HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51458

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / fantasy
Szerző: Talgorius GrendarFeltöltés dátuma: 2011-03-29

A Sötétség Lovagjai

Előzmény

A világ sötét nappalra ébredt.
Sötét nappalra, a szó legteljesebb értelmében.
A ragyogóan tűző napot, a gonoszság fekete felhője takarta el.
Az embereket iszonyatos félelem fogta el.
Ám nem csak az embereket.
A rettegés mindent elöntő áradata végigsöpört manókon, trollokon, óriásokon és egyáltalán
mindenen és mindenkin.
A koromfekete égbolton vérvörös izzás tűnt fel, mintegy előre jelezve mindazt a pusztítást,
mészárlást, ami felülmúlta, a legborzalmasabb rémálmokat is.
És ekkor bekövetkezett az, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie.
Galtar hegyén egy férfi állt.
Éjfekete palástját lengette a szél.
Jéghideg zöld tekintete világított a sötétben.
Botja vége kékes fénnyel izzott.
Hosszú percekig állt ott néma csendben.
A várakozás csendje volt ez, a várakozásé, valami irtóztató bekövetkeztére.
És elkezdődött.
A férfi kinyújtotta karját, magasba emelve a botot.
Pár pillanatra mintha megállt volna az idő, majd vérfagyasztó kiáltás hallatszott.
A gonoszság ura, a Sötétség Gyermeke magához hívta választottait.
A levegő remegni kezdett, majd a férfi mellett mintegy varázsütésre, lovasok jelentek meg,
varázslók, éjfekete lovakon, fekete palástban.
Körül állták a férfit. Kezüket szívükhöz és homlokukhoz érintették, majd a férfi felé
nyújtották mintegy kifejezve hűségüket, hogy teljes szívükkel és minden tudásukkal szolgálni fogják.
A férfi felemelt kézzel intette csendre híveit.
Botját a hegyoldat borító erdőre irányította.
Hangos szóval felkiáltott: -Draconus targla separorum!
Hirtelen hatalmas szárnyak suhogása hallatszott.
Az erdő felől, egy óriási sárkány közeledett.
Leereszkedett egyenesen a férfi elé.
Ahogy ott ált méltóságteljesen, mindenki láthatta, hatalomra, uralkodásra termett, nem arra,
hogy másokat szolgáljon.
És mégis...
Lassan féltérdre ereszkedett, fejét meghajtotta a férfi előtt.
Ám ez a gesztus nem az alázaté, az alárendeltségé volt.
Sokkal inkább az elfogadásé, a másik fél egyenrangúként való elfogadásáé.
A férfi tekintetét a sárkányéba mélyesztette.
A lovasok érezték, valami különös nem mindennapi esemény van itt kibontakozóban.
A sárkány szép lassan felemelkedett, és a férfi egyetlen intésére elindult északra, a férfi
szülőhazája irányába.
A lovasok arcán döbbenet, és kíváncsiság tükröződött, ám a férfi csontokig hatoló, sötét
pillantása visszatartotta őket, minden kérdezősködéstől.
Egy kivétellel.
A lovas kíváncsisága erősebbnek bizonyult minden ésszerű óvatosságnál. De még a félelem
visszatartó erejénél is.
Élete utolsó ostoba cselekedetét követte el. Odaléptetett a vezér elé.
A Sötétség Gyermeke éppen a terve következő lépésére koncentrált, amikor a lovas
megzavarta. Pusztító haragra gerjedt.
A lovasnak arra sem volt ideje, hogy tettét megbánja.
Bensejéből lángok csaptak elő, haja, szakálla pillanatok alatt leégett, a bőr és a hús leolvadt a csontjairól. Társai rémülten figyelték pusztulását.
Tanultak az esetből. Mozdulatlanul várták, mit tesz ezek után uruk és mesterük.
A sötétség egyre sűrűbb lett, Szinte már tapintható.
A hegyen a mágus botjából kiindulva, kékeszöld villámok cikáztak.
Hirtelen a közeli városka felől, a rémület hangjai, jajkiáltásai jutottak el a hegyen összegyűlt
csapat füleibe.
Ez volt a jel.
A Sötétség Lovagjai, mint pusztító förgeteg zúdultak le a hegyről.
Lerombolva mindent, lemészárolva mindenkit, aki gonosz hatalmi terveiknek útjába állt.
Elkezdődött a sötétség kora.



A Sötétség Lovagjai

Szép napsütéses reggelre ébredtem.
Legalábbis így tűnt. Már rég nem voltak szép reggelek, sem szép napjaink.
Több falu felperzselve. A városok kifosztva, lerombolva.
Még fiatal mágus voltam. Egy kis falucskában éltünk. Szüleim tanítgattak a mágia tudományára.
Átadták mindazt a tudást, amelynek birtokában voltak.
Ami igazán nem volt soknak mondható.
Ezek után, magam igyekeztem minél többre rájönni, illetve ellesni más varázstudók technikáit, ismereteit.
Már korán felismertem a düh, a gyűlölet erejét. Egy falumbeli fellökött. Ma már tisztán látom, nem volt szándékos, ám akkor nem tudtam racionálisan felmérni a helyzetet.
Utat engedtem az indulataimnak. Kinyújtottam kezemet a férfi felé, egy pontra fókuszálva a mágikus energiákat.
Mint amikor a szél felkap egy tollpihét, és könnyedén repíti tova, úgy szállt el messze a láthatáron túl.
És ez csak a kezdet volt. Amint egyre inkább átadtam magam az indulataimnak, úgy öntötte el bensőmet a harag, a pusztító sötétség.
Egyre több idegen bukkant fel a falunkban. Ki a sötét mágusok elől menekült, ki csak átutazóban volt, harcra készen a világot fenyegető gonosz ellen.
Hallgattam, figyeltem. Csak úgy faltam minden szót. A hírek lenyűgöztek. Az idegenek beszéltek egy csapat feketemágusról. Egy elitalakulatról, a Sötétség Lovagjairól.
Vágytam őket megismerni. Közéjük kívántam tartozni.
Minden gondolatom azt kiáltotta: - Igen! Én közülük való vagyok! Egy vagyok velük! Egy indulat, egy szív, egy lélek.
És eljött az a reggel. Már csak azért is szépnek tűnt, mert híreket kaptam egy átutazó által, miszerint a Sötétség Lovagjai a falunk felé tartanak.
Bementem apámhoz és közöltem vele elhatározásom. Csatlakozni fogok a Lovagokhoz amint a faluba érnek. (Az fel sem merült bennem hogy esetleg visszautasíthatnak vagy akár, meg is ölhetnek.)
- Térj észhez fiam. Kérlelt apám, majd miután látta, hogy hajthatatlan vagyok könnyekkel a szemében lekevert egy nagy pofont, gondolván hátha így észhez térek.
A pofon csak még jobban megerősített döntésemben. Elmémet elborította a gyűlölet gyilkos hulláma.
- Ha megérkeznek, remélem, porig rombolják ezt a koszfészket, és te leszel az első, akit megölnek. Kiáltottam apám felé.
Apám csak állt ott. Arcán könnycseppek csorogtak, szemében döbbenet, bánat, és szeretet különleges egyvelege csillogott.
Már régen megbántam ezerszer is ezt a pillanatot. Ezt a gonosz kijelentésemet.
Ha visszafordíthatnám az időt, életemet adnám apámért. Ám már késő.
Kifordultam a szobából. Hátat fordítottam apámnak, anyámnak, hátat fordítottam szeretetüknek, irántam érzett aggodalmuknak. Tejesen átadva magam a bensőmben dúló gonosz érzéseknek, indulatoknak.
Ahogy kifutottam abból a házból, amit addig az otthonomnak nevezhettem, eldöntöttem lezártam eddigi életemet.
Ők többé nem az én népem. Ez a falucska többé nem az én falum.
Csak egy volt számomra a pusztulásra ítélt falvak közül, mely még pillanatnyilag köztem és terveim között állt.
Egy óra múltán kiáltások jajgatások hangja jutott a fülembe. A falucska északi része felől menekülő emberek rohantak, nyomukban hatalmas éjfekete lovakon, fekete palástban, a Sötétség Lovagjai vágtattak. Amerre elhaladtak, megégett hullák, rémülettől eltorzult arcú tetemek hevertek.
A csapat élén egy fekete hajú, izzó tekintetű mágus haladt. Már megjelenése is rémületet keltett ellenségeiben. Sugárzott belőle a hatalom, a sötétség mindent átható jeges fuvallata.
Senki nem tudott ellenállni neki.
Éppen két támadójával küzdött, amikor szemem sarkából megpillantottam egy harmadikat.
Biztos voltam benne, ő is megérezte a veszélyt, és képes lett volna egyedül is elhárítani.
Mégis úgy véltem, itt az ideje közbelépni. Megmutatni mire is vagyok képes.
Kinyújtott kézzel, lobogó hajjal álltam ott a falucska utcáján. A következő pillanatban, csontokig, velőkig hatoló borzalmas ordítás hallatszott, majd néma csend.
Ekkor vettem észre...
Az apám volt az. Valami iszonyatos erő szaggatta darabokra.
Magam is meglepődtem a történteken, nem is gondoltam volna, hogy a sötét indulatok ilyen erőt adnak, hogy képes lehetek ilyen borzalmas pusztításra.
A sötét varázsló rám nézett. Társai is körém gyülekeztek. Várták vezetőjük döntését a sorsom felől, készen arra is, hogy elpusztítsanak, ha ő így határoz.
- Ki vagy? Tudakolta.
A nevem Zaguldron feleltem.
Sötét jeges pillantása lelkemig hatolt.
- Készen állsz, hogy csatlakozz hozzánk? Kérdezte.
- Nincs más vágyam azóta, hogy az első híreket meghallottam a nagyszerű tetteik felől. Válaszoltam.
Elővezettek egy lovat. Vállamra borítottak egy fekete palástot.
Útnak indultunk. A lovaglás nem okozott gondot, a falumban is voltak lovak, elég jó lovasnak számítottam.
Az egyik sötét lovag mellém léptetett.
- Nem kis dolog az, ami veled történt. Mondta. - A Sötétség Gyermeke nem szokott ilyen
fiatalokat befogadni a csapatba. Általában elpusztítja őket. Nagy hatást gyakorolt rá, amit ott a faluban véghezvittél.
Így tudtam meg a gonoszság urának, akkori mesteremnek nevét.
Ezek után hosszú éveket töltöttem a Sötétség lovagjaként. A gonoszok közt is kimagaslottak cselekedeteim, melyeket elmesélni is maga a tömény iszonyat.
Egyik küzdelem után melyben társaimmal vettem részt, egyedül folytattam utamat.
Hirtelen mintha a semmiből jöttek volna elő mindenfelől ellenség rontott rám.
Megölték a lovamat, magam is csak alig éltem már.
Elvesztettem az eszméletemet. Mindmáig nem értem, miért nem öltek meg? Miért nem fejezték be, amit elkezdtek.
Amikor magamhoz tértem már nem az úton hevertem. Egy kis szobácskában voltam.
Egy férfi hajolt fölém. Ezt az arcot már láttam. Éppen egy falut pusztítottunk el. Ő is ott volt.
Bátran harcolt ellenünk. Csak akkor adta fel, és távozott el, amikor már látta, hogy nincs kiút.
Vagy a falucska pusztul el, vagy ő is a faluval együtt.
Ezt az arcot soha nem tudom elfelejteni. A szeme mélyen gyökerező szeretetet sugárzott.
Ilyen őszinte mély szeretetet eddig talán csak szüleim arcán láttam.
Nem értettem.
Nem értettem miért vitt el magához, miért ápolt olyan odaadóan, azok után amiket tettem, amely cselekedeteimet saját szemével is láthatott.
Első gondolatom az volt, megölöm. Mégsem tudtam megtenni, valami visszatartott.
Sokáig küzdött a bennem rejlő sötétség ellen.
Én ameddig tudtam ellenálltam, végül mégis az ősi Fény ereje győzött.
Átáradt rajtam átmosta testemet, lelkemet, egész valómat.
Ezután már kész voltam elfogadni mindazon igazságokat, melyeket Zingdrlán tárt fel előttem.
Elmondta, hogy mestere rábízta az ősi Fénymágia bölcsességét, és bennem méltó tanítványra lelt.
Mint hűsítő folyóvizet, ittam minden szavát.
Ahogy egyre előbbre haladtam tanulmányaimban, úgy ébredtem rá mindarra a sok szörnyűségre, amit elkövettem. Ezer élet sem lenne elég, hogy mindezt jóvátegyem. Szeretet öntötte el szívemet, a szüleim iránt, szülőfalum lakói iránt, mesterem iránt, és mindazok iránt is, akiket még csak nem is ismertem, mégis kész voltam akár az életemet is feláldozni értük.
Felismertem hogy a világnak csak akkor van esélye, ha hozzám hasonlóan, más Sötét Lovagok is kiszabadulnak sötét indulataik fogságából, és csatlakoznak a gonoszság elleni harchoz.
Ez az én küldetésem volt. Más ezt nem tudta volna véghezvinni. Még nekem is veszélyes volt.
Akár meg is ölhettek volna, ám ez a lehetőség sem tarthatott vissza. Meg kellett tennem.
Még ha tudtam is, hogy még a mesterem sem igazán érti, miért is teszem.
A Sötét Lovagoknak így, vagy úgy, végük kellett legyen.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-04-08
Összes értékelés:
26
Időpont: 2011-04-21 17:33:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Talgorius!
Nagyon tetszik ez az alkotás! Mindig is szerettem az ilyen fantasy-történeteket! Gratulálok! Így tovább!
Üdv: A. Big

Legutóbb történt

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 19. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) verekedés című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 11. című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Vivaldi's Gloria címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 11. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 9. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 9. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 8. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és Bíborka gyomlál című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel verekedés címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Oltásos mese című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hangulatok című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hangulatok című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Az öcsém, meg én című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

szhemi alkotást töltött fel Május ősz ruhában címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Téli éjjel című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Méhlegelő-kesergő címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és Bíborka gyomlál című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kik nem csupán sejtik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kik nem csupán sejtik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kik nem csupán sejtik című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)