HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2011-04-07

A nyolc boldogság 4.




Így lettem pap



"Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégülést nyernek"
(Máté evangéliuma 5/7/4)



Manapság nem divat kérkedni vele, én mégse fogom letagadni senki előtt: kommunista voltam, eszmélésem óta hittem abban, hogy a proletáriátus a múlt hibái ellenére is képes lesz új rendet alkotni, egy biztatóbb, szebb jövőt, melyben nem lesz nyomor, kiszolgáltatottság, igazságtalanság, üldöztetés, az ember szabad lesz és boldog, mindenki képességei szerint dolgozik majd, és szükségletei szerint részesül a társadalmi javakból.
Friss diplomásként az Országos Energetikai Felügyeletnél dolgoztam, KISZ tag voltam, sőt, vezetőségi tag. A KISZ gyűléseken én kiabáltam a leghangosabban: elvtársak, az ellenforradalom idején így és így volt, s a május elsejei felvonulásokon én emeltem a dísztribün előtt, a Hősök terén legmagasabbra a forradalom vörös zászlaját. Fiatal voltam, telve energiával, tettvággyal. Szerelmes voltam, szerelmesem szintén ifjúkommunista volt, a nép gyermeke, ő akkor már a pártba is belépett, elmondhatatlanul, leírhatatlanul gyönyörű jelenség, vörös haja tűzpiros zuhatagként hullott a vállára, szemtelen, szeplős pofikája, ragyogó kék szeme, bájos mosolya, elragadó lénye, szertelen, szabadosságra hajló modora minden társaság kedvencévé tette. Új-típusú szerelem volt a mienk, együttléteink során leráztunk magunkról minden erkölcsi kötöttséget, kispolgári előítéletet, zabolát, erről azonban nem akarok beszélni, ma már szégyellem, amiket műveltünk, -sokszor mások szeme láttára, megbotránkoztatására.

Sorsom úgy alakult, ahogy elképzeltem, panaszra nem lehetett okom. Szépen mentem felfelé a hivatali ranglétrán, 25 évesen főelőadó lettem, majd nem sokra rá csoportvezető. Mégis, ha olykor magam maradtam, kérdőjelek ezrei jelentkeztek és gyötörtek. Korábban is szerettem világnézeti kérdésekkel foglalkozni, de korábban stabil és megingathatatlan voltam materialista meggyőződésemben, egészen addig, nos, igen, egészen addig, amíg egyszer kezembe nem került egy angol nyelvű újságcikk, amiben a szerző, bizonyos Z. Engelmann Knopp a darwinizmus egyes tételeinek állításait vette górcső alá, nevezetesen a mutáció szerepét a fajok kialakulásában. A cikk azt sugallta, létezhet valami külső erő, ami közreműködött abban, hogy például a tengerben élő halakból a víz visszahúzódása után létrejöttek a szárazföldi fajok: az ismert magyarázat, már mint, hogy a környezet változásának hatásaként a halaknak szárnya nőtt, nem a teljes igazság. Knopp egyetlen árva szóval sem említette, hogy a természetfeletti erők létezésénél kell kereskedni, még csak nem is célzott rá, bennem azonban kétely támadt a materialista Darwin tanait illetően. Az emberi gondolkodás végletes. Ha egyvalamiben megrendül a hited, az egészben megrendül. Bennem is megrendült a hit, bár ez akkor még csak rejtett, ki nem mondott, át nem gondolt gondolat-foszlányokban jelentkezett. Elkezdtem bújni a könyveket, főleg a filozófiai jellegű munkák érdekeltek, megpróbáltam végére járni a dolognak, létezik-e, létezhet-e ténylegesen természetfeletti világ, vagy csak az a világ van, amit látunk, és megfoghatunk a két kezünkkel?
Szabadidőm nagy részét olvasással töltöttem, felhagytam a sporttal, nem jártam moziba, táncolni, szórakozni. A lány, akit szerettem eltávolodott tőlem és egy nap elhagyott. Akkora csapás volt számomra, amikor bejelentette, más fiúval jár, hogy azt el sem tudom mondani! A magam építette világ összedőlt bennem. Májusban történt. Kikértem éves rendes szabadságomat és bezárkóztam. Heteken keresztül bámultam a falat, s a falon egy pontot. Azt hiszem közel jártam ahhoz, hogy megőrüljek. De a fiatal szervezet megköveteli a jussát, a napfény és a virágillat kicsalt végül a szabadba. Végigsétáltam a Mártírok útján. A templom mellett van egy ház, sárga az oldala, a ház sárgája csak úgy ragyogott a napsütésben és a kapu mellett csillogott egy kicsike réztábla. Muszáj volt megállnom és megnéznem mi van ráírva. A táblán ez állt: IKGK Ifjú Keresztény Gondolkodók Köre II. emelet 2. Bementem a kapun, felmentem a másodikra. Szombat volt, 11 óra. Életem fordulópontja volt az a perc, csak ezt akkor még nem tudtam. Csengettem, kinyílt az ajtó. Nevető szemű alacsony, barna srác fogadott, s minden cécó nélkül az előszobán át bevezetett a szobába. A fal mellett székeken, párnákon, plédeken hozzám hasonló korú fiatalok ültek. Valami egyszerű játékot játszottak, nagyokat nevettek közben. Az egyik srác intett, hogy üljek le, s én leültem közéjük egy üres helyre. A szoba közepe üres volt, a székeken és párnákon kívül más bútorzat nem volt a szobában. Ha megfeszülök, sem tudok visszaemlékezni már, mi volt az a játék, de jó íze még most, négy év elteltével is bennem van, s bennem van a kép, élesebben látom, mint akkor, jobbra a második szomszédom egy barnahajú, csodálatosan szép lány, időnként gyors, futó pillantást vet rám, s mosolyog.
Ezt a lányt én ismertem, ez a sors keze volt, ez a lány a várbeli fantom-lány volt!

Igen, a várbeli fantomlány!

Szerettem a várban sétálni. Mielőtt szerelmemet, Vilmát megismertem gyakran mentem fel a Moszkva térről a kék busszal. Leszálltam a Szentháromság téren, végigbóklásztam az Úri utcán, ebben a szűk sikátorban, melyben a legfiatalabb ház is több száz éves. Magamba szívtam a kövekből áradó hűvösséget, és a történelmi levegőt. Behunytam a szememet, azt képzeltem lovag vagyok, a Hunyadiak egyik marcona katonája. Egyszer egy ilyen alkalommal az egyik becsukódó ablak mögött tündért láttam. Csak egyetlen szemkápráztató pillanatig tartott, mire újra odanéztem már senki nem volt az üveg mögött. A kép makacsul velem maradt, nem tudtam szabadulni tőle. Ettől kezdve nap, mint nap felkerestem az Úri utcát és azt a házat. Ácsorogtam a szemközti járdán, lestem fel az ablakra. Jó ideig nem történt semmi. Azt mondtam akkor magamban: Isten, ha vagy, mutasd meg hatalmadat, add, hogy újra láthassam őt. De csak marháskodtam, nem gondoltam komolyan, hogy van Isten. Egyik nap azonban csoda történt. Karácsony ünnepe előtt pár nappal szokásomhoz híven megint felmentem a várba. Tél volt, nagy hó volt az utcán. Már messziről láttam, hogy ott áll az ablakban. Ez alkalommal ott is maradt, nem tűnt el azonnal. Odafutottam az ablak alá, s mintha megőrültem volna, integetni kezdtem neki. Rám nézett, visszaintett, aztán csendes mosollyal az ajkán elfordult és elment az ablaktól. Másnap hiába vártam, s hiába vártam később is. Soha többet nem jelentkezett, s én kezdtem azt hinni, hogy nem valóságos élő személy, csak felfokozott idegrendszerem játékképe volt. Istent kértem, szólongattam: ó ha létezel, kérlek, mutasd hatalmadat!, -de nem hittem Istenben. Hetek, hónapok teltek el, tavasz lett, aztán nyár. Egyre ritkábbak lettek látogatásaim. Be kellett látnom, vannak dolgok, amelyeket pusztán csak akarni kevés.

Sok év telt el azóta. Nem mentem fel többé a várba, nem láttam értelmét. Túl voltam életem első szerelmén és csalódásán, álmaim, reményeim összetörve az utca porában hevertek, amikor a szerencse forgandósága azon a ragyogó májusi szombat délelőttön a Mártírok útján a templom mellett lévő ház második emeleti lakásában elibém hozta a várbeli tündért, -élő, valóságos személy volt, nem látomás, kettővel mellettem ült, időnként rám nézett és rám mosolygott.
Attól a naptól kezdve megváltozott az életem. A régi baráti kötelékek meglazultak, lassacskán elmaradtam a KISZ-es haverok kirándulásairól, bulijairól. Szombat délelőttjeimet a Mártírok útján töltöttem, az IKGK-sokkal. Játszottunk, beszélgettünk, vitatkoztunk. Ők is szerveztek kirándulásokat, szívesebben mentem velük, elmentünk a Mátrába, a Bükkbe, a Börzsönybe a nyár folyamán. Vallásosak voltak, templomba jártak. Hívtak engem is, és én nem mondtam nemet. Igazából Betti miatt tartottam velük, ő volt a várbeli tündér, tudásszomjam, bevallhatom, csak másodlagos szerepet játszott ebben. De, az is igaz, valóban kíváncsi voltam, megjelenik-e nekem is az ő istenük, megmutatja-e az arcát? Tény és való: nem jelent meg. Betti lehajtott fejjel imádkozott mellettem a padban, én pedig unatkozva nézelődtem mellette. A pap prédikációi unalmasak, érthetetlenek voltak, olyan dolgokról beszélt, amelyek számomra távolinak, meseszerűnek tűntek. A viták sem győztek meg. Ők, amikor az emberiség vagy a tudomány nagy, megoldatlan kérdései szóba kerültek végső érvként Istent hozták fel, azt mondták például, hogy azért nőtt szárnya a halaknak a tengerek visszahúzódása után, mert Isten úgy akarta. A megmagyarázhatatlan mutáció szerintük így nyer értelmet, magyarázatot. Én erre azt mondtam, hülyeség, ilyen alapon, ha valamit nem tudunk, elég, ha azt mondjuk, ez, vagy az azért van így, vagy amúgy, mert ez Isten akarata. Nevettek, fogalmad nincs, miről beszélsz, mondták.

Soha nem váltam volna materialistából istenhívővé, ha nem következik be egy szörnyű tragédia. 1979 november másodikán autóbalesetben meghalt Etelka, a kishúgom. A Széna-térnél ment át a zebrán, s egy részeg sofőr elütötte. Sötét napok következtek, a gyász fájdalmas napjai. Emlékszem, a rá következő három szombaton nem mentem el a Mártírok útjára. Aztán, a negyedik héten valami mégis odavitt. Betti nyitott ajtót, rögtön észrevette, hogy nagy rossz történt velem, mert nem kísért be a többiekhez, kabátját a vállára kanyarintotta, és azt mondta: gyere, sétáljunk egyet, mondd el mi bánt. Fel alá sétáltunk a Mártírok útján. Elmondtam neki, hogy meghalt a húgom. Megtorpant, részvéttel teli, sötét szemeit rám emelte. Könnyek csillogtak a szemében. Kezem után nyúlt. Etelka Istennél van, mondta. Isten gondot visel rá. Gyere, menjünk be a templomba, megtanítalak imádkozni. Ekkor áttört bennem hitetlenségem gátja. Zokogni kezdtem, úgy sírtam, ahogy azon a napon, amikor a szörnyű hírt meghallottam. Bementünk a templomba, letérdeltünk a Mária szobor elé, s elkezdünk imádkozni. Betti mondta előre a szöveget és én ismételtem utána. Órákon keresztül imádkoztam a várbeli tündér oldalán. Hittem, hogy van Isten, teljes szívemből ezt akartam hinni. Elviselhetetlen volt a tudat, hogy véglegesen meghalt, hogy a föld alá temettük, hogy nem látom soha többé. Betti hite reményt nyújtott, akartam hinni, és teljes szívemből el is hittem, hogy Isten országában újra találkozni fogok majd szeretett kishúgommal.

Szerelmes lettem Bettibe, lehet-e ezen csodálkozni? Betti gyönyörű lány volt, ilyen szép lányt, mint ő, soha életemben nem láttam. Szebb volt régi szerelmemnél is, pontosabban ő máshogy volt szép, egész édes-kedves kis lényéből kisugárzott belső szépsége. Vilmát a vad, zabolátlan, egzotikus, érzéki szépség jellemezte, Bettit pedig ez a sugárzó, harmonikus külső, belső szépség. Béna a nyelv, hogy leírja, a szív érzi csak, és a szív mutatja az utat.
Jóban voltunk, sokat beszélgettünk. Egyvalami volt csak furcsa, soha nem akart velem kettesben maradni. Társasággal mentünk mindenhova, moziba, templomba, múzeumba, bulikra. Egyszer azt mondtam neki, figyelj Betti, van egy új, jó film, a Szindbád, a Kossuth Lajos utcában játsszák a Puskinban, sok ízléses, frankó meztelenkedés is van benne, menjünk el csak mi ketten és nézzük meg. Jó, mondta, menjünk, van kedvem hozzá. Később azonban felhívott, hogy ne haragudjak, szólt a többieknek is, ők is szívesen jönnének. Próbáltam másik alkalmat összehozni, de sehogy sem sikerült, kibújt, mint az angolna. Jó hosszú ideig ment a csiki-csuki játék, én elindítottam a támadást, ő visszaverte, mígnem kezdtem gyanút fogni, hogy meséi, mi dolga van akkor éppen, igazából csak kifogások, sőt, egyenesen az, az érzésem támadt, hogy a szemembe hazudik. Tavasz lett a tél után, s tavasszal zsongani kezd minden. Én is zsongtam, pontosabban inkább bezsongtam. Az egyik gyűlés után pár percre sikerült kettesben maradnom Bettivel. Az ablaknál álltunk, lebámultunk a napsütötte utcára. Betti, szeretnék valamit kérdezni tőled, mondtam akkor neki. Mondjad, válaszolta az ő kedves, visszafogott modorában. Betti, szeretném, tudni, miért nem akarsz velem kettesben találkozni? Rám nézett, soha nem fogom azt a pillantást elfelejteni. Felhős volt két szép, ragyogó szeme. Mi csak barátok vagyunk, mondta, maradjunk is csak azok. Miért mondod ezt, kérdeztem. Van valakid? Először nem válaszolt, de amikor megismételtem a kérdést azt mondta: mi közöd hozzá! Kezdett bennem felmenni a pumpa. Villamos zörgött el az ablak alatt, megvártam, míg elmegy. Nős emberbe vagy szerelmes? Vagy egy papba? Vagy a saját tulajdon bátyádba? A kedves, szelíd aranyos kislány vad tigrissé változott. Hagyjál békén, sziszegte, ne koslass utánam állandóan!
És ezzel vége is lett. Megtört bennem a lélek. A "ne koslass utánam" végképp levert, kiütött. Ilyesmi után nincs folytatás, ha férfi vagy nem szabad többé forszíroznod a dolgot. A következő héten nem mentem el a Mártírok útjára szombaton, s templomba se mentem másnap. Otthon azonban imádkoztam, az istenhit nagyon is bennem volt már akkor. Így imádkoztam: édes jó Istenem, kérlek, segíts, mutasd meg az utat, merre kell mennem, mit kell tennem.
Isten nem válaszolt azonnal, én azonban nem nyugtalankodtam emiatt, tudtam, hogy a választ így vagy úgy megkapom majd. Meg is kaptam pár napra rá. Éjszaka álmot láttam. Hatalmas, díszes terem végében oltárszerű emelvényen magas, méltóságteljes, díszes ornátusba öltözött férfi kenyér és bor áldozatot mutatott be. A csarnok zsúfolásig tömve volt. Az oltár lét oldalán kispapok álltak. Egyikőjük ismerős volt. Ahogy jobban megnéztem, rájöttem, hogy én vagyok az. Kívülről láttam magamat, ami rendkívüli módon furcsa lehetett volna éber körülmények között, nekem azonban mégis teljesen természetesnek és normálisnak tűnt. "Isten megmutatta az utat" .mondtam magamban az álmomban, látva a papot az oltár mellett, aki én voltam, és, amikor felébredtem, éber, józan ésszel újra elismételtem: Isten megmutatta az utat, megmondta, mit kell tennem. Isten meghívott, Őt kell keresnem, Hozzá kell tartoznom.

Bettivel nem találkoztam többet azóta, hogy elhagytam a Mártírok úti társaságot. Egyszer, már az is elég régen történt, láttam őt a Petőfi térnél, a szobor előtt egy lánnyal beszélgetett. Én a járdán mentem a híd felé, megtorpantam egy pillanatra, átfutott fejemben a gondolat, odamegyek hozzá és köszöntöm, aztán mégis csak tovább siettem. Mit mondhattam volna neki? Miről beszélhettünk volna?
Sokat gondok rá, és álmaimban is gyakran megjelenik. A régi dühnek, haragnak, csalódásnak mára nyoma sem maradt bennem. Szentlélek Isten megtanított feledni, engesztelődni, s meleget adó, testi vágytól mentes szeretettel szeretni. Ezzel a meleg, belül izzó szeretettel szeretem most már Bettit, s emlékszem rá mindörökké.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2020-02-21 07:28:44

válasz oroszlán (2020-02-20 17:39:13) üzenetére
Kedves Ica! Nagyon szpen ksznm! Szeretettel dvzllek: n
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8797
Időpont: 2020-02-20 17:39:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci.
Nem gyzm csodlni a kpessgede:-) t, amivel fenn tudod tartani az olvas rdekldst s bele tudod vinni olyan helyzetekbe ami rdekelheti annak mlysge, trtnsei. Nagyon tetszett!!!

Csak gratullni tudok nagy szerettel
Ica
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2020-02-20 08:18:50

válasz Kőműves Ida (2020-02-19 22:13:38) üzenetére
Szia Ida! rlk, h tetszett, hogy itt jrtl, s elolvastad! Az, az igazsg, h olyan rgen rtam, h mr elfejtettem, mi motivlt? Taln semmi, csak egy ml hangulat volt! Szeretettel ksznm: n
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
7108
Időpont: 2020-02-19 22:13:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bdn!

Hh, ez nagyon megfogott. Nekem nagyon leth volt a jellembrzols, s tetszett a fhs ingatagsga, tkeresse. Igen, a szerelem hatalom, sok mindent kibr, s sok mindenre rbr hajlthat, ingatag ifjakat, (vneket is). Nekem teljesen hihet a trtnet, hiszen minden fiatalban ott a szndk: keresni s megtallni az utat, a szerelmet, az let rtelmt. Az mr ms tszta, hogy kinek, hogy sikerl, hiszen a prbattelek be vannak ptve egsz letnkbe.
Ez nlam most mindent vitt... az elzeket is fellmlja.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2011-04-14 14:22:51

válasz Rozán Eszter (2011-04-14 09:23:02) üzenetére
Szia Eszti! Igazbl n magam sem ismerem magamat ilyen szempontbl. Szeretek agyalni dolgokon, gy van-e vagy gy, szeretek vitatkozni, megrteni dolgokat, vagy msokkal megrtetni. Msrszrl, msrszrl pedig azt hiszem, egy bonyodalommentes valaki vagyok, elg szmomra, ha nagyokat eszem, nagyokat iszom,eleget futok, teniszezek, napozok. Nem tudom milyen vagyok, s nem tudom, milyenek msok. A felsznen mozgok, amikor magamrl, vagy msokrl, kitallt szereplkrl rok. Megfigyelek dolgokat, s jl, rosszul lerom. Ha az olvasban ez utn gondolatok szvdnek, megmozgatja fantzijt, amit rtam, akkor rlk, mert ez volt a clom (a magam szrakoztatsn kvl) Ksznettel: n
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7468
Időpont: 2011-04-14 09:23:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!

Mveidbl ltom, hogy nagyon foglalkoztat a hit, Isten ltnek krdse, a megtrs, illetve a llek dolgai. Nagyon jl bele tudtad lni magad a fhs szerepbe, vvdsba, dntsbe. Sokszor nehz s rgs t visz odig, mg valaki eldnti, hogy Isten szolglatba ll, mskor elg egy egszen apr kis mozzanat. A llek rejtett titkait csak prbljuk kifrkszni, de igazn nem ismerjk meg soha. Szeretem az rsaidat, mert a keres emberre bukkanok bennk, aki az let felsznnl tbbre vgyik.

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2011-04-13 17:22:13

válasz dpanka (2011-04-13 16:00:50) üzenetére
Kedves Panka! Igen, persze, korbbi "lmnyeim" benne vannak, de a figura teljes mrtkben kitallt, s a tbbi szerepl is, a trtnettel egytt. Bevallom nagyon nehezen ment, mert ez az nletrajz-szer figura, vagy msknt: csak lk s meslek, nem az n kenyerem. Nekem ez a forma nem elg mozgalmas, s ijeszt gy egy az egyben lelkizni. Na mindegy. rlk, h tetszett, s annak is, h olvastl s tollat (billentyzetet) ragadtl!
Sok szeretettel dvzllek: n
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5441
Időpont: 2011-04-13 16:00:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon tetszett! Br tudom, nem a Te leted, mgis gy hiszem adtl magadbl is egy kicsit, szerintem legalbbis. :-) J volt olvasni, abba sem akartam hagyni :-)
szeretettel-panka
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2011-04-11 19:39:13

válasz Haász Irén (2011-04-11 18:33:42) üzenetére
Ja, s ott van pl. Gtz. kijelenti: eddig rossz voltam, mert n akartam az lenni! Most azonban gy dntk, hogy e perctl j leszek, s az is leszek, ha mr elhatroztam. Ebbe mg istennek sincs beleszlsa! Persze Gtz nem egy tlagos kispolgri figura, de Vinicius se az, st az n novella hsm se, -legalbb is remlem, nem gy ment t! Az tlagos emberek egybknt unalmasak, mind az irodalomban, mind a val letben!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2011-04-11 19:33:05

válasz Haász Irén (2011-04-11 18:33:42) üzenetére
Egy megrt mese-alaknl csak annyit lehet rla tudni, amennyit az r elmond neknk. A Quo Vadisban az talakuls hossz folyamatt elg rszletesen bemutatja az r. Krds, hisznk-e neki, hiteles-e a figura, a trtnet? Ha hiteles, s gy van megrva, hogy a hite szinte, akkor ez van, elhittem, elkpzeltem. Ha ellenben a regny, stb elolvassa utn gy llok fel, h br az r azt sugallja a fszerepl hite hiteles, n nem tartom annak, akkor rossz a m, vagy nem ment t. Msik eset, amikor nem regnyhsrl, hanem egy l valsgos szemlyrl van sz, Jskrl, Ferirl. Jska (Feri) istentagad, de egy lny, (egy fi) -utbbi megjegyzs trlend- megvltozik. Elhiszem-e n, a szomszd, hogy szinte az tvltozsa? Ht, ez ms krds, s sok mindentl fgg!
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3372
Időpont: 2011-04-11 18:33:42

válasz Bödön (2011-04-10 17:11:20) üzenetére
Igen, ezrt is hiszem el, s csak az szintesgben ktelkedem. A Quo vadis-ban az skeresztnysg idejn a fi nem is tehetett mst, ha a lnynak udvarolni akart.
De igazi hit ez?
Nemrgiben egy j ismersm azt mondta, azrt lett hv, mert elhatrozta, az lesz...
Ennl is felmerl bennem: igazi hit ez? Hol van a megtisztuls, a megszenveds, az tvirrasztott jszakk, gytr krdsek megvlaszolsa? Mennyit r ez a hit?
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2011-04-10 17:11:20

válasz Haász Irén (2011-04-10 15:43:05) üzenetére
Egybknt a szerelemnek iszonyatos ereje van (vagyis lehet) -a Quo Vadis-ban pl. a src Nr csszr egyik fiatal centurioja beleszeret egy keresztny lnyba, s a lny irnt rzett szerelme miatt lesz is keresztnny. Nagyon klassz trtnet, abszoluthe hihet. A szerelem csodkra kpes, vagy arra, hogy megtrve, megtrjn minden varzslatot. l, butt, s nyomorba taszajt.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2011-04-10 17:03:31

válasz Haász Irén (2011-04-10 15:43:05) üzenetére
Kedves Irn, ksznm az szinte vlemnyt! n hallottam ilyen esetrl. Az ms krds, szintn hitt-e a fi, vagy csak a lny kedvrt tetette? De itt volt egy msik momentum: kishgnak a halla! Ez a fi mr korbban is ktelkedett a materializmusban. Szval sokfle hats rte. Lehet, hogy pap lett, de mg most se hisz szintn! Lehet, ellenben, hogy j ton jr. Aztn az is elfordulhat, hogy letnek egy msik pontjn kilp, abbahagyja a papi hivatst, mert beleszeret most meg egy nem hv nbe? Az let olyan sok meglepetst tartogat, ki tudja mi minden eshet meg egy (elkpzelt) szemllyel? A nk mindennek a kovszai. Sajnos. Persze azrt j, hogy gy van, magam sem tudom...Minden esetre a szban forg fi nagyon rzkeny s fogkony volt. gy lehetett szinte, vagy azt, hitte, hogy szinte.
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3372
Időpont: 2011-04-10 15:43:05

Kedves Bdn, remekl. rdekesen rtad meg ezt a rszt. Vgig lankadatlanul rdekfeszt!
Nekem csak egy bajom van. Nehezen tudom elhinni, hogy valaki csak azrt kezd szintn hinni, mert egy csinos lny beviszi a templomba. A szerelem sok mindenre kpes, s mg ezt is elhiszem, csak az szintesget nem...
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2011-04-08 20:46:30

válasz pirospipacs (2011-04-08 16:51:37) üzenetére
Kedves pipacs! Beleltem magam egy szerepbe, de amit itt lertam, nem az n sorsom, nem az n letem. Csak elkpzeltem valamit, mint a szinsz a sznpadon. Nem vagyok pap, nem voltam ifjkommunista, st, KISZ tag sem voltam. Sajnlnm, ha most ezekkel a sorokkal csaldst okoznk, de ez az igazsg! Annak viszont rlk, h amit lertam, az tment, lethnek talltad. Ksznm, h elolvastad, s h rtl. Szeretettel: n
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2011-04-08 20:38:55

válasz szusi (2011-04-08 10:30:49) üzenetére
Kedves szusi! Ksznm az rtkelst, nagyon rlk, hogy tetszett neked!
dvzlettel: n
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2011-04-08 16:51:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bdn!
Kvncsian olvastam vgig, s nem csaldtam. Most azt hiszem nmagadat adtad, nyltan. Szabadon engedtl beltni bennnket leted szp, s kevsb kedves idszakaiba. Mindvgig bren tartottad a figyelmemet, egyetlen szt sem ugrottam t. :))
Szeretettel olvastalak! Gratullok!
pipacs :)
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2692
Időpont: 2011-04-08 10:30:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Bdn nagyon tetszett amit rtl. Nekem nagyon is tjtt a szemlyisg s annak talakulsa. n gy vettem, hogy Isten mr akkor ott llt abban a vrban lv ablakban......
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2011-04-08 08:46:15

Ksznm, br be kell vallanom, ez volt szmomra a szerkesztst s a megfogalmazst illeten a legnehezebb. Rvidnek kellett lennie, mert ezek a trtnetek rvid trtnetek (L. az elzket) -ami azt a veszlyt hordozza, hogy nem ll rendelkezsre elg karakter a szemlyisg megmutatsra. Fltem tle. dvzlettel: n

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023