így jó, szép, kerek. Egyébként is hajlok rá, hogy ha egyszer megírunk valamit, azt variáljuk, szebbítjük egy ideig, de utána már, ha lezártnak érezzük, ne nyúljunk hozzá többet. Minek egy novellából csinálni 2-3-8-10 verziót is? Az olyan lett és pont. Jöjjön a következő.
Szóval szerintem szép a történet, és maradjon így, ahogy van. Bár nem férfivélemény, pedig azt vártál...
Ella
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
159
Időpont: 2010-12-13 10:41:59

Viszont, ha most nem tudtam lekötni a figyelmed, akkor valamit elhibáztam. Át fogom gondolni.
Nem csak udvariassági köröket írtam, komolyan szükségem van az őszinte kritikára. Jó lenne odaérni, hogy komolyabb kiadók is elfogadják az írásaimat és ez másként nem megy. Köszönöm, hogy bátor voltál és őszinte.
Várom a Tisztelt Többiek negatív véleményét is. Miért nem jó ez a novella?

Legközelebb valami szikár novit teszek föl, hogy lássátok, olyat is tudok.

(látod, nálam egy HSZ is 2400 karakter :))
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
159
Időpont: 2010-12-13 10:39:36

Én viszont ezelőtt 6-700 évvel játszódó sztorit írok, muszáj leírást is beletenni az irtásföldről, a vertfalú házról, mert másként nincs értelme történelmi keretbe illesztenem. Még reménykedem, hogy más véleményt kapok férfiolvasóktól, mert pl engem elvarázsol amikor szakember ír mesterfogásokról, íjkészítésről, gyümölcsfametszésről. Talán minket férfiakat ez jobban érdekel. Meglátjuk majd.
Igazság szerint ideális az lenne, ha tíz komoly kiadó irodalmi szerkesztője indokolná meg miért nem jó a novella és aszerint variálná az ember, de ez egy álom.
Legtöbb novellám szikár, lényegretörő, kimondottan vigyázok arra nehogy belekerüljön mellékszál, de ennél a novinál nem ez volt a célom. Egyszer majd regényt szeretnék írni és tudatosan törekszem a leíró részek bővítésére, begyakorlására.
Van egy olyan érzésem, hogy a történelmi novella nem életképes műfaj, pont a műfaji korlátok miatt, így inkább elbeszéléseket fogok írni. Nem a csattanó és annak a felépítése a cél.
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
159
Időpont: 2010-12-13 10:38:33

Köszi az őszinte szót!
Elméletileg ki tudom vágni a novellából az íjkészítést, viszont a hangulatteremtő, leíró részeket sajnálnám. Ez, egy nem tudatos novella, azaz nem volt az agyamban mi lesz a vége. Az alapírás feleennyi lehetett, viszont abban még benne volt az egész íjkészítés. Később bővítettem az elejénél a madárfogást, szurkáltam bele pár mondatot, illetve komolyabban rábővítettem a medvés részre. Ha lesz hozzá energiám kivágom az íjkészítést, és hozzáírom a többit. Így kb 8-9 000 karakter marad a mostani 14 000 helyett.
Ez a novella, vagy inkább elbeszélés nem poénra épül, nem a novella szikár, lényegretörő szerkezetét akartam megépíteni, hanem egyfajta adomázós, mesélős, kissé szétfolyó sztorit a középkori siheder kalandjairól. Feltétlenül megírom szikáran is, csak a kalandra koncentrálva, de nem egyszerű a dolgom. Már Örkény is elmondta, hogy nem írja le az ajtót, a szobát ahol belép, ahol a történet játszódik, hisz mindenki ismeri.
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2698
Időpont: 2010-12-13 09:25:53

László, csak azért merem leírni amit most lefogok, mert valóban jó írónak tartalak. Kétszer rugaszkodtam neki az olvasásnak, mindkétszer kb. a harmadánál kifogott az érdeklődésemen.
Amellett, hogy eszelős híve vagyok a lényegre törő fogalmazásnak, nem egy 800 oldalas könyvet is olvastam már, amelyek végén sajnáltam, hogy nem tartott tovább. Nekem kicsit sok volt a háttéranyag ebben az írásban, ami azt eredményezte, hogy elvesztettem az érdeklődésemet a történet iránt. Az én olvasási habitusom ilyen. Lehet, hogy egyedül vagyok vele, lehet, hogy nem. Ez, egy darab meglátás volt, az enyém.
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
159
Időpont: 2010-12-13 05:58:08

Köszönöm szépen a látogatásod!
Medve Uraságot ne féltsd, nagyon is jól szállt ki a buliból, köszöni a szalonnát, nagyon finom volt. Misót, gondolom Te sem félted, az a típus aki túléli a gyerekkort, bár mindent megtesz annak érdekében, hogy belehaljon. Ha én lennék az apja nagyon szeretném, de gyakran kiosztanék neki egy-egy fülest. Lelkes bolond, mint az én nagyfiam (most 9 éves).
Sajnos a novella hosszúsága meg fogja akadályozni az olvasottságomat. Szoktam rövidebbeket is írni, de igazán 8-15 000 karakterben érzem jól magam. Szeretem, ha belefér némi háttérmese, tájleírás, picike mellékszál. Sőt, szégyenlősen bevallom a 20-30 000 karakterek felé vágyom, ahol már igazán meg lehet teremteni a légkört.
Barátsággal László
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2709
Időpont: 2010-12-12 11:38:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves László!
Tegnap este óta, kerülgetem írásodat, mert úgy gondoltam " túl hosszú nekem " a neten történő olvasáshoz, de a kíváncsiságom legyőzött, és meg kell mondjam nem bántam meg. Misó az íjával, a nagy barnamedve, és a szalonna... :-) Élvezetes írás, tetszett. Végig lekötötted a figyelmemet és gyakran mosolyra késztettél, pedig a téma igen férfias. Mégsem tudtam rajta " összegömbölyödve szuszókálni ". :-) Persze én szeretem a nagymedvéket! :-))) Gratulálok írásodhoz!
Szeretettel: pipacs

Legutóbb történt

eferesz alkotást töltött fel „craartáH!“– Hála vers címmel

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Himpér álmok vajíze című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

szhemi alkotást töltött fel Ha könyv lennék címmel a várólistára

szhemi bejegyzést írt a(z) A világ ellen című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Himpér álmok vajíze című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Fürtöskacagó melodikus című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Mióta felfogom Őt címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 64. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 63. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 62. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 61. című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Egy szülő panasza című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Indulnom muszáj című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A Csalafinta csalitosban címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A világ ellen című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)