HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1922

Írás összesen: 51407

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: AlexFeltöltés dátuma: 2011-02-14

Tenyérbe zárt kavicsok...

A vasútállomás ütött-kopott épülete mögött csordogált a kis patak. Ott gubbasztott. Kavicsokat szedegetett. Olyanokat, amiket a víz formált, csiszolt fényesre. Gyakran járt ki ide, hogy néhány szép darabot találjon. Nem magának gyűjtötte, a beteg kishúgának keresgélt. Ő soha nem jár majd itt, épp ezért sokat mesélt neki erről a helyről. És a kövekről.
Iskola után elfutott a vasúti sínek mentén, le egészen az elhagyatott kis bódéig. Kicsit félt. Amikor egyedül volt ez gyakran megesett vele. Sok történetet hallott azokról a fura alakokról, akik azon a környéken szoktak éjszakázni. Csövesek. Mondogatták a felnőttek. De gondolta, amíg világos van, nem eshet baja.
Iskolatáskáját, bedobta a régi váróterem ablakán. Osztálytársaival sokszor játszottak ott. Mindenféle történetet találtak ki. Bújócskáztak, de néha játszottak olyan nyomozósdit is. Szerette ezt csinálni. Elképzelték, hogy elkapják a rossz fiúkat. Jókat nevettek. Sok mindent találtak már ott. Sörösüvegeket, újságpapírokat, injekciós tűket, meg olyan dolgokat, amiket nem tudtak beazonosítani. Egyszer még egy doboz gyufát is találtak, majdnem fel is gyújtották a rongyokkal és papírokkal együtt az egész épületet. Akkor mondjuk nagyon megijedtek. Többet nem is jöttek ki. Csak ő. A kis patakhoz. Mert itt szép kavicsokat lehetett találni. És neki az kellett.
Levette a kabátját, noha kissé már csípős volt a levegő. Azt is rádobta a táskájára, megkerülte az épületet és learaszolt a patakhoz. A talaj színes volt a falevelektől és sáros a délelőtti esőtől. Lassan haladt lefelé az árokparton. Cipője meg-megcsúszott az avar rejtette köveken, lába elakadt egy-egy nagyobb gyökérben. A faágak ropogtak léptei nyomán. Aztán leért. A víz kristálytiszta volt és jéghideg. Feltűrte pulóvere ujját, és kotorászni kezdett benne.
Zsebében őrizte a zsákmányát. Tudta, hogy húga imádni fog minden egyes darabot. Ma kifejezetten szép köveket sikerült találnia. Volt köztük egy kék, egy rózsaszín és egy csillogós ezüstszínű. Az volt a legszebb. Azt lehet, hogy meg is tartja magának.
Az épületben hárman voltak. Éppen a táskájának a tartalmát borogatták ki a földre, amikor észrevették őt az ajtóban. Először nagyon megrémült. Valami azt súgta neki, hogy szaladjon el. A fiúk egy zacskót adogattak egymásnak. Beleszagoltak és jót röhögtek.
Hátrálni kezdett, de nem jutott messzire. Egy másik ember hangját hallotta meg a háta mögött. Megfordult és szembe találta magát a tizenöt év körüli fiúval. Ismerte az iskolából. Tavaly végleg kimaradt. Vagy kirúgták? Nem emlékezett. A félelem teljesen lebénította. Agya azt kiabálta neki, fusson, ahogy a lába bírja, de a lábai nem engedelmeskedtek. A fiúk egyre közelebb jöttek hozzá. Furcsa, maróan édeskés szagot árasztottak magukból, amitől teljesen elkábult, természetellenesen kitágult pupillájuk halálra rémítette. Végül körbeállták. Csapdába esett.
Megpróbált megszólalni, de szája kiszáradt, torkában furcsa gombóc keletkezett, amely elzárta a hangok útját. Az agya kattogott. Az anyukája várja ebédre. Reggel mondta neki, siessen haza. Ne tekeregjen folyton a sínek mentén. Inkább a leckéjét írja, és segítsen a házimunkába. Érezte, ahogy egy könnycsepp végiggördül hamuszürkére rémült arcán.
Olyan hirtelen történt minden. Az egyik fiú megfogta a vállát és nekilökte a falnak. Érezte, ahogy az ütéstől felrepedt a bőr a homlokán. Sírva fakadt. A másik fiú megfogta a haját, hátrahúzta a fejét és teljes erejéből a bordái közé vágott. Akkor összeesett. Hányni akart. Üvölteni. A fiúk röhögtek. Ütötték. Röhögtek. Megmarkolta a köveket a zsebében. Erősen szorította őket és lehunyta a szemét. Az utolsó ütést már nem érezte. A félelmet sem. Soha többé...
...Az édesanya könnyekkel teli szemmel hallgatta a rendőrt. Nem értett semmit. Az égvilágon semmit. Tenyerében tartott három követ. Egy kéket, egy rózsaszínt és egy olyan furcsán, tompán csillogó, ezüstszínűt...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-02-17 05:24:40

Én úgy gondolom, az ilyen dolgokról is írni kell, nem csak a happyről, hiszen az életnek két oldala van...
Én köszönöm, hogy elolvastad!
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-02-17 05:23:10

Köszönöm Tibor.
Üdv: Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-02-17 05:21:58

válasz Kankalin (2011-02-16 18:02:53) üzenetére
Sajnálom, hogy tapasztalnod kellett hasonlot. Jobb az, ha az ember csak sejti hogy ez is megeshet...
Köszönöm, hogy megosztottad velem.
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7437
Időpont: 2011-02-16 18:02:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Alex (2011-02-15 17:32:38) üzenetére
Szia Alex! :)
Muszáj még itt megjegyeznem valamit. Örülök, hogy leírtad, mert a közvetlen környezetemben is történt ilyen, még durvább ennél. Azóta is fekszik az egész település. Ilyen világban élünk, még akkor is, ha többen nem ilyenek vagyunk.
Gondoltam, kívánkozik ez a néhány gondolat még ide.
Megjegyzem: tökéletesen érthető volt amit publikáltál, jó annak, aki hiányol innen bármit is, mert nem élte át ezeket. Attól még léteznek.
Pontosan úgy adtad vissza, ahogyan kell. Sajnos nálam ennek az volt az ára, hogy közelebbről is találkozzak hasonlóval.
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-02-16 07:46:49

válasz antonius (2011-02-16 06:26:23) üzenetére
Antonius, örülök, hogy olyan világban élsz ahol ez számodra elképzelhetetlen. De attól még hogy te nem látod, nem tudod, még sajnos létezik ilyen, és még ilyenebb. Ilyenek vagyunk emberek...tehetnénk ellen. Hogy teszünk? Ki tudja... Örülök, hogy olvastad.
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-02-16 07:45:02

válasz Artúr (2011-02-16 00:04:20) üzenetére
Igazad lehet, néha hajlamos vagyok átugrani bizonyos, számomra lényegtelen részletet...igyekszem figyelni hogy ne maradjanak kérdőjelek...
Örülök, hogy ezt leírtad.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2578
Időpont: 2011-02-16 06:26:23

Túl van dramatizálva. A világ nem ilyen. Teljesen érthetelen és indokolatlan ez a brutalitás, amit ábrázolsz. Kell, hogy legyen a négy között legalább egy, aki időben megszólal: most álljatok le, mert belétek rúgok. Ha nincs, az a mi szégyenünk is. Mi voltunk itt ebben a korban és mi hagytuk, hogy ilyen legyen a világ.
De hiszem, hogy nem ilyen.

Üdv. a
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2011-02-16 00:04:20

Ez a világ, amit elénk tártál írásoddal, ott dörömböl az ajtókon. Félelmetes, ijesztő, és megdöbbentő. Bármikor, bárhol megtörténhet ... sajnos. Azonban tehetünk ellene, ha másként nem, hát így. Leírni, hogy többen térjenek észhez, amikor elolvassák. Mindenkit hazavár valaki.
Még a narkóst is.
Annyit azért megjegyeznék, hogy sokszor a kellően rövid írások hatásosabbak, kifejezőbbek, amikor egyvalamit akarunk láttatni az írói eszközökkel. Ebben az írásodban azonban teszel néhány kitérőt, ahol azért többet is várhat az olvasó pár sornál. Például:
"Mindenféle történetet találtak ki. Bújócskáztak, de néha játszottak olyan nyomozósdit is. Szerette ezt csinálni."
Jó így is a történet, lehet, csak nekem hiányzik innen egy kicsit több emlék.
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-02-15 20:39:11

válasz hova (2011-02-15 19:38:26) üzenetére
Köszönöm Vali, hogy mégis irtál pár sort :-)
Üdv. Alex
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2845
Időpont: 2011-02-15 19:38:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
Szomorú történet.Szívbemarkoló. Nem is tudok mást írni. Bocsánat, - elérzékenyültem!
szeretettel üdv:Vali
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-02-15 17:37:04

válasz dpanka (2011-02-15 17:35:23) üzenetére
Panka kedves! Szeretet kavics. Ez tetszik :-) Nem akartalak megkönnyeztetni.
Köszönöm, hogy átérezted!
Barátsággal: Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-02-15 17:35:28

válasz Jega (2011-02-15 17:08:36) üzenetére
Kedves Ibolya! Nem akartalak elborzasztani - bár tény, hogy az. Borzasztó. Sajnos. Köszönöm, hogy olvastad. Alex
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5458
Időpont: 2011-02-15 17:35:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
Megrázó a történeted a kisfiúról, aki a húgának szeretet kavicsokat gyűjt és közben megjelenik a gonosz és mindennek vége. A legszomorúbb az egészben, hogy valóságosnak is gondolhatjuk, hisz annyi szörnyűség van ezen a világon.
Meghatóan szépen fejezted be a történet végét. Könnyeztem.
Barátsággal: Panka!
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-02-15 17:34:34

válasz pirospipacs (2011-02-15 16:49:28) üzenetére
Kedves Pipacs!
Köszönöm a hozzászólásodat. Örülök, hogy átérezhetővé sikerült tennem a történteket.
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-02-15 17:32:38

válasz Kankalin (2011-02-15 16:26:34) üzenetére
Kedves Kankalin!
Hogy hány arcom? oldalam? van...hát azt nem tudom...de majd csak kiderül a végére, remélhetőleg. És csak egy szóban...sajnos a történet alapja valós esemény, mint írásaim jó nagy része..nem valami jó a képzelőerőm :-) de hát minek is fantáziálni ha a valóság is ellát alapanyaggal.
Köszönöm soraidat! Alex
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-02-15 17:08:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Uramisten! Kedves Alex, az elejét olvasva nem vártam ezt a szörnyűséget. Nagyon olvasmányos és érezni, hogy baj fog történni, de ez borzalom. Üdv. Jega Ibolya
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2709
Időpont: 2011-02-15 16:49:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
A félelem, szégyen és megalázottság, végül a menekülés szomorú története ez. Néhány helyen elszorult a torkom, volt amikor a lélegzetemet is visszatartottam.
"Soha többé..." szomorú kavicsok.
Nagyon jó írás, engem teljesen magával vitt.
Gratulálok!
Szeretettel: pipacs :)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7437
Időpont: 2011-02-15 16:26:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Alex! :)
Már hajnalban elolvastam írásod, csak kívülről. Elhatároztam, hogy írok hozzá, mert nagyot ütött rajtam. Azt hiszem, harmadik arcod is létezik, sőt most már egészen biztos vagyok abban, hogy több is, mert nagyon jól jelenítetted meg ezt a történetet. Nem tudom, hogy fikció, avagy valós dolog, de mindenképpen mélyen elgondolkodtató, sőt felháborító az egész.
Néhány szóismétlésen kívül semmi negatívumot nem találtam benne, bár nem is kerestem, mert lekötött az olvasmány, közben dühöngtem: azon, hogy ilyenek is léteznek. Pontosan tudom, hogy igen. Jó ez az írás, megfogott.
Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Himpér álmok vajíze című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

szhemi alkotást töltött fel Ha könyv lennék címmel a várólistára

szhemi bejegyzést írt a(z) A világ ellen című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Himpér álmok vajíze című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Fürtöskacagó melodikus című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Mióta felfogom Őt címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 64. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 63. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 62. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 61. című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Egy szülő panasza című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Indulnom muszáj című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A Csalafinta csalitosban címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A világ ellen című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)