HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1948

Írás összesen: 52878

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2022-05-29 22:53:30

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Csonka MáriaFeltöltés dátuma: 2011-03-05

Holtodiglan-Holtomiglan

Nagyapám a falu cipésze volt.Tódozgatta-fódozgatta a falusiak elnyűtt lábbelijét.
Mit hoz a holnap, sosem aggasztotta, "káresz kúresz, ahogy lesz úgy lesz" mondogatta.Neki , nem is volt min aggodalmaskodnia.Nagyanyám, a kis település bábája, lótott futott helyette is eleget.Abban az időben még ismeretlen fogalom a családtervezés. Nem kellett attól tartania, hogy munka nélkül marad. Volt olyan hét, hogy kétszer is zörgettek ablakán , éjnek évadján a türelmetlen parasztok, hogy asszonyukon segítsen.
Gyermek áldás volt bőven.Így mindig került az asztalra kenyér,többnyire kalács is.
Nagyapám, mint minden iparos ember úgy tartotta neki dukál a mindennapi szíverősítő.Vasárnap beültek az iparos körbe, melynek törzshelye a falusi kocsma,
ugyan máshol , hol is lehetett volna.Politizáltak. Hallgatták egymás , százszor ,
ezerszer elmesélt történeteit mivel nem tudtak betelni.Közben poharazgattak.
Előfordult, hogy a felkelő nap, ott lelte őket az asztal körül.
-Hínnye, már virrad!
Szedelőztek, ment , ki - ki a maga dógára.
Nagyapám, nagy nótázva iparkodott hazafelé. Magában kicsit aggodalmaskodott,
mit fog szólni asszonya, hogy megint íly soká elmaradt.Útközben itt-ott megállt,
hol különösen szép virágot látott, azt leszakította.
Mire hazaért , kész is lett a csepp csokrocska. Azt kalapjára, a szalag alá tűzte. Megnyitotta a hangosan nyikorgó kiskaput, szembe találta magát szigorú asszonyával ,
ki várta már a nyári konyha ajtajának dőlve.Meglátta élete párját a felcicomázott kalapban, elszállt a mérge nyomban.
Nagyapám , nagy óvatosan levette kalapját, mellőle a piciny csokrocskát, s nyújtotta az öregasszonynak.
-Ne haragudj Gyönyörűm!- úgy elszaladt az idő, észre sem vettem.
Magához húzta, valamit pusmogott a fülébe.
-Eredj már, vén bolond!- meglegyintette a csokrocskával, nagyot kacagott.
A kiruccanás el volt felejtve.
Soha egy hangos szó , veszekedés a két öreg közt el nem hangzott.
Nagyapám, szépségemnek , gyönyörűmnek nevezte feleségét,
Nagyanyám , következetesen csak vén bolondnak az öreget. Kedveskedve egy cirógatással, vagy legyintéssel megtoldva, hogy párja meg ne sértődjön, azért!
Egy napon, ágynak esett a Nagyika. Míg kicsi voltam azt hittem Ő sosem alszik,
soha nem fáradt.Mindig sietett , szaladt.Még éjszaka is frissen pattant ki az ágyból ,
ha valamelyik vajúdó asszony férje ráverte az ablakot.
Most meg mozdulatlanul fekszik az ágyban, pedig a nap már az ég közepén sétál.
-Nagyika , kelj fel, mindjárt dél!- szólogattam, rázogattam.
-Jaj , aranyos, nem tudok! Meg sem bírok mozdulni!
-Szaladj, hívjad Húbert doktor urat! -Nagyon siess !
A falu orvosa , jóságos kerek képű öregúr volt.Hozzá futott mindenki ,
ha foga fájt, vagy a hasa, netán rozsdás szögbe lépett,
esetleg túl sok zöld barackot evett.Most gyorsan összepakolt a nagy táskába.
Úgy szaladt , alig bírtam utolérni.
-Nagy baj lehet kislány, siessünk, Jolánka néni , nem szokott ok nélkül ágyban maradni!
Mire megérkeztünk , Nagyapám ott ült az ágy lábánál. Vizes ruhát rakott Nagyanyám fejére. Megfogta hófehér kezét, mi bütykös ujjai között olyan volt,
mint egy kibomlani készülő fehér liliom.
Simogatta. Esetlenül ráhajolt. Öreg , barázdált arcát rászorította, óvatosan csókot lehelt rá.
Mikor beléptünk szégyenlősen állott fel , hogy helyet teremtsen a doktor úrnak.
Nagyanyám haláláig nem ment ki a házból.
Etette, itatta, megmosdatta, tisztába rakta.
Ha épp semmi teendője nem akadt, ült mellette némán.
Fogta liliom ujjait, külön -külön , megcsókolta mind.
Nagyanyám nem beszélt.Néha fölnyitotta a szemét, ránézett az öregre nagy szeretettel.
Rámosolygott. A szája nem.Azok a hatalmas barna őzikeszemek mosolyogtak, majd elborultak.Mamika szeméből kicsordult egy könnycsepp,
halkan koppant odalent a padlón.Eltemettük a Nagymamát.
Emlékeimben fekete ruhás emberek tömkelege, majd sora.
Kik maréknyi földet dobnak a nyitott sírban fekvő koporsóra.
Nagyapám a kalapja mellől , a szalag alól előhúz egy apró csokrocskát.
Utánaküldi a göröngyöknek.
-Ne haragudj Gyönyörűm!- úgy elszaladt az idő , észre sem vettem!- mondja.
Kalapját lóbálva otthagyva a tömeget kisétált a temetőkapun.

Ha meghalok, nekem senki nem dob apró csokrocskát.
Ki egyedül marad mint az ujjam, annak párja nem tör a szomszéd fájáról orgonát ,
nem tép csillagvirágot, hogy holtában is kiengesztelje.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Csonka Mária
Regisztrált:
2011-02-17
Összes értékelés:
344
Időpont: 2019-08-13 23:14:15

Kedves Hayal!

Köszönöm, hogy olvastad és írtál.

Üdv: Mária
Alkotó
Hayal
Regisztrált:
2006-10-07
Összes értékelés:
1154
Időpont: 2018-07-03 08:41:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Maria ez gyönyörü lett....könnyeket csalsz az ember szemebe...mennyi kedvesseg, szeretet es odaadas arad az irasodbol. Gyermeki szeretet a nagyszülök fele, s a ferfi-nö szerelem a nagyszülök között... Örülök, hogy erre jartam, annyira szep ez a törtenet. Gratulalok,
H.
Alkotó
Csonka Mária
Regisztrált:
2011-02-17
Összes értékelés:
344
Időpont: 2011-10-28 12:30:54

Kedves Judit!

Köszönöm, hogy elolvastad. Míg leírtam, a szívem majd meg szakadt.

Mária
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5607
Időpont: 2011-10-18 22:29:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Mária!

Olyan szépen, olyan meghatóan írtad meg ezt a történetet!
Belesajdul az olvasó lelke ebbe az utolsó elmaradozásba.
Nagyon tetszett!

Judit
Alkotó
Csonka Mária
Regisztrált:
2011-02-17
Összes értékelés:
344
Időpont: 2011-03-10 22:55:56

Kedves Rita!

Köszönöm hogy olvastad!

Puszi:Mária
Alkotó
Csonka Mária
Regisztrált:
2011-02-17
Összes értékelés:
344
Időpont: 2011-03-10 22:54:13

Kedves Erika!

Köszönöm hogy olvastad!

Puszi:Mária
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-22
Összes értékelés:
694
Időpont: 2011-03-06 21:24:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Milyen szép, szivszorítóan az. Manapság már ritka kincs, ez a fajta megértés-egyetértés ami az öreg szülék között még természetes volt. Ma egyszerűbb az első nem tetsző dolognál elválni, vagy még egyszerűbb össze se házasodni. Nos köszönöm, ezt a kedves írást. Szeretettel Era
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3372
Időpont: 2011-03-06 21:13:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Bocs, Mária, én a szóközt mondom szünetjelnek... ha elengedem magam...
Rossz beidegződés...:)
Alkotó
Csonka Mária
Regisztrált:
2011-02-17
Összes értékelés:
344
Időpont: 2011-03-06 20:44:23

Kedves Irén!

Köszönöm szépen, hogy elolvastad a történetemet.Köszönöm az építő kritikát!Mondd mi az a szünetjel?

Szeretettel:Mária
Alkotó
Csonka Mária
Regisztrált:
2011-02-17
Összes értékelés:
344
Időpont: 2011-03-06 20:41:21

Kedves mistletoe.

Nagyon szépen köszönöm hogy elolvastad az írásomat.

Üdvözlettel:Mária
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3372
Időpont: 2011-03-06 16:55:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon szépen megírt, szomorú történet, két szerető ember emlékezete.
A konklúziót ne vond le korán...!
Gyermekáldás... és a pont, vesszők után szünetjel kell...

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Hőség! címmel a várólistára

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Keresztek útjaink mentén című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) közeleg az idő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel közeleg az idő címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A ligetben címmel a várólistára

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XX. című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az órásmester című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ez a nyár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Kertelő címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022