Néhány évvel ezelőtt Ruth Stafford Peale (1906-2008) írónő, kiadott egy könyvet arról, hogy mit rejt feleségnek lenni. Könyvét igaztörténetre alapozta, a sajátjára - melyben egy boldog házasságot írt le. A remekmű megjelenése után, számtalan olvasói levelet kapott. (És) leginkább olyanok írtak neki, akik nem éltek boldog házasságban. Peal asszony válasza mindegyikük levelére az volt, hogy szerinte a házasság egy olyan kapcsolat, amelyből mind a két fél - és joggal! - három alapvető és örök emberi vágy beteljesülését reméli, és ez a három elemi vágy az egész emberi nem számára érvényes.

Peale asszony így fogalmazza meg őket: "Mindegyikünk partnere számára az első helyen szeretne állni. Nála mindig segítségre szeretne találni. Végül azt szeretné érezni, hogy partnere számára fontos és hasznos. Ez a három dolog szükséges a boldog házassághoz (kapcsolathoz). Nem több, de nem is kevesebb. Ez a három dolog elég is hozzá."

1. Minden ember arra vágyik, hogy egy másik ember életében az első helyen álljon, számára a legszeretettebb lény legyen. Ez az első alapvető örök emberi vágyunk. Ennek a vágynak a beteljesülése a boldog kapcsolat/házasság első követelménye. Ahhoz, hogy a partner érezze: ez az első hely az övé, szüksége van neki arra, hogy ezt világosan és egyértelműen kifejezzük, bizonyítsuk. Ezeket a Szeretet apró jeleivel tehetjük.

Itt mutatkozik meg igazából, hogy egy jól sikerült házasság első kelléke nem a Szerelmi aktus, nem is a testi eggyéolvadás, hanem sokkal mélyebb érzelmi szférák. Más szavakkal: egy kapcsolat boldogsága nem abban áll, hogy a két partner egy testté válik, hanem sokkal inkább abban, hogy lelkileg válnak, váltak eggyé. Csak és csakis akkor olvadnak majd igazán egy testben össze, ha már lélekben is eggyé váltak. Ezért is nem tehet tartósan boldoggá az "one- night-stand" (egy éjszakai) kaland. A boldog kapcsolatok a lélekben kötődnek, és - sajnos - ott is válnak szét. Ezért is minden attól függ, hogy mennyire tanulják meg a partnerek szavak nélkül Szerelmüket és Szeretetüket kifejezni? Mert a szavak sokszor hazudhatnak, egy apró gesztus, egy tekintet, egy simogatás, egy spontán ajándék soha, és nem is kér sok magyarázatot. Ahol ez hiányzik, ahol ezek hiányoznak, történjen ez a munka túlértékeléséből, vagy tudattalan gondtalanságból és feledékenységből, egykedvűségből vagy egyébből, ott a partnerek a házassági Szerelemtől és Szeretettől megvonják a táplálékot, és a kapcsolati hűségen naponta keletkeznek - sokszor jóvátehetetlen - apró repedések. Az ilyen kapcsolat vége, végeláthatatlan veszekedések után: a szakítás/válás.

2. A második örök emberi vágy: a partnernél korlátlan segítséget találni. Minden embernek szüksége van egy közösségre, mert segítségre szoruló lény. Ezt magunkon is napról napra megtapasztalhatjuk. Hányszor és hányszor érezzük magunkat "szegénynek" és gyengének, fáradtnak és tanácstalannak, levertnek és tehetetlennek. Ilyenkor szükségünk van egy jótanácsra, egy vigasztaló szóra, bátorításra és támogatásra. Az az igazán jó házas'társ, aki észreveszi azt, hogy a partner segítségre szorul, és azonnal egyértelmű szavakkal vagy jelekkel tudtára adja: "Nem vagy egyedül, itt vagyok melletted, hallgatlak, megértlek, támaszkodj rám, hordozlak, segítelek, amiben csak tudlak." Ez a másiknak biztonságot és védettséget ad, és ugyanakkor a hála légkörét teremti meg.

"Hallottam egy asszonyról, akinek egy makacs, könnyen lobbanékony, ám mégis igen szeretetreméltó férje volt. Egy pénteki napon igen feldúlva jött haza az irodából, mert az volt az érzése, hogy ott jogtalanul kritizálták. Azonnal az írógép elé ült, és egy igen keményhangú levelet írt munkatársának. Felesége egy szóval sem tartotta vissza. Sőt borítékot és bélyeget is hozott neki, majd azt mondta: "Amúgy is le kell mennem még az üzletbe valamit vásárolni, és mivel a posta mellett megyek el, majd én elintézem a levelet." És el is intézte - a maga módján. Vasárnap reggel a reggelinél egy óvatos mozdulattal odacsúsztatta férjének a levelet és azt mondta neki: "Ha még most is el akarod küldeni a munkatársadnak, akkor megteheted. Pénteken viszont azt gondoltam, hogy egy kicsivel több időre van szükséged, amíg megnyugszol." Férje összetépte a levelet, és csak annyit válaszolt neki: "Köszönöm! Mi lenne velem nélküled?"

3. A harmadik örök emberi vágy: érezni, hogy szükség van ránk! Abban a pillanatban, ahogyan az ember azt érzi, hogy szükség van rá, élete új értelmet nyer. Ez azonban azt is jelenti, hogy az ember élete azonnal értelmetlenné válik, amint azt kell mondania saját magának: "Nincs szüksége senkinek rád. Egy ember számára sem vagy értékes és fontos. Igazából fölösleges vagy ezen a kerek világon." Az ilyen érzelem elszigetel, elmagányosít és elveszi az életkedvet. Miért van ez így? Mert mindenki elismerésre vágyik. Ki az, aki közülünk ne tudná, milyen fontos szerepet játszik életünkben a megbecsülés, a csodálat, az elismerés, a kitüntetés, a tetszésnyilvánítás? Ezek nélkül semmiféle emberi kapcsolat nem jöhetne létre.

"A partner számára az első helyen állni. Nála mindig segítségre találni. Számára fontosnak lenni. Ez a három dolog szükséges a boldog házassághoz (kapcsolathoz). Nem több, de nem is kevesebb. Ez a három dolog elég is hozzá."

A meglátások színes skáláját figyelembe véve, politikai szemszögből - említést érdemel Otto von Bismarck (1815-1898) birodalmi kancellár, sajátosan ismertetése a boldog házasság stratégiájáról. Így írt róla: "A házasságban az a lényeg, hogy az erők egyensúlyban legyenek. Mindenkinek szüksége van hatalmi területre. Mindkét embernek bele kell adnia az erejét, hogy nyugodt lelkiismerettel profitálhasson a másikéból." Nem hangzik túl érzelmesen. Mivel azonban Bismarck Johanna von Puttkamerrel kötött házassága ugyanúgy kivívta a kortársak csodálatát, mint a politikája, valami biztosan van benne.

Úgy tűnik nem feltétlenül - csak az érzelmes lélekkel megáldott egyének sajátos meglátása tárhatja fel a hosszú és boldog kapcsolat titkainak fortélyos világát..