HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51425

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-03-27

Mezítláb a forró homokon A cséplés 13/7


( Régi történetek a gyermek koromból )

Régen a tanyasi ember ritkán ment boltba, igyekezett az életszükségletéhez mindent megtermelni és előállítani, amit csak lehetett. Az alap élelmiszerekből, csak a cukrot, cikóriakávét és egy-két apróságot vettek a boltba. A gazdasághoz már több minden kellett, vegyszerből, csak a rézgálicot használtuk, ám ehhez kellett oltott mész is. Ha a Mamának ruhaneműre volt szüksége, vagy a háztartáshoz kellett valami, azt megvette Kisteleken a piacozás után. Néha vett nekünk cukorkát is kimérve , mi ezt kitörő üdvrivalgással köszöntük meg, és rögön nekiláttunk a osztásnak.
A szőlőt két hetenként permetezték, de permetezték a dinnyét is, ám amikor már érett, azt abbahagyták. A kertben a pince mellett állt egy nagy üst, ebbe keverte be Nagyapám a rézgálicot oltott mésszel és vízzel, ezzel a lével permetezett, amiben csak annyit kellett segíteni, hogy kantával hordtuk a vizet, és felsegítettem a hátára a permetezőt. Gyönyörű égszínkék színe volt és szőlőlevelek csak úgy virítottak. Időnként végigkötöztük a szőlő nyurga vesszőit, Nagyanyánk előttünk járva letépte a felesleges hajtásokat. A tanya nem termelt szemetet, minden jó volt valamire. A letépett hajtás a földön maradt, bekapáltuk, ez zöldtrágya volt.. A trágyadombra került minden szerves anyag, a hullott gyümölcsből pálinka lett. A hullott almát és a szedret a disznók ették fel. Régen mindent papírzacskóba adtak, nem volt műanyag csomagolóanyag, igaz nem is vásároltak annyi mindent össze, mint manapság. A maradék étel a kutya táljában landolt. Bútoraik a régi családokat egész életükben szolgálták. A tanyákon ismeretlen fogalom volt a szemétdomb.
Az aratás után két-három héttel a tanyákon elkezdődött a második legfontosabb munka, a cséplés. Ez is az évek alatt kialakult rendben zajlott le tanyáról tanyára. Volt ám ekkor össznépi munka és mulatság. Az állam által kikényszerített orosz típusú közösbe soha nem volt ilyen összefogás, mint a maguk által szervezett kalákákban. Itt mindenki beleadta az összes erejét, idejét, nem számított kinél végzik a munkát. Az előző napokban lovas kocsival behordtuk a gabonakévéket, és a gyepes udvaron hatalmas asztagba raktuk össze, úgy, hogy az eső ne ártson neki. de azért mindenki rettegett a vihartól. Nagyanyánk megfoltozta a lyukas zsákokat, és készen álltunk a cséplésre. Egy reggel azután jött is a nagy hanggal pöfögve a cséplőgép. A cséplőmester irányított, ő kezelte a dübörgő, füstöt okádó monstrumot. A közelébe sem mehettünk a munkának, nehogy valami baleset történjen velünk. Olyan sürgés - forgás volt ott, hogy a gyerek csak láb alatt lehetett a gép közelében. A padlás alját újra mázolta Nagyanyám Ica nénénk segítségével, és erre a patyolat tiszta padlásra létrán hordták fel a gabonát. Addig etették ezt a zakatoló gépet, míg el nem fogyott az utolsó kéve is. A szalmát a szérűskertbe hordtuk össze és a nagybátyáim, mert kettő volt belőlük, és a cséplésre mindketten hazajöttek, rakták a kazlakat. Az ocsút zsákokba merték és fedett helyre leöntötték, ez volt az aprójószág ennivalója. Nagyon szerették, mert mindenféle mag volt benne és apró bogarak meg a gabona maradéka. A töreket összesöpörték, miután a gép elment, és zsákokba rakva fedett helyre vitték. Ezt használták fel a vályogtégla készítéséhez és az épületek tapasztásához is. Gyerekkoromban még én is tapostam a vályogot, amikor Nagyapám javította valamelyik melléképületet.
Ebédet szintén az udvaron a nagy asztalnál költöttük el. Delelőidőben, a szérűskertben az istálló mögött az árnyékban pihentek az emberek, beszélgetve, viccelődve. Ilyenkor mindig rá akartak venni bennünket, gyerekeket, hogy osonjunk le a borospincébe és hozzunk fel bort, de mi oda soha nem mehettünk és bevallom, nem is tudtam gyerekkoromban, hogy milyen volt a pince belülről. A munka végeztével Nagyapám a legjobb borából hozott fel kancsókkal, még mi gyerekek is kaptunk egy picit. Az ilyen vacsorákra mindig úgy emlékszem vissza, mintha soha nem ettem volna finomabbat, pedig az ételek nem voltak különlegesek, csak mi voltunk nagyon-nagyon éhesek, és sokan ettünk a hosszú asztalnál.
A cséplés után Nagyapám naponta feljárt a padlásra forgatni a gabonát. Egy nap azután befogott, a búzával megrakott lovas kocsiba, és elporoszkált a malomba őrletni. Mesélte, hogy volt a Bagi családnak egy szélmalma Pálmonostora határában, még az 1800-s évek végén építették, de az már 1947 óta, az én születésem idejétől nem őrölt. Valamikor a háború előtt ott laktak, akkor még élt a mi édes nagyanyánk, akit már nem ismerhettünk meg, mert 1942-ben szülésben meghalt. Tömörkényen laktak a Bagiak, hajdani felmenőim. Pálmonostorán pedig a másik dédszüleim, dédanyám, Almási Tóth Julianna, és a dédapám, Szombathelyi Pál. Én még láthattam őket.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12521
Időpont: 2011-10-08 11:04:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon érdekes ez a leírásod is a cséplésről. Úgy látszik, hogy az mindenütt NAGY napnak számított minden faluban-tanyán élő embernek.
Az én gyermekkorom - jóval korábbra esik - abban a kis faluban is nagyon készültek rá, amikor megjelent a cséplőgép a falu határában, az összes gyerek kivonult és nagy ovációval kísérték a gépet. Ott is összefogással dolgoztak, de akkor még ún. "tüzes-géppel" s a gyerekeket nem engedtek a közelébe, mivel veszélyes volt. A gép körül minden kézierővel folyt, ezért aztán nem is voltak a faluban munkanélküliek, ez a fogalom akkor nem is létezett.
Az emberek számára komoly, fárasztó munkát jelentett, mindenkit befogtak hozzá, de megszokott rendben folyt minden, s valóban semmi sem veszett kárba, ahogyan leírtad, még az ételmaradék sem, mert a kutyákkal és a disznókkal etették fel.
Nem lehetett abban az időben pazarolni, mindenki takrékosan osztotta be az életét.
Mindez - sajnos - feledésbe ment.
Jóvolt olvasni a régi történetet.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-28 22:45:28

Kedves Selanne és Mistletoe most ti hoztátok vissza a számba a régi idők cukorkáinak ízét. A bocskorszíj orvosság szagát, a néha elrághatatlan krumplicukor édességét, a búcsúk ragacsos törökmézét, a boldog időket, amikor gondtalanul rúgtuk a port, és fütyültünk a világra. Jó olvasást ! Üdv Jega Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-28 19:41:15

válasz T. Pandur Judit (2011-03-28 18:45:02) üzenetére
Köszönöm Judit, hogy ilyen szépen elmesélted a cséplést. Én nem emlékszem ilyen cséplés biztosra, de attól még lehet, hogy ott volt. Nálunk egybe volt a gép ,nem volt külön traktor. Nagy hangja volt amikor működött. Minket gyerekeket nem engedtek közel, mert útban voltunk és nagy volt a balesetveszély, de azért nagyon izgalmas volt számunkra ez a munka.
A leírt cséplés inkább 1957 vagy utána volt, mert csak tízéves koromtól fogtak be munkára a Mamáék, addig csak anyánkkal töltöttünk el pár hetet nyaranként a tanyán.
Köszi az olvasást. Üdv. Ibolya
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5471
Időpont: 2011-03-28 18:45:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
/folyt./ Cséplés alatt 1940-től a mázsánál 1956-ig gépi ellenőr volt, és írta, hogy mennyit csépeltek. Ez a beszolgáltatás miatt volt így. A cséplés befejezésekor kimérték a géprészt, ami a cséplőgép bérleti díja volt.
Nálunk a szalmát elevátor horta fel a szalmakazalra.
Bocs, hogy leírtam, hogy nálunk hogyan volt a cséplés, de olyan jó visszaemlékezni rá, mert bár iszonyúan nagy munka volt, mégis olyan volt, mint egy ünnep! Mindenki ereje megfeszítésével dolgozott, de mindenki nevetett, jókedvű volt! Most meg ha valami apróságot kell elvégezni, akkor mindenki meg akar halni a fáradtságtól, és a kedvetlenségtől.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5471
Időpont: 2011-03-28 18:44:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
/folyt./ Ha nagy volt a szalmája, akkor az etető lassan engedte a dobba, és megvárta míg a gép leveri a kalászt. Ezt azért kellett így csinálni, hogy a gép le ne fulladjon a nagy megterheléstől. Két ember volt a zsákoló. Ezek hordták a teli zsákokat a mázsára. Ők vigyáztak arra, hogy a cséplőgépen mindig jól legyenek felkötve a zsákok.
Lent a gép aljánál töreket és a pelyvát két asszony vagy lány húzta el a gereblyével a géptől és rögtön el is hordták, mert az egy vastag vászonlapra potyogott, aminek a két oldalán két hosszú rúd volt, ami túlért a vásznon. A rudak végét fogták meg az asszonyok, és mint egy "hordágyon" úgy vitték el a gép alól. Mikor már a cséplés a végefelé közeledett és az asztag elfogyott, akkor összeseperték az elhullott szemeket, és kosárban feladták azt is cséplőgépre. A legvégén még a gép dobját is leseperték és üresen járatták néhány percig, hogy kiporolják. /folyt./
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5471
Időpont: 2011-03-28 18:41:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Amit én láttam gyerekkoromban cséplőgépet, annak nem volt motorja! Négy lóval húzatták a helyére, és egy hajószíjjal egy mellette álló traktorhoz kapcsolták, annak a motorja szolgáltatta az energiát a cséplőgépnek.
A cséplőgépet úgy állították az asztag mellé, hogy a gép kinyitott asztaldeszkája átérjen az asztagra. A kazalrakók megkérdezték a gazdától, hogy hány keresztkéve búzája volt, és kimérték a kazal helyét vagy villanyéllel vagy lépéssel. A kévehányók felbontották az asztagot. A gépész beindította a gépet és kezdődött a munka. A kévehányók a kévéket az asztalra dobták. Az adogató /egy asszony vagy eladó sorban lévő lány/ kicsit oldalra áll, és a kévéket kalászával felfelé felállította és feladta a kévevágónak a gép tetejére. A kévevágó ölébe fogta a kévét, és abban a pillanatban szétvágta a kévevágó késsel /kaszából készült kés/ a kévéket. Aztán az etető a szétvágott kévét széthúzta és kalászával lefelé a dobba engedte. /folyt./
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8286
Időpont: 2011-03-27 17:15:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Ibolya!

Imádtam olvasni ezt a fejezetet is.A kimért cukorkáról, a krumplicukor jut eszembe, még a fogam is belefásult, annyit ettünk, meg a zselés cukorka félgömb alakú , vagy félhold alakú volt.Sosem tudtam mi az elég belőle.A cséplés maga mint folyamat nem volt a látókörömben, a Te segítségeddel belekukkanthatok. Élvezettel olvastam ezt a részt is.

Szeretettel:Selanne

Legutóbb történt

Marcsy alkotást töltött fel Szivárgó lélek címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 69. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 68. című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Himpér álmok vajíze című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és a rovarok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Ősztől tavaszig című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 67. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 66. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A hold című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Ősztől tavaszig címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hangulatok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hangulatok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) apám csendben élt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Az öcsém, meg én című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel hangulatok címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 16. címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) craartáH! - Hála vers című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A hold című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)